Gondolatok Világa

Üdvözletem! Eme blogban szeretném, bemutatni azokat, amik manapság elvesztek az emberekből, és amikből talán még tanulhatnak.

Gondolataim 5.

A bejegyzést csak a szerzők láthatják!

Atacama-csontváz: A 15 cm-es ember rejtélye

Egy évtizede találták az Atacama-sivatagban, és azóta is az egyik legnagyobb orvostudományi rejtély. Egy valódi élölény mumifikálódott csontváza látható a képen – egy 15 cm hosszú humanoid holtteste.

10 éve, amikor megtalálták, két elmélet kapott szárnyra. Az egyik szerint hamisítvány, a másik szerint földönkívüli lény mumifikálódott teteme. Egyik sem igaz.

A legmodernebb DNS-vizsgálatoknak vetették alá a mintát, és az kimutatta, hogy a 15 cm magas kis lény ember volt – sőt, azt is, hogy haláláig 6-8 évet élt!


Garry Nolan, a Stanfordi Orvosi Egyetem mikrobiológus-immunológus professzora elmondta:

“Most a kutatóbizottság próbálja a deformitás okának feltárni. Egyáltalán nincs egyetértés abban, hogyan magyarázhatnánk meg a csontok korát, de mégis: minden nukleotid, amit csak láttam, emberi. Még alig tudtam magát a teljes analízist megnézni, de semmi kiugró nincs benne, ami ‘nem ember‘-t sikoltana.”

Nolan és a kollégái 2012 őszén kezdték a múmiát megvizsgálni nagyfelbontású képekkel, röntgennel, számítógépes tomográfiás vizsgálatokkal és DNS-szekvencia-vizsgálattal. Azt akarták megtudni, hogy valami rendkívül ritka rendellenesség állhat-e a megdöbbentő lelet mögött – a legnagyobb megmagyarázatlan rejtélyek ezek voltak: a lehetetlen mérete mellett 12 borda helyett csak 10 volt neki, 6-8 évet élt ebben az állapotban, mielőtt meghalt volna (bár mérete egy alulfejlett, korán és halva született magzatéra emlékeztet), és hogy emberi származású, vagy valamilyen dél-amerikai főemlős szülte.

A koponyája is furcsa, deformált – arcának középső része és állkapcsa alulfejlett. Az ún. magasfej-szindróma jeleit mutatja az egész fej.



A genom elemzése alapján a lény ember volt, bár génjeinek 9%-a nem felelt meg emberi géneknek, ami viszont akár olyan okok miatt is történhetett, mint a genom degradálódása, a laboratóriumi előkészítés vagy elégtelen adatmennyiség.

A csapat átvizsgálta a mitokondriális DNS-ét is, azaz azt a DNS-t, amely a sejtek energia-készítő üzemében található és amit mindenki az anyjától örököl. A mitokondriális DNS-ekben található ún. allélgyakoriság alapján kimutatták, hogy a törpe-ember az Atacama őslakosaitól származott, egész pontosan a B2 haplotípus-csoportból. (A haplotípus egy olyan ősi eredetű DNS-szelet, ami generációkon át ugyanaz marad, és így több embercsoport összeköthető vele egy közös ős kimutatásával. A B2 haplotípus itt Dél-Amerika nyugati partjának népességét takarja.)

A mitokondriális DNS allélek adatai arra mutatnak, hogy a vizsgált alany anyja egy őshonos chilei volt.


A kutatók a deformitást okozó
mutációk nyomában vannak, és bár azt sem tudják pontosan, hogy menni idősek a csontok, azt mondják, megtalálása előtt minimum néhány évtizeddel már halott volt a kis ember. A törpenövés mutációinak a nyomát sem találták a testben, ha genetikai alapú állapotról beszélünk, akkor az analízis jelen állapotában Nolan szerint még nem látható. És ha meg is találnák ezeket a mutációkat – semmit nem magyaráznának meg a múmiával kapcsolatban: a kutatók megegyeznek abban, hogy semmiféle olyan törpenövés vagy mutációforma nem ismert jelenleg, ami ilyen torzulás okozna – az meg, hogy túlélhető legyen, ki van zárva.

Ez nem az első eset, hogy valódi, de hátborzongatóan idegenszerű holttestek kerülnek a tudomány kezébe. Egy ezer éves mexikói temetőben például szándékosan eltorzított koponyájú gyerekcsontvázakat találtak – bizonyítva, hogy a koponya direkt módosítása bevett gyakorlat volt egy évezrede Közép-Amerikában.

Torzított koponyájú ember egy Mexikói indián temetőből

 

 



Egy ember, aki nem hitte el, hogy vége a háborúnak

Onoda Hiroo

Fiatalkora:

1922. március 19-én született Kainan városában, egy szegény család ötödik gyermekeként. Összesen hét testvére volt, öt fiú és két lány. Fiatalkorában sokat kendózott. Emlékei szerint családjával nem volt felhőtlen a viszonya, ugyanis szülei mindig szidták, mert nem elégszik meg a legalapvetőbb dolgokkal. Hat éves korában összeverekedett egy másik fiúval, majd kést kezdett hordani magával, mire anyja a legközelebbi sintó szentélybe vitte őt, hogy végezzen magával, Onoda azonban képtelen véget vetni az életének. Tizenhét éves korában egy kereskedelmi cégnél kezdett dolgozni, hogy sok pénzt kereshessen. A megszállt Vuhanba szólította a munka, ahol második legidősebb testvére, Tadao hadnagy is szolgált, és sokat segített Hiroonak. Itt könyvelési feladatokat bíztak rá, és a helyi irodavezető egy 1936 Studebaker autót vett neki. Cigarettázni kezdett, sokat járt egy, a francia koncesszió területén lévő szórakozóhelyre táncolni és kínaiul tanult.

1942 májusában
behívták orvosi vizsgálatra, majd értesítették, hogy december 10-től besorozzák a vakajamai 61. gyalogosezredbe. Ezután felmondott és hazatért Kainanba, hogy felkészüljön a kiképzésre. Ekkor még nem akart tiszt lenni, az őrvezetőt megfelelő rendfokozatnak tartotta. Tíz nappal a besorozása után a 218. gyalogezredhez vezényelték

 

A háborúban:

 

Az ezredét Kínába, Nancsangba küldték kiképzésre, aminek a teljesítése után kínai ellenállók ellen vetették be őket a város közelében, és a jobb lába megsérült az összecsapásban. A városban állomásozott ekkor Tadao is, aki elintézte a parancsnoknál, hogy Hiroo külön tiszti vizsgán vegyen részt, miután a sérülése miatt a rendesen nem tudott megjelenni. Hiroot alkalmasnak találták, és tisztképzésre küldték először az ezrednél, majd Japánba, Kurumébe, ahová

1944. január 13-án
érkezett meg, ahol a kiképzők verték és inzultálták őket. Augusztusban sikeresen elvégezte a képzést és a futamatai 33. osztaghoz helyezték, ami a katonai hírszerzés embereit kiképző Nakanói Katonai Iskola része volt. A kiválasztott 230 tisztet itt gerillahadviselésre oktatták három hónap alatt, gyakran a korábban tanult taktikákkal, gondolkodásmóddal ellentétesen. November 30-án sikeresen teljesítette a képzést, és rögtön meg is kapta a következő feladatot: a Fülöp-szigetekre vezényelték.

1944 decemberében a Fülöp-szigetek Lubang nevű szigetére vezényelték, ahol 200–250 katonával kellett megszerveznie a védelmet. Mivel tudta, hogy egy nyílt küzdelemben nem lenne esélye, fegyverraktárakat létesített a hegyekben, és szétszórta a katonáit a dzsungelben. A harcokban azonban nagy részük odaveszett, míg ők csupán kis veszteségeket okoztak az amerikaiaknak. Maradék erői azonban nem értesültek a két Japánra dobott atombombáról, és az ezeket követő kapitulációról, így folytatták a harcot a hegyekben, és csak élelmet lopni merészkedtek le a völgyekbe. Az amerikai légierő hamarosan röplapokat dobott le, és ezt követte egy japán tiszt felhívása megafonon keresztül, amelynek hatására a 40 fős egység többsége letette a fegyvert.

1946 áprilisában
már csupán Onoda és három embere folytatta tovább a rejtőzködést. Onoda úgy érvelt, hogy a röplapok, és a háború végéről szóló hírek csupán az ellenség megtévesztései, amik arra irányulnak, hogy akkor árulja el hazáját, amikor annak legnagyobb szüksége van rá. Bár olvasott újságcikkeket az új japán kormányzatról, úgy gondolta, ez csupán egy amerikai bábkormány, ő pedig hasonló helyzetbe került, mint Charles de Gaulle a Vichy-kormánnyal. Az elkövetkező harminc évben nem tudta, tart-e még a háború, ám továbbra is kitartott, mivel el akarta kerülni a hadifogságba esés szégyenét

 

A bujkálás:

 

1949-ben egyik embere, egy Akacu nevű kalapkészítő lemerészkedett a hegyekből, és megadta magát, így a csapat három főre zsugorodott.
1954-ben másik társa, Simada meghalt a helyi biztonsági erőkkel vívott tűzharcban, így már csupán Onoda és Kozuka tartott ki. Kozukát végül

1972. október 19-én
lőtték le a helyi biztonsági erők, így Onoda egyedül maradt a hegyekben. 13 éve ez volt az első alkalom, hogy nyilvánvalóvá vált, nem halt meg. Mivel utolsó társát is elvesztette, elég hamar kilátástalanná vált a helyezte, és egyre erőszakosabb lett. Ismét a keresésére indultak, de ő meggyőzte magát, hogy akkor szolgálja hazája érdekeit, ha továbbra is rejtve marad.

1974. február 20-án találkozott egy Szuzuki Norio nevű egyetemistával, aki az ő felkutatására indult, és igen hamar összebarátkoztak. Onoda azonban kijelentette, hogy nem hajlandó addig letenni a fegyvert, amíg erre parancsot nem kap közvetlen felettesétől. Miután Norio hazatért, közölte ezt a japán hatóságokkal, akik megkeresték Onoda régi felettesét, Tanigucsi őrnagyot, és a szigetre küldték. Itt közölte Onodával, hogy a háború véget ért, és felolvasta neki a megadásra szólító parancsot, mire Onoda elsírta magát.

1974. március 9-én letette a fegyvert, és aznap megadása jeleként személyesen átadta a kardját Ferdinand Marcosnak, a Fülöp-szigetek elnökének, aki azonnal visszaadta azt neki. Összegyűjtötték felszerelését; ekkor még több mint 500 tölténye és sok kézigránátja is volt. Hegyi tartózkodása alatt a helyiek szerint mintegy 50 embert ölt meg, ám Onoda tagadta azt, hogy ennyivel végzett volna. Elmondása szerint a falusiak minden rosszat rá fogtak, így jöhetett ki ez a szám. Mindenesetre Marcos elnök kegyelemben részesítette.

 

(A bunker)

 

Későbbi élete:


Onoda tetszését nem igazán nyerte el az új Japán. Túl korruptnak és fegyelmezetlennek, valamint amerikai irányítás alatt állónak tartotta.
1975 áprilisában Brazíliába költözött.
1976-ban megházasodott, és a brazíliai japán közösség meghatározó tagjává vált. Miután olvasott arról, hogy 1980-ban egy japán tinédzser megölte saját szüleit, 1984-ben visszatért Japánba, és oktató táborokat hozott létre az ország különböző pontjain a japán fiataloknak.
1996 májusában visszatért a Fülöp-szigetekre, ahol virágot helyezett el azon a helyen, ahol Kozukát lelőtték, és 10 000 dollárral járult hozzá a helyi gyerekek megsegítéséhez.

 

2014. január 16-án 91 éves korában hunyt el!

 


Péntek 13 , avagy a Sátán napja

Péntek 13.

 

Triszkaidekafóbia

A triszkaidekafóbia , tizenhárom, és (fóbosz), félelem) a tizenhármas számtól való félelem, melyet gyakran tartanak babonának. A tizenhármas számmal kapcsolatos félelemet többféleképpen magyarázzák. A tizenhárom azért lehet „rossz”, mert eggyel több a praktikusan osztható (2*3*4) tucatnál, a 12-nél. A 13-as - mint a prímszámok - nem kedvelt; magyarul elterjedt a "heten, mint a gonoszok" , az olaszoknál a 17-es szerencsétlen.



Ami a pénteki napot illeti: Bibliai oka van, hogy a pénteket a legszerencsétlenebb napok között jegyezzük. Ezen a napon feszítették meg Jézus Krisztust, és állítólag ez volt a paradicsomi bűnbeesés napja is. Az utolsó vacsorán tizenhárom vendég volt: tizenkét apostol és maga, Jézus. Ezért tartja magát az a hiedelem is, hogy tizenhárom emberrel étkezni egy asztalnál: veszedelem. Más források szerint a Messiást eláruló Júdás személyére utal a szám, mert ő volt az, aki utolsóként ült le az asztalhoz. A középkorban ezen a napon éhgyomorra tüsszenteni nagy szerencsétlenséget jelentett. A péntek - a néphit szerint - a gonosz napja, vagyis nem alkalmas házasságra, vagy arra, hogy új házba költözzünk, új állást vállaljunk, nagy útra induljunk. A pénteki naptól való félelem másik gyökere, hogy a XIX. századig ez a nap volt Európában a hóhérok napja: rendszerint ekkor hajtották végre a nyilvános kivégzéseket. A XX. században az Apolló 13 katasztrófája után mai napig tartja magát az a téveszme, hogy az űrrakéta 13 óra 13 perces fellövési kísérlete a harminckilences indítóállványról meghiúsult.

 

Ám mindez úgy tűnik valóban babona (és nem történelem), ami pedig a babonákat illeti, Rejtő Jenő mondata jut az ember eszébe:

 

 

„Nem vagyok babonás és nem hiszek a badarságokban, mert aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kavicsra, azt nem érheti megrontás".

 

 

 

 

 

Történelem:

 

Az egész hiedelem hátterében a középkori Templomos Lovagok állnak. A Templomosok vagy Templomos Lovagrend (latinul Militia Templi) az egyik leghíresebb keresztény harcos szerzetesrend volt. A templomos lovagrend 1118-ban, keresztes lovagokból szerveződött társulásból, a Szentföldön alakult. Hugues de Payens vezetésével kilenc keresztes lovag elhatározta, hogy életét a Szentföld zarándokai védelmének szenteli. Krisztus szegény lovagjainak nevezték magukat, ezzel is utalva kezdeti szegénységükre és elhivatottságukra.

A lovagokat II. Balduin jeruzsálemi király vette pártfogásába, aki Jeruzsálemben, az egykori Salamon-templom egy szárnyát adományozta nekik. Lakhelyük után nevezték őket a Templom lovagjainak, vagy egyszerűbben templomos lovagoknak: Fratres Militiae Templi.

Az 1128-as Troyes-i zsinat eredményeként jött létre a latin nyelvű rendi szabályzat (regula), amelyet később újabb kiegészítések követtek egészen a XIII. század második feléig. De Payns felkérésére Clairvaux-i Szent Bernát 1132 és 1135 között megalkotta a rend szellemi programját összefoglaló, Liber ad Milites Templi de laude novae Militiae (A templomos lovagokhoz: az új lovagság dicsérete) című írását.

A pápa kivette a rendet a püspökök joghatósága alól, felmentette őket a birtokaik után járó egyházi tized fizetése alól, és engedélyezte számukra templomok építését, káplánok választását. Ehhez hasonló kiváltságokat ekkoriban csak a ciszterci rend élvezett, illetve később a magyarországi pálosok. A rend előbb a Francia Királyságban, majd Angliában talált támogatókra, aztán elterjedt német és spanyol területeken is. A XII. század második felétől a lovagok Közép-Európa királyságaiban is otthonra találtak.

A templomos rend a XIII. század második felében érte el fejlődése tetőpontját. Európa szinte minden országában jelen voltak, gazdagságuk a királyokéval vetekedett. A Rend őrizte 1204 és 1307 között az úgynevezett Torinói leplet, valamint 1222 után az Aranybulla egy példányát is. Vagyonuk nemcsak jelentős adományokból, hanem banki-pénzügyi tranzakcióikból is származott. A zarándokok számára bankrendszert teremtettek. Az úton levők pénzüket – nehogy a zarándoklat alatt kifosszák őket - bármely templomos rendházban letétbe helyezhették, majd az út során a kiállított váltókkal más rendházakból mindig annyit vehettek fel, amennyi a napi ellátására és továbbutazásra kellett a következő templomos „banki-kirendeltségig”. (Ily módon a zarándokoknak nem kellet attól félniük, hogy a maguknál tartott összes pénzüket elveszik tőlük.)

A templomosok kiváltságaik révén kikerültek mind a világi, mind az egyházi hatóságok felügyelete alól, egyedül a mindenkori pápa parancsolhatott nekik. Akárhol voltak is házaik, birtokaik szerte Európában és a Közel-Keleten, mindenhol mintegy „állam az államban” működtek. A Szentföld mellett hadakozni kezdtek az Ibériai-félszigeten is, hogy segítsenek a visszahódításában (mint ismert, a reconquista csak jóval később, 1492-ben vezetett teljes sikerre). Itt általában a muszlim erőkkel határos területeken kaptak birtokokat, amiket aztán kötelesek voltak megvédeni.

A rend bevétele a XIII. század végére olyan óriási lett, hogy a szentföldi erődítmények után önálló földközi tengeri flottát tudtak építtetni. Ebben a korszakban születhetett a templomosok kincséről szóló legenda. Ám hatalmasak voltak a kiadások is, hiszen a szerzetes lovagok csupán harcoltak, vagyis el kellett tartani őket, csak azt „termelték meg”, amit csata közben és után zsákmányoltak. Az elmúlt évtizedekben történészek sokasága végzett számításokat a templomos rend képzeletbeli főkönyvéről. Egy biztos: a nagy kiadások mellett a templomosok gazdasági hatalma egyre nőtt, s részben ez vezetett a bukásukhoz is.

1291-ben a Szentföld hosszú időre elveszett a keresztények számára, ami a lovagrendeknek is kihívást jelentett. A másik két nagy lovagrend: a Johanniták és a Teutonok (német lovagok) könnyebb helyzetben voltak, mint a templomosok, mert ők a harc és a zarándokok védelme mellett betegápolással is foglalkoztak. Ugyanakkor mindkét rend megtalálta azt a lehetőséget, ahová átvihették a kereszténység védelmében és terjesztéséért vívott harc eszméjét: a Johanniták a törökökkel szemben harcoltak, a Teutonok a poroszokkal és más balti népekkel, még hosszú évtizedeken keresztül. A templomos rend számára a megoldás egy saját állam létrehozása lett volna (ezt Ciprus szigetére tervezték), mint amilyen a Johannitáké Rodosz szigetén, vagy a Teutonoké a Balti-tenger partján, ám ez nem sikerült nekik, mert szembe kerültek az egyre erősödő Francia Királysággal.

Ilyen körülmények között került sor a történelem első koholt pereinek egyikére, amely végül a rend bukását okozta. 1307. október 13-án pénteken. IV. „Szép” Fülöp francia uralkodó egy jól megszervezett akcióval, saját királyságában egyetlen éjszaka leforgása alatt lefoglalta a rend vagyonát, bezáratta a tagjait, majd eljárást indíttatott ellenük a keresztény vallás meggyalázása, szimónia stb. miatt. Fülöp segítője, a per fővádlója egy katár (kathar) volt, akiket a templomosok vertek le Dél-Franciaországban. Fülöpnek sikerült elérnie, hogy a pápa a Vienne-i zsinaton (1311-1312) feloszlassa a templomosok rendjét. A rend utolsó középkori nagymesterét, Jacques de Molay-t Párizsba csalta, börtönbe záratta, majd 1314-ben elevenen elégettette. A templomosokat megkínozták, majd hamis tanúvallomások kicsikarásával egymás ellen is vallatták őket. Aki nem írta alá a vallomásokat (és legtöbbjük így tett), azt máglyára küldték. A templomos birtokok java része a francia király (illetve az adott terület uralkodója) és a többi lovagrend, főként a Johanniták kezébe került, párizsi központjukat lerombolták.

Túlélők ha csekély számban is, de maradtak, főleg más országokban. Portugáliában új név alatt újraszerveződtek: ők lettek a Krisztus Lovagrendje. Skóciában pedig Robert Bruce fogadta be őket (a William Wallace vezette felkelést követően), és a lovagok segítségével futamította meg az 1314-es bannockburni csatában a majd háromszoros túlerőben lévő angolokat. Magyarországon is el tudtak vegyülni más szerzetekben.




 

Vallásokban:

 

  • Az ókori Rómában úgy tartották, hogy a 13 a halál és a rombolás előjele.
  • A skandináv mitológia szerint, ha egy asztalhoz 13 ember ül, az szerencsétlenséget hoz.
  • A keresztények úgy tartják, hogy a péntek szerencsétlen nap, hiszen e napon feszítették keresztre Jézust.
  • A 13-as szám pedig azért hoz balszerencsét, mert Jézus utolsó vacsorájánál ennyien (Jézus és a 12 apostol) ültek.
  • Hamurappi törvénykönyvéből szintén hiányzik a 13-as pont – azaz a babona már a kereszténység előtt létezett.
  • Más magyarázatok szerint a 13-as azért balszerencsés szám, mert egy évben ennyi telehold van.
  • Mivel a 13-as számtól az emberek jelentős hányada tart, előfordul, hogy magas szállodákban kihagyják a 13. emeletet, vagy az utcában a 13-as számú házat.
  • Érdekesség, hogy a Forma 1-ben sincs 13-as számú autó, és a repülőgépek többségén nincs 13-as sor vagy éppen szék.
  • A triszkaidekafóbia a vikingekre is hatással lehetett – úgy vélik, hogy Loki, az ármányos volt a mitológiájuk tizenharmadik istene.

 

 

A tizenhármas a legtöbb ősi kultúrában kiemelt szerepet kapott:

 

Kínában és Egyiptomban szerencsés számnak tartották, máshol pedig szerencsétlennek, mert eggyel több, mint a tökéletesség szimbólumának tartott tizenkettes.

 

 

 

Kevésbé ismert, de egy hasonló történet szerepel a viking mitológiában is, ahol Odin és 11 társa tart lakomát, amit a meg nem hívott Loki, a viszály istene tesz tönkre tizenharmadikként, egy mérgezett nyílvesszővel megöli Baldrt, a szépség istenét, ami végül az istenek háborújához, a Ragnarökhöz vezet.

 

 

Az ókori Rómában (majd később például a középkori Angliában) a péntek volt a kivégzések napja, így szükségszerűen Jézus keresztre feszítése is péntekre esett - innen származhat a szerencsétlenséget hozó pénteki nap babonája. Az európai pogány kultúrákban a hét ötödik napja szent nap volt, amit az isteneknek szán az ember. Ez is magyarázhatja a babona egy részét, miszerint pénteken elkezdeni egy utazást, vagy bármilyen fontos tevékenységet, balszerencsét hoz, hiszen ezt a napot az isteneknek kellett volna áldoznunk.

Az angol „friday" szó a szerelem és a termékenység viking istennőjére, Freyjára utal („Freyja's day"). Egyes történészek szerint a keresztény egyház szándékosan állította be a hívei előtt rivális vallás istennőjét boszorkánynak, Freyja szent napját pedig szerencsétlenséget hozó, elátkozott napnak, boszorkányszombatnak.

A szerencsétlen péntek babonája angolszász területeken a legerősebb. A mai napig tartja magát a legenda a HMS Friday nevű csatahajóról, amivel a haditengerészet azt akarta bebizonyítani, hogy a péntekkel valójában nincs semmi baj. A Péntek nevű vitorlást pénteken bocsátották vízre, a kapitány neve James Friday volt - aztán az első útján elsüllyedt, és a teljes legénység odaveszett. Szép történet, kár hogy egy szó sem igaz belőle, legalábbis a brit királyi hajózási múzeum archívuma szerint sosem létezett ilyen nevű hajó.

 

Asztrológia:

Az asztrológusok sem magyarázzák meg, pontosan hogyan befolyásolják a csillagok pozíciói a sorsunkat, a péntek 13 babonájában hívőket sem érdekli, miért szerencsétlen a nap, az egyetlen érvük az, hogy a tapasztalat ezt mutatja. De tényleg ezt mutatja?

 

Az elmúlt pár évtizedben több tanulmány is született, amelyek statisztikai adatokkal próbálták alátámasztani, vagy éppen cáfolni a babona igazát, vicces eredményekkel. Egy holland tanulmány 2008-ban a biztosítótársaságok adatbázisai alapján azt állapította meg, hogy míg egy átlagos pénteken 7800 közlekedési baleset történik, ha az a péntek tizenharmadikára esik, ez a szám 7500-ra csökken.

Egy 1993-as cikk a British Medical Journalből ennek éppen az ellenkezőjét állítja, itt a szerzők a hatodikára és tizenharmadikára eső pénteki napok statisztikáit hasonlították össze, és arra jutottak, hogy 13-án 52 százalékkal több a baleset. A leginkább zavarba ejtő eredményre egy finn pszichiáter, Dr. Simo Nayha jutott 2002-ben. A 1971 és 1997 közötti halálos közúti balesetek statisztikája alapján dolgozott, és azt találta, hogy egy átlagos naphoz képest péntek 13-án a férfiaknak 2, míg a nőknek 63 százalékkal nagyobb az esélyük, hogy közlekedési balesetben meghaljanak.

Abban viszont minden tudományos kutatás szerzője egyetért, hogy az átlagostól eltérő péntek tizenharmadikai adatokról nem a dátum, hanem maga a babona tehet. Ezzel pedig meg lehet magyarázni bármit: ha kevesebb a baleset, az azért van, mert direkt óvatosabbak vagyunk a baljóslatú napon, ha több, az meg azért, mert idegesít a tudat, hogy ma szerencsétlen nap van.

 

A felmérések szerint a péntek 13 babona az 1980-as években élte a fénykorát, amikor Amerikában a 18 és 24 év közöttiek közel harmada hitt abban, hogy ez a nap balszerencsés (ennek egyik oka az lehetett, hogy ekkoriban élte fénykorát a Péntek 13 horrorfilmek sorozata). A modern pszichiátria a péntek tizenharmadikától való beteges félelem fogalmát, ez a Paraskavedekatriaphobia, aminek feljegyzett esetei vannak világszerte, jellemzően angol nyelvterületekről. Igaz, ez önmagában még nem jelent sokat, mert a pszichiátria gyakorlatilag a világ összes fogalmára ráakasztott már egy-egy fóbiát.

 

Új élet

A bejegyzést csak a szerzők láthatják!

Rejtélyek szigete

Népihiedelmek avagy tényleg léteznek kísértetek?

A néphiedelmek és legendák tárgyának legjavát – a különféle titokzatos és vérszomjas bestiák mellett – a szellemek és kísértetek teszik ki. Nehéz megítélni, hogy mikor bukkantak fel az első kísértethistóriák, ám az vitathatatlan, hogy a középkor volt ilyen tekintetben az aranykor, hiszen az akkori emberek – jobbára a tudományos ismeretek hiánya miatt – minden szokatlan, vagy ismeretlen jelenséget a lehető legegyszerűbb módon próbáltak megmagyarázni, azaz a kísértetekkel. Azonban a kísértethistóriák nem rekedtek meg a középkorban, a későbbi évszázadokban is tovább éltek, sőt, számos új legenda született szerte a világban. A legtöbb e történetek közül általában egy-egy esethez, vagy személyhez kötődik, azonban van jó néhány olyan legenda is, amely különféle formákban időről időre újra felbukkan. Bestiák, boszorkányok, szerencsétlen sorsú emberek szellemei, és még sorolhatnánk hány formában elevenedtek meg a kísértetlegendák az évszázadok során. Most néhány ismertebb női szellemalak történetét szeretnénk bemutatni.


Véres Mary, avagy egy őrült anya kisértete

Az egyik gyakran emlegetett női kísértet az észak-amerikai folklórban fellelhető Véres Mary, akiről azt tartja a legenda, hogy egy gyerekgyilkos anya szelleme, aki beleőrült tettébe, és önkezével vetett véget az életének. Az általános hiedelem szerint Mary szelleme akkor bukkan fel egy tükörben, ha háromszor kimondják a nevét, azonban más források szerint a megidézése másképp történik. Például a nevét háromnál többször kell elmondani, vagy pontban éjfélkor kell elvégezni a rituálét, vagy körbe kell forogni, esetleg megdörzsölni a szemet, egyes változatok szerint folyó víz is szükségeltetik, de olyan történet is létezik, amely szerint egy sötét szobában, tizenhárom pislákoló gyertya fényében kell kántálni a nevét. Akadnak olyan történetek is, amelyben nemcsak a nevét, de egy rövid szöveget is el kell mondani, ami így hangzik: „Véres Mary, megöltem a gyermeked!” A XIX. század elején terjedt el az a történet, miszerint Véres Mary megidézése egyfajta próbája a merészségnek és a bátorságnak. Ugyanis a megidézett szellemről azt tartották, hogy általában valamilyen különösen kegyetlen módon végez azzal, aki előhívta – átdöfi a szemeit, levágja a fejét, az őrületbe kergeti, vagy magával viszi a tükör másik oldalára a szerencsétlent. Ha viszont mégis életben maradna, akkor Mary az élete végéig kísérteni fogja. Egy kevésbé halálos változat szerint, ha pontban éjfélkor tizenháromszor kimondják a szellem nevét, akkor a megidéző néhány órán keresztül beszélhet egy korábban elhunyt ismerősével.
KépVéres Mary legendájának pontos eredete nem ismert, de sokan azt feltételezik, hogy a históriák alapját az angol Mária királynő (VIII. Henrik és Aragóniai Katalin gyermeke, aki 1553-tól az 1557-ben bekövetkezett haláláig uralkodott) személye adta. Az élete nagy részét alapvetően mostoha körülmények között leélő Mária is viselte a Véres Mary gúnynevet, mert többször is komoly egészségügyi problémái támadtak álterhességek és vetélések okán. Az elbeszélések szerint a királynő beleőrült gyermekei ilyetén elvesztésébe, és végzett magával; ez utóbbi, mint tudjuk nem igaz, hiszen egy influenza járvány következtében vesztette életét, meggyengült egészsége miatt. A Véres Mary-ről szóló történetekben megjelenő tükör eredete egy jövendölési szokásból ered, amelyet többnyire Halloween idején volt szokás végrehajtani. A szertartás során egy sötét (vagy elsötétített) házban egy alig égő gyertyával és egy tükörrel a kezében a fiatal nőnek hátrafelé kellett felmennie a lépcsőn az emeletre, és ott beletekinteni a tükörbe. Ekkor megláthatta a jövőbeni férjének arcképét, de az is megeshetett, hogy a Kaszás félreismerhetetlen koponyája jelent meg, ami azt jelentette, hogy a hölgy még azelőtt meg fog halni, hogy férjhez menne. Véres Mary kísértethistóriái egyébként meglehetősen gazdag alapot szolgáltattak a különféle adaptációkhoz – több felejthető horrorfilm is feldolgozta, vagy merített ötletet a legenda egyes részeiből, néhány sorozat egyes epizódjainak is témája lett, de kifigurázta a South Park, és megihlette még Lady Gagát is.


Fehér Hölgy legendája

Egy másik széles körben elterjedt női kísértet a Fehér Hölgy alakja, amelynek számtalan formája létezik. Az egyes történetek közös pontja a fehér ruhába öltözött szellem – innen ered a neve – azonban a világ különböző pontjain más és más eset szolgáltatja az alapot. Egy XVII. századbeli történet szerint a skóciai Huntly kastélyban egy fehér ruhába öltözött fiatal nő szelleme kísért. A kastélyban élő Lyon családba tartozó hölgy titokban viszonyt folytatott az egyik szolgával, és amikor ez kiderült, büntetésből az egyik toronyszobába száműzték. A megaláztatás súlyát és az ebből fakadó szenvedést nem bírta elviselni, ezért a mélybe vetette magát, és szörnyethalt. Évekkel később a ház lakói több alkalommal is látni véltek egy fehérbe öltözött női alakot a kastélyt övező kertekben, illetve abban a szobába, ahol a tragikus sorsú lány töltötte a napjait. Nagy-Britannia tele van olyan kastélyokkal, amelyekről azt állítják a helyi legendák, hogy kísértetekkel van tele, ezek közé tartozik a Muncaster-kastély is. Sokszor szokták mondani, hogy ez a kastély Anglia legelátkozottabb kastélya, mert annyi kísértethistória fűződik hozzá, így természetesen egy Fehér Hölgy is. A helyi legenda szerint a jelenés egy bizonyos Mary Bragg szelleme, akit a XIX. században néhány fiatal tréfából elrabolt, majd később a kastély kapujára fellógatva meggyilkoltak. Az ő kísértete jelent meg aztán többször is a kastély épületében és kertjében is. Azonban a Fehér Hölgy szelleme nincs területhez kötve, hiszen az észak-amerikai régióból is számos legendában bukkan fel. A XIX. század első felében keltek szárnyra azok a szóbeszédek, amelyek a floridai St. Augustine városi temetőjében rendszeresen megjelenő „fehér alakról” szóltak. A helybéliek elbeszélése szerint a szellem egykor egy fiatal nő volt, akit éppen az esküvőjére tartva ért a váratlan halál, s végül abban a ruhában is temették el. A jelenést nemcsak a temetőben és annak környékén, hanem több alkalommal egy közeli fogadó erkélyén is látták sétálni. Szintén Amerikából, egész pontosan a Lousiana állambeli Madisonville városából származik a Selyemhölgy legendája, amely szerint egy fehérbe öltözött nő tűnt fel rendszeresen az egyik főút közelében. A történet az 1800-as évek közepére nyúlik vissza, amikor egy nyári estén egy nő éppen a szeretőjénél tett látogatás után hazafelé lovagolt. Egy régi, sűrű aljnövényzettel benőtt erdei ösvényt használt, és váratlanul egy kígyó támadta meg a lovát, amely felbukott. A nő leesett, beütötte a fejét, és később belehalt a sérülésébe. Később az arrafelé utazók számtalan alkalommal beszámoltak arról, hogy egy ködszerű fehérbe öltözött nőt láttak, akinek a lábai nem érintették a talajt. A szellemről egészen az 1950-es évekig rendszeresen lehetett hallani, sőt a város múzeumának alagsorában egy tárlatot is berendeztek ennek az emlékére.

Raynham Hall kastély titkai

Az angliai Norfolk közelében található Raynham Hall kastély is elhíresült az 1900-as években, amikor a Country Life magazin egyik riportere egy olyan fényképet készített, amelyen látni vélt egy kísérteties alakot. Az öltözéke nyomán Barna Hölgynek nevezett jelenség abban az időben az egyik legnépszerűbb kísértethistóriává vált. A legenda szerint a kísértet nem más, mint a XVII. században élt Lady Dorothy Walpole, a Nagy-Britannia első miniszterelnökeként számon tartott Robert Walpole lányának szelleme. A meglehetősen erőszakos természetű Charles Townshend második felesége volt, és a történet úgy tartja, hogy férje bezárta őt a Raynham Hall egyik szobájába, miután kiderült, hogy házasságtörést követett el egy bizonyos Lord Whartonnal. Egészen a himlő miatt bekövetkezett haláláig a kastélyban raboskodott. A szellem felbukkanásáról szóló szóbeszédek 1835 után kezdtek elszaporodni. Az első alkalommal egy fogadást tartottak a kastélyban 1835 karácsonyán, és az egyik folyosón végigsétáló két vendég vélt látni egy barna ruhába öltözött, üveges szemű jelenést, amely igen sok vonásban hasonlított az egykori Dorothy Walpole-ra. Egy évvel később Frederick Marryat hajóstiszt és regényíró maga határozott úgy, hogy eltölt néhány napot a kísértetjárta házban, hogy bizonyítsa álláspontját, miszerint a szellem nem létezik. Marryat beszámolójából – amelyet a lánya, Florence jegyzett le – azonban kiderül, hogy ő is találkozott a kísértettel.

„A folyosó hosszú volt, és sötét, mert a lámpák már nem világítottak, azonban ahogy apám és a társa a lépcsők felé közelített, egy imbolygó fényforrást láttak közeledni. Úgy vélték, hogy az egyik szolgálólány lehet az, ám mivel az öltözékük nem volt megfelelő egy hölggyel való találkozáshoz, elrejtőztek a folyosóról nyíló ajtók mögé. Az ajtót résnyire nyitva hagyva apám figyelte a közeledő alakot, ám amikor a közelébe ért, akkor látta meg, hogy az alak mennyire hasonlít a Barna Hölgynek nevezett festményen látható nőre. Apám előhúzta a fegyverét, és felszólította az alakot, hogy álljon meg. A nő megállt, felemelte a lámpáját, és egy sátáni vigyorral nézett apámra, aki előugrott az ajtó mögül, és elsütötte a fegyvert, egyenesen a nő arcába, azonban az alak azon nyomban semmivé foszlott. Így végződött apám találkozása a Raynham Hill Barna Hölgyével.”


A Barna Hölgy legismertebb megjelenése 1936-ban történt, amikor két fényképész egy riport miatt kereste fel a kastélyt, hogy készítsenek néhány képet. Az első sorozattal már végeztek, és még néhány képet szerettek volna újra rögzíteni, amikor a lépcsőházban egy áttetsző alakra figyeltek fel, aki feléjük közelített. Gyorsan lekapták a jelenést, és a kép meg is jelent az újságban, nagy vitát és felháborodást is kiváltva. Egyesek elhitték, hogy szellemet látnak a képen, azonban többen hamisítványnak, vagy hibás exponálás eredményének tartották a felvételt.

Efféle legendák manapság – amikor az emberek inkább a nagyvárosokban élnek, mint a nyugodtabb vidéki területeken – már ritkábban születnek, hiszen a XXI. század embere elég felvilágosult ahhoz, hogy megfelelő magyarázatokat találjon a különösnek ható esetekre. Ám még mindig vannak olyan pontjai a világnak, ahol újabb és újabb kísértethistóriák születnek. Talán szükség is van ezekre, mert az ember alapvetően szeret borzongani, és nem utolsó sorban a fantasztikumhoz is rengeteg ötletet adhat egy-egy ilyen legenda.

Gondolataim 4.

A bejegyzést csak a szerzők láthatják!

Fotózásiam: Természet, emlékművek, várak 1.


















(Ez a kép valami miatt különleges, csak jól nézétek meg)



























Fotózásaim: Modellek

A bejegyzést csak a szerzők láthatják!

Vérontás 5.

Csernobili Robbanás

 

 

 

1986. április 26-án, szombaton, hajnali 1:23:58-kor a csernobili atomerőmű 4-es reaktora gőzrobbanás következtében kigyulladt, és robbanások sorozata után bekövetkezett a nukleáris olvadás.

A baleset okáról két, egymásnak ellentmondó hivatalos elmélet született. Az első, amely 1986 augusztusában jelent meg, egyértelműen az erőmű üzemeltetőit okolta. A második, 1991-ben megjelent elmélet szerint az RBMK reaktor tervezési hibájából következett be a katasztrófa, pontosabban a szabályzórudak miatt. Mindkét elméletet támogatják különböző csoportok, köztük a reaktor tervezői, az üzemeltetők és a kormány. Egyes független szakértők szerint egyik elmélet sem igaz teljes egészében.


Egy másik fontos tényező, ami hozzájárult a katasztrófához, az volt, hogy az üzemeltetőket nem értesítették a reaktor egyes hibáiról. Egyikük, Anatolij Sztyepanovics Gyatlov állítása szerint a tervezők tudták, hogy a reaktor bizonyos körülmények közt veszélyes, de szándékosan titkolták ezt a hibát. Ehhez hozzájárult még, hogy a kezelőszemélyzet nagyrészt olyanokból állt, akiket nem az RBMK típusú reaktorokhoz képeztek ki: az igazgatónak, V. P. Brjuhanovnak szénfűtésű erőművekhez volt képesítése és tapasztalata. Főmérnöke, Nyikolaj Fomin szintén a hagyományos erőművekhez értett, Anatolij Gyatlov pedig, a 3. és 4. reaktorok főmérnökhelyettese csak kisebb atomreaktorok területén rendelkezett tapasztalattal, pontosabban a VVER reaktorok kisebb változataival, amelyeket a Szovjetunió atomtengeralattjáróihoz terveztek.

 

 

A hibák részletezve:

* A reaktorban igen magas volt a pozitív üregtényező. Ez azt jelenti, hogy ha a reaktor hűtővizében gőzbuborékok keletkeznek, a láncreakció felgyorsul, és ha nem avatkoznak közbe, szabályozhatatlanná válik. Ami még rosszabb, alacsony teljesítménynél ezt nem ellensúlyozták más tényezők, ami a reaktort instabillá és veszélyessé tette. Hogy a reaktor alacsony teljesítmény mellett veszélyesebb, ellentmondott a logikus következtetéseknek és az üzemeltetők nem tudtak róla.

* Még fontosabb hiba volt a szabályzórudak tervezési hibája. Az atomreaktorokban a szabályzórudakat azért teszik a reaktorba, hogy lassítsa a reakciót. Az RBMK reaktorokban azonban a rudak vége grafitból készült, a hosszabbítók (a szabályzórudak végén található 1 méter hosszú rész) üregesek voltak, vízzel megtöltve, a közepe pedig – ami tulajdonképpen az egésznek a lényege, ez nyeli el a neutronokat, hogy lassítsa a reakciót – bórkarbidból készült.

Az első pár pillanatban, amikor a szabályzórudakat a reaktorba illesztették, nem a neutronelnyelő vízzel töltött rész került be, hanem a grafitvég. A grafit neutronmoderátor, ami nem lassítja a reakciót, hanem segíti. A szabályzórudak aktiválásánál tehát az első pár másodpercben a rudak növelték a reaktor sebességét, nem pedig lassították. Erre a kezelőszemélyzet nem számított és nem is tudhatott róla.

* A kezelők nem pontosan úgy hajtottak végre mindent, ahogy kellett volna, részben azért, mert nem ismerték a reaktor tervezési hibáit. Több egyéb szabálytalanság is hozzájárult a baleset bekövetkeztéhez, többek közt az, hogy a biztonsági emberek és az üzemeltetők nem kommunikáltak egymással eléggé.

Az üzemeltetők a reaktor biztonsági rendszerei közül többet is kikapcsoltak, amit szigorúan tilos megtenni, kivéve ha magukban a biztonsági rendszerekben van hiba.

A kormány 1986 augusztusában kiadott jegyzőkönyve szerint az üzemeltetők legalább 204 szabályzórudat eltávolítottak a reaktorból, így csak 7 maradt benne (összesen 211 volt ebben a fajta reaktorban). A reaktor technikai útmutatói szigorúan tiltják, hogy 15-nél kevesebb szabályzórúddal működtessék az RBMK-1000 reaktort.

 

1986. április 25-én a 4. reaktort ideje volt leállítani a rendszeres karbantartási munkálatok céljából. Úgy döntöttek, kihasználják a lehetőséget arra, hogy teszteljék, a reaktor turbinagenerátora képes-e arra, hogy a külső forrásból származó áram hiánya esetén elég elektromosságot termeljen a biztonsági rendszerek (különösen a hűtővízszivattyúk) működtetéséhez. A csernobilihez hasonló reaktoroknak egy pár dízelgenerátoruk van ilyen esetekre, de ezek nem lépnek működésbe azonnal – a reaktort tehát arra akarták használni, hogy pörgesse fel a turbinát, ami ezután leválik a reaktorról, és saját inerciája miatt forog tovább. A teszt célja az lett volna, hogy megtudják, a turbinák képesek-e működtetni a szivattyút, míg beindulnak a generátorok. A tesztet korábban egy másik reaktoron sikerrel végrehajtották (a biztonsági rendszerek kikapcsolása nélkül), és az eredmény negatív lett (a turbinák nem voltak képesek működtetni a szivattyúkat), de azóta történtek kisebb fejlesztések a turbinákon, és emiatt szükségét érezték egy újabb tesztnek.

* 1986. április 25-én, pénteken hajnalban 1:00 órakor megkezdték a 3,2 gigawatt hőteljesítmény csökkentését.
* 13:00 órára a teljesítmény 1,6 GW-ra csökkent, ekkor a reaktorról lekapcsolták az egyik turbinát.
* 14:00 órakor a villamos elosztóközpont értesítette a csernobili Lenin Atomerőművet, hogy a közelgő hétvége ellenére a vártnál nagyobb a fogyasztók energiaigénye. Ezért a teljesítmény további csökkentését megszakították.
* 23:10-kor közölte a Központ, hogy végre lecsökkent a fogyasztók energiafelhasználása, a 4-es blokk lekapcsolható a hálózatról. Így a késedelemtől kissé elfáradt újítók hozzákezdhettek biztonságfokozónak szánt ötletük megvalósításához.

A fiatal villamosmérnökök elsősorban a szivattyúk villamos energiaellátására ügyeltek. Nem vették figyelembe a John Archibald Wheeler és Wigner Jenő által már az 1940-es években Hanfordban felismert veszélyt: az alacsony teljesítményű reaktorüzemeltetés során bekövetkező xenon-mérgezés instabillá teszi a reaktort. Így érkezett el a szombati nap, április 26-a, az ortodox naptár szerint nagyszombat. Húsvétra a szakértők is, a döntéshozók is hétvégi házaikba utaztak. (A legtöbb üzemzavar hétvégi hajnalokon szokott bekövetkezni.)

Bár a teljesítménycsökkenés mértéke csaknem elérte azt a szintet, amit a biztonsági előírások már tiltanak, az üzemeltetők folytatták a kísérletet, és úgy döntöttek, mindössze 200 MW-ra emelik a teljesítményt. A csernobili négyes reaktorban a felszaporodott reaktorméreg miatt a szabályzat szerint megengedettnél jóval nagyobb mértékben kiemelték a legtöbb szabályozórudat. A kísérlet részeként április 26-án hajnali 1:05-kor a vízpumpákat bekapcsolták; az általuk okozott vízmennyiség szintén túllépte a biztonsági előírásokban meghatározott mennyiséget. A vízmennyiség 1:19-kor még tovább növekedett, és mivel a víz is elnyeli a neutronokat, további szabályzórudakat kellett kivenni.


1:23:04-kor a kísérlet kezdetét vette. Az ellenőrzőpanelen semmi nem jelezte a reaktor instabil állapotát, és valószínű, hogy az üzemeltetők közül senki nem volt tudatában a veszélynek. A vízpumpákat ellátó áramforrást elzárták, és ahogy a turbinagenerátor vette át a működtetésüket, a vízmennyiség csökkent. A turbina lekapcsolódott a reaktorról, amiben nőni kezdett a gőzmennyiség. Ahogy a hűtőfolyadék kezdett felforrósodni, gőzbuborékok keletkeztek a hűtőcsövekben. A csernobili RBMK reaktornak magas a pozitív üregtényezője, ami azt jelenti, hogy a víz neutronelnyelő hatása nélkül a reaktor ereje gyorsan nő, működtetése egyre veszélyesebbé válik.

1:23:40-kor az üzemeltetők megnyomták az AZ-5 („Vészhelyzet elleni védelem 5”) gombot, ami elindította az összes szabályzórúd azonnali visszaillesztését („scram”). Nem tudni, hogy ezt azért tették, mert már észlelték a vészhelyzetet, vagy csak azért, mert befejezték a kísérletet és le akarták állítani a reaktort a karbantartás megkezdéséhez. Rendszerint úgy tartják, a váratlan teljesítménynövekedés miatt nyomták meg a gombot, Anatolij Gyatlov azonban, aki a csernobili atomerőmű helyettes főmérnöke volt a robbanás idején, így ír könyvében [1]:

„01:23:40 előtt a központosított irányítórendszerek (…) nem jeleztek olyan változást a paraméterekben, ami igazolhatta volna a scramet. A nyomozóbizottság (…) hatalmas mennyiségű anyagot gyűjtött össze és elemzett ki, és, ahogy a jelentésben leírta, nem tudta eldönteni, miért rendelték el a scramet. Nincs ok arra, hogy az okát keressük. A reaktort egyszerűen ki akarták kapcsolni a kísérlet befejeztével.”

Mivel a szabályzórudak visszaillesztése sokáig tartott (18-20 másodpercig), a rudak üreges végei és a hűtővíz ideiglenes eltávolítása miatt a scram növelni kezdte a reakció mértékét. A túlzott energiakibocsátás a szabályzórudak deformálódását eredményezte. A rudak megakadtak, mikor alig egyharmaduk volt beillesztve, és nem voltak képesek leállítani a reakciót. 1:23:47-re a reaktor teljesítménye 30 GW-ra ugrott, a normális teljesítmény tízszeresére. Az üzemanyagrudak olvadni kezdtek, és a gőz nyomása egyre nőtt. Ez gőzrobbanást eredményezett, ami megsemmisítette a reaktor fedelét, összezúzta a hűtőcsöveket és lyukat robbantott a tetőbe.

A reaktort nagy mérete és a költségek miatt nem látták el teljes burkolattal, emiatt a radioaktív szennyezés a légkörbe került. Miután a tető egy része lerepült, az oxigén beáramlása, valamint a reaktor igen magas hőmérséklete miatt grafittűz tört ki, ami nagyban hozzájárult a radioaktív anyagok terjedéséhez és a környező terület szennyezéséhez.

Nem teljesen tudni, pontosan milyen sorrendben történtek az események 1:22:30 után, mert az állomás feljegyzései nem állnak összhangban a szemtanúk beszámolóival. Fentebb a legtöbbek által elfogadhatónak tartott eseménysor áll, eszerint az első robbanás 1:23:47 körül történt, hét másodperccel a scram elrendelése után. Néha felmerül, hogy a robbanás a scram előtt vagy közvetlenül utána következett be (ez volt a balesetet tanulmányozó szovjet bizottság véleménye). Ez azért fontos, mert ha a reaktor jó pár másodperccel a szabályzórudak beillesztése után került kritikus állapotba, a hiba a rudak tervezésében keresendő, ha azonban a scrammal egyidőben történt a katasztrófa, a működtetők a felelősek. 1:23:39-kor Csernobil területén enyhe szeizmikus mozgást észleltek, hasonlót egy Richter-skála szerinti 2,5-ös földrengéshez. Ezt okozhatta a robbanás, de lehet teljesen véletlen is. A helyzetet bonyolítja, hogy a scram gombot egynél többször nyomták meg, és aki megnyomta, két héttel később meghalt sugárbetegség következtében.


Az épület típusától függ, hogy mennyire védenek falai a sugárzás ellen. A legnagyobb védelmet egy kő- vagy betonfalú helyiség nyújtja, aminek nincsenek ablakai. Egy 20 cm vastag betonfal legalább 50-es faktorú védelmet nyújt. Az ajtókon és ablakokon át azonban bejuthat a gammasugárzás a helyiségbe. A tető és a tetőablakok szennyeződése is okozhat némi sugárzást az épületben. Ezért a legjobb védelmet egy olyan helyiség nyújtja, aminek nincsenek ablakai, és vagy alagsorban helyezkedik el, vagy egy többemeletes épület alsó szintjén, például betonból épült bérházban.


A tragédián súlyosbított a helyi vezetés hozzá nem értése és a megfelelő felszerelés hiánya. Kettőt leszámítva a 4-es reaktorépület összes dózismérője maximum 1 milliröntgen/másodperc sugárzást tudott mérni. A fennmaradó kettő 1000 R/s-t is tudott, de az egyikhez való hozzáférést a robbanás elzárta, a másik pedig elromlott, amikor bekapcsolták. Így a reaktort működtetők csak abban lehettek biztosak, hogy a sugárzás szintje a reaktor területének nagy részén 4 R/h fölött van (valójában egyes helyeken 20 000 R/h fölött volt; a halálos dózis 500 röntgen körül van 5 óra alatt).

Emiatt a személyzet vezetője, Alekszander Akimov azt gondolta, hogy a reaktor sértetlen maradt. Nem vették figyelembe, hogy grafitdarabok és üzemanyag található mindenfelé a földön. Mikor hajnali 4:30-kor egy újabb dózismérővel mérték a sugárzást, ennek az eredményeit sem vették figyelembe, mert úgy gondolták, nem működik jól. Akimov a személyzettel reggelig a reaktor épületében maradt, és megpróbáltak vizet szivattyúzni a reaktorba. Egyikük sem viselt védőöltözéket. Legtöbbjük, köztük Akimov is, a balesetet követő három héten belül meghaltak.

Nem sokkal a katasztrófa után tűzoltók érkeztek a helyszínre eloltani a tüzeket. Egyiküket sem értesítették arról, milyen veszélyesen radioaktív a füst és a törmelék. Hajnali 5 órára eloltották a tüzeket, közben több tűzoltót is magas sugárzás ért. A bizottság, akiket a kormány küldött a katasztrófa kivizsgálására, április 26-án este ért Csernobilba. Addigra ketten meghaltak és ötvenketten kórházba kerültek. Április 26. éjjelén, több mint 24 órával a robbanás után a küldöttség meggyőződött a sugárzás igen magas mértékéről, és el kellett rendelnie a reaktor elpusztítását és a közeli Pripjaty város kiürítését. Hogy az emberek ne vigyenek magukkal túl sok holmit, azt mondták nekik, hogy az evakuálás csak ideiglenes, és körülbelül három nap múlva visszatérhetnek. 3 hónappal a baleset után megengedték a lakosoknak, hogy megmaradt tulajdonuk szállítható részéért visszatérjenek, de eddigre már a város nagy részét kifosztották. A lakóknak a szovjet állam kb. tízezer rubeles kártérítést fizetett, és lakást adott.

Tanúk beszámolója alapján (a BBC jelentése szerint) az egyik tűzoltó leírta, milyen érzés volt sugárzásnak kitéve lenni: fémes ízt érzett a szájában, és úgy érezte, mintha tűvel szurkálnák az arcát.

A KFKI néhány munkatársa a katasztrófát követő délelőttön egy utcai telefonfülkéből több budapesti és megyeközponti óvodát, bölcsődét hívott fel telefonon, figyelmeztetve a pedagógusokat, hogy „olyan erős a nap sugárzása, hogy az veszélyes lehet a gyerekekre”. Az óvodákból terjedt aztán tovább suttogva a figyelmeztetés.

Április 28-án Bedő Iván, a Magyar Rádió hírszerkesztőségének turnusvezetője a BBC híre alapján bejelentette a katasztrófát a Rádió 21 órai híradásában. Az adást a felsőbb vezetés letiltotta, Bedő pedig büntetésben részesült.

A többi európai országban bevezetett beutazási tilalom miatt magyar kamionosok fuvarozták az árut a Szovjetunióból, sokaknak Kijeven át vezetett az útja. A legtöbben számottevő sugárdózist kaptak az út folyamán, sokan pár éven belül meghaltak. Az okok azonban nem mutattak ki egyértelmű összefüggést a következményekkel, mivel a rekonstruált útvonalak alapján egy kamionsofőr többlet rákkockázata 7,5×10-4%-osnak adódott. Tagadhatatlan, hogy az említett kamionsofőrök feltűnően korán haltak meg, azonban ezek között többségében a sugárzással összefüggésbe nem hozható tényezők is akadnak, például az öngyilkosság. A zöldek állandó vádaskodásai azonban egyelőre nem tették lehetővé ennek érdemi kutatását.

 

A mentésben részt vevő tűzoltók emlékműve Csernobilban


Magyarországon az 1986-ban kapott többletdózis 0,2 mSv volt (összehasonlításul: a háttérdózis átlagosan 3 mSv/év), mely megfelel 10 mikrorizikó kockázatnak (ennek jelentése: 1 millió, ennek és csak ennek a hatásnak kitett ember közül 10 halálát okozza az adott behatás; természetesen ez csak elméleti definíció), mely kb. fél doboz cigaretta elszívásával egyenértékű. (ld. Marx György: Atommagközelben, 215. o.)

A környező szocialista országokban a felső vezetőségek általában a titkolózás mellett döntöttek, de a nemzetközi hírügynökségek beszámolói után végül mindenütt hírt adtak az atomerőműbalesetről. Tipikus példája ez a kommunista rendszer ideológiájának, melynek lelepleződéséhez és bukásához ez a katasztrófa nagyban hozzájárult. Kijelenthető, hogy nyugati országban (mint például az USA-ban Teller Ede javaslatára) csernobili típusú, azaz RBMK-reaktor nem épülhetett, üzemelhetett, és a baleset során elkövetett szabálytalanságok sem fordulhattak volna elő.[forrás?]Romániában egyes óvodákban és iskolákban jódtablettákat osztottak ki. (A nem radioaktív jód beépül a pajzsmirigybe, így mintegy kiszorítja onnan a légkörből belélegzett radioaktív jódot.) Érdekes tény, hogy az osztrák hatóságok a katasztrófáról értesülve megtiltották a magyar termékek (főleg élelmiszerek) kivitelét a határon, mivel azt szennyezettnek vélték (a Szovjetunióval való szomszédság miatt). A Kárpátok védő hatásának és a szélnek köszönhetően azonban Ausztria területegységre vetítve nagyjából kétszeres dózist kapott, mint Magyarország.

Az Egyesült Államokban a Reaktorbizottsági Tanács már a 40-es években rájött, hogy a grafitmoderátoros reaktorok üregtényezője pozitív, azonban az információt hadititoknak nyilvánították, a szovjet tudósok csak a Csernobili reaktorok építésének idején ismerték fel ezt a problémát.

James Lovelocktól, a Gaia-modell megalkotójától idézve: „Az Univerzum természetes energiája a nukleáris energia, ez táplálja a csillagfényt az égben. Az Univerzum igazgatójának szempontjából a kémiai energiák, a szél, a vízimalom olyan jelentéktelen tünemények, mint egy széntüzelésű csillag volna. Ha pedig ez így van, ha Isten univerzumát ma is atomenergia működteti, akkor miért tüntetnek sokan az ellen, hogy mi is atomenergiából fejlesszünk elektromosságot? Voltaképp nincs is semmi baj, csak éppen a magsugárzásnak, növényvédő szereknek és ózonpusztító kemikáliáknak van egy közös vonásuk: könnyen és pontosan lehet őket mérni. Ha pedig valamihez számot tudunk rendelni, amiről korábban nem beszéltünk, attól megijedünk. Átéltük Csernobil izgalmas realitását, amikor – mint egy színpadi tragédiában – nyílt színen meghalt néhány szereplő. Azt is ki tudjuk számítani, hogy a kiszabadult radioaktivitás hány többlet rák-halálesetet fog okozni Európa-szerte. Ha következetesek akarnánk lenni, azon is elgondolkozhatnánk, az idők folyamán hányan kaptak rákot a londoni füst belélegzése következtében. Vajon ettől ugyanolyan borzalommal nézünk majd egy darab szénre, mint ahogy ma egy darab uránra tekintünk? Miért más egy nukleáris baleset, mint az országúti közlekedés, cigarettaszívás vagy szénbányászat (közhelynek ható, ma már unalmassá vált) balesetei, amelyek több Csernobillal érnek fel évről évre?”

Felmerülhet a Szovjetunió akkori vezetőjének, Mihail Gorbacsovnak a felelőssége, mert csak napokkal később került nyilvánosságra a robbanás ténye.

Nem elfogadható egyetlen embernek a halála sem, mely elkerülhető lenne. Az energiát azonban megtermeljük, mert szükségünk van rá, ezt mindenki elfogadja. A kérdés azonba az, milyen árat áldozunk ezért. A csernobili baleset után az atomerőműveket elkezdték világszerte leszerelni (az egyébként biztonságosakat is), míg fel nem ismerték, hogy nem szabad lemondani az atomenergiáról. Manapság az atomenergia reneszánszáról beszélnek, szabad pozitív véleményt formálni róla.

Egy érdekes adat: a szénerőművek aktivitáskibocsátása nagyobb, mint az atomerőműveké.

Az ENSZ 1993-as kimutatása szerint pedig az egyes erőműtípusok kollektív kockázata 1 GW villamos teljesítmény megtermelése során (típus működtetés + lakosság formátumban): Szén 3,7 + 1,3 Olaj 0,8 + 1,2 Földgáz 0,4 + 0,1 Napenergia 3 + 2 Szélenergia 4 + 1 Vízenergia 2 + 1,4 Geotermikus energia 1 + 0,5 Atomenergia 1 + 0,3

 

 

Csernobil hatása hazánkra:

 

Magyarországot a radioaktív felhő április 29-én érte el, északkeleti irányból. A felhő elvonulását néhol csapadék is kísérte, emiatt az országon belül is jelentős eltérések voltak tapasztalhatók a szennyezettségben. Hazánkban a legszennyezettebb területek az Észak-Dunántúl, és a főváros környéke. Ezeken a területeken a cézium-137 aktivitáskoncentrációját a talajon a 2-5 kBq/m2 körüli értéknek mérték.

 

A talaj cézium-137 szennyezettsége

 

A levegőben főként a cézium-134, cézium-137, jód-131, jód-132 radioaktív izotópokat lehetett észlelni. A lakosság sugárterhelését egyrészt a talajra és a növényekre kihullott szennyeződés által okozott külső terhelés, másrészt ugyanezen anyagok táplálékláncba kerülése miatti belső terhelés adta. A felsorolt izotópokat a friss növényekben lehetett kimutatni, majd később az állati ételekben (tej, hús) is. (Eleinte a jód-131, később a cézium dominált.) A belégzés miatti belső sugárterhelés igen csekély volt.

A csernobili baleset következményeként az átlag magyar lakos várhatóan egész élete során összesen 0.23 mSv külső és 0.09 mSv belső terhelésből származó effektív egyenértékdózist kap. Ez összesen 0.3-0.4 mSv-et jelent. (Összhasonlításként: a természetes sugárzás miatt évente átlagosan 2-3 mSv dózis éri szervezetünket.)

 

Európai viszonylatban ez egyébként a "középmezőnyt jelenti":

 


 

"Hazánkban nem észlelték a daganatos megbetegedések számának a csernobili eredetű sugárterheléssel összefüggő növekedését. Nem mutatható ki sem a gyermekkori pajzsmirigy-rák, sem a gyermekkori leukémiás megbetegedések számának emiatti növekedése. A veleszületett rendellenességek gyakorisága sem emelkedett a csernobili baleset következtében. Jelenlegi tudásunk szerint tehát Magyarországon nem mutatható ki a csernobili atomerőműbaleset káros egészségügyi hatása."

Azért elképesztő ez a hazugság, "Hazánkban nem észlelték" már utána elkezdődöt a betegek száma nőni, söt az egészségesemebrek hritelen rosszul lettek, majd vagy meghaltak, vagy hosszú betegség után haltak meg. Sőt magyarországon legnagyobb részben daganatban vagy szív betegségben halnak meg, és hazánkban nem észlelhető? Azért ekkorát ne hazudjunk már. A kedves Gyatlov, meg mindenkit hibáztatot csak saját magát nem, ő már okozott egyiylen katasztrófát, most ismét, és érdekes módon ő nem halt bele, csak 1995-ben szív elégtelenségben. Míg mások azonnal, vagy talán rá félévre meghaltak. S a legszörnyűbb, hogy mindig másra mutogatnak, tiszta kommunista szokás, mindig másra mutogatni, mikor gond van, nem beismerni, hogy én tehetek róla, jobb másokat hibáztatni. S ki tudja mikor lesz egy újabb katasztrófa ami lehet végleg végez az emberiséggel. Sokan úgygondolják áá Paksnál nem történhet semmi mert így, meg úgy...nos ez itt a próbléma, hogy senki nem tudhatja előre, a Csernobil robbansát sem tudta sneki, és tessék bekövetkezett, most mi átlagos emberek akik mennek a dolgukra, teszik a napjaikat, nem tudhatják mi folyik az erőműben. De tudjuk hazánkban sok az okos ember, de tudnám akkor miért nem az erőműben dolgoznak, ha ennyire tudják.

Gondolataim 3.

Az ajándék



„A Földet nem szüleinktől örököltük, hanem gyermekeinktől kaptuk kölcsön.”

Seattle indián törzsfőnök


(A videó legalul található)

Kaptunk egy ajándékot, mely talán mindennél szebb, mindennél csodálatosabb. A fák ezrei ahogy a napsugarai utat törnek a nyílásokon, s szinte színpadi játékot játszanak. Ahogy a színek varázslatként tárulnak elénk, és mint ha egy függönyt húznának fel előttünk, ami mögött ott az a csodálatos látvány. Vad ménesek ezrei vágtatásától dübörög a föld, hol Szarvasok agancsai csatája hangzanak el, s a sűrűből rohanó Őzek szépsége kápráztat el minket. S hirtelen jön a változás, mikor szellő susogása járja át az erdőket, mezőket, mikor a fák és a fűszálak zenekara, csodálatos koncertet adnak elő, s hirtelen a fekete sereg összegyűlik az ég tengerén, s könnyeket hullatnak a mennyből a lelkek. Hát van ennél csodálatosabb dolog? S mikor vihar tombol, égi fények töltik be az éjszakát, s megszólal az égi morgás. Nem láttam még szebbet ennél, mely felül múlná a képzeleteket. Jéghideg folyók hűsítik testünket, szinte a tisztaságtól, látszik a Nap és a Hold tükörképe. Most is emlékszem, ahogy a fűben futkostunk s szinte nem találtuk egymást, mert akkora volt, hogy ellepet minket. Nem vonzót minket a digitális világ, hanem mindig vágytunk ki a szabadba, vártuk a reggelt, hogy újra és újra kint lehessünk. Mindennap ajándékozott minket meglepetéssel, mikor gólyák sétáltak a réteken, mikor rétisasok repültek el mellettünk, vagy épp őzek ugrottak ki a bokorból. Nem tudja visszaadni , nem tudná pótolni semmi azt a gyönyörű látvány, melyeket átéltünk. Azt a sok kirándulást, szinte mesélt a természet, mikor kiültem a hegytetőre. Semmi nem tudja úgy nyugtatni a lelket, mint a csend, és a szellő, melyet a természet nyújt nekünk. De az idő telt, s hirtelen a szépségből, pokol lett. Visszatérek azokra a helyekre melyekhez emlékek kötnek,. S az emlék helyet, romok, szemét domb, kivágott fák csonkjai fogadnak. Szinte összetörte a lelkemet a látvány, ami fogadott. Amit természetesnek kellene venni, az szinte már csak jelek ahhoz, hogy haladunk végzetünk felé. Mit sem törődnek az emberek azzal, milyen a környezetük, mit sem törődnek azzal, hogy mit tesznek tönkre. Vannak akik városokban élnek s talán ami van park az nyújt számukra szép látványt, vagy max amit képen látnak. De amit mi éltünk át, éreztünk, azt ők soha nem fogják tudni....pedig ha tudnák, éreznék, rájönnének, sokan nem a vak világba beszélnek. Ahol a társadalom elkezdődik, ott meghal létezni a természet. Hány város van ahol az emberek szinte természetesen élnek a bűzben, a szemét között, az utcán a szél is a szemetet hordja. Hogy lehet így élni? S azt mondják szebb jövőt akarnak? Hogy lehet szebb jövőt élni, alkotni úgy, hogy közben ami életet ad nekünk azt tönkre tesszük? Nagyon ellent mond a kettő egymásnak. Mai világnak többet ér az internet világa, többet ér mások gyalázása, tönkre tétele és élete ontása, mint sem rájöjjenek, hova került a világ, mekkora gondok vannak. Jövőt nem lehet úgy alapítani, hogy közben nem törődünk a környezetünkkel. Vállalatok, gyárak, vegyszerek, atomfegyverek és még lehetne sorolni, ezeket lehetne jól is működtetni, használni, miért kell rosszra, miért egyszerűbb egy vegyi anyagot a földbe ásni, miért jobb a folyókat pusztítani vele?A gond az, nem tudnak választ adni rá, mindig csak kifogások, s másokat hibáztatnak, másokra fogják az egészet, semmi becsület nincs bennük, tisztelet, hogy felvállalja amit tett.

 

Indián tízparancsolat

 

1. Gondoskodj a Földről és tiszteld minden lakóját!
2. Maradj hű a Nagy Szellemhez!
3. Mutass tiszteletet embertársaid iránt!
4. Dolgozz az egész emberiségért!
5. Segíts és szeress, ahol szükséges!
6. Tedd azt, amit jónak gondolsz!
7. Gondoskodj tested és lelked jólétéről!
8. Erőd egy részét fordítsd a világ jobbítására!
9. Légy mindig igazságos és tisztességes!

10. Vállald tetteid következményét!





Már az indiánok is tudták, hogy a Föld nem az Övék, s ezért tisztelték is, s minden élőlényét. De megjött a fehér ember, azóta csak rombolta a Földet. Bármennyire is fájó ez a kijelentés, de az igazság ez, s nem szabad elmenni mellette. A többi nép is megjelent a fehérekkel így ők is elkezdték az irtást. Bizonyos kultúrákat az ember elfogad, de van ami már nem enged elfogadtatást. Állatok lemészárlása, mert a kultúrához tartozik, találjanak ki jobb kultúrát, ami nem áldozatokkal jár. De akár ide sorolhatom a kedves kínaiakat, kik állatokat nyúznak, kutyákat, macskákat esznek, minden ami él és mozog, dísztárgyakat alkotnak élő állatokból. Úgy gondolom aki ezt elfogadja annak is csak annyi esze van. Az ember nem ok nélkül kapta a tudást, de sokan nem tudják mire kéne használni ami a koponyájukban van. Sok lehetőség nyílt az emberek számára, szinte már annyira, hogy semmibe veszik a körülöttük lévő élővilágot. S ami természetes dolog volt, értem ez alatt: hurrikán, tornádó, felhő szakadás, jégeső és áradások. Azokon már pánik tör ki, pedig nem ez az első ilyen esetek. Tornádó házakat vitt el, most őszintén...faházaktól mit vár az ember? Amerikában meglehet nézni faházak vannak, pedig évek óta van tornádó, még sem tanulnak belőle, ugyan úgy faházat építenek. Áradás, aki folyó mellett van, mit gondol nem fog kiömleni, ha hosszú ideig szakad az eső? Mindig kapnak az emberek, lehetőséget arra okuljanak belőle, de soha, soha nem tanul belőle, ugyan azokat a hibákat követi el. Sokan megsajnálják őket, de miért? Ők nem tanulnak a hibájukból, saját vesztüket okozzák, pedig mindig van idő arra, hogy javítsanak a helyzeten. Ha a történelmet nézzük, nem voltak akkora lehetőségek anno, mint most, de még is próbálták úgy csinálni, hogy ne legyen áldozat. Mikor valaki azt mondja a múlttal nem kell foglalkozni, annak azt tudom mondani kell, mert „a múlt ismétli Önmagát”, az ember tanulhat belőle, s nem szabad elfeledni. De nem, nem tanulnak belőle. Jobban érdeklik őket a sok hülyeség az interneten, mint olyan dolog ami megváltoztatja az emberiség életét, történetét.


„Kezeket csak megfogni szabad, elveszíteni vétek, ellökni átok. Egymásba simuló kezek tartják össze az Eget s a Világot”

Albert Canus




Hány ember születik valami genetikai hibával, sokak mozgás képtelenek, vagy épp olyan betegségben szenvednek ami látszólag is feltűnő. S ahelyett hogy megértenék őket, együtt éreznének velük, kigúnyolják őket, ellökik őket. Úgy gondolják ők egészségesek, de elfeledik, ők sem kivételek, akár mikor jöhet egy betegség ami megváltoztatja azt a szépséget, amit ő annak tartott. Ami szerinte különb másoktól, de akár az is megeshet, hogy egy barát, testvér, vagy gyermek lehet az áldozat, akkor már hirtelen nem vicces a dolog, hirtelen, azzal jön, hogy az emberek nem megértőek. Az élet egy perc alatt megtudja változtatni a néző pontokat. Sose szabd elfelejteni, senki sem kivétel! De az emberek Önzők, és egyre jobban azok. Támadják a másikat, ha van valamiről véleménye, vagy egyáltalán kimeri mondani a véleményét. Társadalom, ez nem társadalom, ez egy rothadó gyümölcs, ami az elején szép volt, érett, az mára már csak penészes és fonnyadt!

 

"A föld legfelsőbb törvénye a Nagy Szellem törvénye, nem az emberé"

Hopi indián nemzet




A pénz a hatalom, a pénz, mely irányítja az érzéseket, gondolatokat, eszméket, a világot. Az a baj a pénz uralkodik az emberek felett és nem az ember a pénz felett. Csábít és vonz, akár egy szépséges hölgy. De mikor elhagy, hirtelen összeomlik minden, hát ez a világban is így van. Ha nincs pénz nincs élet. De az ősember még is tudott élni, még is feltalálta magát pedig, neki nehezebb dolga volt. Sokszor nem is tudom eldönteni, az ősember volt fejletlen vagy a mai világ? Nem a technológiáról beszélek, hanem az emberek gondolkodásáról, logikájáról, fantáziájáról. Ha valami gond akad hirtelen, pánikba esik, ahelyett, hogy találna megoldást. Mi köze ennek az egész Földhöz? Annyi, hogy kevés az igazi lehetőség, a túléléshez, szinte annyira, hogy harcok mennek a munkákért, inkább hazudnak a barátok is egymásnak, csak nehogy elveszítsék a munkahelyet. Elkezdődött a túlélésért a harc. Amit tudtak az emberek tönkre tettek, s a gond az hogy még el sem gondolkoznak rajta, hanem folytatják tovább! Az indiánok civilizált emberek voltak, a mostani emberek, messze állnak tőlük, s aki szidja az soha nem becsülte, a saját környezetét, amiben ÉLHET!



„Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető.”


Egy indián törzs

 

 

 

 


Betegségek 4.

Marfan-szindróma

 

A Marfan-szindróma autoszomális domináns öröklődésű betegség, melynek legjellegzetesebb tünetei a vázrendszeri eltérések, ám mégis a betegek életére a súlyos szív- és érrendszeri elváltozások jelentik a legnagyobb veszélyt. Kialakulásáért az esetek 90 százalékában a fibrillin-1 (FBN-1) nevű, kötőszöveti rostokat kódoló gén mutációja miatt fellépő haploid elégtelenség felelős. A fennmaradó 10 százalék a transzformáló növekedési faktor béta (TGF-béta) receptorát kódoló mutáció miatt jön létre. Gyakorisága 1:10000 és 1:30000 közötti. Ezek alapján Magyarországon ma hozzávetőlegesen 1000-2000 ember érintett ebben a tünetegyüttesben.


A Marfan szindróma veszélyei: Szív- és érrendszeri betegségek, rövidlátás

A csont ízületi rendellenességek mellett sajnos sokkal súlyosabb következményeket okozó szív-érrendszeri tünetek is jelen lehetnek.

A főverőér első szakasza kitágulhat, e miatt a vér áramlása kórossá válik. A meggyengült érfal megrepedhet, és ez hirtelen halálhoz vezet. Szívbillentyű hibával is találkozhatunk a betegeknél (mitralis prolapsus).

A harmadik jellegzetes tünetcsoport a szemmel kapcsolatos, a szemlencse hajlamos kimozdulni a helyéről. A betegek gyakran rövidlátók.

Ezek mellett még számos egyéb tünet is jelen lehet, de természetesen egy betegben nem feltétlenül jelenik meg mindegyik.

 

Antoine Marfan (1858-1942)

 

 

A francia gyermekgyógyász ismertette először a később róla elnevezett kórképet. Egy 5 éves kislány betegségét írta le, akinek extrém hosszú végtagjai voltak. A hosszú kezeket és lábakat arachnoid-nak (pókszerűnek) nevezte el. A betegség másik neve ebből fakadóan arachnodactylia.

 

 

Tünetek, diagnózis

 

A Marfan-szindróma diagnózisa elsősorban klinikai vizsgálatokon alapul, melynek oka az, hogy a genetikai vizsgálat egyelőre igen költséges. A fibrillin-1-nek ugyanis több mint 600 különböző típusú mutációja ismeretes, mely felelős lehet a Marfan-szindróma kialakulásáért, s így a genetikai vizsgálat csak direkt vagy indirekt szekvenálási eljárásokkal lehetséges. Ilyen direkt módszer a Sanger-féle szekvenálás, míg az SSCP (single strand conformation polymorphism), a DHPLC (denaturing high-performance liquid chromatography), a heteroduplex analízis, továbbá a HRM (high resolution melting analysis), melyet 2009-ben javasoltak tajvani kutatók a fibrllin-1 gén vizsgálatára, az indirekt szekvenálási eljárások közé tartoznak. Ezek közül jelenleg egyiket sem alkalmazzák hazánkban a Marfan-szindróma rutin diagnosztikájában. Kizárólag egyéni kérésre, a vizsgálat ellenértékének megtérítése esetén van lehetőség molekuláris vizsgálatok elvégzésére.

1996-ban Anna de Paepe és munkatársai, a Genti Egyetem kutatói a Marfan-szindróma klinikai jegyeit egységes nozológiába (tünettan) foglalták, melyre az irodalomban Gent-kritériumok, illetve Gent-nozológia néven hivatkoznak. Ez a rendszer a különböző manifesztációkat az érintett szervrendszer alapján csoportosítja, s a tünetek specificitása alapján major és minor kritériumok közé sorolja azokat (a minor kritériumok kevésbé specifikusak a Marfan-szindrómára, vagyis nagyobb arányban fordulnak elő más betegségekben is). A rendszer figyelembe veszi a családtagok esetleges érintettségét és a genetikai vizsgálatok eredményét is. A Marfan-szindróma diagnózisának kimondásához, leegyszerűsítve, két major, vagy egy major és két minor kritérium teljesülése szükséges. A meglévő kritériumok értékelése azonban bonyolultabb, hiszen a családi anamnézis és az esetleges mutációanalízis eredménye is módosíthatja a kórisméhez szükséges kritériumok számát. Az alábbiakban az érintett szervrendszerek szerint csoportosítva olvashatók az egyes kritériumok.

Vázrendszer - major kritériumok

  • pectus carinatum („tyúkmell”)
  • műtéti beavatkozást igénylő pectus excavatum (tölcsér mellkas)
  • csökkent felső szegment – alsó szegment arány (upper to lower segment ratio) vagy 1,05-nál nagyobb karfesztávolság – testmagasság arány
  • csukló és hüvelykujj tünet (wrist and thumb sign)
  • scoliosis (a gerinc oldalirányú görbülete, gerincferdülés) vagy spondylolisthesis (csigolyacsuszamlás)
  • a könyök csökkent feszíthetősége
  • a malleolus medialis pes planust okozó medialis elmozdulása (a belső boka lúdtalpat okozó befelé irányuló elmozdulása)
  • bármilyen fokú protrusio acetabuli (a csípőízület ízületi vápája, az acetabulum túl mély, súlyosabb esetben beboltosul a medence üregébe)

Vázrendszer - minor kritériumok

  • mérsékelten súlyos pectus excavatum (tölcsér mellkas)
  • ízületek hipermobilitása (laza, tág határok között mozgatható ízületek)
  • magasan ívelt, gótikus szájpad összezsúfolt fogakkal
  • a szindróma valamely megnyilvánulása az arcon

(dolichocephalia – hosszúfejűség, malaris hypoplasia – a középarc fejletlensége,enophthalmus – a szemgolyó besüllyedése a szemüregbe, retrognathia – hátrább álló állkapocs,lefelé lejtő fissura palpebralis

(szemrés))

Szív- és érrendszer - major kritériumok

  • a felszálló aorta tágulata aorta insufficientiával (az aorta billentyű elégtelen működése) vagy anélkül, mely legalább a Valsalva-sinusokat (sinus aortae; az aorta zöldhagymaszerű kiöblösödése az aorta

eredésénél) érinti

  • a felszálló aorta dissectiója (az aorta rétegeinek lap szerinti szétválása)

Szív- és érrendszer - minor kritériumok

  • a mitralis billentyű prolapsusa (a kéthegyű szívbillentyű bedomborodása a bal pitvarba) mitralis regurgitatióval (a vér visszaáramlik a bal kamrából a bal pitvarba) vagy anélkül
  • a truncus pulmonalis (tüdőverőér) tágulata, ha nincs valvularis vagy periferiás stenosis (a tüdőartéria billentyűjének vagy a tüdő kis ereinek szűkülete) vagy bármily egyéb nyilvánvaló kiváltó ok; 40 éves

kor alatt értelmezhető kritérium

  • a mitralis annulus (a kéthegyű szívbillentyűt övező kötőszövetes-rostos gyűrű) meszesedése; 40 éves kor alatt vehető figyelembe
  • a leszálló aorta thoracalis (mellkasi) vagy abdominális (hasi) szakaszának tágulata vagy dissectiója (az aorta rétegeinek lap szerinti szétválása); 50 éves kor alatt értékelhető

Légző rendszer - major kritérium

  • nincs

Légző rendszer - minor kritériumok

  • spontán pneumothorax (külső trauma, sérülés hiányában kialakuló légmell)
  • apicalis blebek, bullák (a tüdő csúcson található hólyagok); meglétük röntgen felvétel alapján igazolható

Látószerv - major kritérium

  • ectopia lentis (a szemlencse rendellenes elhelyezkedése)

Látószerv - minor kritériumok

  • abnormálisan lapos cornea (szaruhártya); keratometriával igazolható (szemészeti vizsgálómódszer)
  • a szemgolyó megnövekedett axiális (tengelyirányú) átmérője; ultrahang vizsgálattal állapítható meg; felnőtteknél normálisan kisebb, mint 23,5 mm
  • a következők egyike (a két eltérés általában együtt jelentkezik, ezért mindkettő jelenléte esetén is csak egy kritérium teljesül)
  • iris hypoplasia – fejletlen szivárványhártya vagy
  • csökkent miosist eredményező musculus ciliaris hypoplasia – a pupillaszűkítő izom fejletlensége miatt erős fény hatására a pupilla képtelen megfelelő mértékben szűkülni

Bőr és kültakaró - major kritérium

  • nincs

Bőr és kültakaró - minor kritériumok

  • Striae atrophicae (szövetpusztulásból eredő csíkok a bőrön; feszülési jelek), melyek nem hozhatók összefüggésbe jelentős testtömeg változással, terhességgel vagy ismétlődő stressz-hatással
  • visszatérő vagy vágásoknál jelentkező hernia (sérv)

 

 

 

Saját történetek

 

A háború ártatlan lelkei

Következő történetem, megtörtént eseményen alapszik, két gyermek élete, s egy család kiknek életük minden perce fájdalommal tellett el.

 

 

 

A város gyermekei

 

1944-et írunk a háború még javában tart. Hol a vége? Azt ember nem tudja, de mindenki reménykedve bízik, hamar véget ér a rettegések éveinek. Az utcákon folyik a mindennapos élet, s néha felkiáltanak az égi hangok, s már tudjuk menni kell az óvóhelyre. Egy család kiknek sorsuk nehéz volt, hisz vallásos család volt, s hát a pap gyermekeire nem úgy tekintettek, ahogy a többire, nekik mindenféleképpen nehéz volt. De még is boldog család volt, összetartott a bajban, s a rossz mellet is meglátták a szépséget, a csodálatos boldogságot. Egy édesanyja kiféltette gyermekeit, ki odaadással törődött, s mellette még sok emberen segített. Egy lelkész, kinek hivatása sokat jelentett, s segített lelkileg és fizikailag is az embereken. Mégis sok rossz érte őket, de tudták, hogy a rossz mögött ott a boldogság fénye. Egyik gyermekük szokásosan járta ugyan azt az utat, amely az iskolába vezetett, ám hirtelen jött egy kocsi, s felkapták és vitték magukkal. A másik gyermek ismét ment az iskola felé s őt is elragadták. Nem tudták hova mennek, vagy egyáltalán miért is viszik magukkal. Szerencsére egy helyen voltak, így együtt tudtak maradni. A parancsnok sorjában adta az újoncoknak a fegyvert. Szegények, sosem fogtak még fegyvert, az sem tudták mikor mit kell tenni. A csapatot elküldték egy feladatra, ám itt külön vált a két testvér. A 16 éves Péter és csapata orosz fogságba esett. A 15 éves Jenő és csapatát egy órával később fogták el az amerikaiak.




Család néma kiáltása


Esteledett, a család aggódva várta haza a két gyermeket, de nem jöttek. Az éjszaka félelmetesebb volt még a háborúnál is. Másnap a család érdeklődtek a szomszédoknál és ismeretlenektől,de senki nem látta őket még nem is hallottak felőlük. Sok gyermek tűnt el az nap, szinte anyák sírásai törték meg a csendet, s a kiszáradt patakokat anyák könnyei töltötték meg, fájdalmukat semmi sem csillapíthatta. Már 1 hónapja, hogy a két gyermek eltűnt, Imádkoztak értük, hogy mielőbb haza térjenek épségben. Az esték már nem ugyan azok voltak, mint előtte, a gépek üvöltve suhantak végig a kék égen, s a bombák zuhanni vágytak. Gépfegyverek sikítása törte meg a csendet és robbanások rengése rázta meg a földet.

- Édesanyám, testvéreim hazatérnek valaha? - mondta könnyes szemekkel egy kislány

- Leányom, Isten vigyázz rájuk, reménykedjünk, hogy hazatérnek hozzánk. - mondta nyugtatva édesanyja!

Ó Uram, Én jó Uram, kérlek vigyáz Jenőkére és Pistára, kérlek Uram hozd őket haza épségbe. Ámen! Imátkozot a vacsora előtt az egész család.

 

 

Az amerikai táborban

Egy amerikai katona kérdezgette Jenőt, de a válasz adás nehezebb volt.

.- What is your name? - kérdezte a katona

De Jenő nem tudott válaszolni, csak annyit mondott, nem értem! Szerencséjére, volt egy kedves ember a foglyok között aki segített neki, így megoldottak a problémák. A napi teendők, általában könnyű fizikai munka volt számára, és jó élelem ellátás. A szigor és a fegyelemtartás meg volt, aki nem tette amit mondtak, elzárás vagy élelem csökkentése volt. De még így is jobban bántak a foglyokkal, mint Oroszországban.

- Bácsi, mikor kerülünk haza? - kérdezte ijedten Jenő

- Nem tudom kisfiam, lehet soha, de lehet valamikor haza kerülsz a családodhoz, hisz még gyermek vagy, mi lehet többet nem tapossuk a Magyar földet. - mondta egy idegen!

 

Ahogy a munka ment egy dalt énekeltek:

 

„Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország,
Gyönyörűbb, mint a nagyvilág.
Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.
Táltos paripánkon odaszállunk
Hazahív fű, fa, lomb, s virág.
Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.„

 

Fél év telt el, egyszer csak kopognak az ajtón, Szinte zápor esőként hulltak a könnyek, mikor meglátták Jenőt, s hálát adtak istennek, hogy épségben hazatért. A család tudta, hogy jobb nem kérdezni, csak örülni, hogy életben van és hazatért. Idővel Jenő elmesélte, hogy bántak vele és mi történt. Elmondta, hogy az amerikaiak, jól bánnak a foglyokkal, de tartják a fegyelmet. S ezután jött egy hervadó pillanat, mikor rákérdezett hol van Pista.

- Kedves Jenő, nem tudunk Pistáról semmit, az se tudjuk, életben van-e vagy őt is táborba vitték. Mindennap imátkozunk, hogy hazatérjen. - mondta édesanyja szomorúan!

 

 

Az orosz pokol napjai

Egy embernek sem kívánom eme kint melyet e gyermek élt át. A részeg katonák, kiválasztottak pár embert és úgy kezelték őket akár egy rongybabát. Hol verték őket, hol leköpték.

- Dolgozz te senki!!! - üvöltötte egy katona!

Mikor a segítségére ment egy férfi, azonnal golyót kapott. Senki nem mert segíteni a fiúnak, pedig akartak, de jobban féltették életüket. Esőben, hóban dolgoztak, nem törődtek vele, hogy életben marad vagy egyáltalán mi lesz velük. Az élelem ellátás, szinte egyenlő volt az ősemberével, aki talál ételt az jól lakik aznap. Néha gyökerek voltak az ételek, szinte harc dúlt érte,de az oroszok csak nevettek rajta. Sokan éhhalált haltak, páran megfagytak, másokat lelőttek. Pista szinte nagyon gyenge volt a rendszere összeomlott így bedobták egy zárdába, néha-néha kapott valami élelmet, de az nem gyermeknek való főleg nem egy fejlődő szervezetnek. A halottakat ismét egy kupacba rakták ahol egy bizonyos szám után elvitték és tömeg sírba ásták őket. Szinte, mit sem törődve hogy ember volt, nekik senkit jelentettek. Nem is nézték őket embereknek, hanem állatoknak, amelyeknek pusztulniuk kell. Ők meg csak ittak, közben asszonyok sikoltása hallatszott ki, mikor épp erőszakolták, ezután egy pisztoly dörrenés és elhalkult a sikítás. Az orosz tél a legnagyobb átok, azok számára akik nem szoktak hozzá. A foglyok ruhái egyenlőek voltak egy takaróval, valaki munka közben fagyott meg, valakit az ágyban ért a halál.

 

 

Hazatérés

 

Egyik nap épp a halottakat dobálták a kocsira, hogy majd valahol elássák, egyszer csak egy gyermek mozdul meg a holtak közt, akit haza hoztak a családnak. Szinte összeestek a látványtól, de azonnal kórházba szállították. Csont és bőr, mint ha egy halott oszlana. Kritikus állapotban volt, nem tudták, hogy egyáltalán életben marad. A rendszere teljesen összeomlott, s ez miatt súlyos betegségei lettek és cukros lett. 2 és fél év telt el, hogy hazakerült, s annak köszönhető, hogy megmozdult, volt erő benne, élni akarás.

A háború után a cukor miatt elvesztette mint két lábát. De még is hálát adott Istennek, hogy életben maradt. Hosszú évekig nem beszélt, arról, hogy mi történt vele, mi volt, de a látvány pár dolgot elárult akkor. S végül a halálos ágyánál, mesélt azokról a napokról, percekről ami történt vele a táborban, ezek után végleg lecsukta szemeit!

 

 

 

 

A történet, néhol valós, néhol kitalált!

 

Igaz Szerelem

 

1. fejezet

Egy kapcsolat kezdete

Mikor még a hideg honol a tájon, de már a tavasz határában jártunk, megláttam Őt. Úgy nyomult a tömeg, de Ő úgy kiemelkedett onnan, akár a levél takaró alól a hóvirág. Gyönyörűségét, nem tudtam mihez hasonlítani, semmi szó nem jutott eszembe, csupán a szempár, mely oly szép volt akár a tenger. S a busz indulni készült már, a szívem hevesebben vert, a szememből egy könnycsepp csordult. Féltem, féltem, hogy nem látom többé, nem fogom látni azt a gyönyörű szempárt. Álmaim, kavarogtak akár a forgó széltől a por. Másnap reménykedtem újra látom őt, de nem láttam, keserűség ült szívemen. De egy nap,megtaláltam, mire is való az internet világ, ha nem erre. S megtaláltam, úgy örült a lelkem, nem tudtam írjak-e s ha írok vajon, vissza ír. Megtettem a lépést, írtam, leírtam mit éreztem akkor mikor megláttam őt. S lám visszaírt. A válasz oly kellemes csalódás volt, hisz a vonzalom kölcsönös volt.

Kértem tőle egy randit, s mondta akár reggel is találkozhatunk, alig bírtam magammal, mint ha felhúztak volna és csak pörögtem. Az éjszaka lassabban telt, az alvás szinte nehezen ment. Eljött a nap, az a bizonyos nagy nap, bár kicsit félénken haladtam felé, de nem akartam elrontani semmit. Ő csak mosolygót, nem láttam oly szép mosolyt, mely így elvarázsolt volna. Annyira lebénított, szinte mozdulni nem tudtam. Egy kis kávézóba ültünk, hol csend volt, s senki nem zavarta ismerkedésünket. Lassan elkezdtünk beszélgetni, néha-néha olyan dolgokról melynek értelmük nem volt. Aztán jött egy ölelés, szinte felpezsdítette az érzelmeket. Aztán eljött az idő, hogy menni kell, mert idő van, de mintha lebénultunk volna, semmi akarat erő nem volt. Az idő telt, már késésben voltunk, de elhatároztuk, ezen a napon együtt leszünk. Elindultunk a parkba sétálni, hol nevetés törte fel a csendet, hülyéskedtünk, akár a kisgyerekek. Meghívtam egy kis ebédre, ezek után már sajnos, elkellet válnunk egymástól, de megbeszéltük, még találkozunk, mindenképp. Pár nap múlva ismét találkoztunk, ugyan ott abban a kávézóban ahol először. Megtörtént, aminek talán már meg kellet volna, megtörtént az első csók. Azt amit akkor éreztem, se vers, sem idézet, sem dal nem mondhatná el, az a csók, akár ha már ezer éve együtt lettünk volna, vad, de még is romantikus, lágy, mely lassan összekötötte szívünket. Február 21 életem legszebb napja, mely megváltoztatta az egész létemet. Ezek után, minden reggel találkoztunk, s mikor vége volt az iskolának, mindig megvártam a kijárat előtt és kicsit együtt töltöttük az időt. Ez szerelem volt első látásra, mely valóra is vált.


2. fejezet

A Bűn árnyékában

Az idő telt, boldogságunkat nem tudta elvenni semmi, se élő, se holt. Lassan ott tartottunk egymáshoz mentünk és lassan ott alvás is megtörtént. Sétáink, oly csodálatosak voltak, s néha-néha főztem én is, bár nehezen, de valamit összehoztam. Minden nap próbáltam meglepni kisebb apró dolgokkal néha romantikával. S eljött egy nap, melyen átok ült, egy nap, mely befeketítette azt a vidám kapcsolatot. Egy nő, mely életem része volt, s ahogy bánt velem nem tudtam megbocsájtani neki. De mikor találkoztunk, hogy mindent vissza ad, az az elkeseredés, szinte a szívemre vettem. A vonzalom még mindig meg volt, s megtörtént a csók, melynek már szerelem érzése nem volt, csupán az a kis vonzalom, mely még mindig élt. A buszon ülve elgondolkodva mit tettem, egy nő ki szívemet agyon taposta, egy nő ki vár rám és szeret.. Talán nem is a gondolkozás volt a rossz, hanem elmondani, hogyan. Így hát veszekedést provokáltam ki, hogy abba elmondom, de ez csupán csak rosszabb lett, így hagytam és bocsánatot kértem a vitáért. A napok teltek, tudta, valami nyomja a szívemet, de félelem fogott el, hogyan mondjam el neki, s kérdezte, másik nő? S hát ezek után, már egyszerűbb volt beszélni róla, bár érdekes módon, felhúzta magát, de még is azt mondta, hogy ha megígérem többé nem teszek ilyet, akkor ezt megbocsájtja, rá kérdezett nem volt-e több ennél, de tudta igazat mondok, mert belelátott a lelkembe. Így folytatódott a boldog szerelem. Ahogy teltek az idők, kialakultak viták, mely néha durvák voltak, néha enyhék. De úgy gondoltuk ez egy kapcsolatban megszokott, próbáltuk, hogyan kerüljük el a vitákat. Egyik nap, annyira nagy vitánk volt, hogy külön váltunk, így a társasággal elmentem kicsit kiruccanni, hátha sikerül rendbe rakni magam lelkileg, ám közben egy csaj ismerősömet is hívtam, hogy nincs kedve bulizni, a többiek is hívtak pár ismerőst, így voltunk 15-20-an. Ezt megtudta a párom és mindjárt azzal jött, mert mást hívok el, meg más kell, pedig csupán ismerős volt, de ő a dühtől csak azt látta, hogy én mást akarok. De a düh, és a vita felesleges volt, hisz az illető nem jött. Nagyobb esélye volt arra, hogy a társaságból, valakivel összejövök, de ennek esélye nem volt, mert még részegen is a párom nevét üvöltöztem.


3. fejezet

Békülés, szenvedély, szerelem

Másnap elmentem sétálni, kicsit kiszellőztetni a fejemet, főleg részegség után. Út közben felhívtam, találkozzunk, ő beleegyezett, ezek után nem kell mondanom békülés lett. Elhatároztuk elmegyünk közös kirándulásra ezzel jóvá téve azt a bulis estét. Szinte a nap égette arcunkat, de talán a szerelem lángja még jobban égetett minket. Bejártuk a várost, fotóztuk egymást, és a hülyéskedéseknek sem volt határa. Egy szép folyónál ültünk, ahol megtanítottam „kacsázni”, amit egylapos kővel kell csinálni, kicsit oldalasan dőlve és szinte a víz felszínével egyenlően kell dobni a követ, hogy a tetején ugráljon a kő. Miután megtanítottam, már jobban érdekelte az, mint Én. De aztán az ölembe ült és csók ezreivel látott el, szinte nem volt perc, hogy nem öleltük volna át egymást. Boldogságunk csak egyre jobban erősödött. Aztán idővel indulás volt, mert indult a busz, megköszönte ezt a szép napot, s szinte a végállomásig aludtunk összebújva. Egy újabb nap mely meglepetés volt, irány a Balaton. Itt ismét tanár bácsinak éreztem magam, hisz nem tudott úszni, próbálkoztam vele, de ez nem olyan egyszerű. Jobban érdekeltem, mint az úszás vagy bármi más. Ezek után jött a délutáni szieszta mely egy órás alvással történt. Minden egyes nap szinte programokkal telt el, de persze pár napot külön is kellet tölteni.



4. fejezet

Koncert, fesztivál

Jó pár koncertre elmentünk, legtöbb koncert abból állt, amit a párom szeretett, nem voltam ünnep rontó és hát, az ízlés is közös volt, így csalódás engem sem ért. Egyik koncerten egy csaj rosszul lett, egy másik sráccal vittük, ki de párom megijedt és azt mondta többé ne hagyjam itt. Próbáltam nyugtatni, hogy csupán csak segítettem,, mert ilyen vagyok, de ezt ő is tudta. Aztán sikerült kijutnunk Rockmaratonra, amit nem kell mondanom, talán az élet egyik legjobb fesztiválja amit feltalálhattak. Azok az éjszakai kiabálások, a reggeli komás fejek, a fürdőhöz való sorba állás és hát a délutáni kifekvéseket kitudná elfelejteni, s az esti koncertek. Bár sajnos itt is voltak kisebb, nagyobb viták, melyeket, hamar megoldottunk. Talán azért is szépek ezek a fesztiválok, mert barátokkal van az ember, a párjával, és fantasztikus koncertek vannak, s nem mondva a hülyéskedések. A fesztivál után jött a többi kisebb koncertek. Pár hónap után jött a Sziget, mely majd nem halálom volt, az a brutális pogo, az minden volt csak nem pogo. De ezek után jtöta kedvenc zenekar, mely már nyugisabb volt és fantasztikus hangulat volt, s a koncert után város nézés az éjszakában, mely oly gyönyörű volt.



5. fejezet

Új kezdet

Eljött az év utolsó napja, melyre úgy gondoltuk jó lenne, egy társaságban tölteni és jót bulizni, ez meg is történt, csak sajnos a buli nem olyan volt amire mi gondoltunk. A svéd asztal számomra, elvetet az étvágyat, ahogy kézzel lábbal beletúrtak, inkább nem ettem, nem akartam az is kijöjjön ami bennem van. Az iszogatás persze meg volt, társaságunk közül volt aki már annyira részeg volt, az sem érdekelte, hogy mi szól, csak nyomatta rá. Számunkra a discos, mulatós zene már nem csenget olyan jól, hiába álltunk be, még akkor sem. Így lazán 12 órát vagy ülve vagy feküdve töltöttük. Párommal megoldottuk találtunk 3 személyes kanapét szépen elhelyezkedtünk és reggel 4-ig aludtunk. Szépen indul az új év, de hát legalább tanultunk ebből is. Aztán eljöttek a vizsgák, az iskola vége, mely során elbeszélgettünk a jövőnkről, Az elhatározás szép volt, amint tudunk elköltözünk egy közös lakásba, és hát ott helyezkedünk el valahogy. De erre volt 1 évünk még szóval, ezrét is nem aggódtunk.


6. fejezet

Valami megváltozott

Ahogy teltek a napok, hetek, hónapok, úgy változtunk mi is. A viták egyre gyakoribbak voltak, és néha sértőek is. Ezek már igazából csak rombolták kapcsolatunkat. Éreztük is a hatását, hogy valami nem stimmel. De amíg bírtuk, addig próbáltunk meglenni, kerestünk megoldásokat, néhol sikerült, néhol nem. Aztán időközben, újabb vizsgák vártak ránk, s idegesek voltunk mi lesz, hogy lesz, nem egymáson akartunk kitölteni a haragunkat, de valahogy mindig úgy jött össze. Az együttlétek is ritkábbak lettek. Mi történt? Állítólag a villám egy helyre nem csap ugyan oda kétszer, hát megtörtént, egy családi probléma is besegített. A lelkem akár egy kártyavár, összeomlott. Nem tudtam különbséget tenni, nem tudtam mit érzek, egyáltalán mi van körülöttem.


7. fejezet

Ami volt, az csupán emlék


Az idő telt, de a viták nem csillapodtak. Egy nap összevesztünk, s ami álom szerelem volt, és szinte leírhatatlan érzések voltak, az mára már csak emlék, véget ért az álom, az a szerelem melyet, nem hittünk, hogy ennyi lesz. Ahogy vonulok összetörve azon az úton amelyet, együtt tapostunk boldogan, az most csak emlék. A szerelemből, boldogságból, harag lett, mint ha ellenségek lettünk volna ezer éve. Azt mondják az idő minden sebet begyógyít, de tudják is milyen az igazi szerelem? Érezték valaha is? Mert aki ismeri nem mondja ezt. Mert az igaz szerelmet, sosem gyógyítja be az idő. Minden séta az erdőben, csak újabb és újabb emlékek törnek felszínre, mikor arra jártunk. Nem volt idő, nem ismertük a napokat,csak a szerelmet, mely minket éltetett. A vers sorok, vagy rajzok, szinte életre keltek akkor, mára már, meghaltak a mozdulatok, csak az emlék maradt. Ahogy ülök a fűben, előttem van, hogy találkoztunk, miket beszélgettünk, mit éreztünk, szinte filmként van előttem, ahogy lassítják a visszaemlékezéseket, ugyan ez történt nálam, csak a filmekben kibékülnek, az élet kicsit másabb. Hiába vágyunk, hiába akarjuk, nem tér vissza. A dalok mesélnek, a percekről, az együttlétről, de csak könnyeket hagynak szemükben. Azóta senki nemtudta visszaadni azt amit akkor éreztem, nem tudja visszaadni azt az érzéseket, amit előtte éreztem. Pedig mindenkit magamhoz engedtem, de nem tudják azt éreztetni velem amit Ő tudott. Volt egy különös varázslata, ő benne éreztem, hogy szeret, akar, Én vagyok élete értelme. Éreztem a küzdelmet benne, hogy senki nem kaphat meg, mert az Övé vagyok. S mára már csak a képeket látom, nevetek, s néhol könnyeket ejtek. Vajon eljön aki ugyan ezt visszaadja? Eljön az akinél ugyan ezt fogom érezni? Az idő választ ad, és a sors elhozza. Fájnak, mert ez igazi szerelem volt!

 

 

Az igazi szerelem akkor mutatkozik, mikor a két lélek egymásra talál, ha eme két lélek taszítja egymást soha nem lesz igazi szerelem! Együtt lesznek, de sosem lesz igazi vonzódás!

 

 

 

 

Egy kiskutya története

 

 

Világra jött egy kiskutya, nem tudta, hol van, miért született, csak annyit, hogy az édesanyja mellet védve érezte magát. Az élet megátkozta, hisz menhelyre beadták, hol a többi kutya támadta, ugattak rá. Idők során nem vitte el senki, kirakták az utcára. Elindult, így megtanulva az élet küzdelemből áll. Néha lopnia kellet pár ételt, a pocsolyákból ivott, s a menedéke, néha romos házak voltak, vagy épp ahol megtudta, magát húzni.  Sokan odahívták, hisz azt hitte, meg akarják, simogatni, helyette, belerúgtak, bottal verték. S akik jó szívvel akartak hozzá nyúlni vagy ételt akartak adni, elfutott, hisz megtanulta, ne fogadjon el semmit az emberektől. Sokan próbálták etetni hisz már sovány volt, így elhatározták, kiraknak egy tálat tele étellel, hátha megeszi, lassan óvatosan oda ment, egy-két falatot evett. Ezek után mindig visszatért oda, kezdet bízni ismét az emberekben, már-már lassan megtudták, simogatni, befogadták, de ez mind álca volt. Hisz kiskölyök volt még, rágott, szétszakított ruhákat, s verték, ahol csak érték. Láncra verve egy fához, szakadó esőben feküdt. S mikor újra elengedték, megragadta az alkalmat és elfutott, ment meg sem állt, csak rohant, amíg bírta. Újra elvesztette bizalmát az emberek felé. Ezek után rájött soha nem fogad el semmit, inkább maga próbál élelmet szerezni, mint hogy újra bántalmazzák. Voltak emberek, akik tényleg, segíteni akartak neki, de lelkileg annyira sérült volt, hogy harapott, ha hozzá akartak nyúlni. Pedig hegek ezre borította testét, de az életben maradás, az akarat, hogy ő erős, talán ez miatt nem halt meg.  Telt az idő beköszöntött a tél. Furcsa volt számára, mi ez a fehér valami, ami esik, hisz ilyen még nem volt. A házakat, utcákat fények világították be, ő csak nézte milyen világos minden. Az éhség gyötörte, fájdalmai erősebbek lettek,. Egyszer elé lépet egy kis gyermek, kinek kezében egy keksz volt, morgót, a gyermek szülei szóltak a gyermeknek.

- Gyere vissza, megharap.

De a gyermek odament, s ekkor történt egy csoda, elfogadta azt a kekszet.  A gyermek mosolygott rá, s ezek után a kiskutya ugrált örömében. Úgy gondolták a szülők, szép karácsonyi ajándék gyermeküknek, ha egy kiskutyájuk lesz. De sajnos az idők során, az éhség miatt nagyon legyengült, már csak napjai voltak vissza. A gyermek vigyázott rá, simogatta, vele aludt az ágyban.  Lelkileg meggyógyította a kiskutyát, de sajnos fizikailag már nem tudta. December 25-én az utolsó lépése a gyermekhez tartott, oda bújt hozzá, rá nézet, ezek után örökre lehunyta a szemét.  A kiskutya ez a kis idő alatt, megtanulta néha az élet kegyetlen, s akadályokat hoz elénk, de harcolni kell, hogy életben maradjunk. A bizalmunkat, ne adjuk olyan könnyen, mert ott tudnak megtámadni a legjobban. De azt is megtanulta, ha nem próbálunk befogadni másokat, nem tudhatjuk ki az, aki szívvel fogad és ki az, aki belénk rúg.  Egy állatban is van lélek, érzelmek, talán ez a történet hasonlítható az emberhez, hisz ez a kutya is érez, szeret, gondolkodik, csak sokan úgy gondolják, attól, hogy nem beszél, akkor nem is érez. Pedig sokszor adnak jelet, csak nem figyelnek oda. Gondoljuk magunkat a kutya helyébe,s talán rájövünk még is olyan akár az ember.

 

 



Betegségek 3.

Fibrodysplasia Ossificans Progressiva

Megszületett, minden tökéletes volt rajta, látszólag. Egyik reggel azonban nem tudta elfordítani a nyakát. Tizenhárom éves volt, mikor utoljára megmozdította az álkapcsát. A kórtörténet egy FOP-beteg naplójából származik.

 

A New Yorki Metropolitan szopránénekesnőjének kislánya, Sophia 1996-ban született. Mint derült égből a villámcsapás, egy nap úgy ébredt, hogy mozdíthatatlanná vált a nyaka, hetekkel később a vállízülete, majd a könyöke. A betegség lefolyása Franz Kafka Átváltozásának agyrém-ötletét juttathatja eszünkbe. Ha nem is szó szerint egyik napról a másikra, de a betegek tagjai viszonylag gyorsan mozdulatlanná dermednek: nem tudják többé kiegyenesíteni a karjukat, képtelenek felülni, mintha gerincük bottá változott volna.

 

A FOP-pal születő babák teljesen egészségesnek látszanak. Gyerekkori fejlődésük is normális, mígnem néhány hónapos vagy éves korban valamelyik izom környékén, rendszerint a tarkó alatt, a nyakon, netán a váll alatt egy puha, majd tömötté váló, fájdalmatlan dudor jelenik meg. A dudor nem más, mint szabályos, úgynevezett enchondrális csontosodással képződött csontszövet. Sem összetételében, sem szerkezetében nem különbözik az egészséges csonttól, pusztán abban, hogy teljesen rossz helyen és rosszkor nő. Úgy képződik, mintha időben az embrionális korba lépnénk vissza. Heterotróp csontképződésnek is hívják, mivel a csontszövet már kialakult (differenciálódott) egyéb szövetekből alakul át. A duzzanatok helyén 5-6 hónap múlva valódi csont mutatható ki. A merev csontszövet közé záródó izomrostok és ízületek miatt az addig mozgékony tagok mozdulatlanokká dermednek. A folyamat a nyaktól lefelé és hátulról a hasi oldal felé egyre több izmot bénít meg. Meglehetősen kiszámíthatatlan lefolyású betegség, nem mindig azonosítható, mi hoz újabb, az izmok végleges megmerevedésével járó rosszabbodást. A legkisebb sérülés nyomán is beindulhat a csontképződési folyamat, mely valójában egy kisiklott szöveti regeneráció: eredményeképpen nem a kötőszövetek, izmok gyógyulnak, hanem hívatlan csontok képződnek.

A kór harmincéves kor környékén már nagyon erős mozgáskorlátozottsággal jár. A szívizom, a gyomor és belek izmai, a rekeszizom, az arc és szemmozgató izmok szerencsére nem érintettek. A középfül elcsontosodása halláskárosodást, a fejbőr sérülése kopaszodást, a rágóizmok elcsontosodása szájzárat okoz. A betegek várható átlagéletkora mintegy 45 év. A csont és bőrré soványodott betegek halálát rendszerint a táplálékhiány, a legyengült szervezet légúti fertőzése, tüdőgyulladás, illetve a tüdő körüli kötőszövet-csontosodás miatti sérülés idézi elő.

 

"Ez egy rendívül kegyetlen betegség, mert megfoszt a mozgás lehetőségétől. Olyan, mintha bezárnának egy páncélba, amely elválaszt a külvilágtól" - mondja Paul Wordsworth, a nagy-britanniai Oxford Egyetem reumatológus professzora.



A betegség lényege, hogy a csont körüli szövetek, izmok és inak elkezdenek megmerevedni. Idővel az egész test egyetlen merev csonttá válik. Ha megnézzük egy FOP-os csontvázát, jobban hasonlít korallra, mint a biológia órákról ismert csontvázra. Ezek a betegek szó szerint szoborrá válnak.

 

Harry, a szoborember (a fotó az ő csontvázát ábrázolja)

Szoborrá váló emberekA kór egyik leghíresebb áldozata, Harry Eastlack Philadelphiában született az 1930-as évek elején. Egészségesen, mosolygósan jött a világra, s kezdett cseperedni. Nagylábujjainak kis görbesége senkit nem zavart. Izmai tíz éves korában kezdtek fokozatosan elcsontosodni, így később már csak állni vagy feküdni tudott. Szája nyithatatlanná vált, csak ajkai maradtak mozgathatók. Számtalan cikk jelent meg róla, ma is sokat segít azoknak, akik többet akarnak tudni betegségéről; csontváza ugyanis, amit még életében kutatási célokra ajánlott föl, a philadelphiai Mutter Múzeumban a különleges anatómiai jelenségek szemléltetését szolgálja, számtalan kongresszuson is bemutatták. Döbbenetes látványt nyújt, inkább valami korallzátonyra vagy cseppkőképződményre hasonlít, semmint emberi csontvázra. Harry 1973-ban, 39 évesen halt meg tüdőgyulladásban.



Már 16-17. századtól ismerték a betegséget

Bár a különös betegség 1692-ből a francia orvos, Guy Patin leírásából ismert, 1918-ban pedig pontos leírása is született a szakirodalomban, sajnos még mindig kevés orvos ismeri, és rendre félrekezelik. Annak ellenére, hogy már születéskor jól felismerhető jelei vannak. Közülük az egyik, hogy a nagylábujjak kissé rövidebbek, görbék, mintha bütykösek lennének. Az orvosok úgy hívják: "hallux valgus". Mivel azonban rendkívül ritka betegségről van szó, ezt az apróságot az orvosok az első furcsa tünetek jelentkezéskor, mintegy 3-5 éves korban ismeret híján rendszerint figyelmen kívül hagyják. Talán azért sem szentelnek kellő figyelmet a jellegzetes görbületnek, mert nem csak a FOP-pal született babáknál figyelhető meg.


"Legalább 10-15 veleszületett szindrómát ismerek, amelyeknek az egyik tünete a hallux valgus" - mondja Dr. Szabó László, nyugalmazott csecsemő- és gyermekgyógyász, a betegség egyik hazai ismerője. Pedig az ujjak röntgenfelvétele több apró csontosodási anomáliára is fényt deríthetne.

2011. október 7-én halt meg

 

 

 

 

Így az elmúlt években is jöttek világra kisbabák, akikről se orvos, se szüleik nem sejtették, milyen időzített bombát hordoznak testükben.
Az orvosok az izomkörnyéki fájdalmatlan dudorokat először rendszerint daganatnak vagy nyirokcsomó-duzzanatnak vélik, fertőzésre, gyulladásra, autoimmun-folyamatra gyanakszanak. Szövettani mintát vesznek, laborvizsgálatot végeznek, melyek eredménye azonban a gyanút nem támasztja alá. Míg a kutakodás tovább zajlik, a vizsgálattal járó beavatkozások és az általuk okozott sérülések nyomán a betegség sajnos belobbanhat, és újabb dudorok jelennek meg. Nem egyszer megtörtént, hogy mivel a duzzanatot csontdaganatnak hitték, a beteg életét műtéttel, amputációval tették még nehezebbé. A műtét után a csont visszanőtt, s a kór még inkább elharapódzott.

A betegség a múlt század második felében már nem számított ismeretlennek. Ha az orvos számolt a FOP lehetőségével, azt is tudhatta, hogy a korábban daganatnak gondolt szövettömeg valójában csont. Kialakulása azonban sok rejtélyt tartogatott. Ráadásul nagy volt a tanácstalanság abban a tekintetben is, mi történjék a kis beteggel.

A korai felismerés mindenképpen fontos, a betegség előrehaladását, a fellobbanásokat ugyanis az izom- és kötőszövetek sérülésektől való megóvásával hátráltatni lehet. A gyakorlatban azonban a dolog nem ilyen egyszerű. Gondoljunk csak bele, hogy amint egy kisbaba megszületik, azonnal beadják neki az első oltásokat. A kanyaró vagy mumpsz elleni vakcinát a bőr alá nyomva nem történhet baj. Vannak azonban injekciók, például a diphteria-pertussis-tetanus oltás, amelyek előírás szerint izomba adandók. Nem egyszer megtörtént, hogy a tetanusz beadása után a FOP-beteg gyerekek vállízülete "megkövült". Először is sok gyerekorvos nem is gondol rá, hogy ilyen megtörténhet. Ha viszont tudja, hogy olyan különleges kisbaba vagy gyermek van rábízva, akinél ez a veszély fennáll, akkor is nehéz döntés. Vajon mi a kockázatosabb? Oltás nélkül hagyni, vagy felszítani egy csontosodási gócot? De ez csak a kezdet. Izommerevedést indíthat az ínybe adott fogászati érzéstelenítés, a biopsziás szövetmintavétel, és még sorolhatnánk.

Akárcsak az egész betegség, már a diagnózis kiderítése is meglehetősen sok fejtörést okoz. A szövetminta sokat segíthetne ugyan, de hogyan vegyen biopsziát az orvos, ha tudja, esetleg milyen rosszabbodást okozhat vele betegének? A betegség természetének kiderítését célzó kutatásban az orvosok ugyanezekbe a falakba ütköztek. Úgy tűnt, a betegség csak az embert sújtja, ezért kezdetben nem lehetett állatkísérletekkel előrébb jutni. Próbálkoztak gyulladásgátlókkal és a csontképződést gátló különböző szerekkel. Közülük a kóros csontot építő oszteoklaszt-sejtek működését gátló biszfoszfonátok váltak be leginkább. Vajon van-e segítség? Mit lehet mondani azoknak a szülőknek, akiknek a gyermekéről kiderül, hogy testükre előbb-utóbb a teljes megmerevedés vár?

Remény és gyógymód

A FOP-betegek számát a világon kétezer-ötszázra teszik. Közülük mintegy 600 eset ismert. Kegyetlen kimondani, nem is volna szabad, de a realitás az, hogy a FOP túl ritka betegség ahhoz, hogy megérje vele foglalkozni. Hiába szörnyű betegség, a kutatás túlságosan pénzigényes "kedvtelés". Hála Istennek, mindig vannak azért emberek, akiket pont ezek a kihívások éltetnek. Amikor a most ötvenes éveiben járó Fred Kaplan, ortopédsebész először találkozott egy FOP-beteg kisgyermekkel, áramütésként hatott rá az élmény. Az amerikai orvos megszállottan kezdte kutatni a kórt. Ismeretterjesztő munkája nélkül többtucat gyereket kínoztak volna meg fölösleges orvosi beavatkozással, sok kis kart amputáltak volna hiába, s nem ismernénk a tudományos sci-finek is beillő, rejtélyes kór megfejtését.



Magyarország

 

Itthon eddig két betegről tudunk. A dermesztő genetikai kór (fibrodysplasia ossificans progressiva, azaz röviden FOP) minden kétmillió ember közül csak egyet érint, Magyarországon, összesen két diagnosztizált FOP beteg él, a földön számuk néhány ezerre tehető. A betegség annyira ritka, hogy egyszerűen nem éri meg kutatni.

Azonban mégis van néhány elhivatott orvos, aki elkezdett foglalkozni a szörnyű betegséggel, és egy beteg megalapította a nemzetközi FOP egyesületet is, ahol tanácsadással, ismeretterjesztéssel, kutatásfinanszírozással próbálják előrébb lendíteni a titokzatos kór gyógyítását. Nekik köszönhetően, mintegy a FOP kutatás melléktermékeként sokkal többet tudunk manapság a csontosodás folyamatáról, mint tíz évvel ezelőtt. A szervezet hatékonyságára talán mottójuk is választ ad:



"Ha boldogabb életet akarsz, ne engedd, hogy bármely problémád annyira fontossá váljon, hogy elfeledtesse veled mindazt, ami az életedben jó".

 

 

Egy kis fiú megható videója!

 

Régi időkből

Mindent vagy Semmit(1997. 12. 23)

 

Kapcsoltam(1987)

 

Van benne valami(80-as évek vége, 90-es évek eleje)

 

Szerencsekerék(1993 augusztus)

 

Zsákbamacska(1994 december)

 

Telemázli(1998.07.07.)

 

Százból egy

 

 

A leggyengébb láncszem(2001)

 

MOST VAGY SOHA!

 

Szerelem Első Látásr(1997)

 

Popdaráló

Betegségek 2.

Bechterew-kór

 

 

A Bechterew-kór vagy Behtyerev-kór (spondylitis ankylopoetica, spondilítisz ankilopoetika, ) idült, fokozatosan előrehaladó gyulladásos ízületi betegség, amely elsősorban a csigolyák közötti, továbbá a keresztcsont-csípőcsont ízületeket sújtja, de az esetek harmadában előfordulhat a térd a csípő, a bordák ízületeiben, sőt az inakban és a szalagokban is, azok csontokhoz történő tapadási helyén. A betegség jellemzője az ízületek és a szalagok elmeszesedése, aminek következménye a botmerev gerinc kialakulása.

 

 


Előfordulás és Okok


A betegség 100 000 emberből mintegy 130-at érint csupán, főként fiatal férfiaknál, nőknél jelentkezik, leggyakrabban 16 és 45 éves kor között, férfiaknál 7-szer gyakoribb. A spondylitis ankylopoetica pontos oka ismeretlen, de előfordulása családi halmozódást mutat, kialakulásában a genetikai hajlamnak van szerepe. Erre utal az a tény, hogy a betegek döntő többsége egy örökletes gént, a HLA B27 antigént hordozza, amely egészségesek között csak 7-8%-ban fordul elő. Létrejöttében a környezeti tényezők és a fizikai trauma szerepe vitatott, autoimmun eredet nem bizonyítható.

 

 

Kórlefolyás

 

Ahogy az ízületi felszínek a gyulladás következtében pusztulnak, az ízületek elcsontosodnak. (ankylosis,e: ankilózis ). A csigolyák kezdenek teljesen összenőni, széleiken csőrszerű kinövések (szindezmofiták) keletkeznek. Az összenövések a mellkas bordaízületeiben folytatódnak, ami fokozódó légzési elégtelenségben is megnyilvánul. A betegség lefolyása hullámzó. Tünetmentes, tünetszegény és fájdalmas szakaszok szabálytalan és kiszámíthatatlan időközökben követik egymást. Egyes esetekben, miután a betegség kitombolta magát, alábbhagy, és a beteg állapota nem rosszabbodik tovább.

A betegség lefolyása nem egységes. Az életminőséget és életkilátásokat a betegség súlyosbodásának gyorsasága, valamint a kialakuló szövődmények határozzák meg.

A betegség progressziójával az alábbi szövődményekre lehet számítani:

  • Járás- és állásnehézségek:Miután a csigolyák összecsontosodtak - kialakult a "bambusznádgerinc" -, a gerinc erősen előrehajlik, a beteg számára az egyszerű mozgások is nehezen kivitelezhetők az ízületek merevsége és egyensúlyi problémák miatt.
  • Nehézlégzés: Az elégtelen mellkastágulás miatt a belélegezhető levegő mennyisége korlátozott. Amennyiben a betegség a mellkast nem érinti, a beteg fizikai teljesítőképessége viszonylag jó, így a hétköznapi tevékenységek elvégzésére képes maradhat.
  • Szívbetegség: A kötőszöveti gyulladás olykor a szívbillentyűket sem kíméli. Bechterew-kórra jellemző az aortabillentyű elégtelensége. Másfelől a beszűkült tüdőkapacitás túlmunkát ró a jobb-kamrára. A jobbkamra izomzatának elfáradásával nagyvérköri keringési elégtelenség alakul ki. Ez a betegségcsoport a cor pulmonale (tüdő-szív), melyet bármilyen idült tüdőbetegség is képes kiváltani.
  • Tüdőbetegségek: Egyes betegeknél a folyamat a tüdő felső részeiben üregképződést eredményez, mely tüdőfertőzésekre hajlamosít. A legtipikusabb kórokozók a gombák. Ez az állapot leggyakrabban dohányzóknál alakul ki. A szív- és tüdőbetegségek jellemzően az után alakulnak ki, ahogy a gerincoszlop gyulladása megszűnik. Ez 20 évet is igénybe vehet.
  • Egyéb szövődmények lehetnek még: vérszegénység, csontritkulás, szivárványhártya- és szaruhártyagyulladás.

Mivel a betegség genetikai eredetű, megelőzésre nincs lehetőség. A szövődmények elkerülése a szakszerű gondozással lehetséges.

 

 

Diagnozis

 

A betegségre elsősorban fiatal férfiak tartós derékfájdalma esetén kell gondolni.

A Bechterew-kór többsége enyhe lefolyású, így évekig diagnosztizálatlan maradhat. Más esetekben hétköznapi gerincpanaszokat is Bechterew-kórral azonosítanak.

A betegség fizikai vizsgálata során az orvos a hasra fektetett beteg combját megemeli. Ha a páciens fájdalomról panaszkodik, akkor ez sacroilieitisre, a keresztcsont-csípőcsont-ízület gyulladására utal, ami a betegség tipikus kezdeti tünete.

A kórismézésére az alábbi lehetőségek adottak:

  • Képalkotó eljárások: A diagnózis alapja a hagyományos röntgen-vizsgálat, de az enyhébb és korai formák ezzel rejtve maradhatnak. Alapos gyanú esetén a csontok izotóp-os, számítógépes rétegvizsgálata (CT) vagy nukleáris mágnesrezonancia vizsgálata (MRI) lehet segítségünkre.
  • A vér laboratóriumi vizsgálata: A betegség különösen aktív szakaszában a vérsejtsüllyedés magasabb a normálisnál. Jellemző a vérszegénység – a vörösvérsejtek számának csökkenése. A HLA B27 jelzésű vérfehérje kimutatása fontos. Megléte nem bizonyítja a Bechterew-kórt, hiánya viszont erősen ellene szól.

 

Vérsejtsüllyedés: Gyulladásos folyamatok megállapitásának módszere. Ha a szervezetben gyulladásos folyamatok zajlanak, fehérjék
keletkeznek, melyektől összecsapódnak a vérsejtek és gyorsan
lesüllyednek.

 

 

Kezelés

 

A gyulladás kezelése gyógyszeresen lehetséges, a csigolyák összecsontosodása viszont nem gyógyítható. A kezelés elsődleges célja a fájdalom, az ízületi merevség enyhítése, valamint a késői komplikációk megelőzése. Legfontosabb része a rendszeres gyógytorna.

Időben megkezdett kezeléssel megelőzhető a gerincoszlop görbülése, elérhető hogy a bambusznádgerinc normális testhelyzetben rögzítse a gerincoszlopot.

 

Az orvos az alábbi gyógyszerek közül választ:

A nem szteroid gyulladásgátlók (ibuprofén, naproxén, indometacin, stb.) segítségével csökkenthető a fájdalom és az ízületek merevsége.

Betegségmódosító, reumaellenes gyógyszerek (disease modifíying antirheumatic drugs =DMARD) a sulfasalazine és metotrexát, hatékonyak lehetnek a végtagízületek gyulladásának eredményes kezelésében.

A Szteroid gyulladásgátlók: a mellékvesekéreg hormonjai (kortizon, kortizol) hatékony gyulladásgátlók, melyek az ankylosisok kialakulását is késleltethetik. Mellékhatásaik miatt a szteroid gyulladásgátlók használatát időben korlátozni kell. Olykor szükséges lehet a szteroidok injekció formájában történő beadás az ízületekbe.

A Tumor nekrózis faktor (TNF) gátlóit eredetileg a reumás ízületi gyulladás kezelésére alkalmazták. A TNF egy olyan fehérje ("citokin"), mely gyulladást elősegítő szerepet játszik reumás ízületi gyulladásban. Gátlói megakadályozzák működését, mellyel az ízületek merevsége, fájdalma, gyulladása eredményesen csökkenthető.

A Bechterew-kór ma még nem gyógyítható. Megfelelő kezeléssel a beteg életminősége elfogadhatóvá tehető. Hatékony és időben kezdett fizikoterápiával elérhető, hogy a gerinc ankylosisa egyenes gerinc mellett következzen be, mely önmagában is rendkívüli jelentőséggel bír a beteg későbbi életében, munkaképességében.

Betegségek 1.

Farkastorok és nyúlszáj

 

Farkastorok

 

A kifejlett szájpadlás két fő része a kemény szájpadlás, aminek van csontos alapja, és a lágy szájpadlás, aminek nincs. Alapos vizsgálattal feismerhető, hogy mind a lágy, mind pedig a kemény szájpadlás a középvonalban megvastagodott: ez a szájapdlási varrat. A csontos szájpadlás alkotásában elöl az állközötti csont (amelybe a metszőfogak ágyazódnak), középtájon az állcsont (ebbe ágyazódnak a szemfog mögötti fogak) szájpadlási nyúlványa és a hátulsó középrészen pedig a szájpadláscsont vesz részt. Felnőtt állaton a csontok határai nem különülnek el élesen még preparált koponyacsonton sem, ez azonban nem vonatkozik a középsíkra, ahol egyértelmű csontvarrat emelkedik ki. A száj üregét bélelő szájnyálkahártya a szájpadlást is borítja, rajta jellegzetes redőket, a szájpadlási lépcsőket hozza létre a kemény szájpadlásnak megfelelő területen. A bal és jobb oldali „lépcsősor” a középsíkban nem illeszkedik pontosan a varratnál. A középsíkban levő lágy- és csontszöveti varratok azáltal jönnek létre, hogy a szájpadlás alkotásában résztvevő csontok bal és jobb oldalról csontlemezeket növesztenek a középsík irányába, amelyek egymással csontvarratban találkoznak. Ha ez nem jön létre, a farkastorok kialakulásáról beszélünk. Ilyenkor a szájüreg felfelé, az orrüreg felé nyitott.

 

 

Nyúlszáj


A folyamat a valóságban ennél kissé bonyolultabban megy végbe, ennek következtében a tökéletlen összeolvadás változatai mellett egyéb fejlődési rendellenességek is megjelenhetnek. Az egyik leggyakoribb társult fejlődési rendellenesség a nyúlszáj. A nyúlszáj a felső ajak bal és jobb oldala közötti rés. Amint a neve is mutatja, nyulakban normálisan is jelen van (emellett juhokban is), de a kutyákban való azonosításánál nem árt az elővigyázatosság. Bizonyos mélységű rés a kutyákban még normálisnak tekinthető. Úgy alakul ki, hogy a fejlődő orr két kiemelkedése közül a kétoldali belsők nem, vagy nem tökéletesen olvadnak össze a középsíkban. A két fejlődési rendellenesség emberben is hasonlóan alakul ki, és ma már megfelelő korrekciós műtétek is rendelkezésre állanak. Sajnos hasonló műtétekre a mindennnapi állatorvosi gyakorlatban még nincs lehetőség. A nyúlszáj egyébként önmagában jelentős problémát nem okozna, de a farkastorok már igen. Az újszülöttek nem képesek ugyanis anyatejet szopni, mert a csecsbimbót szájukba véve nem tudnak szívóerőt kifejteni, ami normálisan a vájú alakúvá formált nyelv és a szájpadlás között jön létre. Jellemző, hogy a tej a kicsinyek orrán bugyborékolva jön ki, de sajnos a tüdőbe is folyik ilyenkor, ami gyakorlatilag súlyos és végzetes tüdőgyulladáshoz vezet. Gyakran kíséri a farkastorkot a központi idegrendszer fejlődési rendellenessége is.

 

Okai

 

Az ajak- és szájpadhasadék létrejöttének oka pontosan még ma sem ismert, kutatás tárgya. Az orvosgenetikusok az ún. "multifaktoriális modellt" fogadják el, mely szerint több tényező, illetve azok egymásra hatása játszik szerepet a kialakulásában.

Az orvosok által feltételezett hatások között szerepel a terhes anya valamely vírusos betegsége, az anyát érő károsító tényezők - például sugárhatás, pszichés sokk -, bizonyos gyógyszerek (epilepszia ellen használt gyógyszer), génkárosodások, valamint a dohányzás, mely bizonyíthatóan másfélszeresére emeli rendellenesség kockázatát, feltehetően érszűkítő, vérellátási zavart, oxigénhiányos állapotot előidéző hatásán keresztül.

Egyes eredmények arra utalnak, hogy a farkastorok kialakulása hormonális okokra vezethető vissza. A rendes embrionális fejlődés során a folyamatos sejtosztódás eredményeként a két oldalról fejlődő szájpadnyúlványok összenőnek, és a szájpadlás záródik. A farkastorokkal születettekben azonban idő előtt megáll a sejtosztódás: ez egy olyan fehérjével van összefüggésben, amelyre a szteroid hormonok hatnak. A dohányos, valamint az ideges, feszült anyák vérében magasabb a szteroid hormonok szintje. Ez serkentőleg hat arra a fehérjére, ami leállítja a sejtosztódást.

 

Diagnózis

 

A 12. terhességi héten ultrahang-vizsgálattal, jó felbontóképességű gépekkel a nyúlajak és a farkastorok is felfedezhető. A megszületés után különböző speciális röntgen-felvételek és a csontok modelljének elkészítése is szükséges.

A komplett diagnózis és kezelési terv elkészítésében és kivitelezésében soktagú szakember- és orvoscsapat működik közre, ahol a gyermekorvos mellett száj- és állcsontsebész, plasztikai sebész, fül-orr-gégész, fogorvos, foniáter, logopédus, szükség esetén pszichológus és pszichiáter is részt vesz a munkában.

Megelőzés

 

Miután az okokat sem ismerjük, biztos megelőzési mód ma még nem ismeretes. A várandós (és szoptató) kismamák általában többletvitaminra szorulnak. A folsavval dúsított multivitamin ("magzatvédő vitamin") megfelelő alkalmazása felére csökkenti a szájpadhasadék kialakulásának esélyét. A folsav csökkenti a magzat idegrendszeri károsodásának és az olyan arcfejlődési rendellenességeinek esélyeit, mint amilyen a farkastorok is.

A dohányzás károsan befolyásolja sok vitamin felszívódását, s különösen a C-vitaminét. A folsavpótlás is fontos lehet minden dohányos számára. Minden egyes cigaretta 25 mg C-vitamint "pusztít el", tesz hasznosíthatatlanná, így a dohányos kismamáknak ezt pótolnia kellene, sokkal fontosabb azonban, hogy a gyermeket tervező és várandós anyák egyáltalán ne gyújtsanak rá, vagy sürgősen szokjanak le e szenvedélyükről.

Kezelés

 

A kezelés célja az arc esztétikus megjelenésének kialakítása mellett a sérült légzés, hallás, hangképzés és beszéd, valamint rágási funkció helyreállítása, lehetőleg az iskolás korig, bár a kezelés, annak egyes lépései egészen felnőtt korig kihúzódhatnak.

Ha a szájpadhasadékot ajakhasadék is kíséri, először az utóbbit szokták műtéttel helyreállítani. A táplálási nehézség néha olyan fokú, hogy a csecsemőt időlegesen szondán át kell táplálni.

Az ajakhasadék különböző súlyosságú lehet. Legtöbbször az ajkat, a fogmeder-nyúlványt és a szájpadot is érinti, ritkábban csak az ajakra korlátozódik. A kezelés első lépése néhány hónapos korban az ajakkorrekció, majd a következő években a szájpad zárása, a fogmeder-nyúlvány és a fogak helyzetének korrekciója és szükség esetén a beszéd javítása. Magyarországon több centrum is foglalkozik a probléma komplex ellátásával.

A teendők - a rendellenesség többrétegű plasztikai zárása, orrbázis képzése, az orrdeformitás korrekciója, az elváltozás természetétől és kiterjedésétől függően egy vagy több lépésben történő plasztikai korrekció, valamint ehhez kapcsolódóan szükség esetén protézis beültetése, fogszabályozás, foniátriai (logopédiai) kezelés - egy több éves folyamat részeként lépésenként követik egymást.

A kezelés folyamata, egyes lépései és azok sorrendje minden esetben személyre szabott, és több szakterület orvosának csapatmunkája nyomán jön létre, így az alábbi felsorolás csak hozzávetőleges mintaként szolgál:

  1. A táplálási nehézség néha olyan fokú, hogy a csecsemőt időlegesen szondán át kell táplálni. Az első napokban az egyéni anatómiai adottságoknak megfelelően kialakítják a szájpadlemezt, hogy táplálása szonda nélkül is problémamentes legyen. A szájpad növekedését szabályozzák, akár a nyelv helyes állását és működését is figyelemmel kísérik, nem bízzák a véletlenre

  2. Az orvos kizárja az esetlegesen társult belső fejlődési rendellenességeket, a vese- és szívhibákat

  3. A csecsemőt minél előbb meg kell tanítani kanállal enni

  4. 3 hónaposan, de legkésőbb 6 hónapos korig az ajakhasadás zárása

  5. 4-6 (-8) hónaposan ajakplasztika, ajak- és orrbemeneti plasztika, elsődleges veloplasztika (szájpad-plasztika)

  6. 10-12 hónapos korban lágyszájpad-plasztika

  7. 12-18 hónapos kor között keményszájpad-műtét

  8. 4 éves kortól logopédiai kezelés

  9. 5 éves kortól - amennyiben szükséges - beszédjavító műtét, fogszabályozás

  10. 6 éves kortól a maradvány-hasadék lemezzel való elzárása

  11. 8-9 éves kortól csontbeültetés szükség esetén

  12. 12-14 éves korban a maradványhasadék zárása

  13. 16-18 éves kortól végső ajak- és orrkorrekció

Sorozatgyilkosok 8.

Hasfelmetsző Jack

 

Vérszomjas és kegyetlen gyilkos egy sötét londoni nyomornegyed utcalányai közül szedte áldozatait. 1888-as év gyilkosát soha nem kapták el még is lezárták az ügyet. Vajon miért?

 

 

 

1888-ban a rendőrségre egy nagy borítékot küldtek, amit a cím szerint a pokolból küldtek. A csomagban egy vesedarab volt és egy üzenet:

 

 

"Ezt a fél vesét egy nőből szedtem ki. A másik felét megsütöttem és megettem."

 

1888 őszét írjuk, már egész London népe tudta, hogy a levél egy Hasfelmetsző Jack nevű embertől származik, aki akkor végzet negyedik nyilvánosságra került áldozatával, a 43 éves Catherine Eddowesszel.

Mind a négy nő szánalmas, öregedő, elnyűtt prostituált volt, akik a Whitechapel nyomornegyedében voltak kénytelennek megalázó foglalkozásukat űzni. A legszerencsétlenebb szegények valóságos emésztőgödre volt eza környék. Keskeny utcák és sikátorok vezettek a kocsmák, bordélyházak és ópiumbarlangok mocskos útvesztőjében. A gyerekeknek fele sem érte megaz ötéves kort.Züllött, koszos nyomornegyed minden apró helyiségében gyakran heten zsúfolódtak össze. Ilyen kilátástalan körülmények között sok nőnek nem volt más választása, minthogy utcalány legyen, ha el akarta kerülni a kegyetlen éhhalált. Érthetetlen módon ezek a lányok lettek a Hasfelmetsző Jack áldozatai, akit soha nem azonosítottak és nem is tartoztatták le.




A halál sűrű ködjében


Első áldozata a 42 éves Mary Ann "Polly" Nichols volt aki 1888. augusztus 30-án ölt meg. A testét másnap, péntek reggel fedezték fel a Buck's soron. Torkán két, hasának alsóbb részén egy mély, roncsolt szélű vágás volt, valamint számos metszés a hason, melyeket ugyanazzal a késsel ejtettek.

 

 

Alig, hogy eltellik 8 nap, már is újabb gyilkosság történik. 

Annie Chapmanre 1888. szeptember 8-án, szombat reggel hat órakor bukkantak rá egy kapubejárat közelében, a Hanbury utca 29. szám hátsó részénél. Hasonlóan Nicholshoz, torkán szintén két mély vágás éktelenkedett. Hasát szinte teljesen felnyitották, és a méhét eltávolították. A nyomozás során egy szemtanú azt állította, látta Chapmant egy sötét hajú, kopott öltözetű férfival reggel fél hat körül.

 

Witechapel térkép

 

Elizabeth Stride-ot és Catherine Eddowes-t 1888. szeptember 30-án vasárnap, korán reggel ölték meg. Stride testét hajnali egy óra körül találták meg a Berner utcában. Halálának oka egyetlen tiszta vágás volt, mely elvágta artériáját nyaka bal oldalán. Bizonytalan, hogy a Hasfelmetsző végzett-e vele, mert a hasi metszések ezúttal hiányoztak. Ennek oka azonban akár az is lehetett, hogy megzavarták a gyilkost. Azok a szemtanúk, akik úgy vélték, hogy látták Stride-ot egy férfival azon az éjjelen, különböző személyleírásokat adtak. Egyes leírások szerint szőke volt, mások szerint sötét hajú, egyesek azt állították, kopott ruházata volt, mások szerint jól öltözött férfi volt.


Catherine Eddowes holttestét a Mitre téren találták meg, háromnegyed órával Stride-é után. Torkát elvágták, hasát hosszú, mély, roncsolt szélű vágással nyitották fel. Bal veséjét és méhének nagy részét eltávolították. Egy helyi lakos, Joseph Lawende, aki két barátjával a téren vágott át röviddel a gyilkosság előtt, látott egy szőke hajú, kopott öltözetű férfit egy nő társaságában, aki talán Eddowes volt. Lawende társai nem tudták megerősíteni a leírást.

 

 

Mary Jane Kelly borzalmasan megcsonkított holttestét saját ágyában találták meg a Miller's Court 13. szám alatt 1888. november 9-én, pénteken reggel 10 óra 45 perckor. Torkát szinte teljesen átvágták, hasi szerveit kiürítették. Az alaposan kivitelezett csonkítás oka minden bizonnyal az lehetett, hogy nyugodtan, egy szobában tudta meggyilkolni, nem a nyílt utcán.

Eme öt gyilkosság mindegyikét éjszaka követték el, hétvégén vagy közel ahhoz és hónap végén, esetleg egy héttel utána. A csonkítások az események folyamán egyre borzalmasabbak lettek, kivéve Stride esetét, kinek támadóját talán megzavarták. Nichols testéből gyilkosa nem távolított el szerveket.

 

A mészárlás folytatódott

 

A fenti esetek mellett több gyanús gyilkosság is történt, de a hatóságok végül nem tulajdonították őket szorosan az általános öt esetéhez.

Rose Mylett holttestét 1888. december 20-án találták meg. Halálát fojtás okozta, de csonkítás nem történt. Alice McKenzie-t 1889. július 17-én ölték meg torokelvágással. Mivel itt csak vágások, zúzódások voltak, nem tulajdonították Hasfelmetszőnek, inkább egy, a módszereit lemásolni kívánó gyilkos tettének vélték.

Találtak viszont egy fej és lábak nélküli torzót egy vasúti híd alatt. A jelek arra mutattak, hogy a testrészeket szétszórták a városban. Sem az áldozat, sem a gyilkos kiléte nem került nyilvánosságra. Egy másik vasúti híd alatt ölték meg Frances Coles-t 1891 elején. Torkát elvágták, de csonkítás nem történt. James Thomas Sadlert, kit korábban a nővel láttak, letartóztatták, de bizonyítékok hiányában szabadon engedték.

Az összesen 11 whitechapeli gyilkosság mellett még további esetek is felmerültek a Hasfelmetsző-üggyel kapcsolatban. Annie Millwood Ada Wilson és Annie Farmer halála ugyan szokatlan volt (végtag- és torokvágások), de még mindig messze álltak Hasfelmetsző módszereitől. Millwood ráadásul csak másfél hónappal a támadás után halt meg egyéb okokból.

A „Whitehall-rejtény” néven elhíresült ügyben egy női megcsonkított holttestet találtak. Fejét levágták, nem is tudták azonosítani. Elizabeth Jackson holttestének darabjait pedig a Temzéből hozták fel, ezeket egy másik gyilkoshoz kötötték a korábban egy vasúti híd alatt talált torzóval együtt. Az elkövetőt „torzó gyilkosnak” nevezték el.

 

Összezavarodás


A rendőrség rendkívül aktívan nyomozott az ügyben. Kétezer embert hallgattak ki, háromszáz embert figyeltek meg és 80 embert vettek őrizetbe. A számos nyomozó és sok szálon folyó kutatás ellenére a rendőrség munkájával elégedetlen polgárok egy csoportja Whitechapel polgárőreiként járták az utcákat és gyanús egyének után kutattak. Kérvényezték a kormánytól, hogy tűzzön ki pénzjutalmat a gyilkosságról információval rendelkezők részére, illetve magánnyomozókat is felbéreltek, hogy azok a rendőrségtől függetlenül kérdezzék ki a szemtanúkat.

Henteseket, mészárosokat, sebészeket, orvosokat gyanúsítottak a csonkítások szakszerű mivolta miatt. A városi rendőrség egy felügyelője, Henry Smith őrnagy fennmaradt feljegyzései szerint minden helyi hentes és mészáros alibijét kivizsgálták, majd a semmis eredmény alapján kivonták őket a gyanúsítottak köréből. Donald Swanson főfelügyelő egyik jelentésében megerősítette, hogy hetvenhat mészárost és hentest kerestek föl és kérdeztek ki alkalmazottaikkal együtt az eseteket megelőző hat hónapra visszamenőleg.

 

Napjainkban a gyilkos kilétének tisztázására Patricia Cornwell brit írónő tett kísérletet, amelyhez DNS vizsgálatot vett igénybe. Gyanúja szerint a tettes nem más, mint Walter Richard Sickert festő, aki évekkel később megfestette a meggyilkolt nők képeit is, méghozzá úgy, hogy egy felöltözött férfi kép mellé hol élő, hol pedig halott meztelen női képet festett. Ez a pszichopatikus vonás és az arcok hasonlósága teljes egészében megegyezik a Hasfelmetsző Jack által elkövetett rémtettek jellegével.

Cornwellnek sikerült hozzáférnie Sickert több személyes tárgyához, így olyan levelekhez, amelyről DNS mintákat próbáltak szerezni.  Sickert holttestéhez nem férhetett már hozzá, mivel elhamvasztották. 1973-ban Sickert állítólagos balkézről született fia, Joseph terjesztette azt, hogy a gyilkosságok egy szabadkőműves-összeesküvés részei voltak, melyről családi kapcsolatai révén volt tudomása. Állítása szerint gyilkolásainak legfőbb célja Mary Jane Kelly eltüntetése volt, aki egy rangon aluli házasság tanúja volt. Öt évvel később Joseph Sickert elismerte, hogy kitalálta a történetet, ám mielőtt meghalt, 1990-ben elmondta, hogy igenis Walter Richard Sickert volt Hasfelmetsző Jack.


Egy másik kutató, Mei Trow szerint a bűnös egy Robert Mann nevű férfi, aki a helyi hullaházban dolgozott. Trow két évet kutatott a gyilkos után, aki egy alacsonyabb osztályban élő férfi rossz családi háttérrel, rossz munkával. Mivel nem létesített kapcsolatot áldozataival előtte, feltehetőleg zavart, pszichopata személy lehetett.

Mann segédkezett az áldozatok boncolásánál, sőt, az egyiket levetkőztette a boncasztalon, pedig a rendőrség megkérte, addig ne nyúljon hozzá, míg meg nem vizsgálták. Trow szerint ekkor „csodálta meg” művét. Mannra ráillik a korábban felállított profil a háttérről, munkáról, anatómiai ismeretekkel.

Az új kutatásból kiderült, hogy Robert Mann a leginkább gyanúsítható személy azok közül, akik Hasfelmetsző Jackkel kapcsolatban valaha szóba kerültek, pedig gyanúsítottból volt bőven. A valódi elkövető kiléte biztosra talán sose fog kiderülni…

A legutóbbi hír szerint egy leszerelt nyomozó kutatott az ügyben, és úgy tűnik, hogy megtalálta az egykori mészárost egy német kereskedő, Karl Feigenbaum személyében. Ő egyébként a New York-i Sing Sing-ben fejezte be földi pályafutását, ahová szállásadónője meggyilkolása miatt került. A nyomozó, Trecor Mariott, arra következtetett a gyilkosságok között eltelt időből, hogy a gyilkos utazó volt. Utánajárt, és kiderült, hogy a Nord Deutsche Line társaság hajója épp horgonyzott a kikötőben a gyilkosságok időpontjában, és utasuk volt Karl Feigenbaum is. „William Lawton, a kereskedő amerikai ügyvédje védence kivégzését követően azt álította, hogy Feigenbaum felelős a korábbi londoni halálesetekért. Lawton szerint a német egy időszakonként rátörő betegség hatására ölt és csonkított meg nőket; elképzelhető, hogy pszichotikus zavarban szenvedhetett.”

Kérdések és rejtélyek, melyek mgé mai napig is fent állnak, de talán már nem is olyan lényeges, mviel azóta már túlvilági életét éli. De még is magával vitte a rejtélyt a sírba.

Vajon kilehet a másik oldalon!?

 



Verseim

A bejegyzést csak a szerzők láthatják!

Sorozatgyilkosok 7.

Henry Lee Lucas

 

Forrás: AFP

 

Gyermekkor titkai

Lucast gyerekkorában folyamatosan verte prostituált anyja. Egy alkalommal három napig eszméletlen volt, agykárosodást szenvedett, illetve elvesztette egyik szemét. Tízéves korában anyjának a szeretője ismertette meg a szexualitással: felvágta egy borjú nyakát, majd közösült a tetemmel, és a fiút is erre biztatta. Lucasnak tetszett a dolog, de innentől kezdve a halállal azonosította a szexualitást, és gyermekként sokat fajtalankodott állatokkal. Sokszor azzal szerzett magának örömet, hogy élve megnyúzta őket. 14 éves korában fordult érdeklődése a nők felé. Első szexuális aktusára egy 17 éves lánnyal került sor, akit előbb eszméletlenre vert, majd megerőszakolta, és mikor áldozata magához tért, megfojtotta.

Egy évvel a 17 éves lány meggyilkolása után betörésért javítóintézetbe zárták. Szabadulása után újabb rablásokat követett el, amikért aztán börtönbe került. Megszökött, majd négy évig együtt volt egy Stella nevű nővel, míg fel nem bukkant az anyja, akit egy veszekedés alkalmával megölt. Ezért a gyilkosságért 40 év börtönre ítélték, de néhány év után jó magaviselete miatt kiengedték. A börtön kapujának átlépése után három órával meggyilkolt egy nőt. Egy évvel később újra letartóztatták, mert fegyverrel fenyegetőzve meg akart erőszakolni két lányt. Újra lecsukták, de négy év múlva újra szabadlábra került. Megnősült, de felesége elhagyta, amikor rájött, hogy Lucas viszonyt folytat 9 éves lányával, és 7 éves fiánál is bepróbálkozott. Utána egyik nővérénél keresett menedéket, de az unokahúgát is megbecstelenítette, ezért onnan is hamarosan mennie kellett.

 

Hobbiból embert ölni

 

1978-ban ismerkedett meg az aberrált Ottis Toole-lal egy ingyenkonyhán. A szadista és piromán férfi homoszexuális volt, és női hormon kúrákon vett részt, hogy nemet váltson. Megismerkedésük után a nekrofil-kannibál páros hobbiból gyilkolt, erőszakolt meg nőket, és gyújtott fel embereket. A két férfi ámokfutása 14 napig tartott: ez alatt keresztülautóztak számos államon, rengeteg helyet kiraboltak és temérdek hullát hagytak maguk mögött. Végül Marylandben beléptek egy sátánista szektába, ahol már parancsra végeztek ki nőket és fiatal lányokat. Lucas ekkoriban ismerkedett meg Toole Becky nevű unokahúgával. A 12 éves lánnyal viszonyt folytatott, később azt állította, hogy ő volt az egyetlen nő, akit szeretett.

 


Lucas és Becky egy idő után elváltak Toole-tól, és egy út mentén stoppolni kezdtek, hogy elhagyhassák Marylandet. Az úton egy lelkész vette fel őket a kocsijával. A megismerkedés után Lucas és Becky megtértek, és beléptek az "Ima Háza" nevű egyházi közösségbe. Később Becky szeretett volna visszatérni Floridába, de ezen összevesztek Lucasszal, mire a férfi megölte, megbecstelenítette a holttestet, majd feldarabolta és egy erdőben szétszórta a fiatal lány maradványait. A közeli ismerősöknek azt mondta, hogy Becky elhagyta őt. Mivel Lucas ebben az időben is több nőt megölt és megerőszakolt, gyanússá vált az egyházi közösség vezetőjének szemében, aki végül illetéktelen fegyverbirtoklásért letartóztattatta a férfit.

 

A "fény szólította", hogy mindent bevalljon


Henry Lee Lucas börtönbe került, ahol azt állította, a fény felszólította, hogy bevalljon mindent. Megtört és részletesen elmondott mindent. Beismerő vallomása óriási szenzációt keltett az államokban. Toole neve is szóba került, aki addigra már szintén börtönbe került. Lucas hatására ő is mindent bevallott. A két gyilkos rendkívül élvezte az őket körülvevő felhajtást, nagy örömmel számoltak be tetteikről. A hatóságok mindkettőjüket többszörös életfogytig tartó büntetésre ítélték.

 



 

 

 

Albert Hamilton Fish

(A szürke ember, a vérfarkas, a pedofil kannibál)


Gyermekkora

Albert Hamilton Howard Fish néven született 1870-ben, egy tehetős washingtoni házaspár negyedik gyermekeként. Apja halála után az anyja árvaházba adta a fiatal fiút. Ott szadista bánásmódban részesült, és többször kellett végignéznie, ahogy a társait megkorbácsolják. Bevallása szerint egy idő után élvezni kezdte a dolgot. Anyja később újra magához vette, amint talált munkát.

A férfi, akit rémtettei alapján a "brooklyni vámpírként" is emlegettek, 1890-ben New Yorkba költözött, ahol prostituáltként dolgozott. Hat év alatti fiúkat molesztált, erőszakolt és kínzott meg, valamint a mazochizmus elkötelezett híve lett. Ekkor kezdte el foglalkoztatni a kasztráció, több férfit is kiherélt kíváncsiságból. Még ugyanebben az évben megnősült, és hat gyermeke született. Felesége elhagyta, így egyedül nevelte gyermekeit, akiket sosem bántott, de többször megkérte őket, hogy egy szegekkel kivert evezőlapáttal üssék a fenekét.


 

Hallucinációk és önkínzás

Fishnek 1917-ben kezdődtek auditív hallucinációi, mint ahogy az a családjában is jellemző volt. Többször úgy vélte, hogy János apostol szavaira cselekszik. Szerette kínozni magát: egy röntgenfelvétel szerint 29 különböző méretű tű volt a gyomrában és más belső szerveiben. A vizsgálatokból az is kiderült, hogy benzinnel átitatott kötelet helyezett a végbelébe, majd meggyújtotta azt.

Albert Fish 1919-ben gyilkolt először: leszúrt egy fiút Washingtonban. Áldozatai szellemi fogyatékosok vagy afro-amerikaiak voltak, akik szerinte nem hiányoztak volna senkinek. Nem tudjuk pontosan, hogy hány gyilkosságot követett el ebben az időben. Házasságközvetítő irodák hirdetéseit feladó özvegyeknek is küldött zaklató leveleket, arra buzdítva őket, hogy korbácsoljanak együtt fiatal fiúkat.

1928-ban, 58 évesen követte el leghíresebb tettét. Ekkoriban jóságos, tisztességben megöregedett idős úrnak tűnt. Egy fiatal fiú álláskereső hirdetést adott fel, amelyben alkalmazottat keresett. Albert Fish válaszolt a levélre, és hamarosan megjelent a Budd család otthonában, ahol mindenkit hamar levett a lábáról. Terve az volt, hogy elviszi a fiút, kiheréli és hagyja elvérezni, de meglátta a család 12 éves lányát, Grace-t. Taktikát változtatott, és rábeszélte a szülőket, hadd vigye el a kislányt az unokája születésnapjára. A szülők elengedték a gyereket, és soha többé nem látták. Fish megölte a kislányt, és kilenc nap alatt minden részét megette. Erről hat évvel később részletesen számolt be egy levélben, amelyet Grace szüleinek küldött. A levél alapján tartóztatták le. Az elmeállapotát többször is megvizsgálták, és megállapították, hogy pszichopatikus személyiség.


Levél:


"Elvittem egy vízeséshez, ami nem mesze volt a házamtól. Itt meztelenre vetkőztettem, aztán a ruháit elégettem és ledobtam őket a folyóba. Másnap délután meghoztam a szerszámaimat és hozzákezdtem. Levágtam az orrát, a fülét, a száját fültől fülig szétnyiszáltam. Aztán amikorra kikanalaztam a szemét, már meghalt. Felvágtam a hasát és gyorsan megpróbáltam minél több kifolyó vérét meginni. Volt nálam négy zsák tele kövekkel. Kettévágtam, aztán feldaraboltam a végtagjait és beraktam a kövek közé, hogy elsüllyedjenek, amikor bedobom őket a mocsárba. Hazaérvén egytálételt készítettem az orrból, a fülből és az arc néhány darabjából. Raktam bele egy kis hagymát, sárgarépát, paprikát és sót. Nagyon finom lett."

 

Elfogása után részletes vallomást tett, miszerint több gyereket megevett vagy megkínzott. Áldozatainak számát kb. százra becsülte, de csak tízről bizonyosodott be, hogy valóban Fish követte el a rémtetteket. 1936-ban villamosszék által végezték ki .

 

"Külsőleg olyan vagyok, mint bármelyik más ember, még a feleségem sem tudja, hogy hány gyermek holttestét ástam el a házunk alatt." Mondta egyszer Albert Fish.




Film:


2007-ben Scott L. Flynn vászonra vitte a hírhedt sorozatgyilkos életét, történetét.

Himmler programja

Náci árja program: 12 000 gyermek szenvedte meg


A nácik által leigázott Európa országaiban a szőke, kék szemű tipegőket elszakították családjuktól és Németországba küldték őket. Ott nevelkedtek. Az egyik leghíresebb ilyen gyerek az ABBA énekesnője.



Folker Heineckét személyesen ajánlották a pszichopata SS-vezér, Heinrich Himmler figyelmébe, akinek megrögzött eszméje volt a tiszta árja faj létrehozása. A II. világháború előtt Himmler csirkék tenyésztésével foglalkozott, egy nemes fajtát akart kitenyészteni. Ugyanezt szándékozott tenni a német fajjal is. Folker teljesen elbűvölte Himmlert. A kék szemű, szőke hajú kisfiú négy éves volt, amikor Németországba került.

Nem tudott róla, de arra választották ki, hogy az új, szuperior német fajt szolgálja. Azét a német fajét, amely nem tűrte a nem árjákat: a zsidók, cigányok, feketék és homoszexuálisok kiirtására törekedett.

Amikor 1942-ben a német hadsereg leigázta a Krím-félszigetet, a négy éves kisfiút elragadták szülei óvó karjaiból. A gyereket SS-tisztek vitték egy német kórházba, hogy egészségügyi vizsgálatnak vessék alá. Az orvosok megmérték testének minden részét. Mielőtt kimondták volna: alkalmas arra, hogy részt vegyen a programban, ki akarták zárni bármiféle zsidó jellegzetesség meglétét, mint például a sötét haj, nagy orr. Arról is megbizonyosodtak, hogy nincs körülmetélve. A kis Folker végül alkalmasnak találtatott arra, hogy Himmler „Lebensborn" (Az élet forrása) elnevezésű programjában részt vegyen, és társaival együtt biztosítsa az ezeréves német birodalom fennmaradását és jövőjét.

Folker Heinecke... azaz Aleksander Litau

A Lebensborn-tervet 1935-ben ötlötték ki és különböző szinteken működtették azért, hogy Hitlernek folyamatosan árja utánpótlást biztosítson. A megszállt területeken a szőke gyerekeket elszakították családjuktól, más országokban pedig várandós klinikákat alapítottak, ahol a felsőbbrendű, tökéletes német SS-tisztek találkozhattak a megfelelő német nőkkel. Az elfoglalt skandináv országokban – például Norvégiában, ahol a szőke haj és a kék szem a nép genetikai jellegzetessége volt – az SS-tiszteket arra bátorították, hogy nemzzenek gyerekeket a norvég nőknek – akkor is, ha azok már férjezettek voltak. Ezeket a nőket nagyon becsülték viking gyökereikért. Egyeseket kényszerítettek, mások ajándékokat kaptak azért, hogy találkozzanak az országukban állomásozó náci tisztekkel.

Ahogyan a nácik keresztülmasíroztak Európán, árja utódokat hagytak mindenütt maguk mögött, akik előjogokkal jöttek a világra. A csecsemőket az SS szervezte ünnepségen keresztelték meg. A kicsiket egy szimbolikus SS-tőr alatt felállított bölcsőben ringatták, esküket mormoltak, és közben az újszülöttek nevében egy-egy felnőtt megfogadta: élete végéig a náci ideológiát fogja szolgálni. Cserébe a csecsemők és az anyák nem akartak mást, mint jó ételt, otthont és ruhát. Ők voltak a nácik következő nemzedéke. A gyerekek közül sokakat árvaházba vittek, majd később gazdag náci családok fogadták őket örökbe.

A terv másik, kegyetlenebb aspektusa az volt, hogy az alkalmasnak vélt gyerekeket egyszerűen elrabolták szüleiktől. Csupán azért, mert szőke hajuk és kék szemük okán alkalmasnak találtattak arra, hogy ők legyenek a német nép szuperárja példányai, és hogy német családok által örökbe fogadva németesítsék őket. Ez volt a kis Folker sorsa is. Elvették a családjától, és német szülőkre bízták, akik megfogadták: Hitlernek nevelik fel a kisfiút.

A nácik az új nemzedékre is gondolt...


– Emlékszem, az örökbefogadó párok bejöttek egy terembe, ahol körülbelül harmincan voltunk. Felsorakoztattak bennünket, mint a kiskutyákat, úgy válogattak közöttünk. Aztán elvittek az új otthonomba – mondta a most 67 éves Folker. – Így lettek ezek az emberek a szüleim. Elmentek, aztán néhány nappal később visszajöttek. Emlékszem, annyit értettem az egészből, hogy az "anyám" kislányt szeretne, de az "apám" fiút akart, hogy legyen, aki tovább viszi majd a családi vállalkozást. Az ölébe hajtottam a fejemet, és tudtam: az ő fiuk leszek.

De volt egy kis probléma: Adalbert Heinecke, az örökbefogadó apa süket volt, emiatt pedig technikailag alkalmatlan arra, hogy a szigorú náci szabályok értelmében adoptálhasson. De mint elismert SS-tag és fanatikus hamburgi náci, Adalbert rendkívül jó kapcsolatokkal bírt és nagyon tehetős volt. Meghívta a házába Himmlert, itatta és közben rávette, hogy a kisfiú hozzá kerülhessen. Bár akkor még kisgyermek volt, Folker emlékszik rá, hogy találkozott Himmlerrel új szülei házában, miközben arra várt, hogy végre örökbe fogadhassák.

Most pedig, hat évtizeddel később Folker Heinecke fontos szereplőjévé vált a Lebensborn-gyerekek történetének, az ellopott nemzedékről pedig hamarosan filmet is forgatnak.

Folker éveket töltött azzal, hogy megtudja: ki is ő, és ki is volt ő valójában. Elhatározása és kitartása a Lebensborn-nemzedék más tagjait is arra ösztönözte, hogy próbáljanak minél többet megtudni életük első néhány, Németország előtti évéről.

– Nagyon fontos, hogy ezek az emberek megismerjék saját, valódi történetüket, mert nagyon sokat szenvedtek attól, hogy nácik gyermekeként jöttek a világra – mutatott rá a Lebensborn-nemzedék kampányát vezető Randi Spydevold, aki a náci tisztek Norvégiában született gyermekeit képviseli. – Ahogyan a háborút túlélő zsidók is elmondhatták a maguk történetét, fontos, hogy a Lebensborn-gyerekek is elmondják a sajátjukat – tette hozzá.

Amikor a náci birodalom elbukott, a korábbi Lebensborn-elit nemkívánatossá vált: keserű emlékeztetője volt egy olyan korszaknak, amelyben az árja faj zsidók, cigányok, homoszexuálisok és más nemkívánatos személyek millióit gyilkolta meg, miközben arra törekedett, hogy a tökéletes népet tenyéssze ki.

 

 

Himmler


Miután a britek elfogták Himmlert, öngyilkos lett. A Lebensborn-gyerekek idilli élete egyik percről a másikra vált pokollá a megszállt országokban, például Norvégiában is. Sok száz norvég kisgyermek anyját náci kurvának titulálták, titkos börtönökbe zárták és rabszolgaként dolgoztatták őket. A gyerekek sem jártak jobban: a norvég kormány őket úgy emlegette, hogy „patkányok" és „kurvák kölykei". Továbbá a norvég kormány nyolcezer gyermeket megpróbált Ausztriába küldeni, hogy így szabaduljon meg tőlük. Norvégiában a Lebensborn-gyerekek körében előforduló öngyilkosságok aránya húszszor magasabb volt, mint a nem náci apától származók körében. Szintén gyakori volt körükben az alkoholizmus, a bűnözés és a drogfogyasztás.

– Ezt a nemzedéket a depresszió és a rendkívül alacsony önbecsülés is jellemezte – jegyezte meg Spydevold. – Egyáltalán nem meglepő, hogy ez történt velük, hiszen éveken át német idiótáknak nevezték őket, gazembernek, és azt mondták róluk: nem érdemlik meg, hogy éljenek.

A norvég Lebensborn-gyerekek képviselői azt állítják: a gyerekeken és az anyákon drog-kísérleteket végeztek. Az ezt bizonyító dokumentumokat a norvég bíróság elé kívánják tárni azért, hogy a bíróság vonja felelősségre a norvég államot. A szemtanúk és a dokumentumok szerint LSD-t, meszkalint és más drogokat adtak nekik, a norvég hadsereg végzett kísérleteket rajtuk. A sors iróniája, hogy a nácik ugyanezt tették a zsidókkal.

Az egyik legismertebb norvég Lebensborn-gyerek, egy norvég nő és egy német katona kapcsolatának gyümölcse Anni-Frid Lyngstad, az ABBA együttes énekesnője. Anni és családja a háborút követő zűrzavaros időszakban Svédországba költözött, ahol titkukat nem ismerték. Más anyák kevéssé voltak szerencsések: megverték és megerőszakolták őket.

A német katonák utódaira irányuló háború utáni gyűlölet rendkívül erős volt. A pszichológusok arra a következtetésre jutottak: azok a nők, akik részt vettek a tervben, korlátozott képességűek voltak és szociálisan hátrányos helyzetűek, valamint néhányan szellemileg komolyan visszamaradtak. A két szó: „apja német" elegendő volt ahhoz, hogy a gyerekeket a korábban megszállott skandináv országokban pszichiátriai intézményekbe zárják, ahol nagyon sokukat megkínozták és megerőszakolták. Német génjeik miatt veszélyesnek tartották őket.

Harriet von Nickelt, aki 1942. márciusában született Norvégiában, éveken át bántalmazták és szexuálisan zaklatták csupán azért, mert egyszer az anyja beleegyezett, hogy egy német tiszttől szüljön gyermeket a Lebensborn-programban. A kislányt a háború után egy kutyával összeláncolva tartották. Hat éves korában egy falubeli férfi a folyóba dobta, mert szerette volna látni, hogy boszorkány vagy nem, lebeg a vízen vagy megfullad. Amikor 9 éves lett, egy náci horogkeresztet véstek a homlokába körömmel.

Árja utódot tart kezében a Lebensborn-otthon egyik nővére



Az elmúlt évben a Lebensborn-gyerekek egy csoportja az Európai Emberi Jogok Bíróságához fordult, és 50-200 000 angol fontnak megfelelő kártérítést követelt a norvég kormánytól. Végül fejenként 2000 angol fontnak megfelelő összeget ítéltek meg nekik.

– A megbélyegzettség és a szégyen ötven éven át végigkísért bennünket – mondta a német apától származó Gerd Fleischer, egyike azoknak, akik kártérítést kaptak. Gerd a háború után Németországba menekült, mert miután apja egy norvég ellenállóval házasodott össze, a lány folyamatos bántalmazásnak volt kitéve. Nevelőapja gyűlölte a németeket, és mindezt Gerdre hárította.

A hivatalos dokumentumok arról is bizonyságot tesznek, hogy a Lebensborn-gyerekeket a személyzet tudtával gyakran megerőszakolták a pszichiátriai intézetekben. A papok azt prédikálták, hogy ezeket a gyerekeket sterilizálni kell, hogy ne hozhassanak létre náci vért hordozó utódokat.

A rettenetes történetek közé tartozik egy másik Lebensborn-gyereké, a szintén norvég Gerd Andersené is. Őt az egész osztály előtt zaklatta szexuálisan tanára, míg barátját, Karl Zinken egy mentálisan elmaradott gyerekeknek fenntartott intézménybe küldték, ahol megerőszakolták.

Hozzájuk képest az élet kegyes volt Folker Heineckéhez. Még akkor is, ha át kellett élnie Németország bombázását, a folyamatos bombariadókat, az élete sokkal jobb volt, mint sok más társáé.

– Fiatal voltam, így nem sok emlékem maradt arról az időszakról. Arra viszont emlékszem, hogy a háború után az egyik gyerek, akivel játszottam, azt kiáltotta: „Gazember vagy, és nem is az igazi apukáddal és anyukáddal laksz!" De nem tudtam, hogyan érti – mondta Folker. Sosem beszélt erről náci szüleivel.

– Igen, fanatikusok voltak. De jó életet biztosítottak nekem, és hihetetlenül összetörtem, amikor az apám meghalt 1975-ben. Három hónappal később követte őt anyám is.

Folker megörökölte a családi céget, Londonban dolgozott és nagy vagyonra tett szert. Nem sokkal később felfedezte a titkos aktákat apja iratai között. Teljesen megdöbbent.

A dokumentumok szerint ugyanis Folker Heinecke 1940 október 17-én született, a náci megszállást követően Felső-Sziléziában, Oderbergben. A város ma Lengyelország része, de akkor Németországhoz tartozott. A férfi szerette volna megtalálni a gyökereit, és ennek érdekében keresztül-kasul beutazta Európát. Birtokába jutottak az örökbefogadásáról szóló iratok, valamint az SS által kiállított születési bizonyítványa is.

– Árva voltam. Ezzel együtt tudtam volna élni. Csak néhány évvel később, amikor egyre többet tudtam meg az igazságról, jöttem rá: a Lebensborn-programhoz tartoztam én is.

Folker 20 ládányi dokumentumot gyűjtött össze az amerikai és nemzetközi hatóságoktól, a német és a lengyel vöröskereszttől, a brit hadseregtől és még másik 30 különböző szervezettől – ennek minden egyes darabja a múlt nagy kirakójának fontos része volt.

Végül tavaly nagy áttörésre került sor. A világ legnagyobb holocaust-archívumának megnyitásával – a német Bad Arolsen városában, a Vöröskereszt kutatóközpontjában – Folker végül megismerhette az igazságot.

Talált egy 1948. november 12-ére datált dokumentumot: „A gyermeketlen Heinecke házaspár megkereste a hamburgi ifjúsági központot, hogy örökbe fogadhasson egy gyermeket. A gyermek örökbefogadását részükre engedélyeztük, ezért elmentek a Lebensborn otthonba, hogy kiválasszanak egyet. Ez a gyermek 1943. 05. 20-án került az otthonba." Egy másik dokumentum szerint a házaspár által örökbefogadott gyermek eredeti neve Aleksander Litau, született 1940. október 17-én a Kramben, Alnovában, a Szovjetunióban."

A rejtély tehát majdnem teljes egészében megoldódott. Egy SS-dokumentumban részletesen leírtak egy katonai megmozdulást Komunara városában, körülbelül 70 kilométerrel Alnovából, ahonnan a szőke, kék szemű Aleksandert Németországba hurcolták, hogy az árja faj tagjaként neveljék.

A most 67 éves férfi tavaly elutazott szülőfalujába. A helyiek segítségével megtalálta az utcát és a házat, ahol egykor a Litau család élt.

– Felvettem egy marék földet az útról – emlékezett vissza. – Álltam ott és megpróbáltam elképzelni az SS-t, ahogyan itt menetelnek ezen az utcán, ahogyan itt gördülnek a tankok és a motorkerékpárok, a páncélos autók: megpróbáltam elképzelni az SS-katonákat, ahogyan magukkal visznek egy fiúcskát, aki nem volt vétkes semmiben.

Folker nem találta meg a szülei sírját a temetőben. Végül találkozott néhány idős nővel, akik emlékeztek rá: a faluba katonák jöttek és elvittek egy szép kisfiút. A háború után Sztálin oroszok millióit küldte a Gulagra, nagyon sokukat azért hurcolták el, mert állítólag együttműködtek a német megszállókkal. A faluban senki nem maradt, akit Litaunak hívtak.

– Mindössze csak annyit szerettem volna – mondta Folker – hogy megtaláljam a mamám és a papám sírját. Nem akarom úgy végezni, mint sok más Lebensborn-gyerek, hogy életem végéig azon keseregjek, ami történt velem. Csak azt szeretném tudni, ki vagyok én, ki lehettem volna, ha nem így történnek a dolgok. Ezért folytatom a kutatást, és nagyon remélem, találok valami nyomot, ami elvezet a szüleimhez. Szeretném megtudni, hogy hol temették el őket. Aztán megteszem a fiúi kötelességemet: fejet hajtok az igazi szüleim előtt.

Sorozatgyilkosok 6.

Armin Meiwest

(A Kannibál)

Armin Meiwest 1961 december elsején született.. Élete nagy részét egy Rothenburg melletti csöpp kis német faluban, Wüstefeldben töltötte, egy hatalmas, kb 40 szobás házikóban, amihez egy parknyi nagyságú kert is tartozott. Ez, a több mint 700 éves épület volt az egyike a mindössze 7 ilyen régi házat magába foglaló településnek. Ha az ember belépett, mintha egy másik században találta volna magát, mintha megállt volna az idő. - Emlékszik a szomszédnő.

1969-ban apja elhagyta őket., mikor Armin még csak 8 éves volt. Nemsokára pedig bátyjai is elköltöztek. Egyedül maradt az anyjával, aki igencsak dominálta, uralta a fiú életét. A szomszédasszony szerint szerette, de végtelenül túlgondoskodó volt, és mindig arról ábrándozott, hogy milyen jó lenne ha megint benépesülne a hatalmas ház gyerekekkel, vendégekkel. Csak Armin volt neki, így hát rajta élte ki magát. A kisfiú már egész korán, az anyja gondoskodásába fulladva, a fantázia világába menekült. Álmodott magának egy kistestvért, Franket, aki amolyan képzelt öccse lett neki. A kriminálpszichológus elmondja, hogy ez azért jó, hogy a kisgyerek ne érezze magát egyedül, legyen kihez beszélnie, aki megérti őt és sosem fogja eldobni. Aki egy idő után Armin részévé vált.

A saját világát és "tündérmeséit" is megteremtette, amikre még ma is jól emlékszik. Képzeletében gyerekeket darabolt fel és evett meg. Így azok benne maradtak - örökre. Később anyja lojális szolgájává vált. A lakóknak feltűnt, hogy szinte alig látják. Mikor discoba járó korszakunkat éltük, vagyis 15-19 éves korunkban nem nagyon láttam Armint. - szólalt meg a szomszéd. Állandóan otthon volt, nagy ritkán láttuk csak mindig ugyanazokban a régi ruhákban. Elhagyatottan élt abban a nagy házban.

19 éves korában belépett a seregbe, de mivel közel volt a bázisuk, ezért még szolgálata idején is otthon lakott. Sajnos a katonatársai is hamar lefigyelték, hogy elég szerencsétlen és lekezelően bántak vele, főleg, hogy anyja is gyakran kísérte el a laktanyába. Azt mondták a faluban, hogy akárhányszor vitt Armin haza egy lányt, az anyja mindet elijesztette. Biztosan csak a legjobbat akarta a fiának... Végül aztán az emberek a fiú szexuális orientációját is firtatni kezdték. Egyszer megkérdezte a szomszédját, hogy mit gondol, őszerinte meleg-e. A barakkokban pletykák keringtek arról, hogy egy férfi az arcát puszilgatta. Az anyja közben súlyos beteg állapotba került, egyre jobban rászorult a fiára. Armin viszont megismerkedett néhány hajóssal a seregben akik expedíciókat szerveztek a német partok mellet. Első ilyen útjára 1991-ben került sor. Az anyjának azt mondta, hogy két hetes kiképzésre megy a sereggel. Két évvel később is szeretett volna elmenni, ezúttal kérte anyja jóváhagyását, ez azonban nem ment olyan egyszerűen. Csak akkor engedte el a 30 éves férfit, ha találkozhatott az út szervezőjével. A szervező el is ment a kis településre és megdöbbenve lépett be a házba, mintha csak a középkorba csöppent volna. A mamának teljesen fölösleges volt aggódnia, végül el is engedte a fiát, aki az utat megint csak nagyon élvezte, örömmel végezte a munkákat és állandóan kamerával a kezében mászkált. Anyját viszont szinte minden nap felhívta - a szervező szerint tuti nem magától, úgy lett neki parancsba adva. Aztán miután semmit nem változott az élete, 1999 szeptemberében anyja hosszú betegeskedés után, 77 éves korában halt meg. A szomszédasszony elmondta, teljesen normális reakciói voltak. Szomorkodott, sírt, örült a szomszédok segítségének. Arminnak itt volt a nagy lehetőség, hogy végre felnőtté váljon, ő viszont úgy érezte, minden kicsúszik a lába alól, nem tudta mihez kezdjen.


Anyja halála utáni évben kilépett a seregből és számítógépekkel kezdett el foglalkozni. Most, hogy anyjának már nem volt rá szüksége, a településen élő, többi embernek segíteni. Gyakran járt el a közeli bárba, de aztán egyedül is ment haza. Az egész személyisége nem volt igazán férfiasnak mondható. Sokszor úgy viselkedett, mint egy nő. De a szomszédok még így sem voltak 100% biztosak abban, hogy homokos, - főleg miután a szomszédasszonyt is megkörnyékezte. Meiwes azt állította, egy csomó nővel találkozott, bár a faluban sose látta senki nőtársaságban, azt is mondta, hogy menyasszonya van a közeli Kasselben. Nem tudni mennyi szexuális tapasztalattal rendelkezett. Egyedül élve a házban ismét visszatér gyermekkori fantáziáihoz, amik most már szexuálisan is izgatni kezdik. Ez a tény azért kicsit már őt is zavarta. Úgy érzete, két ember lakik benne, ezek a fantáziák nem az övéi, mintha kívülről jöttek volna. De minél többet gondolkodott, olvasott és nézett ilyen témájú filmeket, annál jobban el tudta fogadni, magába. A pszichológia szerint gyakorlatilag minden lehet szexuális vágy forrása. Így hát Meiwes a gépe elé veti magát és keresgélni kezd az interneten a különféle témába vágó oldalak után kutatva. Rájön, hogy nincs egyedül ezzel a kannibál fétisével, van aki pl. női lábat eszegetne legszívesebben. Van, aki az emberi hús feldolgozásával kapcsolatban terjeszti az igét. Meiwes nagy örömöt okozott, hogy léteznek emberek, akik ha nem is gondolják komolyan, de kimondják, hogy szívesen vennék, ha megennék őket vagy szívesen ölnék meg és dolgoznák fel embertársaik húsát. Így végül a tettek mezejére lép, és Franky művésznéven hagy üzeneteket. A külvilág ebből persze mit sem érzékel. Ez azért lehetséges, mert ezek az emberek nem idióták, tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mások, mint a többi ember. A összes változás, ami szemmel látható volt Meiwes esetében, hogy elkezdte felújítani a házat. Annyira nem sikerült, mint szerette volna, de azért pár dolgot megcsinált. Kifestette a homlokzatot, rakott be néhány mosdót, azt is tervezte, hogy számítógépes órákat ad majd hétvégente. De nem csak csinosította, berendezett egy un. "vágószobát" is, hogy fantáziáit a gyakorlatban is megvalósítsa végre. Készített egy kis ketrecet is az ablaktalan szobába, aminek plafonjáról egy jókora henteshorog lógott. A szomszédság, nem érezte úgy, hogy tiltott helyiségek lennének a házban. Miután Meiwes ízlésesen berendezte a vágószobát, megpróbálta felhívni erre és magára a figyelmet az interneten. Sokan szívesen bekukkantottak volna abban a szobába, többen közülük el is mentek hozzá, Meiwes pedig filccel vonalakat rajzolt a testükre, ahol is vágást óhajtott végezni. Ezt követően lábuknál fogva fellógatta őket a plafonra. De sokan ezen a ponton úgy vélték, jó lenne élni még egy kicsit, és mégsem ültetnék át vágyaikat a valóságba. Végül mind épségben tértek haza.


 

A 42 éves Bernd Jürgen Brandes 2001 márciusában tűnt el Berlinből, miután önkéntes alapon jelentkezett Meiwes úrnál. Mikor nem jött be dolgozni, először nem nagyon aggódtak érte a Siemensnél, (ahol már 15 éve dolgozott), mert elég gyakori volt a késés a cégnél. De mikor ebédidőben sem került elő, kollégái arra gondoltak, lassan azért meg kéne ereszteni egy telefont. Az üzenetrögzítőn egy ismeretlen férfihang kérte Brandest, hogy jöjjön haza, amint csak tud. Kiderült, hogy a titkos fiúbarátja volt, René,  akinek szintén rejtély volt Brandes eltűnése, és aki emiatt később még az újságírókkal is felvette a kapcsolatot. A kezdetekben Brandes úr nagyon elragadó ember volt, mindenkihez barátságos volt az irodában, sokat viccelődött a beosztottakkal is. Mikor szakított a barátnőjével, csak 3 hónapot vár, amíg új kapcsolatba kezdett. Azt mondta nem szeret magában lenni. Hirdetéseket és az internetet bújta. 40 éves korára sem akarta elveszíteni szexuális vonzerejét, gyúrni kezdett, és kopaszra borotválta a fejét, mikor egy foltban kopaszodni kezdett. Később munkahelyén, az eltűnése előtti években egyre negatívabban kezdett viselkedni. Egyszer pedig 6 ezer német márkát fizetett ki egy nigériai lány miatt, (annak repülőjegyére) akivel hirdetés útján ismerkedett meg. Mikor kiment a repülőtérre eléggé pofára esett, ugyanis kiderült, hogy a lányt valaki más is várja... Munkahelyén persze mindenki ezen szórakozott, hogy hogyan tudott ilyesmire ennyi pénzt elcseszni. Ő pedig mérges és arrogáns volt, bejelentette, hogy odarepül, hogy visszaszerezze a pénzét, mert az eset vérlázító. De aztán megismerkedett a nyughatatlan Alexandrával, aki ejtőernyőzött és Brandest is megpróbálta erre rábeszélni. Néhány hónap után azonban felbomlott a kapcsolatuk, mert Brandesnek más szenvedélye volt, mégpedig a számítógép. Mindig a számítógépről beszélt, meg hogy miket barkácsolt otthon. Az interneten is sokat lógott.

Brandes egy évvel ez eltűnése előtt igencsak megváltozott az élete. Férfiprostikat szedett fel Berlin külvárosi vasútállomásain, akiktől azt kérte addig ostorozzák, amíg vérezni nem kezd, többször is kérte, hogy harapják le a péniszét, amiért akár több ezer márkát is fizetett volna, sajnos kikosarazták. Hogy tervét véghezvigye, felkereste a kannibálos oldalakat, ott akadt rá Meiwes üzenetinek egyikére. Egy hónap levelezgetés után, kora reggel nekiindul, mintha csak munkába menne, miközben René még alszik. A berlini főpályaudvarra igyekszik, ahol Kasselbe vesz egy csak oda szóló jegyet készpénzért, nehogy később lenyomozhassák, merre van. Mire megérkezik Meiwes már várja. A levágásával kapcsolatos instrukcióit már korábban elküldte e-mailben, a pucér képeivel egyetemben ezeket a képeket természetesen Meiwes a sajátjaival viszonozta.

E-mail:

 

B: Mit fogsz tenni az agyammal?

M:
Kihagyom, nem akarom széthasítani a koponyád.

B:
Jobbat tudok, égesd el, leginkább egy temetõben; senki sem figyelgeti a koponyákat ott.

M:
Van egy aranyos kis temető itt a közelben.

B:
Használhatnád hamutartóként.

M:
Remélem, komolyan gondolod, mert én nagyon akarom. A mellbimbóim a gyomrod felé tekintenek.

B: Dohányzol?

M:
Igen, de a fogaim még mindig szép fehérek.

B:
Az jó, én is dohányzom. Remélem, szereted a füstölt húst.

M:
Csak hozd el magad reggelire.




Brandes nagyon optimista volt, mert aznap reggel mindent letörölt a gépéről, előtte pedig végrendeletet is írt. Nem reggelizett, hogy levágását megkönnyítse. Az állomáson találkoznak, majd visszakocsikáznak Wüstefeldbe. A házba már pucéran toppannak be, majd isznak. Ezután felmennek az emeletre, hogy szemrevételezzék a "vágószobát". Ennek a lelkes és eltökélt önkéntesnek hála, Meiwesnek végre lehetősége nyílik álmait valóra váltani. Ő ugyan arra gondolt, hogy legalább egy hetet együtt töltenek és jobban megismerik egymást a nagy akció előtt, de Brandes nem bír magával. Meiwest arra kéri, ne habozzon, kezdje rögtön a falatozást. Meiwes megtesz minden tőle telhetőt, bele is harap barátja mellkasába ám erőfeszítése kevésnek bizonyul, a nyer húst nem olyan egyszerű onnan kiharapni. Brandos így feladta, elhatározza, hogy hazamegy, kimennek hát a vonatállomásra. Meiwes szerint könyörgött, ő pedig megsajnálja a szegény embert és kijelentette, ez alkalommal nem fog csődöt mondani. A visszaúton barátja bevesz egy csomó altatót és snapszot. A házban aztán beizzítja kameráját, lenyesi  a péniszét, majd kettévágja, hogy testvériesen megosztozhassanak rajta. A falat azonban igencsak rágósnak bizonyul, Meiwes úr lemegy, hogy hirtelen kirántsa egy kis sóval, borssal és fokhagymával. Ezt azonban odaégette, ezért felkockázva a kutyának adta. Brandos addig  a finom falatot várva elvan kádban, ahová a gondos Meiwes azért rakta, hogy ott jól kivérezzen. Meiwes figyelmét egy Star Track novella vonja el a konyhában. Mikor aztán 3 óra múlva (reggel negyed 5-kor) felmegy látja, hogy barátja még mindig a kádban agonizálgat. Utoljára megcsókolja, majd úgy dönt egy 18 cm késsel segít neki, amit egy ima után a torkába is mélyeszt, ezzel véget vet végre Brandos 10 órán át tartó szenvedésének. Lenyúzza majd felaprítja a testet, a felesleges dolgokat (bőrt, belsőségeket, csontokat) a kertben földeli el, a húsát pedig a fagyasztódobozokba pakolja.(A rendőrség a képen látható pizzásdoboz alatt találta meg azt, ami Brandesből megmaradt) Meiwes elégé kimerítik a történtek, ezért csak két nap múlva pedig elkészíti az első ételkülönlegességet. Hátszínszeletet fogyasztott krumplikörettel, kelbimbóval, amit egy üveg vörösborral öblített le. Később elmondja a rendőröknek, hogy az íze a disznóhúshoz hasonlított. Egyik karcsontját később sütőbe teszi, majd megpróbálta ledarálni, hogy lisztet kapjon belőle. Brandos lábfejét feldíszítve egy pecsenyéstálra helyezi. A rendőrségnek később elmondta, hogy szexuális izgalomba hozta az ominózus videó, sokat maszturbált rá.



Brandos után sokáig nyomoztak, feltűnt nekik, hogy senki nem használta a bankkártyáját, egyik ismerőse pedig látta a berlini pályaudvaron. Barátja és egy újságírónő egy róla készült képet tettek közé, de hetekkel később sem kaptak választ, az ügyet ezért lezárták, csak Armin Meiwes tudta mi történt a 2001 március 9-én. A törvényszéki szakértő szerint az emberek nem feltétlenül, sőt talán soha nem is realizálják, hogy a fantázia testet öltött, egyrészt, mert alapból nem is tudtak a fantáziáról, az elkövető pedig jól titkolja tettét, a külvilág felé normálisnak tűnik. A következő hónapokban tehát Meiwes vígan csemegézik barátjából. Ám hiába váltotta valóra álmát, újra egyedül találta magát, ráadásul Brandos is fogytán volt. A pszichológus szerint ez olyan volt már mint az alkoholizmus, az hiába mondja az illető, hogy sose iszik többet... A kényszer már személyiség részévé vált. így 5 hónap elteltével Franky újra áldozatot keres. Hogy bizonyítsa, hogy komolyan gondolja a dolgot, részleteket árul el az előző tettéről. A bűncselekményre csak jóval később, 2002 végén derült fény, amikor Meiwes internetes hirdetésben újabb áldozatokat keresett. Egy osztrák diák gyanút fogott, hogy ennek bizony fele sem tréfa és értesítette a rendőrséget. 2002 december 10-éjének reggelén, fél 9- kor majdnem 2 évvel a gyilkosság elkövetése után végül a rendőrség be is csönget hozzá. Mikor megkérdezik tőle, fogyasztott-e emberhúst, azt válaszolja, hogy "az előfordulhatott". A szomszéd délben hazament ebédelni, és látta, hogy egy kisebb markológép van Armin kertjében, mindenhol rendőrök, kívül pedig egy halottaskocsi parkol. Hazatérvén elmesélte mi mindent látott, és megkérdezte a feleségét, mi történhetett. Meiwesnek volt egy nagy rottweilere, első gondolatuk az volt, hogy a kutya téphette szét, és falhatta föl gazdáját. Az akkor még meg sem fordult a fejükben, hogy talán a gazdi falt fel valaki mást. A rendőrök 3800 letöltött képet találnak, vegyesen pornó, kínzás, kannibálkodás, nyaralás témakörökben. 10 kg húst visznek magukkal a hűtőből, a kertből Brandes néhány földi maradványát. Azonban annak megállapítása, hogy ezek vajon embertől származnak-e vagy nem, az legalább 24 órát vesz igénybe. Addig Meiwes zaklatták kérdéseikkel, aki nem habozott hívni az ügyvédjét. A média is hamarosan ellepi a kis települést. Az emberek azt kérdezgetik egymástól és maguktól, hogy hogy nem vettek észre semmit?! Később a szakértők belekukkantanak a videóba is, és úgy ítélik meg, hogy Brandos inkább a nyakán ért szúrásba halt bele, nem pedig az amputációba. Így a vád lehet akár gyilkosság is az emberölés helyett. Később Meiwes ügyvédje az eljárást egyfajta eutanáziának mondta, amivel Meiwes végre végett vetett szegény Brandes kínlódásának. Emberünket egy szigorúan őrzött börtönbe szállítják, ahol egy évet ül, mialatt ügyét előkészítik. Az igazságügyi pszichiáter beszámíthatónak minősíti, aki tökéletesen tisztában van azzal, hogy mit tett. Brandes fényképét leközlik a lapok, ismerősei, kollégái meglepődnek, mikor az újságcikket elolvassák. Miért akarhatja valaki hogy levágják és megegyék? Ennek az lehet az egyik oka, hogy valaki nem akar tovább élni, tökéletesen meg akar semmisülni, ugyanakkor egyfajta alulról jövő dominálás vágya is. Brandes pedig nem csak fantáziálgatott, ő valóban azt akarta, hogy megöljék. Meiwes első tárgyalásán ezt figyelembe is vették. Mivel a német törvények nem foglalkoznak a kannibalizmussal, ezért azzal meg sem lehetett vádolni, így a vád a szexuális motivációra helyezte a hangsúlyt.


 

Az egyik ügye a német Rammstein banda Mein Teil című számával volt kapcsolatos. A cím jelentése "Az én részem", de a német szlengben a Teil szó használatos a péniszre is.
A basszusgitáros Oliver Riedel  szerint a dal a következőképp született:

"Egyikünk egy újságot hozott be próbára, amiben benne volt ez a kannibálos történet is. Egyszerre bűvölt el, sokkolt, és döbbentett meg minket az eset." Az énekes

Till Lindemann szerint "olyan beteg egy sztori ez, hogy egyszerűen kellett írnunk róla egy dalt."

 

 

Németországban ellentétes vélemények alakultak ki a Mein Teilről. A média ráragasztotta a „Kannibalensong”- Kannibálnóta nevet, ami csak segített a kislemeznek elérni a második helyet a német slágerlistákon.
A szám elején egy idézet hallható: "Suche gut gebauten 18-30 jährigen zum Schlachten – Der Metzgermeister" (Jó súlyban lévő, 18-30 év közötti embert keresek legyilkolni – A mészárosmester) Ez egy eredeti idézet Armin Meiwes internetes hirdetéséből. Rammsteint ezzel a kislemezzel jelölték a 48. Grammy Díjátadón. A klippben pedig Till látható, amint egy angyal orálisan kielégíti, majd ezután Till megeszi a szárnyait. A videó végén a berlini aluljáróból másznak elő, míg Christoph Schneider, Armin Meiwes anyjának öltözve pórázon vezeti őket. Meiwes 2006-ban följelentette a Rammsteint, a vád szerint az együttes elferdítette a történetet. A per eredményét nem hozták nyilvánosságra.

 

Bírósági ítélet

2003. decem 3-án került bíróság elé, ahol embertársa megevésében vádolták. Védői szerint ugyanakkor nem gyilkosság történt, mivel az áldozat tisztában volt, mi fog vele történni, ráadásul saját péniszét még együtt fogyasztották el. Ha Armin Meiwes életfogytiglant kap, memoárírással akar foglalkozni. Gyilkosság vagy nemA nyilvánvaló tények ellenére sem lesz egyszerű tárgyalása a tettét múlt héten megbánó első németországi kannibálnak. Németországban ugyanis nincs törvényi szabályozása a kannibalizmusnak, és mivel az áldozat önként jelentkezett - védekeznek Meiwes ügyvédei - gyilkosságról sem lehet szó. A kannibál ügye már egy éve tartja lázban a németeket. Meiwes sosem tagadta tettét, ráadásul a nyilvánosság előtt cselekedett: nyilvános hirdetést adott fel, mozgóképre rögzítette a végzetes szeánszt, ami a médiának is kapóra jött. 2004. Február 2-án Nyolc és fél évet kapott. A vád szerint Meiwes szexuálisan aberrált, ám mégsem utalhatják be pszichiátriai intézetbe, mivel szakértők az aberráltság ellenére is beszámíthatónak találták a rothenburgi kannibált. Az első németországi kannibalizmus-per legutóbbi, hétfői tárgyalási fordulóján meghallgatott tanúk azt állították, hogy Meiwes áldozata, Bern Jürgen Brandes mérnök nem kívánta a halált, de olthatatlan vágyat érzett arra, hogy egy másik férfi leharapja a péniszét. A szinte vágóállatként, állítólag saját beleegyezésével feldarabolt 43 éves berlini mérnök egyik volt élettársa, egy 36 éves kubai fiatalember elmondta, hogy Brandes élvezte, ha harapdálják, és arról ábrándozott, hogy egyszer leharaptatja valakivel a hímtagját. A tanú szerint ezt teljesen komolyan gondolta és még fel is ajánlott őneki 5000 márkát, ha megteszi ezt. Ők ketten apróhirdetés útján ismerkedtek meg, és éveken át rendszeresen találkoztak. Egy másik tanú, a megevett mérnök utolsó élettársa, egy 27 éves fiatalember viszont azt vallotta a bíróság előtt, hogy nem tapasztalt partnerénél semmiféle rendkívüli, szokatlan szexuális érdeklődést, nemi érintkezésüknek nem volt része a fájdalomokozás. A tanú szerint az áldozat nem táplált semmiféle halálvágyat, sőt röviddel eltűnése előtt még közös vakációt is terveztek. Az emberöléssel gyanúsított emberevő, Armin Meiwes hétfőn azt állította, hogy különös hajlamú áldozatát annak saját kívánságára késelte halálra, miután az egy üveg orvosság lehörpintésével elkábította magát. Annyi a videofelvétel tanúsága szerint is bizonyos, hogy a hentes az áldozat beleegyezésével vágta le annak hímtagját, majd közösen sütötték és ették meg azt. A megevett berlini mérnök egyik volt barátnője azt mondta, hogy kiegyensúlyozott és házias emberként ismerte az áldozatot. Az őt megevő Armin Meiwesről is azt mondta egykori iskolatársa, hogy „nyugodt, mindig segítő, sőt áldozatkész” embernek ismerte a rothenburgi kannibálként elhíresült vádlottat.


Életfogytiglan

(2006. május 9.)

 

Megismételt tárgyalásán életfogyiglani börtönre ítélték Armin Meiwest. A rotenburgi kannibál védői azzal érveltek, hogy az áldozat beleegyezett a lakomába.

Életfogytig tartó elzárásra ítélte a rotenburgi emberevőt, Armin Meiwest kedden a frankfurti törvényszék. A 44 éves Meiwes második alkalommal állt bíróság előtt, miután a német legfelsőbb bíróság megsemmisítette az első perben hozott ítéletet: a nyolc és fél év elzárást emberölésért.

Az új perben gyilkosság volt a vád, ám a védők ebben a perben is arra hivatkoztak, hogy Meiwes az áldozat, Bernd Brandes berlini mérnök kifejezett biztatására követte el a mészárlást 2001 márciusában, a Hessen tartománybeli Rotenburgban.

A homoszexuális férfiak az interneten keresztül ismerkedtek meg egymással, s Meiwes hirdetésében nem titkolta, hogy milyen cselekedet elkövetésére keres magának társat. A véres, több órára elnyújtott agóniát Meiwes filmre vette, áldozatát feldarabolta, a hús egy részét műanyag zacskókban a mélyhűtőben tárolta.

A pszichiáterek "súlyos lelki eltévelyedést" állapítottak meg nála, szerintük egy beteg, de beszámítható emberről van szó, aki egy olyan külön világot teremtett magának, ahol emberek elfogyasztása normális dolognak tűnik.

 

Meiwest szavai:


„A barátom élvezte a halált. Csak vártam, hogy véget érjen, miután megtettem. Borzalmasan sokáig tartott.”

„Volt egy fantáziám, amit végül meg is valósítottam. Nem akartam szexelni a partneremmel, akit kiválasztottam.”

„Szerettem volna, ha valaki a részemmé válik.”

„Megkönnyebbültem. Legalább nem vagyok megbélyegezve, mint egy közönséges gyilkos.”

„Minden darab húsnál, amit megettem, visszaemlékzetem rá. Mintha még mindig kapcsolatban lettünk volna.”

„Azt mondta, hogy gyermekkori vágya volt, hogy valaki megölje és megegye. Nagyon intelligensnek tűnt, eltekintve ettől a kérésétől. Abszolút nem láttam rajta, hogy zavart lenne.”- mondta Meiwes Brandesről.

„Fontos volt neki, hogy levágják a péniszét, és hogy ennek szemtanúja is legyen. Gyönyört okoztam neki ezzel.”

„Intelligens, normális ember benyomását keltette, eltekintve attól a kérésétől, hogy daraboljam fel. Amikor kérte, hogy vágjam le a péniszét, először nem akartam megtenni, de ő ragaszkodott hozzá. Tíz óra hosszat beszélgettünk, majd sok nyugtatót, altatót vett be. Hajnali négykor aztán megtettem. Egy asztalra fektettem, még egyszer megcsókoltam, imádkoztam, majd agyonszúrtam.”

„Én már többször megnéztem a darabolásról készített felvételt, és közben onanizáltam.”

"Gyere hozzám, én pedig megeszem a finom húsodat!"

 

Interjú Meiwestel


Sorozatgyilkosok 5.

Joachim Kroll
(a duisburgi emberevö)

 

Joachim Kroll 1933-ban született az akkori Hindenburgban (mai Zabrze). Későbbi gyilkosságai miatt a Ruhr-vidéki kannibál és a duisburgi emberevő neveken híresült el. Egy bányász gyermeke volt, aki a második világháború után hadifogságba esett. Gyengécske fiú volt, az iskolában nem teljesített jól, csak három osztályt végzett el. A pszichiátriai vizsgálatok tanúsága szerint az IQ-ja csak 76 volt.

 

 

A tizenöt áldozat

 

1955-ben követte el első gyilkosságát, miután az anyja meghalt. A tizenkilenc éves Irmgard Strehlt ölte meg; megerőszakolta, majd halálra szurkálta. A lány kibelezett holttestét egy pajtában találták meg. Következő áldozata a huszonnégy éves Klara Frieda Tesmer volt 1959-ben. A gyilkosságért egy másik férfit tartóztattak le helyette, aki a börtönben felakasztotta magát. Ugyanebben az évben erőszakolta, majd fojtotta meg a tizenhat éves Manuela Knodtot is, akinek darabokat vágott ki a combjából és a fenekéből.
1962-ben elrabolta a tizenkét éves Barbara Brudert, akinek a holtteste sosem került elő. Ugyanebben az évben ölte meg a tizenhárom éves Petra Giesét és a tizenkét éves Monika Tafelt is, a gyilkosságért egy-egy másik, ártatlan férfit ítéltek el. Petrát megerőszakolta, Monika testéből pedig darabokat metszett ki. 1965-ben egy párt támadott meg kocsijukban; ekkor szedte egyetlen férfi áldozatát, a nő megmenekült.
1966-ban Ursula Rohlingot fojtotta meg. A nő párját, Adolf Schickelt gyanúsították meg a gyilkossággal, aki emiatt öngyilkos lett. Ugyanebben az évben megerőszakolta az ötéves Ilona Harkét, majd belefojtotta egy vizesárokba.
1969-ben egy hatvanegy éves nőt,
1970-ben egy tizenhárom,
1976-ban pedig egy tízéves kislányt erőszakolt, majd fojtott meg.

 

 

Elfogása

 

Utolsó áldozata a négyéves Marion Ketter volt 1976-ban. Épp a kislány húsát sütötte, amikor a rendőrség rátalált. A test többi részét a hűtőben, illetve a lefolyócsőben találták meg. Krollt azonnal letartóztatták, aki mind a tizenöt gyilkosságát beismerte. Elmondta, hogy gyakran vágott le egy darab húst áldozataiból, megsütötte és megette, hogy spóroljon az élelmiszeren. 1982-ben kilencszeres életfogytiglanira ítélték. 1991-ben halt meg szívrohamban a Rheinbachi Börtönben.

 

 

 

 

Raymond Martinez Fernandez – „Szörny”
Martha Jule Seabrook Beck – „Emberevő óriásnő”


Raymond Martinez Fernandez 1914. decemberében
látta meg a napvilágot a napsütötte Hawaiin. Spanyol szülők révén, a 1930-as években haza, azaz spanyol földre költözött, ahol azonnal el is vett egy ottani asszonyt. Itt még - már amennyire nevezhetjük így - rendes életét élt. Franco (Francisco Paulino Hermenegildo Teódulo Franco y Bahamonde Salgado Pardo (spanyol katonatiszt, Spanyolország diktátora)) oldalán harcolt a Spanyol polgárháborúban, melyet háborús hősként fejezett be. Később a Brit t
itkosszolgálatnak dolgozott, egész kiváló eredményekkel és sikerekkel a gibraltári kikötőben. 1945-re felhagyott ezzel a „hivatással”, s egy olajszállító hajó fedélzetén vállalt munkát, így sikerült átkelnie a tengeren, és eljutnia Amerikába.


Azonban, a hajóút kevéssé mondható sikeresnek - főleg olyan szempontból nézve, ha ez a kis tragédia okozta a radikális változásokat Raymond agyában – ugyanis az út során a fejére csapódott egy hombárfedél, ami, a méretét tekintve nem kis fejfájást okozhatott. Így hát szerencsétlen Raymondunk csak Curacaóban tért magához egy kórházban. Mire felnyitotta szemeit, sajnos személyisége és természete teljes változásokon ment keresztül: nyughatatlan, ravasz szélhámos lett belőle, s teljes meggyőződéssel állította, hogy neki természet feletti hatalma van a nők fölött, amit egy hirtelen elhatározásból fakadóan be is készült bizonyítani.


Hirdetéseket kezdett feladni magazinoknál, társkereső szolgálatoknál azzal a céllal, hogy majd a hiszékeny és naiv jelentkezőket szépen csendesen kifosztja. Csak, hogy bebizonyítsa, milyen komolyan is gondolta ezt a mondhatni elég sajátos maszek vállalkozást, 1947-re száznál is több becsapott áldozat volt a számláján.

Aztán, alighogy visszatért egy spanyolországi kiruccanásról – mely során a jelenlegi átejtett hölgy furcsa mód, a „véletlen” folytán elhalálozott – Raymond úgy döntött, utána jár személyesen is egy rejtélyes és izgalmas levélnek, és személyes látogatást tesz annál a floridai asszonynál, aki küldte.

Ki más lehetett a titokzatos hölgy, mint Martha Beck. Szerencsétlen Martha nevét egyik barátja adta fel a társkeresőnél, mondhatni egyszerűen csak viccből. A több mint százhúsz kilós, és nemileg erősen felfokozott Martha gyakran volt a viccelődök céltáblája. Persze ne felejtsük el azt a „kisebb” tényt sem, hogy tizenhárom éves korában a saját bátyja megerőszakolta, sőt, addig folytatta a vérfertőző viszonyt, míg Martha el nem kezdett panaszkodni az anyjának. Ám Martha számára érthetetlen okból őt hibáztatták az aljas ügy miatt, és kolostori életmódra kényszerítve a tizenhárom éves lányt, megfosztották a normális kapcsolatteremtés lehetőségeitől, mellyel még inkább sikerült elérni, hogy ennek a lánynak semmi esetre se sikerüljön a szocializáció. Később aztán Kaliforniát vette céljául, ahol ápolónőként kezdte meg karrierjét egy katonai kórházban, ami a nimfomániás, túlzott szexuális vágyai miatt elég gyorsan derékba tört s botrányba fulladt. Kénytelen volt tehát visszatérni Florida vidékére, pontosabban Pensacolába, ahol is gondnok lett egy testi fogyatékos gyerekeket kezelő intézetben. Ott találkozott Fernandezzel, aki az üzleti álnevén, azaz Charles Martinként mutatkozott be neki.

Hamar kezdetét vette tehát a kettőjük forró szerelmi kapcsolata. Martha Fernandezben végre társra talált a perverzitásban, aki életében először kielégítette minden lehető szexuális vágyát. Nem is kellett sok a lelkileg elkorcsosult nőnek, hogy szívből kövesse a férfit akár még a kivégző osztag elé is. Az asszony otthagyta az állását – többek között a két gyermekét, melyből egy törvénytelen volt, a másik pedig egy igen csak félresikerült házasság eredménye. Mikor később Fernandez felfedte előtte üzleti fondorlatait, Martha készségesen a cinkosává vált, s a nővérének adta ki magát. Persze, túl szép lett volt, hogy igaz legyen, ugyanis Martha túlságosan szerelmes volt a férfiba, hogy csak úgy szabad utat adjon neki a nőknél. A férfi udvarolhatott, nősülhetett, de a nászéjszakát Martha már nem engedélyezte. Ekkora a féltékenység annyira gúzsba kötötte a „romantikus szoknyavadászt” – hogy az eddig szépen felépített stratégiák összeomlottak. Az első közös próbálkozásuk azzal végződött, hogy a kiszemelt kliens visszakövetelte a kocsiját, az ötszáz dollárját, s nem ment bele abba sem, hogy átírassák a biztosítási kötvényeit.
Ezt követően a szerelmes pár Illinois állam Cook területére költözött, ahol Fernandez feleségül vette Myrtle Youngot 1948. augusztusában. Természetesen ez a kísérlet is kudarcba fulladt, mivel Martha nem volt hajlandó beleegyezni, hogy párja együtt aludjon újdonsült feleségével. Myrtle kapott egy kisebb adag altatót – melytől talán még egy amerikai foci csapat jól kifejlett játékosai is örökre álomra hunyták volna szemeiket – majd készségesen felhelyezték az arkansasi Little Rockba tartó buszra. Azonban szegény Myrtle Young sajnos halottan futott be a buszpályaudvarra, így nem láthatta már meg az arkansasi tájat, ellenben a pár vagyona négyezer dollárral és egy autóval bővült.

A new york-i Albanyban, az év decemberében Fernandez annyira elbűvölt egy naiv özvegyet, a hatvan esztendős Janet Fayt, hogy az ráíratta minden vagyonát, a hatezer dolláros biztosítási kötvényével egyetemben. Ezzel is bebizonyosodott, hogy a jó öreg Fernandez tud még egyet s mást. A pár ezt követően – csak, hogy szívből meghálálják Fay eme jócselekedetét – kicsit fojtogatták, majd az egyszerűbb megoldást választva agyonverték egy baltával. A következő évben Fernandez és Beck a michigani Grand Rapidsban igyekezett megkopasztani egy huszonnyolc esztendős özvegyet, Delpihne Downing-ot. Persze Martha ismét feldühödött, mikor tudomására jutott, hogy Fernandez többször is lefeküdt ifjú hitvesével. Ám Delphine egyszer meglátta férjét a toupet-ja nélkül, és ráijesztett, hogy elhagyja. Fernandez akkor úgy döntött, elteszi láb alól Delphine-t és annak lányát, Rainelle-t. Mind a két holttestet a pince padlójába cementezték, s a kíváncsiskodó szomszédoknak azt mondták, Delphine nyaralni ment a kislányával.

A rokonok azonban hamar gyanút fogtak, és már hívták is a rendőrséget. Azok, mialatt Fernandez és Beck moziban voltak, átkutatták a házat, rábukkantak a két nyaralóra, és letartóztatták a két hazaérkező gyanúsítottat. Ezt követően furcsa huzavona alakult ki a két állam között. Michiganben nem volt halálbüntetés, New York-ban azonban igen. Fény derült Janet Fay meggyilkolására is, és New York követelte, szállítsák át a bűnös párt, hogy a tárgyalás lefolyhasson. Az elvetemült páros gaztettei heves közfelháborodást kelltettek, részben ennek lehetett tulajdonítani, hogy New York kapta meg az ügyet.

Fernandezt és Becket három gyilkossággal, és „mindössze” 17 továbbival – többek között Myrtle Young-ot is beleértve – esettel gyanúsították.

A tárgyalás 1949. júliusában megkezdődött, és negyvennégy hosszú és kimerítő napon át tartott. Az ülések sajtóvisszhangja példátlanul gyűlölködő és indulatos volt, a pár botrányos perverz szexuális életének minden intim részlete szenzációként került az utcára, s bolygatta fel az egész társadalmat. Hatalmas tömegek sorakoztak a tárgyalóterem előtt, hogy megpillanthassák a „szörny”-et és az „emberevő óriásnő”-t.

Az ítélet persze nem volt kétséges. Raymond Fernandezt, és Martha Becket bűnösnek találta a bíróság előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölésben és augusztus 29-én halálra ítélték őket. Az is természetesnek hat, hogy a felmentésre irányuló kérelmüket elutasították, és 1951. március 8.-án villamosszékbe ültették őket a méltán híres Sing-Sing börtönben.

A kivégzés előtt 1-2 órával Fernandez levelet küldött párjának, mi szerint szereti, mire az hangosan kijelentette:
„Most, hogy tudom, Raymond szeret, örömmel teli szívvel megyek a halálba."

De hát, egyáltalán nem volt boldogító halála. Rúgott még egyet az élet, isten elsütötte utolsó tréfáját az asszonyon. Az újságok ujjongva élcelődtek, harsongva kacagott a világ, hogy Martha Beck terebélyes idomait milyen kínkeserves erőfeszítések árán sikerült csak az irgalom székébe passzírozni, s, hogy milyen hosszasan vonaglott, mire az áramütések végre lebirkózták puhány testét.

A „Magányos Szívű Gyilkosok” felé irányuló nyilvános utálat máig fent maradt, az emberek csak legyintettek s nevettek egyet ezen a mondhatni utolsó megpróbáltatáson, ahelyett, hogy szánakoztak volna a szenvedő áldozaton.


Idézetek

„Nem vagyok egy átlagos gyilkos.” – Raymond Fernandez

„Csak balesetek.” – amit Fernandez egy börtönőrnek mondott, miután az a bűneiről érdeklődött.

„Nem tudom, nem tudom megérteni. Nem tudom megmondani miért tettem. Én csak láttam, ahogy idegen férfiak eltesznek egy vagy két törülközőt a táskájukba, így azt gondoltam én is valami hasonlót teszek. Azonban én nem tudtam megállni.” – nyilatkozta Fernandez arról, mikor nagy mennyiségű ruhákat és egyéb dolgokat tulajdonított el egy hajón.

„Istenem Martha, mit tettél?”- Fernandez állítólagos mondata Marthahoz, miután az megölte Janet Fay-t

Sorozatgyilkosok 4.

Edward Theodore Gein
(A női szabó)

 

Edward Theodore Gein 1906 augusztus 27-én született Augusta és George Gein második fiaként La Crosse-ban, Wisconsin államban. Első szülött fiuk, Henry, hét évvel volt idősebb öccsénél. Augusta - ez a fanatikusan vallásos asszony- elhatározta, hogy fiait szigorú morális kódex szerint neveli fel. A nő naponta okította fiait a Biblia tanításaira. Állandóan azt ismételgette nekik, hogy a nők erkölcstelenek és hiábavalók. Remélte, hogy fiaiból eltűnik minden szexuális vágy, mert attól tartott hogy különben a pokolra jutnának. Augusta uralkodó típusú, kemény nő volt, aki csak a saját világképében hitt. Nem volt túlságosan megerőltető számára, hogy rákényszerítse hitét fiaira és férjére. George gyenge férfi volt és alkoholista, nem volt beleszólása a fiuk nevelésébe. Tény, hogy Augusta megvetette őt és egy hitvány teremtésnek, munkára alkalmatlannak tartotta, aki magára hagyta a gyereknevelésben is. Nemcsak a gyerekek felnevelését vette át, de õ gondoskodott a család pénzügyeiről is.

Eddie születésének évében vágott bele egy élelmiszer kereskedésbe La Crosse-ban és ez elegendő pénzt hozott ahhoz, hogy a család jól éljen. Keményen dolgozott és takarékoskodott, így a család egy sokkal termékenyebb helyre költözhetett, távol a város erkölcstelenségétől és az ott lakó bűnösöktől. 1914-ben Plainfield-be költöztek, egy farmra, ami el volt szigetelve mindenféle gonosz hatástól mely a családot megzavarhatta volna. Még a legközelebbi szomszédok is negyed mérföldre laktak. Ambár Augusta szorgalmasan próbálta fiait távol tartani a külvilágtól, nem lehetett kellőképpen eredményes, mert a fiuk iskolába jártak. Eddie közepes teljesítményt mondhatott magáénak, annak ellenére hogy kitűnően olvasott. A kalandregények és magazinok olvasása stimulálta Eddie képzeletét és adott lehetőséget, hogy elmeneküljön saját világába. Osztálytársai kerülték Eddiet, mert nőies és félénk volt. Nem voltak barátai és mikor szerezni akart magának néhányat, anyja leszidta. Annak ellenére, hogy anyja véleménye a barátkozásról elszomorította, úgy látta őt mint a jóság mintaképét és legjobb tudása szerint követte rideg utasításait.

Augusta nagyon ritkán volt megelégedve fiaival és gyakran szidalmazta őket, úgy vélte, hogy kétbalkezeseknek rendeltettek, csakúgy mint apjuk. Tinédzserkoruk alatt és felnőttkoruk elején a fiatalemberek nem kerültek kapcsolatba a külvilággal és csak egymás társaságát élvezhették. Eddie felnézett bátyjára és keményen dolgozó, erős alkatú emberként látta. Apjuk 1940-ben bekövetkezett halála után egy sor alkalmi munkát vállaltak, hogy gazdaságilag támogassák a farmot és anyjukat. Eddie próbált versenyre kelni bátyja teljesítményével, a városlakók mindkettőjüket megbízhatónak és szavahihetőnek tartották. Ezermesterként munkálkodtak a legtöbbet, de Eddie már rendszeresen vállalt gyermekcsőszködést is a szomszédoknál. Ezt igazán élvezte Eddie, mert a gyerekekkel könnyebben tudott bánni, mint a vele egykorúakkal. Szociálisan és érzelmileg többféleképpen is fogyatékos volt.

Henry sokat aggódott testvére egészségtelen anyai kötödése miatt. Különféle okok miatt nyíltan kritizálta anyjukat és ez sokkolta Eddiet, aki tisztán jónak látta az anyját és sértette hogy bátyja nem ugyanígy tesz. Lehetséges, hogy ezek az incidensek vezettek Henry 1944-es, misztikus és idő előtti halálához.

Május 16-án
Eddie és Henry egy erdőtüzet oltottak, ami veszélyesen közel került farmjukhoz. A rendőröknek tett állítása szerint mindketten más irányba próbálták leküzdeni a lángokat. Küzdelmük során egyre közeledett az éjszaka és így Eddie hamarosan szem elől tévesztette Henry-t. A lángok eloltása után Eddie hamarosan aggódni kezdett eltűnt bátyja miatt és értesítette a rendőrséget. A rendőrök csoportosan fésülték át a helyszínt és igencsak meglepődtek, mikor Eddie pontosan odavezette őket, ahol az 'eltűnt' Henry feküdt ... holtan. Aggodalmaskodtak is néhány dolog miatt, melyek Henry halálát övezték. Például, hogy Henry olyan földdarabkán feküdt amelyet nem érintett tűz, bár õ maga megégett, plusz a fején ütésnyomok látszódtak. Annak ellenére, hogy Henryt furcsa körülmények között találtak meg, a rendőrség lezárta az ügyet. Senki sem gondolta volna hogy a félénk Eddie képes lenne valakit is megölni, különösképp a bátyját. Később a megyei halottkém fulladást állapított meg a halál okaként.

Az egyetlen élő személy aki maradt Eddie-nek az anyja volt és õ volt az is akire egyedül szüksége volt. Azért így sem tarthatta meg magának túl sokáig. 1945 december 29-én Augusta meghalt a sorozatos szélütések következtében és Eddie-t alapjaiban rázta meg a halála. (Harold Schechter így ír Deviant c. könyvében "elvesztette egyetlen barátját és igaz szerelmét. Abszolút egyedűl maradt a világban.")

Gein anyja halála után is a farmon maradt és abból a sovány jövedelemből élt, amit alkalmi munkákból szedett össze. Leszedte a deszkákat az anyja által legtöbbet használt szobákról, főként a felső szinten és a nappaliban. Szentélyként tartotta fent ezeket a helyiségeket és érintetlenül hagyta az rá következő években. Berendezkedett az alsó szinten, de csak a konyhát használta és egy abból nyíló kisebb helyiséget, amit hálószobaként tartott fent. Ezekben a helyiségekben töltötte szabadidejét a halál-kultuszról szóló magazinokat és más kalandregényeket olvasva. Később egyre jobban belemerült bizarr hobbijába ... beleértve az éjszakai temetőlátogatásokat is.

 


Anyja halála után, Eddie fokozottan magányossá vált. Egyre több időt töltött ponyvaregények és anatómiai könyvek olvasásával. A szobái tömve voltak periodikákkal a Nácikról, Dél tengeri fejvadászokról és hajóroncsokról. Könyveiből Eddie megtanult koponyákat nyúzni, holttesteket kiásni a sírjaikból és az emberi test anatómiáját. Megszállottja lett ezeknek a furcsa történeteknek, gyakran beszélte el gyerekeknek őket miközben bébiszitterkedett. Eddie szerette forgatni a helyi újságot is. Kedvenc rovata a halálozási rovat volt. Az újságok halálozási rovataiból értesült helyi nők haláláról is. Mivel sohasem élvezte a másik nem társaságát, vágyát úgy elégítette ki, hogy éjszakánként sírokat látogatott meg. Ámbár, később elmondta a rendőrségen, hogy sohasem lépett szexuális kapcsolatba a kihantolt nőkkel ("rossz szaguk volt"), egy kis gyönyörhöz jutott azáltal, hogy megnyúzta őket és ruhaként hordta bőrüket. Kíváncsi volt, milyen lehet vaginával és mellekkel élni és gyakran álmodozott arról is, hogy ő valójában nő. Lenyűgözte a nők hatalma és tartása a férfiak felett.

Egész gyűjteménye volt testrészekből, beleértve levágott fejeket is. Egy alkalommal egy fiatal fiú látogatta meg a Eddie farmját. Később elmondta, hogy Gein emberi fejeket mutatott neki, amiket a hálószobájában tartott. Azt állította, hogy a zsugorított fejek a déli tengerekről származnak, fejvadász relikviák. Mikor a fiú elmesélte felfedezését másoknak, történetét a képzelete szüleményének tulajdonították. Aztán valamivel később igazolódott a fiú állítása, mikor két másik fiatalember is meglátogatta Eddie farmját. Ők szintén látták a levágott női fejeket, de azt gondolták, hogy csak furcsa Halloween kosztümök. Hírek kezdtek keringeni és hamarosan a városlakók az Eddie által feltehetőleg bírtokolt tárgyakról pletykáltak.

A történeteket egyébként senki sem vette komolyan, egészen Bernice Worden évekkel későbbi eltűnéséig. Tény az, hogy az emberek gyakran ugratták Ed Geint a zsugorított fejekkel, de Eddie csak mosolygott és utal rá, hogy ott vannak a szobájában. Nem gondolták, hogy igazat mond vagy csak nem akarták elhinni hogy igaz lehet. A kései 1940-es évek és az 1950-es évek között a wisconsini rendőrség észrevette, hogy megemelkedett az eltünt személyek száma. Volt négy eset ami különösen zavarba ejtette a rendőrséget. Az első egy 8 éves kislány volt, Georgia Weckler, aki iskolából hazafelé jövet tűnt el 1947 május 1-én. Helybéliek és rendőrök százai kutattak át egy 1 négyzetmérföldes területet Jefferson és Wisconsin megyékben, remélve hogy rátalálnak a kislányra. Sajnálatos módon, Georgiát senki sem látta és senki sem halott róla azóta sem. Nem voltak elégséges nyomok és az egyetlen bizonyíték egy autógumi lenyomat volt, melyet annak a helynek a közelében találtak, ahol a lánykát utoljára látták. Ezek a nyomok egy Ford tipusú kocsitól származtak. Az ügy megoldatlan maradt és nem hozódott fel újra egészen évekkel későbbíg, amikor Eddie Geint gyilkossággal vádolták.

La Crosse-ban egy újabb lány tűnt el hat évvel később. A 15 éves Evelyn Hartley akkoriban bébiszitterkedett. A lány apja folyamatosan próbálta hívni a házat ahol lánya dolgozott, de nem vette fel senki a telefont. Aggódva hajtott a házhoz, de senki sem nyitott ajtót. Mikor benézett az ablakon, a lánya egyik cipőjét és szemüvegét látta a földön. Megpróbált bejutni a házba, de minden ablak és ajtó zárva volt. Egyetlen kivételével, a hátsó alagsori ablakéval. Ennél az ablaknál fedezte fel a vércseppeket. Kővé dermedve lépett be a házba, bent dulakodás nyomaira bukkant. A helyszíni kutatás nem hozott eredményt. Néhány nappal később viszont a rendőrség talált az egyik autópálya mellett néhány véres ruhadarabot, amik Evelynhez tartoztak. A legrosszabbra számítottak.

1952 novemberében két ember állt meg Plainfield-ben egy italra, mielőtt továbbmentek volna szarvasra vadászni. Victor Travis és Ray Burges néhány órát töltött a bárban mielőtt távoztak. A két férfit és kocsijukat soha többé nem látták újra. Nagy keresést rendeztek, de nem találták a nyomukat. Egyszerűen eltűntek. 1954 telén, egy plainfieldi kocsmatulajdonos - név szerint Mary Hogan - különös módon tűnt el üzletéből. A rendőrség először csak piszkos játékra gondolt, aztán vérnyomokat fedeztek fel, melyek a parkolóba vezettek. A rendőrök egy üres töltény tárat is találtak a padlón. Csak spekulációk voltak arra nézve, hogy mi is történhetett Mary-vel, mivel ugyanúgy mint az előző néhány esetben, itt sem voltak testek és használható bizonyítékok. Az egyetlen kapcsolat az összes eltűnés között az volt, hogy Plainfield környékén történtek.

 

1957 november 17-én, miután felfedezték Bernice Worden fejnélküli holttestét és egyéb iszonyatos kegytárgyakat Ed Gein házában, a rendőrség fáradtságos kutatásba kezdett a farm egyéb részeiben és a környező vidéken. Hitték, hogy Eddie több gyilkosságban is részes és hogy a holttesteket saját földjén temette el. Talán Georgia Weckler, Victor Travis és Ray Burges, Evelyn hartley és Mary Hogan testét is.

Míg az ásatások folytak a farmon, Eddiet nyomozók hallgatták ki a Wautoma megyei börtönben. Gein először nem ismerte be a gyilkosságok egyikét sem. Aztán, több mint egy napi hallgatás után elkezdte mesélni szörny történetét arról, hogy miként ölte meg Mrs. Wordent és honnan szerezte be a testrészeket, melyeket házában találtak. Gein nehézkesen emlékezett vissza a részletekre, azt állította, hogy kábúlt állapotban volt a gyikosságok előtt és alatt is. Később már emlékezett, hogyan vonszolta Worden testét Ford terepjárójához, hogy elhozta a készpénzes számlatömböt és hogy mindezeket elvitte magával a házba. Nem emlékezett viszont arra, hogy fejbelőtte egy .22-es kaliberű fegyverrel. (Később a boncolás ezt állapította meg a halál okaként.)

Amikor rákérdeztek, hogy honnan van a többi testrész amit a házában találtak, állította hogy helyi sírokból lopta őket. Eddie kitartott amellett, hogy õ nem ölt meg egyetlen embert sem, Mrs. Wordent kivéve. Napokkal később viszont, az intenzív vallatás eredményeként, végűl beismerte Mary Hogan meggyilkolását. Újból állította, hogy kába volt a gyilkosság alatt és nem emlékszik a pontos részletekre. Egyetlen emléke, hogy véletlenül lőtte le. Eddie nem mutatta legcsekélyebb jelét sem a megbánásnak vagy érzelmeknek a sok órai kihallgatás alatt. Mikor gyilkosságairól és sírrablásairól mesélt nagyon tárgyilagos volt, néha még mulatságos is. Fogalma sem volt tetteinek kegyetlenségéről.

Gein épelméjűsége kérdéses volt és a per folyamán javasolták, hogy minősítsék ártatlannak elmebajra hivatkozva. Gein átment egy sor pszichológiai teszten, melyekből később azt a következtetést vonták le, hogy valójában érzelmileg volt gyenge. Pszichológusok és pszichiáterek, akik beszéltek vele állították, hogy skizofrén volt és 'szexuál pszichopata'. Állapotát anyjával való egészségtelen kapcsolatának és neveltetésének tulajdonították. Gein látszólag szenvedett a nők iránt érzett vegyes érzelmektől, irántuk érzett természetes vonzódásától és a természetellenes magatartástól, melyet anyja nevelt bele. Ez a fura „szeretet-gyűlölet” érzés a nők felé túlzottá vált és végül nyílt pszicózisban teljesedett ki.

 

Míg Eddie tovább tűrte az alapos kihallgatásokat és pszichológiai teszteket, a nyomozók folytatták a farm körüli föld átkutatását. A rendőrök 10 nő maradványait tárták fel a ház környezetében. Annak ellenére, hogy Ed Gein megesküdött, hogy azok csak nyolc nő maradványai, melyeket a helyi temetőkbõl hozott el, a rendőrök szkeptikusok voltak. Úgy hitték, nagyobb a valószínűsége hogy a tetemek Ed által legyilkolt nőktől erednek. Az egyetlen módja, hogy kiderítsék vajon igazat állít e Eddie, az volt hogy megvizsgálják az állítólagosan kirabolt sírokat. Sok-sok, az exhumálásról morális kérdéseiről folytatott vita után, a hatóság engedélyezte az Ed Gein által említett sírok kiásását. Minden koporsó behatolási nyomokat mutatott. A legtöbb esetben a test, vagy egyes testrészek eltűntek.

Később újabb felfedezés korbácsolta fel a kedélyeket és Ed Geint egy harmadik gyilkossággal gyanúsították. November 29-én a rendőrség kiásta egy ember csontmaradványait a Gein farmon. Gyanújuk szerint a Victor Travis földi maradványit, aki évekkel ezelőtt tűnt el. A tetemet azonnal egy bűnügyi laboratóriumba szállították és megvizsgálták. A tesztek kimutatták, hogy nem egy férfi csontvázáról, hanem egy középkorú nőéről van szó, egy újabb temetői 'szuvenírről'.

A rendőrök megpróbálták belekeverni Eddiet Victor Travis és a további három személy évekkel korábbi eltűnésébe, de csak Bernice Worden és Mary Hogan meggyilkolásáért találták felelősnek.

 

 

 


A médiaroham

 

Mikor a nyomozók nyilvánosságra hozták a tényeket (tudniíllik, hogy miket is találtak Gein farmján) az gyorsan elterjedt. Riporterek utaztak Plainfield kicsiny városába az egész világból. A városka világszerte ismert lett és Ed Gein a hírességek státuszába lépett. Az emberek elutasítóak voltak, de ugyanakkor vonzódtak a kegyetlenségekhez, melyek Ed Gein farmján történtek. Pszichológusok a világ minden tájáról próbálták kitalálni mitől is pörgött be Eddie. Az 1950-es évek során úgy híresűlt el, mint a leghíresebb dokumentált eset, ami magában foglalta a nekrophiliát, transzvesztitizmust és fetisizmust. Még a kisgyermekek is - akik tudtak Ed Gein tetteiről - kezdtek nótákat énekelni róla és viccelődni. Amint Harold Schechter írta Deviant c. könyvében "viccelődéssel űzték el a rémálmokat". Ezek az ízetlen viccek 'Gein-viccekként' lettek ismeretesek és hamarosan az egész világon népszerűek lettek.

Plainfiled-ben ezalatt a helybéliek tűrték a riporterek támadásait, akik megtörték a mindennapos életet, minthogy örökösen Eddievel kapcsolatos kérdéseikkel bombázták a lakókat. Plainfield-et a világ úgy ismerte meg, mint az „aljas Ed Gein” otthonát. A legtöbb lakos, aki ismerte Eddiet, csak jót tudott mondani róla. Kissé különös volt, sajátos mosollyal és furcsa humorérzékkel. Sohasem gyanakodtak arra, hogy képes lenne ilyen kísérteties bűnöket elkövetni. De az igazság elől nem lehetett menekülni. A kis félénk, csöndes férfi akiről a város azt gondolta, hogy ismeri, gyilkos volt, aki barátok és hozzátartozók sírjait törte fel.

Miután Gein harminc napot töltött az elmegyógyintézetben és elmebetegnek minősítették, nem lehetett tovább elsõ fokon gyilkossággal vádolni. A plainfieldi emberek rögtön dühödten hördültek fel, amiért Bernice Worden meggyilkolásáért nem fogják perbe. Ezenkívül volt egy kisebb közösség is, akik befolyásolni tudták a bíróság döntését. Geint rábízták a waupun-i Central State Hospital-ra. Röviddel azután, hogy Eddie-t elmegyógyintézetbe zárták, a farmját aukción értékesítették néhány más értéktárgyával együtt. Kíváncsi gyűjtők ezrei érkeztek a kis városba, hogy lássák Eddie mely értékei kerülnek árverésre. Kalapács alá került többek között kocsija, bútorai és műszerei. Az aukciót szervező társaság azt tervezte, hogy 25 centért vezeti körbe a látogatókat Ed farmján. A helyi polgárok felháborodtak. Úgy hitték, hogy Ed farmja lassacskán a 'morbid emberek múzeumává' válik és a város követelte, hogy vessenek véget az egész felhajtásnak. De annak ellenére, hogy az aukciós társaságnak megtiltották, hogy pénzt szedjen, a lakók nem voltak elégedettek.

1958 március 20-ának
kora reggelén a helyi önkéntes tűzoltókat riasztották Eddie farmjához. Ed háza lángokban állt. Az ingatlan hamarosan földig égett, miközben a szemlélődők csendes megkönnyebbüléssel nézték. A rendőrség hitte, hogy egy gyújtogató tehető felelőssé a tüzért, mivel nem voltak problémák a ház elektromos vezetékeivel. A rendőrség nyomozást indított az ügyben, de még csak gyanúsított sem volt soha. Mikor Eddie hírt kapott háza leégéséről, egyszerűen annyit mondott: "Így van jól."

Annak ellenére, hogy a tűz megsemmisítette Ed Gein legtöbb értékét, egy halom holmi megmenekült. Ami Ed tulajdonából megmaradt, továbbra is árverésre került. Ilyenek voltak szerszámai és autója. Eddie 1949-es Ford Sedanja, melyen a holttesteket szállította árvitát váltott ki és végül 760 dollárért kelt el. Az férfi, aki megvásárolta a kocsit később egy piacon állította ki, ahol 25 centért mindenki megnézhette Gein 'rémautóját'. A plainfieldi embereknek úgy tünt, hogy a publikum érdeklődése sohasem lohad le.




A tökéletes rab




10 évnyi elmegyógyintézetbeli kezelés után a bíróság végül úgy döntött, hogy Gein már kompetens kiállni a pert. Az eljárás 1968 január 22-én kezdődött, célja az volt, hogy kiderítse vajon Eddie beszámítható volt-e vagy sem Bernice Worden megölésekor. A valódi tárgyalás viszont 1968 november 7-én indult. Eddie nézte amint a hét tanú a helyére áll. Néhányan közülük labor technikusok voltak, akik a boncolásokat végezték Mrs. Worden holttestén, egy korábbi serif helyettes és maga a serif. A bizonyítékok feltornyosodtak Eddie felett és a bíróság egy hét leforgása alatt meghozta ítéletét. Ed Geint bűnösnek találták első fokon, gyilkosság bűntettében, de mivel Eddie-t a gyilkosság elkövetésének idején beszámíthatatlannak találták, később nem bűnösnek mondták ki és felmentették. A per után azonnal visszaszállították a Központi Állami kórházba.

Bernice Worden, Mary Hogan és azok családjai, akiknek a sírjait kirabolta mindig is úgy érezték, hogy nem szolgáltattak igazságot. Hitték, hogy Eddie kibújt a megérdemelt büntetés alól, de nem tudtak változtatni a bírói döntésen. Eddie elmegyógyászati kezelés alatt maradt egész hátralévő életében, napjait boldogan és kényelmesen töltötte. Schechter úgy írta le, mint a páciensek példaképét:

Eddie boldog volt a kórházban -- talán boldogabb, mint egész életében. Jól kijött a többi beteggel, mégis nagyrészt magában volt. Három szelet húst evett meg naponta (a riporterek igencsak meglepődtek mennyi súlyt szedett fel Ed Gein öt évvel azelőtti letartóztatása óta) Továbbra is mohón olvasott. Szerette rendszeres beszélgetéseit a pszichológussal és élvezte a kézműves munkákat, amiket adott neki - kövek csiszolása, takarók készítése és más foglalkoztatással kapcsolatos terápia. Kifejlődött benne az érdeklődés a rádióamatőrködés felé és engedélyt kapott, hogy szerzett pénzéből egy olcsó rádióvevőt vegyen.

Összességében tökéletesen barátságos és könnyen kezelhető páciens volt, azon kevesek egyike, akiknek sohasem volt szüksége nyugtató szerekre, hogy őrületüket irányítás alatt tudják tartani. Valójában, nem számítva bizonyos furcsaságokat - a zavarba ejtő nézés, ahogy a nővéreket bámulta vagy más asszonyokat, akik nézőterébe tévedtek - nehezen mondhatnánk rá, hogy teljesen őrült volt..


Schubert igazgató azt állította a riportereknek, hogy minta páciens; "Ha minden betegünk olyan lenne, mint õ, nem lenne problémánk."


1984 július 26-án
halt meg, rákkal folyatott hosszú küzdelem után. A plainfieldi temetőben helyezték végső nyugalomba az anyja mellett, nem messze azoktól a síroktól melyeket sok évvel korábban kirabolt. Ed Geinrõl elmondhatjuk: sokan értek el magasabb számokat a gyilkolásban mint õ, de kevesek voltak ennyire hátborzongatóak.

2000 június 20-án
ismeretlen tettesek ellopták Ed Gein sírkövét a wisconsin-i temetőből. A hatóságok úgy vélik, hogy a memorabiliát egy on-line árverésen adták el néhány ezer dollárért. "Egy Gein-t birtokolni egyeseknek olyan, mint másoknak egy Remrandtot." - állítja Andy Kahan a sorozatgyilkosok memorabiliáinak eladása elleni kampány vezetője. (Az elmúlt évek során vandálok rongálták meg Gein sírkövét, sátánista szimbólumokat firkáltak az oldalára és kisebb darabokat véstek le belőle.)



Filmek amik az ő példaképére rendeztek:

Robert Bloch írót Gein esete inspirálta, mikor sztorit írt Norman Bates-rõl, aki aztán központi témája lett Alfred Hitchcock klasszikus rémfilmjének, a Psycho-nak (1960). 1974-ben, egy másik klasszikus, Tobe Hooper rendezõ 'A texas-i láncfűrészes gyilkosságok' című filmje szintén Gein beütéseket tartalmazott, ámbár nincs benne pontosan Ed Gein jellegű karakter. Ez a film segítette vissza 'Kísérteties Geint' a reflektorfénybe a 70-es évek közepén. Évekkel később Eddie szolgált inspirációval egy újabb sorozatgyilkos karakter, Buffalo Bill megformálására a Bárányok hallgatnak (The Silence of the Lambs) címő moziban. Buffalo Bill, úgy mint Eddie, kincsnek tartotta a nőibőrt és ruhaként viselte őrült transzvesztita beütésű rituáléin.

 

Vélemény:

Ahogy már írtam előző cikknél, sok gyilkost bántalmaztak, mikor őrültél váltak. Ez esetben kivételt tennék. Egy ember aki alapból is úgy született, hogy visszamaradott, plusz az erőltetés a nő gyűlőletre, a bibliára, így már csak még egy ráadás volt az egészre. De még is a kedves testvér tudta, hogy valami gond van, még sem tett ez érdekében inkább, csak jobban rá tett, melynek halála lett a vége.  Egy ember akin csupán segíteni kellet volna, csupán figyelni rá, beszélgetni vele, s talán eme mészárlás meg sem történt volna. De ahogy olvasható is az emberekben inkább a gyűlőlet lakozott, mint sem a megértés. Érthető, hogy felháborogtak, a sírok kiásása és a holtestek gyalázása miatt. De ez a problémát nem oldja meg, a gyűlőlettől ők is olyanok lettek mint Ed. Talán annyival jobb egy fokkal Ed, hogy ő tényleg értelmileg elmaradott volt, de a városiak, csupán csak gyülőletre építettek. De ha épp valamelyik gyermekük lett volna, nem biztos, hogy így tekintettek volna az egész gyilkolásra. Jött volna a tipikus szöveg, szegény, fogyatékos, nem tehet róla, mivel Ed-ék oda költöztek, s messze a várostól, így ő minden, csak nem ember, az ő állapotát, elítélték. De a biblia azt is írja "Ne gyűlőlködj" hát, ez esetben a sok hitvalásos, nagyon nem ismeri a tizparancsolatot. Tény benen van "Ne ölj" de aki nem tudja mit cselekszik, annak mondhatnak bármit. A tudását jó munkákra alapozhatta volna "EGY KIS SEGÍTSÉGGEL" !  Még olvasható, hogy szinTe múzeumot csináltak a házból, ez még egy ok hogy Edhez hasoníltsam ezeket az embereket. Pénz, pénz, pénz, mit sem törödve a történtekről, halottakról, csak a pénz, ők is ugyan úgy gyalázzák a halottakat. Vagy az hogy valaki 25 centért, mutogatja a kocsit, amivel a gyilkos vitte a halottakat. Ezek a dolgok emberekhez méltó??? Ezeknek az embereknek is annyi eszük van, mint egy hangyának és még a hangyát sértem meg. A médiáról nem is beszélve, minél szaftosabb egy sztori annál több máni jön zsebre. Mit törödve mások lelki világáról, minél jobban átgázolni rajtuk. Ez nem szörnyű dolog???? Csak amit egy fogyatékos követett el??? A kezelő orvos is elmondta, odafigyelő, beszélgető, sőt kreatív, és szinte sokat is javult. Csupán ennyit kellet volna tenni, s megelőzték volna a tragédiákat, de ugye az emberek, csak pofázni tudnak, megalázni másokat, kiröhögni, mert más. Ők mivel jobbak??? Meg sem érdemlik, hogy "embernek" hívják őket. Könnyebb más hibáját, betegségét észre venni, mint a "sajátot". S még annyit a sír gyalázásról....szétrombolni, firkálni rá...ez nem sírgyalázás??? Attól, hogy gyilkos volt, az ő sírját sem szabadna gyalázni. S attól, hogy gyilkos, senkit nem hatalmaz fel arra hogy szétbarmolják a sírját. Lehet, hogy egy gyilkos, de még sem hasonlítható össze azokkal, akiket vertek, mert itt születési betegségről beszélünk, ott csupán verésről, bántalmazásról, amiket könnyebb lett volna kezelni. Ezért merem védeni még akkor is ha gyilkos volt. De erről tartalmasabb cikket fogok írni.

Sorozatgyilkosok 3.


Csikatilo, Andrej Romanovics

(A keleti szörnyeteg: The Rostov killer)

"A természet tévedése vagyok, egy vadállat."

 

Csikatilo 1936. 10. 16-án született egy kis ukrajnai faluban. Volt egy hét évvel fiatalabb húga. Akkoriban nagy volt a szegénység, és a háború miatt a gyerekek is gyakran szembesültek a halottakkal és a halállal. Csikatilo gyermekkora nagy részét egyedül, fantáziavilágában töltötte. A többi gyerek gyakran kigúnyolta őt ügyetlenségéért és érzékenységéért. Anyja meghalt, amikor Csikatilo 37 éves lett. 1978-ban ölte meg első áldozatát.



(Egyik áldozat, a képek nem a szöveg szerint lesznek)

Amikor az első testet megtalálták, az szinte már csak csontváz volt. Bár a terület csak 50 yardnyi volt, a testet mégsem vette észre senki, csak mikor már oszlásnak indult. Még volt egy kis hús a csontokon és fekete haj a koponyán. A férfi, aki megtalálta a maradványokat azonnal jelentette a dolgot a helyi, dél-oroszországi rendőrségnek.

A testen nem volt beazonosítható ruha. A fülek épségben maradtak, így látni lehetett a fülbevalók helyét, amiből arra következtettek, hogy az áldozat nő volt. Azt is megállapították, hogy az áldozat harcolt támadójával, mert két bordája is el volt törve. Szemét egy késsel kivágták, és a medence tájékán is volt jó néhány vágás.
A rendőrség úgy vélte, hogy egy dühöngő őrülttel lehet dolguk.
Kaptak egy bejelentést egy 13 éves eltűnt lányról,

Lyubov Biryukról, aki Novocherkassk-ban lakott. A nyomozók felhívták az eltűnt lány bácsikáját, hogy megnézze annak maradványait.
Néhány órával később Mikhail Fetisov őrnagy megérkezett a helyszínre Rostovból, a legközelebbi nagyvárosból. Másnap a nyomozók találtak egy fehér szandált, és egy sárga táskát. A halott maradványairól ujjlenyomatot vettek és így kiderült, hogy a test Lyubové. Viszont a test közelében semmi olyan nyomot nem találtak, ami segíthetett volna kideríteni, hogy ki ölte meg őt. A lány ruhája is hiányzott.

A boncolás során kiderült, hogy a lányt hátulról ütötték le. Huszonkét szúrásnyomot találtak a testén. A rendőrség a következő személyekre koncentrált, hogy megtalálják a lehetséges gyanúsítottat: mentálisan beteg személyek, fiatalkorú bűnözők, vagy valaki, akit már köröztek szexuális bűntények miatt.
Hamarosan újabb holttestet fedeztek fel.

Kevesebb mint két hónappal később egy hazafelé tartó munkás, a sínek mellett emberi maradványokra lett figyelmes. Kiderült, hogy a holttest már vagy hat hete ott van, és egy felnőtt nőé.

A nyomozók felfedeztek egy-két hasonlóságot az előző és eközött a gyilkosság között. Mindkettőn szúrt sebek voltak, és kivágták a szemeiket. Egy hónappal később is felfedezték egy nő maradványait, az ő sérülései is hasonlóak voltak az előzőekéhez. Azt, hogy egy sorozatgyilkos garázdálkodik a környéken, senki nem akarta beismeri, mindezt három különböző gyilkos számlájára írták.
Fetisov egy 10 emberből álló csapatot szervezett és aktív kutatásba kezdtek. Eközben a 37 éves Viktor Burakovot is bevetették az ügy kivizsgálásában.

Még ugyanebben a hónapban ráakadtak a negyedik áldozatra. Hat hónappal ezelőtt ölték meg, nem messze attól a helytől, ahol a második áldozatra bukkantak. Ez az áldozat egy tinédzser lány volt, ugyanolyan sérülésekkel, mint az előző három. Minden amit ekkor tudtak, hogy a gyilkos feltehetőleg férfi, és nem dohányzik. Valamint abból, hogy az áldozatok szemei hiányoztak, arra következtettek, hogy a gyilkos még eltöltött egy kis időt az áldozatokkal miután megölte őket. Burakov első igazi feladata az volt, hogy indítson egy nyomozást Novoshakhtinskben, ahol egy 10 éves kislány eltűnését jelentették be.

Olga Stalmachenok 1982. december 10-én éppen zongora tanfolyamra igyekezett. Miután elindult otthonról, soha többé nem látták. Burakov kikérdezte a szüleit, és a szökést kizárta. Szülei kaptak egy furcsa levelet a „Szadista fekete macskától”, amiben az állt, hogy lányuk egy közeli erdőben van, és hogy a következő évben még 10 áldozatot fognak ott találni. Burakov ezt csak tréfának tartotta, de tartott tőle, hogy a lány meghalt.
Végül április 14-én találták meg holttestét egy mezőn. A rendőrök mindent a helyén hagytak, míg Burakov megérkezett a helyszínre. Mivel télen ölték meg a lányt, a holttest viszonylag jó állapotban maradt meg, így jól kivehetőek voltak a kés okozta sebek. A koponyán lyukak éktelenkedtek, akárcsak a mellén és a hasán. Mint a többi áldozatnak, neki is kivágták a szemét. Burakov ekkor már tudta, hogy egy sorozatgyilkossal állnak szemben, aki nem hagy semmi nyomot maga után. Ezekről a bűntényekről csak a nyomozók egy kis része tudott.

Burakov úgy gondolta, a gyilkosnak van egy kocsija. Abban is biztos volt, hogy a férfi nem riasztotta meg az embereket, amikor feltűnt.
A nyomozók a szexuális bűntettekre koncentráltak, főleg amik december 11-e körül történtek. Ekkor még nem tudták, hogy egy 15 éves fiút is megöltek nem messze Shakhtytól. Egy ideig még nem is találtak rá.

Néhány hónappal később pár fiú nem messze Rostov-on-Don-tól egy erdős területen csontokra bukkant. Egy 45 éves nőt szintén meggyilkoltak a télen. Hamarosan egy 8 éves fiúra és egy kislányra is rábukkantak, mindkettőt a szokásos módon gyilkolták meg, és szemüket kivágták.

A rendőröknek az is megfordult a fejében, hogy nem egy ember követte el ezeket a szörnyű tetteket. Ez nem tűnt valószínűnek, de az sem, hogy ennyi féle áldozattípus beindítja ugyanazt a fajta szexuális erőszakosságot egy emberben.
Ezután tudatták Burakovval, hogy a tettest elfogták, és véget ért az ügy. A férfi bement a börtönbe, hogy minél több dolgot megtudhasson a gyanúsítottról.

A gyanúsított a 19 éves Yuri Kalenik volt, akit elfogása után rögtön kihallgattak. Nem volt joga sem ügyvédhez, se a hallgatáshoz. Nem is tudta mi történt vele, és mindent tagadott. Azt állította, hogy senkit sem ölt meg. A nyomozók napokig bent tartották Kaleniket és próbálták szóra bírni, ám október 20-án egy újabb holttestre bukkantak. A nőt körülbelül három napja ölték meg, amikor Kalenik már fogságban volt. Nyilvánvaló volt, hogy nem ő ölte meg, és sebei hasonlóak voltak, az eddigi áldozatokéihoz, ám szemei sértetlenek voltak. Lehet hogy változtatott a módszerén, vagy esetleg megzavarták.


Négy héttel később ismét emberi csontokra bukkantak a közeli erdőben. Az áldozatot a nyár során ölték meg.

Hamarosan rátaláltak egy fiúra is, akiről kiderült, hogy ő a 14 éves Sergei Markov, akit már december 27-e óta eltűntnek nyilvánítottak. Mikhail Fetisov megvizsgálta a fiú sebeit. Mintegy 70-szer szúrták meg, majd análisan közösültek vele. Immár világossá vált, hogy nem Kalenik felelős a gyilkosságokért.
Fetisov úgy döntött, kideríti, hogy aznap mi történhetett a fiúval. Gukovo városában kezdte a nyomozást, ahol a fiú élt, és ahonnan azon a napon elment a helyi vonattal.

 

 

 

Ugyanebben a városban az egyik szellemi fogyatékosok számára fenntartott iskolából jelezték, hogy a 23 éves Mikhail Tyapin éppen akkor utazott a vonaton, amikor Markov eltűnt. A rendőröknek így egy újabb gyanúsítottjuk akadt, ám hamar kiderült, hogy nem ő a tettes.
Ezután bukkantak rá, az első talán használható bizonyítékra, amikor Markov boncolása során a fiú testében ondót találtak. Ha letartóztatják a gyilkost, meg fogják tudni állapítani a vércsoportját.
Miután az összes lehetséges gyanúsítottól vért vettek, kiderült, hogy egyiknek sem egyezik a vércsoportja a tettesével.

1984 során még számos tetemet fedeztek fel a közeli erdőkben. Az elsőt Tyapin elfogása után találták, egy nőt, akit ugyanúgy öltek meg, mint az eddigi áldozatokat. Ám ez esetben az áldozat egyik ujját is levágták, valamint találtak egy lábnyomot is a sárban. A holttest ruháján ondót és vért találtak. Hamarosan kiderült, hogy az áldozat egy 18 éves lány volt, akit egy buszmegállóban láttak utoljára, egy fiúval. A fiút kikérdezték, de volt alibije.

 



A laboratóriumi vizsgálatok során megállapították, hogy a gyilkos vércsoportja valószínűleg AB-s. Három nappal később ráleltek a 10 éves Dmitri Ptashnikovra. Hiányzott a nyelve és a nemi szerve. Emellett a test mellett is találtak lábnyomot, a testen pedig ondót. Ebben az időszakban már néhány tanú is akadt. A fiút utoljára egy magas, szemüveges férfivel látták, de senki nem ismerte fel. Valaki egy fehér kocsit is látott.
Hamarosan felfedezték egy 17 éves lány holttestét, 39 késszúrással. Ezután két másikat is felfedeztek, nem messze tőle. Az egyiket egy kalapáccsal, a másikat pedig késsel ölték meg. Anya és lánya voltak, akiket egyszerre ért utol a halál. Mire 1984 nyara véget ért, a nyomozók 24 holttestet találtak, valószinűleg mindet egy ember ölte meg.

A rendőrök úgy érezték, hogy a nyomozás kezd kicsúszni a kezükből, de bíztak benne, hogy előbb-utóbb hibázik a gyilkos.

Burakov egy új csapatot szervezett be a nyomozásba, több mint 200 embert. Ki kellett találniuk valamit, hogy megállítsák a gyilkost. Emberei ott voltak a busz- és vasútállomásokon, valamint a parkokban is. Még mindig csak annyit tudtak, hogy egy 25 és 30 év közötti férfit keresnek, normál testalkattal és AB vértípussal. A férfi óvatos és rendkívül intelligens, valószínűleg az anyjával vagy a feleségével lakik. Mindenkit, aki megfelelt ezeknek az előírásoknak, vérvizsgálatra küldtek.

Egyik nap az egyik civil rendőr figyelmes lett egy idősebb férfire a rostovi állomásnál. Egy fiatal lánnyal beszélgetett, és amikor az felszállt a buszra, a férfi leült egy másik mellé. Zanasovszky úgy döntött, kikérdezi. A férfit Andrei Csikatilonak hivták és éppen üzleti úton volt. Arra a kérdésre, hogy miért áll szóba fiatal lányokkal, azt a választ adta, hogy egykor tanár volt és hiányzik neki a fiatalokkal való társalgás. A rendőr elengedte őt, de azért követte. Csikatilo még sok lányt leszólított, köztük egy prostituáltat is, akitől orális szexet fogadott el, ekkor a rendőr közbelépett és elfogta a férfit. Belenézett aktatáskájába is, ahol kést és kötelet találtak, nem pedig üzleti útra használatos dolgokat. Zanasovszky biztosra vette, hogy elfogták a gyilkost, ám annak vértípusa nem AB-s volt , hanem A-s. Ezenkívül a Kommunista Párt tagja volt. Néhány napig bent tartották, de végül kiengedték őt. Úgy hitték, mivel vértípusa nem egyezik, nem ő az emberük.

Nagy nyomás nehezedett a rendőrökre, hogy végre megoldják az ügyet. A következő tíz hónap folyamán csak egy holttestet találtak, Moszkva közelében. 1985. augusztusában újabb test került elő a már megszokott sérülésekkel. Burakov elment Moszkvába megnézni a testet, és azon is az eddigi sérüléseket fedezte fel, így biztos volt benne, hogy a gyilkos valamiért Moszkvába ment. Ám hamarosan vissza kellett térniük Shakhty-ba, amikor előkerült egy 18 éves lány holtteste. Ismét találtak vért (AB típusút) az áldozaton, ami a gyilkostól származott, valamint néhány ősz hajszálat.
Ebben az időszakban vonták be a nyomozásba Kostoyev nyomozót is. Burakov ismét Dr. Bukhanovskyhoz fordult, megengedte neki, hogy belenézzen az ügy aktájába is, így az sokkal pontosabb jellemzést tudott adni a gyilkosról. Abban mindenki biztos volt, hogy a gyilkos ölni fog amíg el nem kapják, vagy meg nem hal.

Burakov ezután beszélt egy olyan emberrel is, aki sokkal közelebbről ismerte ezeket a fajta bűncselekményeket: Anatoly Slivkoval, aki hét fiatal fiút ölt meg, és éppen a kivégzésére várt. Ettől sem lettek sokkal okosabbak, és Slivkot nem sokkal a beszélgetés után kivégezték. A gyilkost lehetetlennek tűnt elfogni.

Ám ezután különös módon úgy tűnt, hogy a gyilkosságok abbamaradtak.

Csupán egy halott nőt találtak Rostovban. 1985 telén és a rá következő év tavaszán nem történt semmi. Júliusban került csak elő egy 33 éves nő teste, de sérülései eltérőek voltak az eddigiektől, csak az egyezett, hogy őt is  megfojtották. Burakov nem hitte, hogy ezt a nőt is az általa keresett gyilkos ölte meg, nem úgy mint azt, akit augusztus 18-án találtak meg. Rajta a szokásos sérüléseket fedezték fel, de a lány el volt temetve és csak keze lógott ki a földből. Burakov rájött, hogy esetleg más holttestek is lehetnek errefelé, amiket nem találtak meg, mert el voltak temetve.


1986. végén Burakov idegösszeroppanást kapott, így néhány hét szabadságra küldték.

1988. tavaszáig
ismét nem történt semmi. Hamarosan azonban egy újabb holttestre bukkantak, ami ugyanúgy volt megcsonkítva és megfojtva, mint az eddigi áldozatok. Nyomokat nem találtak, leszámítva egy lábnyomot. Az emberek ugyan emlékeztek rá, hogy látták a lányt, de egyedül.


Egy hónappal később egy kilenc éves kisfiú testére akadtak rá. Számos kés ejtette sebe volt, a koponyáját betörték és levágták a p
éniszét. Mint kiderült a fiú, a két napja eltűnt

Aleksei Voronko volt. Egyik osztálytársa látta őt utoljára egy középkorú, bajszos, sporttáskát cipelő férfivel, akinek volt egy aranyfoga. Ez egy jó jelnek mutatkozott, a nyomozók el tudtak rajta indulni, felkeresték a fogorvosokat, és listát kértek azokról, akikre illett ez a leírás. A faluban csak pár ember engedhette meg magának ezt a beavatkozást.
Jelenleg az tűnt a legéletképesebb ötletnek, hogy még több rendőrt küldjenek ki a pályaudvarokra, hogy megfigyeljék az embereket. A gyilkos most nem csapott le, egészen 1989. áprilisáig váratott magára.

Ekkor egy 16 éves fiút találtak meg, aki még előző év nyarán tűnt el. Sok helyen megszúrták, és levágták a nemi szervét.

Május 11-én eltűnt egy 8 éves fiú. Két hónappal később találták meg az út szélén. Abból, hogy az áldozat nem az erdőben volt, a rendőrök arra következtettek, hogy a gyilkos talán módszert változtatott.
Nem sokkal ezután egy magyar lány,

Varga Elena testére bukkantak egy fás területen, messze a busz- és vasútállomásoktól. Egy hét múlva találták meg a tíz éves Aleksei Khobotov-ot, nem sokkal később pedig még két gyerek holttestére bukkantak.

Burakov új tervet eszelt ki. Kiválasztott néhány állomást, ahol nyilvánvaló felügyeletet biztosítottak, a többi helyen pedig csak civil ruhás rendőrök maradtak, így ez biztonságosnak tűnhetett a gyilkos számára. Mire ezt a tervet érvénybe helyezték volna, a gyilkos lecsapott a Donleskhoz állomástól nem messze egy 16 éves fiúra. Ezután még egy 16 éves fiú, Viktor Tishchenko tűnt el, pár nap múlva találtak rá holtan. Ezúttal felmerült egy ember neve, akivel már találkoztak a nyomozás során, de elengedték, mivel vérmintája nem stimmelt. Ekkor már tudták, hogy ő az emberük és nagyot hibáztak, amikor szabadon engedték.

Az 54 éves Andrei Romanovich Csikatilo ott volt a Donleskhoz állomáson november 6-án. 1984-ben kikérdezték, majd elengedték. Most ismét látták őt a gyilkosság helyszínén, éppen az erdőből jött ki és megmosta a kezét egy utcai csapnál.

(Gyilkosság rekonstruálása)

 

1990. november 20-án őrizetbe vették Csikatilot. Mint kiderült nem volt egy aranyfoga sem, felesége és két gyermeke viszont igen. Hátitáskájában jó néhány kést találtak. Csikatilot egy cellában tartották, amíg átkutatták a lakását, ahol végül 23 késre bukkantak. Csikatilot több napja tartották fogva és pszichiáterek, valamint maga Burakov is megpróbálta szóra bírni. Néhány nap múlva Csikatilo megtört és összesen 56 gyilkosságot vallott be. Ebből csak 53-at tudtak bebizonyítani: 31 nőt és 22 férfit.


Csikatilot 1992. április 14-én állították bíróság elé, de ítéletet csak október 14-én hoztak: Csikatilot bűnösnek találták 53 gyilkosság és 5 nemi erőszak miatt.

1994. február 5-én, amikor elutasították fellebbezését, bekísérték egy speciális hangszigetelt szobába, ahol egy lövés vetett véget az életének.


(Kivégzésének helyszíne)


Sorozatgyilkosok 2.

Kovács Péter
(martfűi gyilkos)


Egy évtizeden keresztül büntetlenül támadta meg áldozatait egy kéjgyilkos Szolnok megyében az ötvenes és a hatvanas években. A kéjgyilkos helyett egy tiszaföldvári férfit ítéltek el, aki 11 évet húzott le a szegedi Csillag börtönben.

„A Magyar Népköztársaság nevében hirdetem ki a bírósági tanács ítéletét. A gyilkossággal és erőszakos nemi közösüléssel vádolt Kirják Jánost a bíróság bűnösnek mondja ki, és összbüntetésképpen halálra ítéli. Továbbá elrendeli a vádlott baltájának elkobzását, a bírósági költségek megtérítését és a kerékpárjának visszaadását."

Ezek a szavak 1957. október 26-án, szombaton délben hangzottak el a Szolnok Megyei Bíróság épületében. A zsúfolásig megtelt tárgyalóteremben mindenki feszülten figyelte az indoklást, pedig akkorra már nem csupán ebben a megyében, hanem az egész országban alaposan megvitatták a bűnügyi hírekre fogékony emberek a brutális szexuális gyilkosság szinte minden mozzanatát. Az újságok ugyanis nem fukarkodtak a részletekkel.

 

Már az év július 25-én, három nappal a fiatal lány meggyilkolását követően dörgedelmes cikk jelent meg a Tiszavidék című megyei napilapban. Nem csupán a tényt rögzítették, miszerint Szegedi Margit, a martfűi Tisza cipőgyár fiatal dolgozójának holttestét egy vízelvezető árokban találták meg. Az újságíró arról sem feledkezett meg, hogy kifejtse:

„Reméljük, hogy az emberi bestia – az elvetemült gyilkos – méltóan meglakol tettéért, s hatóságainknak sikerül összeszedni a társadalom söpredékét, akiket javarészt az ellenforradalmárok szabadítottak rá októberben újból a lakosságra".

Egy hónappal később már szóba sem került a politika, szerelmi dráma körvonalai rajzolódtak ki. A lakosság is megnyugodhatott, ugyanis közzétették: nem csupán a baltával meggyilkolt leány személye ismert, hanem a gyilkos kezén is csattant a bilincs. Ő nem más, mint Kirják János tiszaföldvári lakos, aki szintén a cipőgyárban dolgozott, és beleszeretett a szép munkatársába.

„Szerelmét azonban nem viszonozta Szegedi Margit, mivel mást szeretett, akivel már a házasságkötésről is beszélgettek. Kirják tudott erről, s ezért úgy döntött, vagy felesége lesz a lány, vagy megöli. Aljas tettét július 22-én hajtotta végre. Este 10 óra előtt elment a gyár környékére, ott megvárta a mit sem sejtő lányt és hazakísérés ürügye alatt egy aránylag járatlan úton indult haza vele. Útközben megkérdezte Szegedi Margittól, hogy akar-e a felesége lenni. A leány természetesen azt felelte, hogy nem, mert ő máshoz akar feleségül menni.

(Szegedi Margit)

Kirják ekkor előkapta az előre elkészített baltát, s azzal életveszélyesen fejbe sújtotta Szegedi Margitot. Ezután a lányt bevonszolta az út melletti kukoricásba és állatias módon megbecstelenítette a vérében hörgő leányt. Szadista cselekedete után – hogy tettét fel ne fedezzék – a leányt bevonszolta a kukoricásból a mellette levő árokba, s addig nyomkodta vízbe, míg az teljesen el nem lepte, mire az eszméletén kívül lévő leány vízbe fulladt. Utána Kirják, mint aki jól végezte dolgát, kerékpárra ült, hazament, s másnap rendesen munkába állt" – jelent meg az ügyészég 1957. augusztus 31-én, újságban közzétett közleményében.

A történet olyan kerekre sikeredett, a vádlott tettét előbb bevallva, majd vallomását visszavonva annyira zavartan viselkedett, hogy az ítélet kihirdetése után csak kevesekben merült fel a kétely – talán mégsem Kirják a bűnös. A Legfelsőbb Bíróság másodfokon ítélkező tanácsának tagjai viszont úgy vélték: a gyilkosság körülményeit nem tisztázta elég alaposan a Szolnok Megyei Bíróság, ezért újratárgyalásra visszautalták az ügyet első fokra. Szolnokon megint az a döntés született: csak és kizárólag Kirják lehet a tettes, s 1958 júniusában újra kimondatott a halálos ítélet, amit újabb fellebbezés követett.

Az ügyre a Legfelsőbb Bíróság tett pontot – a vádlott beismerő vallomása alapján életfogytiglani börtönre ítélték Kirják Jánost. Miközben akadt olyan tanú, - az egyetlen, aki láthatta az elkövetőt - a bűncselekmény helyszíne mellett elhaladó vasúti motorvonat vezetője, aki a szembesítés során nem ismerte fel Kirjákban a tettest, s még évek múlva is azt mesélte: nem a gyilkost ítélték el.

Lehet, hogy Kirják mégiscsak ártatlan? – merült fel sokakban a kérdés.

Tizenegy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szerencsétlen férfi ártatlansága bebizonyosodjék. Tizenegy hosszú évnek, ami alatt még öt brutális támadás zajlott le nők ellen Szolnok megyében, s az áldozatok közül csupán kettővel nem tudott végezni a tettes. A szegedi Csillag börtönben raboskodó férfi ez idő alatt többször is perújítási kérelemmel fordult a bírósághoz, ám egyszer sem talált meghallgatásra. Kirják ártatlansága, mint valós lehetőség végül egy öcsödi emberölést követő nyomozás után merült fel.

1967. június 20-án reggel, úgy hét kilométernyire az öcsödi közúti hídtól a Körös partján, egy bokron fennakadt holttestet találtak. A harminc év körüli nő mindkét mellét levágták. Durva bántalmazásra utaló sérüléseket találtak a nyomozók a holttest orránál, szájánál és nyakán is, míg a koponyán egy repedést fedeztek fel. Már a halottszemle idején két helybéli asszony szólt a rendőröknek: a közúti hídon vérfoltokat látott.

A helyszínre siető rendőrök a vérszennyeződés közelében hat darab, borsó nagyságú üvegdarabkát is találtak, s megállapították: a híd vaskorlátjára zsírszövet maradványok tapadtak. A boncolás után kiderült: a nőt megfojtották. Az is egyértelművé vált, hogy a hídkorláton felfedezett maradványok az áldozat testéből származnak. Fény derült az áldozat nevére is: a halottat Szekeres Károlyné, 28 éves, tiszaföldvári lakosként azonosították.

(Szekeres Károlyné)

 

A brutális tett nagyon felajzotta a környéken élőket. Szerencsére olyan is akadt, közöttük nem is egy nyomozó, aki korábbi, hasonló esetekre emlékezett vissza. A Marfű mellett meggyilkolt Szegedi Margit ügyét először nem sorolták ezek közé, hiszen úgy tudták a rendőrök – elfogták a gyilkost. Nyugalmukat jogerős bírói ítélet is erősítette. Viszont a nyomozókban felrémlett Sipos Ilona neve. Őt 1962. május 4-én Nagyrév községben emelték ki a Tiszából. Mivel már vagy két hónapja volt a vízben, bűncselekményre utaló értékelhető nyomot nem találtak, a felületes vizsgálatot azzal zárták le: a nő vízbe fulladt.

1963. november 13-án este Homok községben Sz. Istvánné munkásasszonyt – aki, akárcsak Szegedi Margit – a martfűi cipőgyárban dolgozott, egy kalapáccsal leütötték, ruháját elszaggatták, de más támadás nem érte. Az asszony életét meg tudták menteni. Nem vált halálos áldozattá S. Józsefné sem, akit 1964. március 21-én este Tiszaföldváron akarta valaki hátulról kalapáccsal leütni, de az ütés a S.-né nyakát érte, s a nő el tudott menekülni. (E két megtámadott esetében azért nem írom ki a teljes nevet, mert még élhetnek, és szeretném megóvni őket attól, hogy netán környezetük zaklatásának legyenek kitéve.)

1965. április 12-én a Tiszában ismét női holttestet találtak. Mivel a vizsgálat az erősen oszlásnak indult tetemen semmilyen olyan nyomot nem fedezett fel rajta, ami erőszakra utalt volna, a 14 éves tiszaföldvári lányt, Méhész Évát abban a tudatban temették el, hogy öngyilkosságot követett el.

 

(Méhész Éva)

Ilyen előzmények után a nyomozók – elfogadván a korábban lezárt ügyek „igazságát", csupán egy kéjgyilkosság és két kísérlet ügyében kezdtek el vizsgálódni. Hamar „képbe került" egy Kovács Péter nevű gépkocsivezető, aki az öcsödi gyilkosság előtt egy nappal feketefuvart végzett a sógorával Tiszaföldváron. Neve nem volt ismeretlen a rendőrök előtt, már Méhes Éva megtalálásakor kihallgatták Kovácsot. Ugyanis akkor indult egy vizsgálat, mivel felmerül a gyanú, hogy Méhész Éva és Sipos Ilona vízbefulladása között föllelhető valamilyen összefüggés. Közel negyven embert vontak szoros ellenőrzés alá, s közöttük volt Kovács is. (Csak közbevetőleg: végül úgy vélték a rendőrök, hogy a rendezett családi körülmények között élő férfi nem hozható összefüggésbe Méhész Éva halálával. Mivel tettest nem találtak, a felületes vizsgálat a már említett módon zárult le.)

1967. június 19-én reggel Kovács, nyergesvontatójával, a martfűi cipőgyárba ment, ahol fékhiba miatt nekihajtott a kapuban kifeszített láncnak, s az, felcsapódva betörte az autó ablakát. A kocsit június 21-én autójavítóba vitték. Ezt a járművet vizsgálták át tüzetesen a nyomozók, s a jobboldali ajtó mögött olyan üvegszilánkokat találtak, amely megegyeztek az öcsödi gyilkosság áldozatának körme alatt talált üvegszilánkok tulajdonságaival. Kovács ruházatán is hasonló üvegdarabkákat fedeztek fel a rendőrök.

Bár Kovács felesége alibit igazolt a férjének, a rendőrök ekkor már nem hagyták kihűlni a nyomot. Addig kutattak, amíg olyan tanúkat találtak, akik igazolták, hogy Kovács ismerhette Szekeresnét, mivel a nőt Kovács sógorával együtt látták távozni egy kocsmából a gyilkosság előtti estén. A sógor aztán kitálalt. Elmondta: Kováccsal és Szekeresnével együtt hármasban indultak szórakozni, majd amikor ő kiszállt a kocsiból, Kovács vállalta, hogy hazafuvarozza Szekeresnét.

1967. augusztus 11-én, nyolc héttel a legutolsó gyilkosság után őrizetbe vette Kovácsot. Miközben igyekeztek szóra bírni, a Szolnok Megyei Főügyészség nyomozó csoportjának vezetője, dr. Szabó Zoltán nagy figyelemmel kísérte a nyomozás minden mozzanatát, és összevetette az öcsödi ügy részleteit a megyéjükben korábban megtörtént, hasonló gyanús ügyekkel. Szabó doktor már az öcsödi gyilkosság előtt azt állította, hogy Szolnok megyében 1955 óta hat olyan bűncselekmény történt, ami kriminalisztikailag jól elemezhető egyezőségeket mutat.

(Az ügyész e sorba illesztette Nemes Erzsébet, 1955-ben meggyilkolt asszony ügyét, akinek meggyilkolását Kovács mindvégig tagadta.)

Az ismert tényeket egymás mellé illesztve több összefüggés is feltűnt. Valamennyi bűncselekményt este nyolc óra és éjfél között követték el. Mindig vasútvonal mellett, vagy állomás közelében támadtak az áldozatokra olyan egyedül gyalogló nő ellen, aki vagy a munkahelyéről, vagy a vasútállomásról igyekezett haza. Négy esetben fulladás okozta az áldozatok halálát, és szintén négyszer fordult elő, hogy a tettes áldozatát részben, vagy teljesen lemeztelenítette, mint ahogy szintén négy támadásnál mért nagy erejű ütést a tettes az áldozat fejére. Az sem mellékes körülmény, hogy a bűncselekmények közül ötöt olyan helyen követtek el, ahol a tettesnek lehetősége volt arra, hogy a testet elrejtse. S ami nagyon fontos: egyetlen áldozatnak sem tűnt el semmilyen értéktárgya, a nyereségvágy, mint ölési ok, fel sem merülhetett.

A kihallgatások során végül Kovács Péter megtört, és beismerő vallomást tett. Persze ez nem ment egyik napról a másikra. 1967. augusztus 11-én gyanúsítottként hallgatták ki, de még azt is tagadta, hogy valaha is látta Szekeresnét, az utolsó áldozatot. Három nappal később viszont elmondta: ő ölte meg Szekeresnét, majd augusztus 28-án beismerte a Sipos Ilona és Méhész Éva ellen elkövetett támadásokat is. Annyira megörült a rendőrség ennek a vallomásnak, hogy a maga részéről lezártnak tekintette az ügyet. Szerencsére nem így vélekedett az ügyészség, s az általuk végzett nyomozás során a további három bűncselekmény részleteire is fény derült. Kovács ezekről hónapokkal később, 1968 februárjában beszélt.

Végre kiderült, mi is vezetett Szegedi Margit megöléséhez. 1957. július 22-én Kovács délelőtti műszakban dolgozott a martfűi Tisza Cipőgyárban, ami egyébként 1957 márciusától 1958 áprilisig volt a munkahelye. A munka végeztével hazatért Tiszaföldvárra, s mivel gyakran eljárt a község mozijába, ezen az estén is a filmnézés mellett döntött.

Egy olyan argentin filmet adtak este 9-től, amelynek egyik jelenetében fiatal vetkőző nőt rögzített a kamera, míg egy másikban egy férfi erőszakoskodott ezzel a nővel. Ezek a részletek olyan erős hatást váltottak ki Kovácsból, hogy elhagyta a mozi termet, kerékpárra ült, és megszületett benne a terv: valami hasonlót kell elkövetnie. Mivel naponta járt Martfűre, ekkor is arra indult. Úgy 15-20 perces kerékpározás után a martfűi cipőgyárhoz közel eső iskola épületéhez ért. Az iskola mellett akkor vasúti sínek futottak, és Kovács itt várakozott. Szegedi Margit a délutáni műszak este tíz órás zárása után lépett ki a gyárkapun, és gyalog indult haza a Tiszaföldvár felé vezető dűlőúton.

Az iskolaépület sarkán várakozó Kovács, aki nem ismerte Szegedi Margitot, de egyre erősebben tüzelte a vágy, hogy erőszakos cselekményt hajtson végre, egy vasdarabot vett fel a földről, majd a mellette elhaladó nőt kerékpárral követni kezdte. Néhány száz méter után érte utol a nőt, megelőzte, majd leugrott a kerékpárjáról és a vasrúddal lesújtott áldozta fejére. A nő összeesett, Kovács az út menti kukoricásba vonszolta, fojtogatta Szegedi Margitot, majd letépte a hanyatt fekvő nő ruháit. A holttestet aztán a közeli vizesárokba húzta és visszakerekezett Tiszaföldvárra. Már másnap délelőtt értesült arról, hogy áldozatát megtalálták. Ekkor tudta meg Kovács: egy Szegedi Margit nevű nőt ölt meg.

A tíz évvel később zajlott nyomozás során, miközben egyre mélyebbre ástak a gyilkosság részleteibe, természetesen felmerült az is, hogy Kovács Péter egyáltalán felelősségre vonható-e, vagy esetében, mint elmebeteget, kényszergyógykezelésre kell utalni. A bíróság végül hat orvos szakértőt is meghallgatva arra az álláspontra jutott, hogy Kovács felelősségre vonható. Mert nemi aberráltságot mindenképp felfedeztek jellemében. Többször is megmagyarázhatatlan, de megfékezhetetlen ölési vágy kerítette hatalmába, egy-egy filmben látott erőszakos jelenet feltüzelte annyira, hogy gyilkolni induljon. Ám tetteit céltudatosan tervelte ki, hajtotta végre.

Nagyon józan megfontolások vezették akkor is, amikor az áldozatok eltüntetését végezte. A leleplezés veszélyét igyekezett a legminimálisabbra csökkenteni.

Az időközben házasságot kötött Kovács egyébként a hétköznapi emberek normális életét élte, házat épített, tervezte családi jövőjét, életében semmi nem utalt arra, hogy bűncselekményeket kövessen el. A tárgyalás egyik legmegdöbbentőbb jelenete éppen az volt, amikor az orvosszakértői vélemények elhangzása után Kovács a doktorok felé fordult és azt kérdezte: - Mi történt velem? Mondják meg, kérem, mi?

De miért vallott maga ellen Kirják?

Mint írtuk: Szegedi Margit holttestének megtalálásakor a marfűi cipőgyárban mindenki Kirjákra gyanakodott, ugyanis a közte és Szegedi Margit között fennálló kapcsolatról, vitáikról többen is tudtak. Érezte ezt a férfi is. Így amikor a nyomozók megkérdezték tőle, hol járt a gyilkosság estéjén, Kirják megijedt. Az egyedül élő, elvált férfi úgy gondolta, ha azt mondja, otthon volt, nem hisznek neki. Ezért azt válaszolta: édesanyjánál időzött.

Ám - erről mit sem tudva - a mama a nyomozók kérdésre azt a választ adta: ritkán jön el hozzám a fiam, már két hete nem láttam. Hazugságon érték Kirjákot, aki később egyre jobban összezavarodott, és beismerő vallomást tett.

Ennek okát persze ma már csak találgatni lehet. Fizikai, netán lelki kényszert alkalmaztak a gyors és látványos sikerre törekvő nyomozók? Esetleg Kirják érezte úgy: ha már meghalt az a nő, akit annyira szeretett, az ő életének sincs túl sok értelme? Arra már könnyebb magyarázatot találni, hogy a beismerés visszavonása után Kirják miért vallotta mégis bűnösnek magát. Az akasztófa árnyékában élt, az ügyész, a bíró is azt mondta, ami ilyen esetekben minden tárgyaláson elhangzik: az őszinte, beismerő vallomás enyhítő körülménynek számít. Kirják egy el nem követett gyilkosság elismerésével az életéért harcolt, és győzött, még ha nagy árat is kellett fizetnie érte. Hogy pontosan mi játszódott le lelkében, már soha nem derülhet ki.

Olyan sok szálon, annyi szereplőt érintve bonyolódott ez a tíz éven át tartó történet, hogy joggal merülhet fel a kérdés: valamilyen kapcsolat volt-e az ártatlanul elítélt Kirják és Kovács Péter között. Mint kiderült, a két férfi nem ismerte egymást, de találkoztak. Mégpedig akkor, amikor Kirjákot kivezették a dűlőútra, hogy rekonstruálják Szegedi Margit meggyilkolásának következményeit. Kovács valahonnan tudomást szerzett erről a rendőrségi akcióról, s nem bírt ellenállni a kíváncsiságának – több, véletlenül odavetődő bámészkodó között figyelte a történteket. Ezt maga mondta el. Arra a bírói kérdésre viszont – mit érzett, amikor megtudta, hogy 1957-ben elkövetett gyilkossága miatt más ítéltek el? – nem válaszolt.

 

(Fotó a helyszínelésről. A rendőrök eljátszatták Kováccsal, hogyan rejtette el a holttesteket)

 

Amikor viszont az utolsó szó jogán lehetőséget kapott a beszédre, már közlékenyebb volt.

- Az eddigi eljárás a bűnösségemet és az igazmondásomat igazolta. Az ember, véleményem szerint felel azért, amit elkövetett. Úgy gondolom, hogy ezért minden esetben felelni kell. Az én állapotomra nem tudok mit mondani, erre magyarázatot sem tudok találni – hangzottak szavai. Közölte azt is: nem akar fellebbezni, nem kér kegyelmet. Mivel törvényi előírás volt, hogy halálos ítélet esetében a védelem köteles fellebbezést benyújtani, ez meg is történt.

A Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az I. fokon meghozott döntést, és Kovács Pétert kivégezték.

Kirják János egyébként már korábban szabadult. Ugyanis Kovácsot csak akkor lehetett megvádolni Szegedi Margit meggyilkolásával, ha előtte a Legfelsőbb Bíróság perújrafelvételt rendel el, s ennek eredményeként rehabilitálja a korábban ártatlanul elítéltet. Ez megtörtént. Kirják 1968-ban ismét az akkor már Néplap címet viselő Szolnok megyei újság címlapjára került. A „Mégsem ő volt a gyilkos" című írásban idéztek a felmentő ítéletből. Így többek leírták:

„Kirják beismerő vallomását azzal indokolta, hogy kényszerítették őt erre. Ez ma már nem bizonyítható. A Fővárosi Bíróság Kirják János beismerő vallomását megviselt idegállapotának tudta be. A Fővárosi Bíróság megállapította: annak idején az ítéletet alátámasztó tanúvallomásokban is tisztázatlan ellentmondások voltak. A szakértői vizsgálatok sem voltak kielégítőek, mint ahogy a tárgyi bizonyítékok elemzése sem volt pontos."

Kirják János ezek után hazaköltözött Tiszaföldvárra, és rokkantnyugdíjazásáig a martfűi cipőgyárban dolgozott. Fia elmondása szerint új családot nem alapított, a börtönben ártatlanul eltöltött évekért pénzbeli kárpótlást soha nem kapott, egyedül élt a nyolcvanas években bekövetkezett haláláig. Ki tudja milyen gondolatok kavarogtak fejében, amikor kezébe vette a Szolnok megyei Néplap 1968 december 5-i számát, s elolvasta a néhány soros hírt:

„Kivégezték a tiszaföldvári kéjgyilkost – Amint arról annak idején a sajtó hírt adott, a Fővárosi Bíróság halálra ítélte Kovács Pétert, aki magányos nőket támadott meg, erőszakoskodott velük, majd közülük négyet megölt. A legfelsőbb Bíróság az ítéletet helybenhagyta. Az elítélt kegyelmi kérelmét a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elutasította. Az ítéletet szerdán végrehajtották."

 

 

 

Jeffrey Dahmer

(Az Amerikai rémálom)

 

 

1960-ban született, hat éves korában családjával Ohio-ba költözött, ahol a szomszéd fiú rendszeresen szexszuálisan molesztálta. A szakértok véleménye szerint ezek a gyermekkori emlékek és a szüleivel való rossz kapcsolata hatására lett Jeffrey -bol pszihopata gyilkos. Jeff, 10 éves korától már állatkinzással is foglalkozott az iskola mellett. Kutyák koponyájába fúrt mély lyukakat majd végignézte halálukat. Serdülo korában alkoholista és kábitószerfüggo lett. 1978 -ban követte el elso morbid gyilkosságát.

A 19 éves Steven Hicks nevu bolti eladót bárddal fejbeverte, majd állatokon szerzett tapasztalatai alapján szétroncsolta a testet. 1982 -ben Wisconsin -ba költözött a nagyszüleihez, ahol belekezdett a szörnyeteghez illo gyilkosságsorozatba. Elfogásának napján, 1991. július 22 -én volt 31 éves. Ahogy szörnyű tetteire fény derült azonnal az Amerikai történelem legálnokabb gyilkosának kiáltották ki. A Millwaukee -ból származó Dahmer lyukakat fúrt áldozatai fejébe, majd erosen maró savat öntött közvetlenül az agyvelejükre. Az iszonyatos kinok között haldokló emberek fejét, kezét, nemi szervét levágta. Felmetszett hasukból kihasitotta a májukat és veséjüket. Az igy összeszabdalt emberi maradványokat megeroszakolta vagy maszturbált felettük. Az áldozatok koponyáját lefagyasztotta, idonként kiszáritotta és belakkozta.

 

Áldozatai :

 

1978. Steven Hicks 19 éves, feldabarobolta, a csontokat táskába rejtette. A rendorség 3 év múlva talált rá...

 

 

1987. Steven Tuomi 24 éves, részeg volt amikor Dahmer leütötte és megpróbálta kihasitani a szivét. Jeffrey-t megzavarták, a testet elvonszolta nagyszülei házához és a pincében folytatta amit elkezdett. A testet soha nem találták meg...

1988. Január 16. James Doxtator 14 éves, teletömte gyógyszerrel, megfojtotta majd lenyúzta a borét, a csontokat elrejtette a szekrényben...

1988. Március 24. Richard Guererro 23 éves, megfojtotta megkinozta, a csontokat elrejtette a szekrényben...

 

1989. Március 25. Anthony Sears 26 éves, megfojtotta, levágta a fejét és a nemi szervét majd kifestette a koponyáját...

1990. Május 20. Raymond Smith 33 éves, megfojtotta, a holttestet megeroszakolta, feldarabolta a testét, levágta a fejét, a koponyát miután kifestette szürkére, a hutoszekrény tetején kapott helyet...

1990. Május 24. Ernest Miller 22 éves, elcsalta üzleti ügyben, kivágta a gégéjét, a húsát lenyúzta, a csontokat elrejtette, néhány testrészbol szobadiszt készitett...

1990. Szeptember 24. David Thomas 23 éves, altatópirulákat kevert az italába, megfojtotta és megnyúzta...

1991. Február 18. Curtis Straughter 19 éves, megfojtotta, a holttestet feldarabolta, a csontokat összetörte, a koponyát a szekrényben tárolta...

1991. Április 7. Errol Linsey 19 éves prostituált, megfojtotta, megeroszakolta, feldarabolta, a koponyából falitrofeát készitett...

1991. Május 24. Tony Hughs 31 éves, levetköztette, beszélgetett vele, megfojtotta, feldarabolta, koponyáját belakkozta...

1991. Május 27. Konerak Sinthasomphone 14 éves, mielőtt megfojtotta lyukat fúrt a fején és Hydroclórt fecskendezett közvetlen agyvelejére, mikor meghalt feldarabolta...

1991. Június 30. Matt Turner 20 éves, megfojtotta, feldarabolta, a csontokat szétszorta a lakásban...

1991. Július 7. Jeremiah Weinberger 23 éves, lyukat fúrt a koponyáján, vizet fecskendezett az agyvelejére, két nap szenvedés után megfojtotta, feldarabolta...

1991. Július 15. Oliver Lacy 23 éves, megfojtotta, a holttestet megeroszakolta, kihasitotta a szivét és a hutoszekrényben tárolta...

1991. Július 19. Joseph Bradehoft 25 éves, megfojtotta, maszturbált a holtest felett, feldarabolta, a koponyáját belakkozta és "bútort" készitett belőle...


Jeffrey Dahmer mindezért 1027 év börtönbüntetést kapott a biróságon, de abbol csak kettöt tudott letölteni mert cellatársa, a feketebőrű Christopher Scarver, aki azt állitotta isten parancsára cselekedett, meggyilkolta.

Christopher Scarver

Vélemény:

Ahogy elnézzük a többi gyilkost is, mindig valami lelki vagy fizikai bántalmazás áldozatai. De még is ettől lenne/ettől válna valaki őrült gyilkossá? Nos erre a kérdésre majd egy következő bejegyzésnél adnék választ. Ami fontos, a történet, elégé sablonos számomra, de nem tartom kizártnak. Ha megnézzük az áldozatokat, úgy mond más a bőr színük, vajon válagotás ként tette vagy volt faji alapja is a dolognak? vagy a szomszéd gyermek aki szexuálisan bántalmazta attól a fajtól származott? Kérdések mindig merülnek fel. De ahogy elnézem az áldozatokat, szerintem lehetett valami köze hozzá. S érdekes módon, a gyilkosa is ugyan úgy más színű. Talán véletlen volt így? Vagy tényleg így kellet történni-e? Ezekere már választ nem kapunk. De az biztos, hogy semmi sem véletlen!




Sorozatgyilkosok 1.

Luis Alfredo Garavito Cubillos

(A Bestia)


Gyermekkora

1957. Január 25-én született. Szegény családból származott, nehéz gyerekkora volt. Ő volt a hét testvér közül a legidősebb, az édesapja folyamatos lelki és fizikai terror alatt tartotta, sőt olykor meg is erőszakolta. Az édesanyját mindig is gyűlölte és elítélte, amiért nem tett semmit, csak végignézte ahogy az iszákos apja megkínozza. A nyomozás során is többször visszaemlékezett Garavito arra, ahogyan elbújt az ágya alá, mikor hallotta az apját a szobája felé közeledni.

 

 

Személyisége

Egy teljesen nárcisztikus személyként kell őt elképzelni, komoly alkohol problémákkal, antiszociális magatartással, aki folyamatosan akusztikus és vizuális hallucinációkkal küszködik. Garavito téveszméktől szenvedett. Intelligenciája teljesen megegyezett az átlagéval kivéve a memóriáját, a memóriája fényévekkel az átlag felett járt, ha a gyilkosságait megnézzük, ott is lehet ezen állításra bizonyítékot találni, mivel az összes áldozatának nevére és holttestének helyére emlékezett.

 

Gyilkosságok

Az áldozatok általában szegény, nincstelen utcagyerekek voltak 6-16 év közöttiek. Az utcán állította meg őket és némi pénzt, ajándékokat, élelmet ajánlott. A gyermekek bizalmába férkőzött, és mikor az állítólagos ajándékokért mentek, akkor kábította el áldozatait, mindegyiküket megkínozta, általában a bőrüket égette össze , vagy a körmüket fogaikat tépkedte ki, az embertelen kínzások után megerőszakolta áldozatait majd átvágta a torkukat, általában a fejüket is levágta, de minden esetben megcsonkította áldozatait. A nekrofilia sem okozott különösebb problémát neki. Állítása szerint 172 fiúgyermeket kínzott halálra, ebből 140-et rá is bizonyítottak, de egyes források szerint 300-nál is több áldozata lehetett.

 

Nyomozás



1998.április 22-én került először szembe a hatóságokkal. Villavicencio városában, megállította a 9 éves James Ivant egy kést szorított a mellkasához és megfenyegette, hogy megöli ha nem száll be az autójába, majd elhajtottak a város egy kívül eső részéhez. Ott ki szállította a gyermeket az autóból és ráüvöltött, hogy vetkőzzön le, aztán összekötözte a két kezét majd a száját, hogy ne tudjon kiabálni, sikítozni. Garavito otthagyta a megkötözött meztelen gyereket és elment sétálni, ám addig a kis James a vékony csuklója miatt ki tudott szabadulni, leszedte a szájára kötözött rongyot, és segítségért kiabált. A 13 éves John hallotta meg a kiabálást. Garavito megnézte hogy mi ez a nagy kiabálás, de addigra James és John is elmenekült be az erőbe. Az ő vallomásukkal sikerült először lecsukni Garavitot, de az első komolyabb felfedezés 1998. november 12-én történt, mikor egy arrajáró férfi észrevett egy koponyát Garavito udvarában. A rendőrök a későbbi ásatások során, amit Garavito kertjében végeztek, még 13 hiányos csontvázra bukkantak, és egy héttel később a holttestek nagy részét egy folyó mellet elásva találták meg. Luis Garavito 1999. október 30-án az összes gyilkosságot bevalotta, így a Kolumbiában maximálisnak számító büntetést, 22 évet kapott. Jelenleg is büntetését tölti. Gyilkosságait azzal idokolta, hogy egy démon szállta meg és isteni parancsra cselekedett. Noha a világon Kolumbiában történik az erőszakcselekmény, Garavito rémtettei még a vérontáshoz szokott kolumbiaiakat is elborzasztotta.

A sajátos kolumbiai jogrendszer miatt félő volt, hogy a fiúk százait lemészárló pedofil sorozatgyilkos 22 év után – vagyis pár év múlva - visszanyeri szabadságát és folytathatja a rémtetteit. Az ügyészek ezért kihasználták azt, hogy a helyi törvények alapján Garavito külön is elítélhető az ország határain kívül elkövetett gyilkosságokért.

 

 

 

 

Peter Kürten

(Düsseldorf Vámpírja)

 


Gyermekkor

 

Kürten 1883. május 26-án született. Lelkes diák volt, "fejlődése" során fokozatosan áttért a bikákra, malacokra, libákra és hattyúkra. Ami leginkább felajzotta és tűzbe hozta, az a kifröccsenő vér látványa volt. Gyakran megesett, hogy lecsapta a hattyúk fejét és nagyokat kortyolgatott a kifolyó vérükből. Kurten figyelme aztán lassan az emberek felé fordult... Két játszótársát még kisebb fiú korában belefojtotta a Rajnába.

Félresikerült lopási és csalási kisérletei miatt lakat alá került. Szándékos vétségeket követett el, hogy magánzárkába kerülve hódolhasson erotikus képzelgéseinek. A biróságon igy emlékezett vissza :

" Arról álmodoztam, hogy ezrek életét követelőb baleseteket okozok, elképzeltem, ahogy iskolákban és árvaházakban arzéntartalmú csokoládét osztogatok... "

Amikor Kürten szabadlábra került, nekifogott, hogy nappali ábrándjait rémálommal felérő valóságra váltsa. Először gyújtogatóként "dolgozott" majd rákapott arra, hogy védtelen nőket és gyermekeket támadjon meg. Az első áldozata egy nyolcéves kislány volt. A tárgyalásán 17 évvel később mindenki megrendülten hallgatta Kurten részletekbe menő vátozatát a történtekről:

"1913. Május 25-én történt......egy söntés fölötti szobában alvó gyerekre bukkantam. A lány arca az ablak felé nézett. Bal kézzel lenyomtam a fejét, és egy szempillantás alatt megerőszakoltam. A gyerek felriadt, hadakozott, de aztán elájult. Volt nálam egy kis éles zsebkés, azzal elnyisszantottam a torkát. Hallottam, ahogy spriccel a vér és csöpög lefelé az ágy melletti szőnyegre.....körülbelül három percig tartott az egész, utána hazamentem Düsseldorfba. Másnap visszamentem és a szemközti kávézóba beültem egy korsó sörre. Olvasgattam amit a lapok összeírtak a gyilkosságról. Körülöttem mindenki ezen csámcsogott. Mintha hájjal kenegettek volna, úgy hatott rám az a sok szörnyülködés és megbotránkozás."


(Kürten bíróság előtt)

 


Gyilkosság


Kürten ezután kisebb "pihenésre" visszavonult Düsseldorfba és megnősült. 1925 -ben azonban végleg hatalmába kerítette a vérszomj.. Ártatlan idegenekre támadt ollóval vagy késsel, s kibuggyanó vérük láttán remekül szórakozott. Minthogy a lelepleződést mindig megúszta, fokozni kezdte támadásai gyakoriságát. A rendőrség olyan valakinek tulajdonitotta a negyvenhat perverz büncselekményt, akinek a jelek szerint "vámpír-természete" volt.

Augusztus 23-a estéjén Kürten két lánytestvért mészárolt le brutálisan. Tizenkét órával később egy cselédlányt csalt be egy közeli erdőbe és megkísérelte megerőszakolni, de a lánynak sikerült lelöknie magáról. Kürten ekkor előkapta zsebkését és őrjöngő dühvel szúrkálni kezdte áldozatát - hol a nyakába, hol a vállába, hol a hátába döfve. Mikor végül a földre taszította a lányt, a kés kettétört, s a penge benne maradt a hátában. A lánynak szerencséje volt - sikoltozására felfigyelt egy arra járó és nyomban kórházba szállíttatta. Kürten azonban ismét kereket oldott. Később bottal agyonvert két szolgálólányt Ida Reuter-t és Elizabeth Dorrier-t.

 

 

November 27-én összevagdosta az ötéves Gertrude Albermannt, harminchat helyen sebezve meg az aprócska testet. Május 14-én egy diáklányt próbált megerőszakolni, sikertelenül.

A rendőrség már nagy erőkkel kereste, amikor Kürten feleségének mindent bevallott. Kürtenné május 24-én elment a rendőrségre, s közölte, férjével találkozót beszélt meg délután három órára egy templom előtt. A területet lezárták és elfogták Kürten-t.









Nyomozás


Peter Kürten hatvannyolc bűncselekményt vallott be a tárgyaláson. Az esküdtek minden vádpontban bűnösnek találták, s halálra itélték. 1932 Július 2.-án reggel hat órakor Kürten odamasírozott a nyaktilóhoz a Cologne-i börtönben. Utolsó kivánságát/kérdését a börtön pszichiáteréhez intézte:


"- Miután lecsapták a fejemet, vajon fogom-e hallani - még ha csak egyetlen pillanatig is -, ahogy a saját vérem kifelé bugyog a nyakcsonkomból?". S amíg a tisztviselő töprengett (vagy, ami valószínűbb, megdöbbenésében nem is igazán tudta mit mondjon), Kurten átszellemült mosollyal megjegyezte: "Az volna ám az élvezet, a gyönyörök netovábbja !".

 

 

 

Theodore Robert Bundy
(A kegyetlen Casanova)




Élete

Bundy 1946. november 24. született. Magas, jóvágású, vonzó és művelt joghallgató volt. Ám ez a szelid, udvarias fiatalember, - akinek láttán ájuldoztak a nők - az amerikai történelem egyik legelvetemültebb sorozatgyilkosa volt. Nem kevesebb mint harminchat fiatal nő brutális megerőszakolása és meggyilkolása szárad a lelkén. Áldozatait megbecstelenítette, ütlegelte, fojtogatta és halálra verte. Bundy három halálos ítéletet gyűjtött be különböző perek során.

 

Gyilkosság

A lépéseit elnyelő, gyilkosságoktól kísért véres ösvényen 1974-ben indult el, amikor hat, megdöbbentően hasonló külsejű, csinos fiatal nőnek veszett nyoma a Seattle-i körzetben (semmilyen nyom nem maradt utánuk). A lányok mind szemrevaló, barna hajú nők voltak. A másik egyező körülmény az volt, hogy mindegyiküket nyáron, a tengerparton közelítette meg egy magas, jóképű fickó, aki Tednek mondta magát. Semmi egyéb nyomravezető jel nem bukkant fel mindaddig, amíg a környéken barangoló erdész hallgatók rá nem akadtak egy hevenyészve bekapart sírra, s abban egy állkapocsra és egyéb csontokra.

A nyomozás apró léptekkel haladt. Késobb aztán összekapcsolták a gyilkosságokat még két lány esetével, akik egy kirándulóparkból tüntek el.. A holttestüket három hónappal később találták meg, a korábbi síroktól tíz mérföldnyire. A szemtanúk ismét egy Ted nevű, vonzó, de titokzatos fiatalembert emlegettek, akit a lányok eltűnése előtt láttak arrafelé téblábolni...

Theodore Bundy-t sosem vádolták ezekkel a bűntetekkel, de letartóztatták, amikor megkísérelt elrabolni egy tizenhét éves lányt. A tárgyalóteremben egyszer magára hagyták az egyik tanácskozási szünetben, s akkor megszökött. Újra elfogták, de megint megszökött. Ekkor Bundy-ra egy michigani ápolónő és egy rendőr tizennégy éves lányának a meggyilkolása miatt is tárgyalás várt. A szökését követően a rendőrség országos hajtóvadászatot indított ellene, mert már gyanitották, hogy sorozatgyilkosról van szó. Semmi nyomát nem lelték, míg nem hét hónap elteltével a Floridai Állami Egyetem területén, a lánykollégiumban négy diáklányt brutálisan összever valaki egy letört faággal... Két lány belehalt a sérüléseibe. A hajsza azonban eredménnyel járt, Bundy-t letartóztatták.

A tárgyalás Amerika egyik legszenzációsabb pere volt. Az egész ország a televízión át követte az eseményeket. Amivel sikerült rábizonyítani a bűnösségét Bundyra, az tökéletes megjelenésének egyetlen szépséghibája - összetéveszthetetlenül kusza fogsora volt.  Az egyik megtámadott lányt ugyanis Bundy megharapta a mellén és a fenekén, egy fogászati szakértőtől pedig bebizonyította, hogy az áldozat testén talált harapásnyomok megegyeznek Bundy fogképével. Egy másik halott lány olyan iszonyatosan össze volt verve és olyan fojtogatásnyomok látszottak a testén, hogy egy rendőr szemtanú elmondása szerint, először azt lehetett hinni, lefejezték.

 

Ítélet


Amikor az ítéletet kihirdették, Bundy anyja fájdalmában szívet tépően sikoltotta, hogy a fia ártatlan. Egy utahi rendőrkapitány azonban, - aki a nyomozást irányitotta -  úgy jellemezte Bundyt, mint "a történelem legkegyetlenebb bűnözője". Bundy személyisége örökre rejtély marad. A tárgyalóteremben ülők számára hihetetlennek tűnt, hogy a férfi, aki hűvös nyugalommal fogadta a halálbüntetést, ugyanaz az ember, aki nőket vert halálra féktelen, őrjöngő indulattal.

Halála 1989. január 24-én villamosszék által.

Indigógyerek

 

Indigógyerek

 

Tudjuk immár, hogy az indigó gyerekek magukban hordozzák Isten adta tehetségüket. nem mások Ők, mint Fénymunkások.


Sokan közülük, született filozófusok, akik eszmélésük első pillanata óta az élet értelméről, a föld megmentésének lehetőségeiről gondolkodnak. Veleszületett tudósi, feltalálói és művészi képességekkel rendelkeznek. Társadalmunk, mivel a régi módszereken alapszik, képtelen felismerni Őket és nem észleli tehetségüket!

 

 

Láttál már valaha indigó gyereket?


Joggal tehetném fel a kérdést minden egyes lélek és természetgyógyá
szattal foglalkozó ismerősömnek. Pedig az indigó gyerekek már köztünk vannak! Az indigó jelenség a testünket körülvevő energiamező, az aura teljesen új és egyben domináns színe. Nem nagyon volt jellemző eddig. És ahogy a piros aurájú emberek tűnnek el közülünk, annál inkább megjelenik a fehér, ezüst, arany és az indigókék.

 


De kik is ők valójában?

Egy új nemzedék, a "Fény" gyermekei, akik azért születtek közénk, hogy elősegítsék a változást, és felnyissák spirituális szemünket, hogy végre általuk önmagunkra találhassunk. Nekik nincs születési programjuk, épp ezért nehezen találják helyüket a világban, és nem nagyon értik itt tartózkodásuk okát egészen 26 - 27 éves korukig, amikor robbanásszerű változás következik be: felébrednek Csipkerózsika álmukból, és új dimenziókat tárnak elénk.




Honnan ismerjük fel őket?


Pszichológusok megfigyelései, hogy ezek a gyerekek általános iskolás éveik előtt és alatt hiperaktívak. Erősen figyelemhiányosak, nem a szándékaink szerinti dolgokra koncentrálnak, amin a gyógyszeres kezelés ideig-óráig segít, de a mélyen szunnyadó baj gyökerét nem oldja meg, így a gyógyszeres kezelés nem is ajánlott!
Jellemzőjük még magas fokú önbizalmuk, de veszélyérzékük nincs. Ők egyszerűen semmitől sem félnek, nekik minden természetes, mert ők tisztában vannak a miértekkel, hogy semmi sem történik véletlenül, hogy az Univerzumban minden, mindennel összefüggésben van.

 

 

Kezelésük egyszerű


Figyeljünk oda rájuk mindig, legfőképpen akkor, amikor fel akarják hívni magukra a figyelmet, és beszélgessünk velük nagyon sokat.
Ha helytelenül viselkednek, nem a fenyítés a megoldás, hanem a rávilágítás arra, hogy miért nem jó az, amit tett, és a szükséges büntetés azért jár, hogy elgondolkodjon rajta, és tanuljon belőle.
Az indigó gyerek ugyanis csak azt fogadja el, amit észérvekkel elmagyarázunk neki. Ha ezt nem tesszük, csak büntetünk, nagyon mélyre zárkóznak előlünk, és kivívjuk megvetésüket.
A legfontosabb dolog velük kapcsolatban, hogy Ő játszhasson velünk és ne fordítva!


Pl. ha homokozni visszük őket a játszótérre, akkor ne üljünk közben a padra olvasni az aktuális pletyka lapunkat, mert 3 évesen is szótlanul megvet bennünket és elzárkózik tőlünk, amit csak a pszichológus fog feloldani! Szülőt nem tekinti felnőttnek, hanem társként várja el, hogy mellé üljünk a homokozóba és együtt játszunk vele!

Az indigógyerek nem viseli el, ha bedobják a járókába és mese filmet nézetnek vele órákig! Ezzel Ő azt a következtetést vonja le, hogy egy szükségtelen rossz a családban, és társat választ magának (mondjuk egy babát ), akivel bizalmas lesz és itt kezdődik a szülőtől való elszakadása, elidegenedése.
Sokat kell vele beszélgetni, (nem bírja a gügyögést, megmosolyog érte ) ezért már két éves korában képes egybefüggő gondolatokat közölni, felismerni összefüggőségeket! Ők nem inkább babák, hanem kicsi emberek, akik vendégségben vannak nálunk!

 

Táplálkozásuk


Táplálkozásuk sem szokványos. Nem tudnak sokat enni, mindig csak annyit, amennyi jól esik, és mindig azt, amire a szervezetüknek szüksége van. Májuk több alacsonyabb tápértékű ételt meg tud emészteni, mint szüleiknek, de sokan közülük a zöldségeket, gyümölcsöket szeretik, csakúgy, mint a húsokat és a halat. Fölösleges félelemmel fertőzni őket, ők jobban tudják, hogy mi a jó nekik. Ha segítjük útjukat, kevesebben lesznek közülük hajlamosak alkohol, drog vagy gyógyszer függőségre, és beteljesíthetik születésük célját, amit az átlagember és egyben az élővilág is megérdemel.


 

Vérontás 4.

Újvidéki vérengzés

1942 januárjában egy eredetileg a partizánok ellen indított razzia kiterjesztése során magyar katonai alakulatok az 1941 tavasza óta visszafoglalt Bácskában (Újvidéken és környékén) etnikai alapú tömeggyilkosságot követtek el, amelynek körülbelül 3300-3800 főként szerb és zsidó nemzetiségű polgári személy esett áldozatul.




(A magyar hatóságok deportálják a "rendezetlen állampolgárságú" zsidókat.)


1942 elején az előző év tavaszán Magyarországhoz visszacsatolt Bácskában felerősödött a jugoszláv (szerb) partizánok tevékenysége. Az ún. Sajkásvidéken a magyar csendőrség katonai alakulatokkal együttműködve felszámolt egy partizáncsoportot. Az elszenvedett néhány fős veszteség megtorlásaként

1942. január 12. és 15 között a

Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy


(a mészárlás egyik felelőse kihallgatói előtt.)

 

Grassy József vezérkari ezredes


(a mészárlás egyik felelőse kihallgatói előtt.)

Deák László ezredes, Zöldy Márton csendőrszázados vezette katonai és csendőri alakulatok razziát tartottak a rejtőzködő partizánok felkutatására. A razziát ezután az altábornagy és társai önhatalmú akciójaként kiterjesztették a környező községek szerb és zsidó lakosságára, majd Újvidék városára is. A vérengzés során január 20. és 23. között több ezer bűnözőt, partizánt és főként ártatlan polgári, többségében szerb illetve zsidó személyt lőttek agyon a nyílt utcán vagy géppuskáztak a jeges Dunába Újvidéken, Zsablyán, Csurogon, Mozsoron és Óbecsén , de ugyanúgy megtorolták a magyar kommunisták szervezkedéseit is (például Óbecsén).

 

 

A kivégzések közvetlen oka a razzia alatt bevezetett kijárási és helyváltoztatási tilalom volt. Azokat végezték ki, akiket az egyes településeken a helybeliekből összeállított igazoló bizottság nem tudott igazolni, következésképp nem ismerték őket, nem helybeliek voltak.

Szombathelyi Ferenc vezérezredes január 22-én táviratilag utasította Feketehalmy-Czeydner altábornagyot, hogy a törvénytelenségeket személyes felelősség mellett szüntesse meg. A következő napon (január 23.) a razziázó járőrök között rumot osztottak, és az ittas katonák követték el az első igazolhatatlan atrocitásokat. (A korábbi kivégzések ugyanis rögtönítélő bíróságok ítéletein alapultak, ami háborús körülmények között, felfegyverzett terroristák – akiket a történelem ma partizánoknak nevez – esetében bevett szokás volt minden hadviselő félnél.)

 

Feketehalmy-Czeydner csak 23-án este rendelte el a razzia befejezését, de 26-ig még folytak tisztogatások. Január 30-án Szombathelyi Ferenc a karhatalmi működést beszüntette.

 

 

Áldozatok

Az újvidéki razzia során a későbbi hivatalos magyar adatok szerint a honvédek és csendőrök 3309 (más források szerint 3340), zömében szerb polgári lakost gyilkoltak le, köztük 792 nőt, 299 idős embert és 147 gyermeket. A halottak között volt mintegy 740 zsidó származású személy is. Mai szerb történészek adatai alapján a vérengzésnek összesen 3808 áldozata volt, ezek közül:

  • 2578 szerb,
  • 1068 zsidó,
  • 64 roma,
  • 31 ruszin,
  • 21 magyar
  • 15 orosz nemzetiségű személy volt.


 

Az áldozatok megoszlása települések szerint:

  • Boldogasszonyfa - 74 fő;
  • Csurog - 887 fő;
  • Dunagárdony - 32 fő;
  • Mozsor - 195 fő;
  • Óbecse - 168 fő;
  • Sajkásgyörgye - 210 fő;
  • Sajkásszentiván - 26 fő;
  • Szenttamás - 2 fő;
  • Temerin - 47 fő;
  • Titel - 51 fő;
  • Újvidék - 879 fő;
  • Zsablya - 653 fő;
  • Egyéb települések: 116 fő.

 


Tettesek elítélése

Az újvidéki események már a második világháború idején botrányt kavartak. A tetteseket még 1943-ban a Horthy-rendszer alatti Magyarországon felelősségre vonták, és 15 felelősnek tartott honvéd- és csendőrtiszt ellen bírósági eljárás indult. Az összes hadviselő fél közül egyedül Magyarország, személy szerint Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke rendelt el saját hadseregének egységei ellen lakossággal szemben elkövetett atrocitások miatt vizsgálatot.

Szombathelyi már 1942. február 4-én elrendelte a vizgálatot, amelyet azonban Feketehalmy-Czeydner vezetett, így nemhogy felelősségre vonás nem történt, de Deák László ezredest még ki is tüntették a Magyar Érdemrend Középkeresztjével, hadiszalagon, kardokkal.

Szombathelyi megismételtette a vizsgálatot, ahol azonban csak 12 csendőrtiszt ügyében jártak el, mivel Feketehalmy-Czeydner altábornagy és Deák László ezredes ügyében maga a kormányzó szüntette meg az eljárást 1942. augusztus 13-án, azonban mindkettőt ezzel egyidejűleg, azonnali hatállyal nyugdíjazták. Grassy József vezérőrnagy ellen azért nem volt eljárás, mert a keleti fronton tartózkodott.

1943-ban az ügyet újra elővették. Az 1943. decemberi Vkf. bírósági tárgyalás vádlottjai:

  • Honvédtisztek: Vitéz Feketehalmy-Czeydner Ferenc nyugállományú altábornagy, vitéz Grassy József magyar királyi vezérőrnagy, vitéz Deák László nyugállományú ezredes.
  • Csendőrtisztek: Horkay József és vitéz Gaál Lajos magyar királyi csendőr ezredesek, vitéz Báthory Géza és Fóthy Ferenc nyugállományú csendőr alezredesek, Stepán László, dr. Kun Imre, dr. Csáky József, Bandur Károly, dr. Kacskovics Balázs, dr. Képíró Sándor, dr. Zöldy Márton magyar királyi csendőr századosok és Gerencsér Mihály magyar királyi csendőr főhadnagy.

A fő felelősöket a tárgyalás során halálra ítélték. A halálos ítéleteket azonban nem tudták végrehajtani, mivel az elítéltek egy része Németországba menekült. Mások, mint a hűtlenségért elítélt Képíró Sándor, rövid börtönbüntetés után újra szolgálati állományba kerültek.

A fő felelősöket a háború után kiadták a Tito-féle Jugoszláviának, ahol népbírósági ítélettel, egyes tudósítások szerint igen kegyetlen módon háborús bűnösökként kivégezték őket. Ezek az ítéletek (főképp Szombathelyi Ferenc volt honvéd vezérkari főnök jugoszláviai kivégzése) ma már vitatottak.



(Az áldozatok emlékműve Újvidéken, a Dunaparton)




Ehhez való cikkek:


Szerbek vére vissza ütött

Szombathelyi Ferenc vallomása az újvidéki hadbíróság előtt

Hideg napok köszöntöttek Újvidékre

Vérontás 3.

Malmedyi mészárlás

 

A csata



A harcban és a mészárlásban részt vett katonák parancsnoka Josef Dietrich volt.


Az offenzíva célja Antwerpen visszahódítása volt.

Az ardenneki csata döntő jelentőségű volt: ha a német egységeknek sikerül visszafoglalniuk a stratégiai fontosságú Antwerpent, ezzel új fejezetet nyithatnak a háború történetében. Kudarc esetén a szövetségesek szabad utat kapnak a további térhódításra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A csatában jelen volt Joachim Peiper SS-Obersturmbannführer,



és a hírhedten vakmerő, szövetséges alakulatnak álcázott, jól felszerelt Kampfgruppe parancsnokaként Otto Skorzeny.


A harc kezdetén a német gárdaalakulatok 8000 főt számláltak, de számuk a harc végére 500 főre olvadt. A hősies küzdelem ellenére is komoly szégyenfolt esett a katonák becsületén, mely hosszú évekig kísértette őket.

 


Mészárlás:

A támadó ék csúcsát adó Kampfgruppe Peiper december 17-én, a hadművelet második napján, az útvonal kényszerű módosítása után elérte a belgiumi Malmedy-t. A német elit alakulat déltájban megütközött a 285. Tüzérségi Megfigyelő Zászlóaljjal; a harcedzett, agresszív SS-katonák gyorsan legyűrték a gyengén felfegyverzett, tapasztalatlan amerikaiakat. A német katonák megsemmisítették a város közelében található könnyű repülőgépeket, majd az összes foglyot kiterelték a város közeli mezőre. A német egység páncélosai tovább vonultak, és hátrahagytak néhány katonát a foglyok őrzésére. Sokáig tartotta magát az a tévhit, hogy a mászárlás előre eltervezett volt, ezt részben propaganda céllal is terjesztették. A valóság ezzel szemben az, hogy a fegyelmezetlen amerikaiak szökni próbáltak és erre a németek a tömegbe lőttek, megyilkolva sokukat. Így fordulhatott elő, hogy néhány amerikai katonának mégis sikerült megszöknie, és elbújnia a városban. Az áldozatok pontos számát sosem sikerült meghatározni, de egyesek szerint legalább 72, pesszimista becslések szerint minimum 130 amerikai katonát lőttek le a mezőn és környékén.

 

Malmedyi Per

 

1945 nyarán az amerikai katonai hatóságok mintegy ezer katonát fogtak el és hallgattak ki, akik 1944 decemberében a Leibstandarte SS Adolf Hitler páncéloshadosztály kötelékéhez tartoztak, és részt vettek az ardenekki offenzívában. Kiváltképpen azokra a férfiakra vadásztak, akik a Peiper-harccsoporthoz voltak beosztva; úgy vélelmezték, hogy ez az alakulat, s az alakulat parancsnoka tehető felelőssé a vérfürdőért. A katonai ügyészség célja az volt, hogy információt szerezzen a malmedyi mészárlás elkövetőiről, tisztázza a részleteket, és elkészítsen egy bűnvádi eljárást. A nyomozás során 74 gyanúsítottat – vagyis az alakulat túlélőinek csaknem 10 százalékát – vették őrizetbe; legtöbbjüket a Malmedy mellett elkövetett vérfürdő, másokat pedig egyéb, főként civilek ellen elkövetett atrocitások gyanúja miatt. A vádlottak egyike, a 18 éves Arvid Freimuth a tárgyalás előtt öngyilkos lett, cellájában akasztotta fel magát, így az eljárás során 73 egykori Waffen-SS-tiszt ült a vádlottak padján.

A perre Dachauban került sor, a tárgyalást 1946. május 12-én nyitotta meg az Amerikai Egyesült Államok képviseletében eljáró bíró.


Az eljárást Malmedy borzalmas örökségének szelleme kísértette, és a Dachau-per néven vált közismertté. Az eljárás során a bíróság 43 főt halálra ítélt (az ítéleteket soha nem hajtották végre), 22 főt felmentett, és 8 főt börtönbüntetésre ítélt. Az elítéltek 1950-ig kiszabadultak a börtönből, kivéve Peipert, aki 1956-ban szabadult.

Peipert 1976 júliusában franciaországi lakhelyén – miután személyazonosságára fény derült, és több fenyegetést kapott – meggyilkolták.



Vélemény:

 

Na most, ha meg nézzük a halottak számát azaz 73 vagy 130 amerikai katona. De tudjuk ezek csak becslések. Mészárlásnak hívják, hisz a tények is arról beszélnek a katonák megpróbáltak elszökni, na most, józan paraszti ésszel gondolkozva, mit hittek, hogy nem fognak közéjük löni, vagy nem az lesz, hogy meghalnak? Igazából saját maguk tettek arról, hogy meghaljanak.De beszéljünk a számokról, 73-130 ez szinte meg sem közeliti a Brit és Amerikai bombázást,

"Drezda elpusztítását jelképező, az angol és amerikai bombázók okozta 1900 Celsius fokos iszonyú tűzrengetegben elégő sok százezer, talán egymillió ember halálára emlékeztető Bombenholocaust szót megismerje a világ."

Azért megfigyeljük a számot, hatalmas a különbség. Azoknak az embereknek idejük nem volt menekülni, gyerekek, asszonyok. Valahogy messze sem katonák. Emléket állítanak olyanokért, akik Önmaguk tettek arról, hogy meghaljanak. Ezekért az emberekért emlékez valaki? Ezeknek a gyermekeknek, asszonyoknak tudják a nevüket? Csak mert németek voltak akkor haljanak meg??? Ők nem haltak meg azonnal, ők szinte szénné égtek, ezt lehet hívni mészárlásnak. De tudjuk, más olvasni és más látni. A kérdés még mindig ott van, valójában mi is történhetet azon a bizonyos napon. De egyenlőre ezek az információk a valósak így, bárhogy is nézzük a dolgot van különbség a két "mészárlás között".

Erről a nevezetes mészárlásról készült is egy film. Az kérdés is felmerül, vajon tényleg volt német katona aki segített a sikeres megszökésben a katonáknak? Nos tudjuk a "náci" gyülőlöknek oly mindegy, hisz az ő szemükben gonoszak, de a "Tizedes és a többiek" című filmben is látszik, hogy a szovjet katona segít a magyar foglyokon. Így ezen is ellehet gondolkozni, mennyire volt segítő kész valamelyik német katona.

 


A háború kísértetei


Vérontás 2.

Wilhelm Gustloff elsüllyesztése




1945 január 30.


Sokan a cím állítására bizonyosan felkapják a fejüket. A világ legnagyobb hajó katasztrófája és "Wilhelm Gustloff"?


Szinte mindenkinek, aki a "hivatalos történetírás" műveit olvassa, annak a világ legnagyobb hajó katasztrófájaként rögtön a ,,Titanic" története jut az eszébe. Igen, ezt a hajókatasztrófát már valóban rengetegszer feldolgozták, csak filmből ez idáig négy készült a történetből. A ,,Titanic" elsüllyedésekor 1517 ember veszett oda. Ez valóban nagyon nagy szám, de én most egy olyan tragédiáról szeretnék egy képet felvázolni, amelyben szerény becslések szerint is, az áldozatok száma 6000 és 9000 fő közé tehető! Ráadásul a döntő többségük nő és gyermek volt...


 

Történetünk jóval a második világháború előtt kezdődik.

Az 1929-es nagy pénzügyi világválság után, Németországban jelentős változások történtek. 1933-ban Adolf Hitler került a német kancellári székbe, és az ország irányítását a Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt vette át.

Történetünk szempontjából a hatalmat gyakorlók új intézkedései közül az alábbiak bírnak jelentőséggel: bevezették a világon először a 40 órás munkahetet, a túlórapénzt és a fizetett ünnepeket. Korábban a fizetett szabadság általában nem haladta meg a 4-5 napot, vagy egyáltalán nem létezett. Most viszont a munkásoknak évi 18 nap állt rendelkezésükre.

A több szabad idővel, a munkanélküliség felszámolásával, a nagyobb jövedelmekkel párhuzamosan, megnőtt az igény a kulturált nyaralások iránt is. Mindezek miatt létrehozták a ,,Kraft durch Freude" mozgalmat, mely állami támogatással anyagilag elérhető nyaralási lehetőséget biztosított a munkásoknak. Ez a szervezet a német ,,Arbeitsfront"- hoz tartozott.

Az ilyen nyaralásoknak köszönhetően, munkások százezrei tudtak szabadságuk ideje alatt szervezett szárazföldi, és tengeri utazásokon részt venni. A német munkások a következő néhány év alatt összesen akkora utat jártak be, mintha a földet az egyenlítőnél 54-szer megkerülték volna! Az állami támogatásoknak köszönhetően ezen utazások szinte mindenki számára elérhetővé váltak.

 

 



Az utak lebonyolításához külön tengeri flottát építettek, és ennek a flottának volt egyik legnagyobb luxus gőzőse a ,,Wilhelm Gustloff".

A 208,5 méter hosszú, 23,5 méter széles és 25 484 bruttó regiszter tonnás hajó a maga idejében a világ egyik legnagyobb luxus gőzösének számított. Az 1463 főnyi utas kényelmét a hajón 417 fős személyzet biztosította.

A hajót illető névadás kapcsán, először az ,,Adolf Hitler" elnevezés merült fel, de mivel az avatás előtt nem sokkal vesztette életét a nemzeti szocialista párt mártírjának tekintett Wilhelm Gustloff, így végül a hajót az ő neve után keresztelték el.

Wilhelm Gustloff (1895-1936) egyébiránt az NSDAP egyik külföldi - svájci - szervezetének volt a vezetője, akit 1936. február 4-én lőtt agyon egy merényletben egy David Frankfurter nevű orvostanhallgató.

 

 

A hajót 1937. május 5-én bocsátották egy nagy ünnepség keretében vízre, az avatási ceremóniát elvégzésére Wilhelm Gustloff özvegyét kérték fel.

A hajó vízrebocsátásától kezdve szállította a német munkásokat, luxus körülmények között, elsősorban norvégiai és svédországi hajókirándulásokra.

Ezeken a kiránduló hajókon nem voltak különböző osztály besorolások, minden kabin azonos luxussal volt felszerelve.

A ,,Wilhelm Gustloff" első, ettől eltérő, katonai célú bevetésére a spanyol polgárháború végén került sor. Ekkor a hajó a Condor Légió katonáit szállította haza, Németországba.

1939. szeptember 20-án átadták a hajót a haditengerészetnek, ahol mint kórházhajót vették állományba. Ekkor a hátsó fedélzetre könnyű légvédelmi ágyúkat szereltek fel és a hajótestet átfestették szürkére.

1940. november 20-ával kezdődően már Gdynia kikötőjében állomásozott, egy tengeralattjáró alakulat lakóhajójaként.

 

 

1944. októberében a harcok már német földön dúltak. Az egyik első falu, amelyet a szovjet csapatok elfoglaltak Nemersdorf volt Kelet-Poroszországban. A vörösök a férfiakat és fiatal fiúkat rögtön agyonlőtték, de nem kímélték az egészen kicsiny gyermekeket sem. A nőkre még ennél is borzalmasabb sors várt. Őket előbb megerőszakolták Sztálinnak a németek ellen felhergelt katonái, majd ezt követően brutális kegyetlenséggel végeztek velük is.

A Vörös Hadsereg katonáit szándékosan hergelték, uszították, fanatizálták a német lakosság ellen elkövetendő rémtettekre.


 


Ilja Ehrenburg

Ilja Ehrenburg, Sztálin, őrült, németgyűlölő propagandistája az ,,Öljetek" című röplapján uszította a katonákat a kegyetlen gyilkosságokra:

"Öljetek! Dicső szovjet harcosok, öljetek! A németek nem emberi lények. Az a szó, hogy német a mai naptól legyen a legnagyobb szitokszó, amit a szátokra vesztek. Ölnöd kell, és ha nem öltél meg legalább egy németet a mai nap, akkor ez a napod kárba veszett! Ha nem tudod őket golyóval kivégezni, akkor a bajonettel szúrd agyon őket. Ha csendes körülötted a front, és amíg várod, hogy ismét harcba indulj, ezalatt az idő alatt is keress németet, akit megölhetsz. Öljetek, mert nincs annál nagyobb élvezet, mint amikor a halomba szórt német hullákat ugorjátok át! Ne a napokat, ne a kilométereket számoljátok, hanem öljetek és öljetek! A megölt németeket számoljátok az elfoglalt városok helyett. Öld a németet, ez a nagyanyád kérése! Öld a németet, ezért imádkozik az anyád! Öljetek, ezt kéri tőletek a gyereketek! Öld a németet, ezt kéri hangosan kiabálva tőled a szovjet haza! Ne hibázz, ne adj kegyelmet, ölj! Dicső szovjet harcosok, öljetek!"



Ezek után nem csoda, ha sokan közülük szinte hőstettnek tekintették a gyilkosságokat. Amikor a német csapatoknak sikerült a falut visszafoglalniuk, borzalmas látvány tárult szemük elé. Az oroszok nemcsak a civil lakosságot irtották ki, hanem közel ötven, velük elméletileg szövetséges francia hadifoglyot is lemészároltak...

A német lakosság értesült a borzalmakról és elindult a menekültek áradata a kikötők felé. A civilek evakuálását biztosítandó Dönitz admirális elrendelte a ,,Hannibál-hadművelet" végrehajtását. Ennek keretében, 1945. januárjától kezdődően a több milliónyi német, és nem német menekült elszállításában 672 kereskedelmi, utasszállító és iskolahajó vett részt, jónéhány más egység mellett.

Kézen fekvő volt, hogy a Gdynia kikötőjében állomásozó ,,Wilhelm Gustloff" is csatlakozik a flotta menekítő akciójához.



1945 január végét írták. A Vörös Hadsereg elől menekülők folyamatosan érkeztek a kikötőbe. Friedrich Petersen kapitány megkezdte a menekülők felvételét a hajójára. Elsőként, egy teherautónyi civilt hajóztak be. Másnap a helyi kórházból érkeztek várandós anyák a hajóra. Részükre külön szülészeti részleget alakítottak ki a hajón.

Majd egy komplett kórházi részleg érkezett, valamint nagyszámú szárazföldi mentőszolgálatos. A sebesült katonák mankóikon vánszorogtak fel a hajóhídon, a súlyosabb sérülteket, pedig hordágyakon szállították. Ekkora már több mint 4000 ember zsúfolódott össze a hajón.

Petersen kapitány engedélyt kért az indulásra, de azt nem kapta meg.

A következő napon helyi kormányhivatalnokok és családtagjaik érkeztek, illetve újabb vonatszállítmányok hozták a kiéhezett, összefagyott menekülteket.

Az SS emberei vigyáztak arra, hogy csak gyerekek, asszonyok és sebesültek kerüljenek fel a hajókra. A harcképes férfiaknak ott kellett maradniuk, vállalva a további harcot. Számukra nem volt hely a hajón. Az eredetileg kétszemélyes kabinokban, immáron legalább tizenhárman zsúfolódtak össze.

Újabb két nap telt el, és a hajó, indulásra készen várta a parancsot, de az csak nem érkezett meg...Petersen kapitány folyamatosan kérte az illetékesektől az engedélyt a kifutásra, de azt a választ kapta, hogy a hajót maximálisan fel kell tölteni menekültekkel. A napok teltek, a menekültek folyamatosan érkeztek legyengülve, átfagyva. Sok esetben az anyák a karjukon hozták megfagyott gyermekeiket.

A hajón már áldatlan állapotok uralkodtak. Mindenütt emberek feküdtek, a folyosókon szinte már lépni sem lehetett. Az egész hajót az emberi szenny, vizelet, és a sebesültek bűze töltötte meg. Már a legénységi kabinokban is menekülteket kellett elhelyezni, így a legénység kiszorult szállásáról, és a fedélzeten, a hidegben próbált pihenni. Nagy volt a rendetlenség, a káosz. A hangosbeszélőn állandóan elveszett gyerekeket kerestettek.

1945. január 30-án délelőtt 10 órakor Petersen kapitány végre megkapta az indulásra vonatkozó parancsot. Ebben az utolsó pillanatban érkezett még a hajóra 373 Marinehelferin, haditengerészeti szolgálatban álló női kisegítő. Ők már csak a fedélzeti uszoda medencéjében találtak helyet maguknak. Rajtuk kívül ,,befutott" még egy 918 fős tengeralattjáró kadétokból álló csoport is. Immáron több mint 9000 ember volt már a hajón! Ennyi ember számára már rég nem volt elegendő mentőcsónak a hajón, így szereztek még felfújható csónakokat és mentőmellényt, lehetőség szerint mindenkinek.

A ,,Wilhelm Gustloff" végül 12 óra 20 perckor futott ki, de a kikötő bejáratnál még kisebb hajók állták útját, így újabb menekülteket kényszerültek felvenni. Őket már nem is számolták...

Céljuk Swinemünde volt. Petersen kapitány nem nagyon számított ellenséges támadásra, mivel az ,,Admiral Hipper" nehézcirkáló és kísérő torpedórombolói a közelben tartózkodtak.

A kapitány azt is tudta, hogy az elmúlt öt napban Riga térségéből egy kis hajóraj sértetlenül menekített ki több mint 62 000 embert.

Petersen két út között választhatott. Vagy a part mellett hajózik, ahol az aknák jelenthetnek veszélyt, vagy kifut a nyílt tengerre, és ott próbálja meg az erősen túlterhelt hajót biztonságba kormányozni. Petersen kapitány ez utóbbit választotta.

Este nyolc óra körül a ,,Wilhelm Gustloff" hóviharba került, a tenger erősen hullámzott és a látótávolság is a minimumra csökkent. Az erősen túlterhel hajó csak nagyon lassan tudott haladni. Mindezek ellenére, az utasok jól viselték a megpróbáltatásokat. Amikor a kapitány rádión arról értesült, hogy egy német aknamentesítő konvoj közeledik, felkapcsoltatta a hajó piros-zöld navigációs fényeit, hogy elkerülje a velük való ütközést. Ezzel, az éjszakai sötétségben nagyon könnyen, távolról is észlelhetővé tette a hajót.

Ugyanezen az estén az orosz S-13-as jelű tengeralattjáró éppen ebben a térségben portyázott.

Parancsnokának, Alexander Ivanovics Marinyeszko-nak - aki nem éppen tartozott a flotta ,,legelitebb" tisztjei közé - jelentették, hogy egy hajót észleltek nem messze tőlük.

Az S-13-as búvárhajó 700 méterre közelítette meg a ,,Wilhelm Gustloff" -ot.


 

Este 21 óra volt, amikor becsapódott a hajó orrába, a vízvonal alatt az orosz tengeralattjáró első torpedója. A pánik leírhatatlan volt.

De ekkor még úgy látszott, hogy a hajó folytatni tudja útját, egy biztonságos kikötő felé. A kapitány és a legénység igyekezett megnyugtatni az utasokat. Ekkor csapódott be a második torpedó. Ez a hajó fedélzetén robbant éppen az uszodánál. Az itt lévő Marinehelferinek közül csak ketten tudtak megmenekülni...



(Találatok)




Hamarosan újabb detonáció hallatszott, a harmadik torpedóé, amely a gépházat találta el. Ez megpecsételte a hajó sorsát...

A tengeralattjáró ugyan kilőtt még egy negyedik torpedót is az oldalára dőlt hajóra, de az célt tévesztett.

Ekkor Petersen kapitány kiadta a parancsot a hajó elhagyására. A sebesült katonáknak esélyük sem volt a megmenekülésre. A jegesedés miatt a hajó mentőcsónakjainak csörlője befagyott, mínusz 15-20 fok Celsius körül járt a hőmérő mutatója. Az utasok és a személyzet baltákkal és késekkel próbálta kiszabadítani a csónakokat. Sok csónak egyszerűen leesett a fedélzetről a kapkodás és a pánik miatt. Nagy volt a tülekedés a mentőcsónakok körül, az emberek sokszor egymást akadályozták a munkában. A személyzet fegyverrel próbálta fent tartani a rendet, de kevés sikerrel. Nagy pánikot okozott az is, amikor észrevették, hogy a mentőcsónakoknak nincsenek evezői.

A jég fogságából kiszabadított mentőcsónakokat sorjában eresztették vízre. Több annyira zsúfolt volt, hogy az emberek kiestek belőle, mire azok vizet értek.

Kis idő múlva a hajó egyre jobban megdőlt. Olyannyira, hogy nagyon sokan egyszerűen lecsúsztak a jeges fedélzetről a 2 fokos tengerbe. Csontok törése és emberek üvöltése hallatszott. A túlélőket a mai napig elkíséri ez a hang, amelyet elmondásuk szerint ,,sohasem lehet elfeledni". A vízben a túlélésre szinte alig volt esély. Akinek nem jutott hely a csónakokban, azok megpróbáltak a víz felszínén maradni. A ,,Wilhelm Gustloff" az első becsapódástól számítva jó 70 percig volt még a felszínen, majd 22 óra 15 perc körül egy nagy robbanás kíséretében elmerült. A merülés közben a hajó lámpái felgyulladtak, mivel a vészáramfejlesztő elkezdett működni. A tenger itt viszonylag sekély volt, nem támadt nagy örvény utána.
Este 9 órakor kezdte a hajó rádiósa az S. O. S jeleket továbbítani a következő szöveggel:,,A ,,Wilhelm Gustloff" -ot háromszor megtorpedózták - 6000 fő van a fedélzeten" Sajnos ennél lényegesen többen voltak. Kijelenthető, majdnem dupla annyian, mintegy 10.500 ember...


20 perccel azt követően, hogy a hajó elmerült, érkezett meg elsőként az ,,Admiral Hipper" cirkáló. A még életben lévők boldogan kiabáltak, de a cirkáló olyan nagy volt, hogy nem tudott a zsúfolt mentőcsónakok közé menni anélkül, hogy fel ne borította volna azokat.

A nagy hideg miatt, a vízben mentő mellényel lebegő utasok nagy része ekkorra már halott volt.

Aztán jöttek tovább a mentőhajók. ,,Löwe" TZ-12, mely 272 túlélőt vett a fedélzetére, TZ-36 torpedóromboló, a ,,Gotenland", a ,,Göttingen", mely már csak 22 túlélőt vett fel, és a VP-1703 futárhajó mely az utolsó túlélőt vette fel reggel 5 óra 15 perckor.

Az egyik mentőcsónakban, halott felnőttek és gyerekek alatt találtak egy 15 hónapos még élő kisfiút.

Az egyik megmentett állapotos nő, nem sokkal megmenekülése után hozta világra egészséges gyermekét az egyik mentőhajón.

Összesen 1239 túlélője volt a katasztrófának. Hatszor annyian haltak meg, mint a ,,Titanic" balesetében...

Marinyeszko kapitány tíz nappal később elsüllyesztette a ,,General von Stauben" kórházhajót is. Itt az 5 000 menekültből kevesebb, mint 600 élte túl a katasztrófát. Itt is többen haltak meg, mint a ,,Titanic" esetében.

Marinyeszko, 27 évvel a halála után a Szovjetunió szétesése előtt közvetlenül, 1990-ben (!) kapta meg a legmagasabb kitüntetést, a ,,Szovjetunió hőse" címet.

Alexander Ivanovics Marinyeszko kapitány lelkét több mint 14 000 ártatlan civil menekült, - csecsemők, gyermekek és nők - és sebesült katona halála terheli.

 

A Vörös Sátán

Marinyeszko a Vörös szörny
Marinyeszko a
Tengeri szörny

Sokat hallottak már bizonyára arról, hogy az oroszok által megszállt területeken a szovjet horda, őrjöngő fenevadként tombolt. Gyújtogatott, rabolt. Gyilkolt öreget, gyereket. Megerőszakolt nőket és lánygyermekeket.

A vörös rém nem csak a szárazföldön kegyetlenkedett, hanem a    tengereken is fitogtatta gyilkos ösztöneit. Döbbenetes, hogy 45 évvel a szörnyűséges tettek után, a mészárlásra parancsot adó Marinyeszko Alexander Ivanovics – 27 évvel halála után – 1990 – ben megkapta a „Szovjetunió hőse” címet.

 

1945. április 16-án az orosz hadiflotta elsüllyesztette a ,,Goya" utasszállítót, fedélzetén 6 220 utassal, melyből csak 165 fő élte túl a katasztrófát... A ,,Wilhelm Gustloff" elsüllyesztését kezdettől fogva mély hallgatás övezte. Az oroszok sem igazán akartak hencegni a több ezer ártatlan civil halálával. Később pedig ez is, mint sok minden más, tabu témának számított. A ,,Wilhelm Gustloff" roncsai a mai napig, 44 méter mélyen, az oldalára dőlve pihennek a homokos tengerfenéken. A roncsot, a sok ezer áldozat sírját, azóta hivatalosan kegyeleti hellyé, tengeri temetővé nyilvánították.

 




Belülről:

 

 


Vérontás 1.

AZ 5. "WIKING" SS PÁNCÉLOSHADOSZTÁLY HARCA BUDAPEST FELSZABADÍTÁSÁÉRT

 

 

Harc Budapestért:

1944. december 24-én, karácsony este, a Wiking hadosztály kemény harcok után Varsótól északkeletre Modlinnál állomásozott. Kimerülten és megtépázva várta az újabb feltöltést. De helyette csak újabb parancs érkezett: azonnal vasúti berakodás és irány Magyarország. Közölték azt is, hogy a Wikinggel együtt megy a Totenkopf is, vagyis az egész IV. SS-páncéloshadtest. Közölték, hogy Komárom és Győr térségében fognak kirakodni, és január elsején elindulnak, a Hitler által erőddé nyilvánított, és a szovjetek által bekerített Budapest védőinek felmentésére.A berakodás, mintegy 50 vasúti kocsira minden zavaró tényező nélkül folyt le, és december 28-án az első egységek már meg is érkeztek a célállomásra.

 

Wiking

Az 5. SS-Páncéloshadosztály "Wiking" jelvénye

Totenkopf

A 3. SS-Páncéloshadosztály "Totenkopf" jelvénye


Az 1944. augusztus 23-i román átállást követően a szovjet hadvezetés előtt feltárult a stratégiai jelentőségű Kárpát-medence birtokbavétele. Úgy vélték, hogy a 2. és a 3. Ukrán Front csapása leválasztaná Magyarországot a német szövetségről, és közvetlenül veszélyeztethetnék a Harmadik Birodalom déli területét, a Hitler számára lélektanilag oly sokat jelentő Bécset és a német hadipari körzeteket is.

Miután 1944 szeptemberében a német-magyar csapatoknak kemény harcok közepette sem sikerült biztosítaniuk a Déli-Kárpátok átjáróit, október elején a magyar Alföldre benyomuló szovjet harckocsizó és gépesített csapatok Debrecen-Nagyvárad-Szolnok térségében kiterjedt páncélos hadműveletekbe bonyolódtak a körzetben összevont német páncélos csapatokkal. A később nagy szovjet győzelemnek beharangozott debreceni páncéloscsata valóságban a szovjetek stratégiai vereségével végződött, mert nem tudták céljukat megvalósítani: a német és a magyar csapatok bekerítését és megsemmisítését. Mindezek ellenére Sztálin követelte, hogy a 2. Ukrán Front csapatai menetből foglalják el Budapestet. Még a dátumot is kitűzte; az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára, vagyis - az időközben a Szovjetunió által is átvett naptár szerint - november 7-re.

Magyarország reményteljes kiválása a háborúból a Szálasi-féle hatalomátvétellel elenyésztek, ezért Budapest birtokbavétele a szovjet vezetés számára egyre sürgetőbb lett. Német részről is tisztában voltak azonban Budapest stratégiai jelentőségével, ezért Hitler elrendelte a magyar főváros "erőddé" való nyilvánítását, és követelte, hogy azt a végsőkig tartani kell. Budapest szilárd és tartós védelme elősegíthette Ostmark (Ausztria) előterének védelmét, a zalai olajmezők megtartását - mely az elvesztett román olajmezők után az egyetlen megmaradt üzemanyag utánpótlást jelentette - és a jelentős erőt képviselő balkáni német hadosztályok visszavonulási útjának fedezését, a hadiipari nyersanyagok (bauxit, mangán stb.) biztosításáról már nem is beszélve. Hogy ezzel a gyönyörű magyar főváros elpusztulhat, és lakossága milyen borzalmaknak néz elébe, az természetesen Hitlert nem érdekelte.

Mivel Malinovszkij marsall 2. Ukrán Frontja a német-magyar erők kiváló védekezése következtében nem tudta Budapestet menetből elfoglalni, ezért a szovjet főparancsnokság 1944. december 12-én kiadott direktívájában elrendelte, hogy a harcokba kapcsolódjon be Tolbuhin marsall 3. Ukrán Frontja is. A két front hatalmas erejének december 26-ára sikerült a magyar fővárost bekerítenie, de ez még korántsem jelentette annak elfoglalását.

 

Rodion Jakovlevics Malinovszkij

Rodion Jakovlevics Malinovszkij marsall

Fedor Tolbuhin

Fedor Tolbuhin marsall

 

Budapestet az alábbi magyar és német alakulatok védték:

Magyarok:
M. kir. 10. honvéd gyaloghadosztály [7 500 fő]
M. kir. 12. honvéd tartalékhadosztály [4 000 fő]
M. kir. 1. honvéd páncéloshadosztály részei [5 000 fő]
M. kir.1. honvéd huszárhadosztály részei [1 000 fő]
Billnitzer-csoport (M. kir. 1., 6., 7., 10., 13., 16., és 24. rohamtüzérosztály részei) [2 000 fő]
Kozma-csoport (Budapesti légvédelmi tüzércsoport: a m. kir. I., 201., 204., 206., 207. és 208. légvédelmi tüzérosztály részei, 52. önjáró páncélozott légvédelmi gépágyúszászlóalj) [2 000 fő]
Budapest-őrzászlóalj [800 fő]
1. és 2. egyetemi rohamzászlóalj [1 000 fő]
Műszaki csapatrészek (M. kir. VIII., IX. utászzászlóalj, IV. utászzászlóalj részei, VI/2. utászszázad, VII/2., IX/1., 110., 112., 153. kerékpáros utászszázad, VII., VIII. tábori pótutászszázad, 72/101., 72/106. nagyfeszültségű villamos akadályszázad, 134., 138., 401., 404. hadihídoszlop, I/1., I/2., III/1., III/2. honi építőszázad, 101., 102. rohamcsónakszázad, 201., 202., 203. különleges műszaki zászlóalj, 102. fogatolt vegyiharc-zászlóalj, 101. helyreállító zászlóalj, 101., 102., 104. vasútépítő zászlóalj, 107., 110., 111. vasútépítő század, 101., 109. üzemszázad, 104. vasútépítő szeroszlop, 101. fővezérség-közvetlen villamos üzemszakasz) [7 000 fő]
Öt csendőrzászlóalj (besztercei, galántai, pécsi, székelyudvarhelyi, zilahi) [3 240 fő][2]
Rendőr-rohamzászlóalj [1 630 fő][3]
Vannay-zászlóalj [638 fő][4]
Budapest I., II. rohamzászlóalj [1 000 fő]
Budapest karhatalmi zászlóalj [300 fő]
Különböző Budapesten szervezett harccsoportok (Berend, Korányi, Déri, Morlin és Viharos-féle harccsoportok) [2 000 fő]
Budapesten rekedt tüzéralosztályok (12 különféle üteg) [500 fő]
Budapesti honvédintézetek és vonatalakulatok [3 000 fő]
Hungarista harccsoportok [1 500 fő]
Kisegítő karhatalmi (KISKA) alakulatok (a harcokban alig vettek részt) [7 000 fő]

Mindösszesen: 51.100 fő.

Németek:
8. "Florian Geyer" SS-lovashadosztály [kb. 8 000 fő]
22. "Maria Theresia" SS-önkéntes lovashadosztály zöme (kisebb kötelékei a bekerítésen kívül) [11 345 fő]
13. páncéloshadosztály zöme (kisebb kötelékei a bekerítésen kívül) [4 983 fő]
"Feldherrnhalle" páncéloshadosztály részei (néhány alakulata a bekerítésen kívül) [7 255 fő]
271. népi gránátoshadosztály kisebb részei [kb. 1 000 fő]
1. SS-rendőrezred [kb. 700 fő]
12. SS-rendőr páncélosszázad [kb. 100 fő]
12. légvédelmi rohamezred [kb. 1 000 fő]
40/I. nehéz légvédelmi tüzérosztály [kb. 500 fő]
573. nehéz légvédelmi tüzérosztály [kb. 200 fő]
Bataillon Europa (Európa-zászlóalj) [kb. 300 fő]
Különböző harccsoportok [kb. 1 500 fő]
Bataillon z.b.V.500 (500. különleges zászlóalj) [kb. 200 fő]
Egyéb német csapattöredékek [kb. 2500]
Az SS IX. hegyihadtestének közvetlen alakulatai [kb. 1 500 fő]

Mindösszesen: 41.080 fő.


A Budapesten bekerített német-magyar csoportosítás parancsnoka, Karl von Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer a IX. SS-hegyihadtest parancsnoka volt.

Karl von Pfeffer-Wildenbruch

Karl von Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer

 

 

A Budapestet támadó szovjet és román alakulatok létszáma 1945. január közepén:

Pesti oldal (2. Ukrán Front 7. gárdahadserege):

30. lövészhadtest (25. gárda-, 151., 155. lövészhadosztály)
Román 7. hadtest (2., 19. gyaloghadosztály, 9. lovashadosztály)
18. önálló lövészhadtest (66. gárda-, 68. gárda-, 297., 317. lövészhadosztály)

Budai oldal (3. Ukrán Front 46. hadserege):

75. lövészhadtest (109., 113., 180. lövészhadosztály)
37. lövészhadtest (108.gárda-, 326., 320. lövészhadosztály) [január 20-tól e hadtest alárendeltségében a 83. tengerészdandár is]

Megerősítő erők:

36. és 25. önálló gárda-lövészhadosztályok
37. gárda-harckocsidandár
30. gárda-nehézharckocsi-ezred
1505. rohamlöveg-ezred
12. és 14. műszakidandár
5. áttörő tüzérhadosztály
5. légvédelmi tüzérhadosztály
105. önálló nehéztarackos tüzérosztály
22. önálló páncéltörő tüzérdandár
152. önálló ágyús tüzérdandár
7. áttörő tüzérhadosztály
114. önálló nehézaknavetős dandár
90. önálló nehéztarackos tüzérdandár

A támadó szovjet-román csoportosítás összesített becsült létszáma: 157.000 fő.

 

Felszabadítási kísérletek:

A közben beérkezett német IV. SS-páncéloshadtest (a Wiking és Totenkopf SS hadtestekből képzett támadó csoportosulás) parancsnoka, Herbert Otto Gille SS-Oberstgruppenführer 1944. december 30-án Eszterházán tartott megbeszélésen megkapta a támadó direktívát. A hadseregcsoport parancsnoka Otto Wöhler gyalogsági tábornok az 1945. január 1-jén induló Konrad fedőnevű támadás célját Budapest és a Vértes-hegység között lévő szovjet erők szétzilálásában és megsemmisítésében, valamint a Budapesttel való kapcsolat megteremtésében jelölte meg.

Herbert Otto Gille

Herbert Otto Gille SS-Oberstgruppenführer

A támadás napján, annak megindítása előtt a német III. páncéloshadtest 1. páncéloshadosztályának páncélozott harccsoportja megtévesztő célzattal, Székesfehérvártól 22 kilométerre, nyugatra támadást indított Ősi elfoglalására, de a bevett helységet hamarosan fel is kellett adniuk. A szovjet felderítés nem tudta megállapítani, hogy a németek a 4. gárdahadsereg melyik szakaszán készülnek támadni, de leginkább Székesfehérvár körzetét tartották veszélyeztetettnek.
A IV. SS-páncéloshadtest - az addig beérkezett erőivel -

1945. január 1-jén este 19 óra 30 perckor indította meg támadását. A balszárnyon a 3. Totenkopf SS-páncéloshadosztály Becker SS-Brigadeführer vezetésével, attól délre az 5. Wiking SS-páncéloshadosztály támadott, új parancsnoka Karl Ullrich SS-Oberführer vezetésével. A jobbszárnyat a Feldherrnhalle egy részlege a Pape-harccsoport, a balszárnyat pedig a 96. gyaloghadosztály fedezte. A meglepetés növelése céljából mellőzték a tüzérségi előkészítést, azonban légi támogatást kaptak a legendásan híres Hans Ulrich Rudel ezredes Immelmann páncélvadász-repülőcsoportjától.
A főcsapást mérő IV. SS-páncéloshadtest támadása sikerrel bontakozott ki; a német páncélosok lerohanták a szovjet 31. gárdahadosztály állásait. A Wiking Tatától jobbra, a Totenkopf balra támadott, míg a 96. gyaloghadosztály 100 rohamcsónakkal átkelt a Dunán Esztergom irányában, elfoglalta Nyergesújfalut és rohammal Süttőt. A Wiking Germánia ezrede Hans Dorr SS-Obersturmbannführer parancsnoksága alatt Aggastyánt, a Totenkopf Theodor Eicke ezrede pedig Bajnát foglalta el. A megjelenő német katonákat, a szovjetektől meggyötört lakosság mindenhol kitörő örömmel fogadta.
Az SS-páncélosok mindenhol áttörve a szovjet védelmet, a Vértes átjárói felé nyomultak előre, hogy elérjék Bicskét, a budapesti irány kulcsát.

A szovjet front és hadsereg parancsnokság magához térve az első megrázkódtatásból, lázas sietséggel kezdte meg csapatai átcsoportosítását a veszélyeztetett irányba. Tollbuhin tudta, ha Bicske a németek kezére kerül, és az SS-páncélosok kijutnak a Vértesből, akkor akár 24 óra alatt is elérhetik Budapestet. Ezért aztán Zaharov hadseregtábornok, a térségben lévő 4. gárda hadsereg parancsnoka, a támadás elreteszelésére bevetette valamennyi tartalékát, az 5. gárda lovas hadtestet, a 7. gépesített hadtestet, a 2. gárda gépesített hadtestet, végül a 18. harckocsi hadtestet is. A fokozatosan megszilárduló szovjet védelem ellenére a Wiking Germánia és Westland ezredének sikerült Bicskéig előretörniük. A Totenkopf ezalatt a balszárnyon Zsámbékig jutott. A német 711. gyaloghadosztály január 6-án pedig felszabadította Esztergomot. Itt azonban a bevetett szovjet erők hatására a front január 7-én megmerevedett, a német támadás ereje a súlyos veszteségek következtében - 2.938 embert veszítettek - kifulladt. Ekkor indult meg a 2. Ukrán Front elit hadseregének, a többszörösen kitüntetett 6. gárda harckocsihadseregnek (Kravcsenko vezérezredes) támadása, támogatva a 7. gárda hadsereggel, északon Komárom irányába. Ha ott sikerül az áttörés, akkor a Budapest felé előnyomuló német csoportosítás hátát veszélyeztették volna. A szovjet elitcsapatok támadása azonban a német LVII. páncéloshadtest szívós védekezése és a Lévától átdobott 20. páncéloshadosztály január 10-ei ellenlökése következtében megrekedt, sőt a szovjet csapatokat vissza is szorították.

Január 7-én a német Breith páncélos tábornok harccsoportja (I. lovashadtest, 23. páncéloshadosztály és a 3. páncéloshadosztály páncéloscsoportja) Székesfehérvár északnyugati körzetéből Csákvár irányába indított támadást, hogy az elakadt IV. SS-páncéloshadtest Budapest felé való előnyomulását elősegítse. Ennek keretében Székesfehérvár térségében páncélos ütközetre került sor. Ezzel a kisegítő csapással lekötötték a szovjetek harckocsi erejét, és sor kerülhetett az újabb Budapest felmentését célzó támadásra, a Konrád 2-re.

Január 9-re virradó éjszaka a IV. páncéloshadtest áthelyezte támadásának súlypontját a balszárnyra. A Wiking Westland páncélgránátos ezredét Esztergomtól délre gyülekeztették, hogy a 711. gyaloghadosztály állásain keresztül délkelet felé, Szentendre és Pomáz irányába újabb támadásra készüljön fel. Január 11-én a Westland, a magyar I. SS-rohamvadászezreddel megerősítve betört Pilisszentkeresztre és másnap el is foglalta. Számos foglyot és gazdag hadizsákmányt ejtettek, Budapest már csak 21 kilométerre volt, a támadók látták a főváros harci fényeit. Budapest védőinek is ez volt az utolsó reménye.
Este nyolckor azonban a támadásra készülő IV. hadtest parancsot kapott a visszavonulásra. A német katonák nem értették a parancsot, még utoljára felmentek a Dobogókőre, és sírva néztek Budapest felé, amelynek templomtornyai a ködből is kiemelkedve szinte kézzel foghatónak látszottak. Gille kétségbeesetten és dühösen tiltakozott, de sem ő, sem katonái nem tudták, hogy Budapesttől 15 kilométerre már gyülekeztek a szovjet erők, amelyek bekeríthették volna őket. Wöhler tábornok ezért intézkedett a visszavonásról, de nem mondott le Budapest felszabadításáról. Erőit átcsoportosította, és más irányból újra megindította. Ez volt a Konrád 3.

A január 18-án reggel 05.00 órakor induló Konrád 3 hadművelet céljaként a következőket jelölték meg: előbb elérni a Dunát keleti irányban, hogy a Balaton és a Vértes között elhelyezkedő szovjet csapatokat elvágják, majd észak felé fordulva áttörni Budapest felé, hogy a budapesti védőkkel a harcászati kapcsolatot újra megteremthessék. A súlyponti csoportosítás a Totenkopf és a Wiking SS-páncéloshadosztályokat, az 1. és a 3. páncéloshadosztályt, illetve az 509. Néhézpáncélos-osztályt (Königstiger azaz Királytigris páncélosokkal) és a 24/I. páncélososztályt tömörítő IV. SS-páncéloshadtest volt. A támadásban a III. páncéloshadtest és az I. lovashadtest erői is részt vettek. A támadást a 4. Légiflotta 135 repülőgépe támogatta.
A támadás kezdetben eredményes volt. A Wiking - amelynek élcsoportjában maga Gille haladt - már első nap áttörte a szovjet védelem harcászati mélységét és Kálóznál átlépte a Sárvíz-csatornát, míg a 3. páncéloshadosztály kifutott Pentelénél a Dunához. A németek ezzel gyakorlatilag 24 óra leforgása alatt kettévágták a 3. Ukrán Frontot. Az 1. páncéloshadosztály még aznap elvágta a Székesfehérvár-Seregélyes útvonalat, amely a szovjetek egyik legfontosabb utánpótlási útvonala volt.

Január 21-én a német 1. páncéloshadosztály, alárendeltségében a Ney Károly SS-Sturmbannführer magyar legénységű SS-harccsoportjával, a német 23. páncéloshadosztály részeinek támogatásával visszafoglalta Székesfehérvárt. Itt került a németek birtokába 40 darab amerikai Sherman harckocsi, amelyet orosz személyzete pánikszerűen elhagyott. Eközben a Wiking Sárosdig nyomult előre, ahol 20-án erős szovjet ellencsapás érte. Ez a vasárnap fekete betűkkel vonult be a hadosztály történetébe. Egy orosz páncéltörő lövedéke megölte a Germánia ezred parancsnokát, Hans Dorr SS-Obersturmbannführert, aki a háború folyamán 16-szor sebesült meg, és az a legenda járta róla, hogy sohasem fog elesni. Hát ez a legenda most megtört.

A Wiking, miután visszaverte a szovjet támadást, 22-én folytatta az előnyomulását, és másnap Adonynál elérte a Dunát. A Germánia a Duna jobb partján, míg a Westland a bal parton támadott, de nem csak a szívós szovjet védelem, hanem az időjárás is nehezítette az előrejutást. Mégis elérték Pettendet, amelyet több órás elkeseredett harcban bevettek. Itt ismét megrázó élményben volt részük a páncélgránátosoknak. A szovjetek kegyetlenül bántak el - kiszúrt szemek, levágott nemi szervek - a kezükbe került fogoly és sebesült német és magyar katonákkal.

Hans Dorr

Hans Dorr SS-Obersturmbannführer

A Wiking elfoglalta Baracskát, egy páncélos éke pedig Philipp SS-Obersturmbannführer vezetésével már 16 kilométerre közelítette meg Budapestet.

Január 25-én azonban a IV. SS-páncéloshadtest már csak 50 bevethető páncélossal rendelkezett. Ennek ellenére még egy utolsó kísérletet tettek a Velencei-tó és a Duna között időközben kiépített szovjet védelem áttörésére. A Totenkopf és az 1. páncéloshadosztály részei átkeltek a Váli-vizen. Ekkor bontakozott azonban ki a hatalmas szovjet ellencsapás a Velencei tótól északra és délre. A 3. Ukrán Front két csapásmérő csoportosításának (északon a 23. harckocsihadtesttel, az 5. gárda-lovashadtesttel és a 104. lövészhadtesttel, délen pedig a 18. harckocsihadtesttel, a 30. és a 133. lövészhadtestekkel) Sárosd irányába találkozó irányú csapást kellett mérni a német csoportosítás bekerítése és megsemmisítése céljából.

A Wiking hadműveleti naplójában olvasható, hogy január 28-án reggel 7 órakor kellett volna újabb támadásba lendülnie, amikor váratlanul a reggeli ködből hatalmas erejű szovjet támadás zúdult állásaikra. A súlypont a norvég zászlóalj arcvonalát érte, ahol 180 szovjet páncélos próbált áttörni. A zászlóalj felvette a harcot, maga a parancsnok Foch SS-Sturmbannführer 6 szovjet harckocsit lőtt ki páncélököllel, és amikor a villámgyorsan tüzelőállásba vontatott 88-as lövegek tüzet nyitottak, szörnyű pusztítást végeztek a szovjet harckocsikban.
Gille ekkor azonban a bekerítést elkerülendő, már elrendelte hadtestének a visszavonulást. A visszavonulás során egymás után intézett német páncélos-ellenlökések igen súlyos veszteségeket okoztak a szovjet csapatoknak, amelyek visszaszorították ugyan a németeket, azonban Székesfehérvárt nem tudták visszafoglalni. Budapest sorsa azonban ezzel megpecsételődött.

Február 11-én este a védők - mintegy 20.000 ember, könnyű kézifegyverekkel, közöttük asszonyok és gyermekek - végrehajtják hősies, ám reménytelen kitörési kísérletüket az Olasz-fasoron át, Budakeszi felé. Egész éjjel tartott az egyenlőtlen küzdelem, és hajnalra a szó-szoros értelmében temetővé változott az egykori árnyas, virágos fasor. A kitépett fák és romba dőlt, égő házak között katonák, civilek, asszonyok és gyermekek hullái hevertek. Csak 785 német katona tudta átvágni magát.
A kitörési kísérlet során elesett Rumohr SS-Brigadeführer a 8. Florian Geyer SS-lovashadosztály parancsnoka, a sebesült Zehender SS-Brigadeführer, a 22. Mária Terézia SS-lovashadosztály parancsnoka pedig, hogy elkerülje a szovjet hadifogságot, öngyilkos lett. Pfeffer-Wildenbruch és a magyar erők parancsnoka Hindy Iván vezérezredes szovjet fogságba esett. Ezzel a tragikus epizóddal zárult a Budapest felszabadításáért vívott csata.

Konrád-1 offenzíva

Az 5. Wiking SS-páncéloshadosztály Darges-harccsoportjának tisztjei a Hegyi kastély bejáratánál, 1945. január 8-án.

Konrád-1 offenzíva

A 3. Totenkopf SS-páncéloshadosztály harcjárművei vonulnak el a szomori templom előtt a Konrad-1 alatt. (jobbra egy StuGIII rohamlöveg, balra egy Pz.IV harckocsi, míg a háttérben egy Pz.V. Panther látható)

Konrád-1 offenzíva

Német páncélosok nyomulnak előre Konrad-1 hadművelet során az agostyáni átjáró körzetében. (Elöl egy Sd.Kfz.251/1 típusú lövészpáncélos, mögötte pedig Pz.V. Panther harckocsik.)

Konrád-1 offenzíva

SS-Totenkopf páncélgránátosok pihenőben a Konrad-1 alatt, valahol Szomor környékén.

 

Visszavonulás:

Miközben Sepp Dietrich 6. SS-páncéloshadserege utolsó kétségbeesett kísérletet tett a szovjet gőzhenger feltartóztatására, a leharcolt Wiking Székesfehérvár előtt Seregélyesen próbálta rendezni sorait.
Miután a Tavaszi ébredés hadművelet belefulladt a sárba, az oroszok az egész vonalon ellentámadásba mentek át. A Wiking hadosztály részei erről március 16-án a déli órákban szereztek tudomást, amikor állásaikra heves tüzérségi tűz zúdult, majd megjelentek a szovjet harckocsik a nyomukban hömpölygő gyalogsággal. A Wiking azonban tapodtat sem hátrált, ezért a szovjetek megkerülték állásaikat, hiszen nekik Székesfehérvár elfoglalása volt a céljuk. Mivel a seregélyesi állások tartása feleslegessé vált, a Wiking a Székesfehérvárral összekötő 15 km hosszú és 8 km széles folyóson visszavonult az egykori koronázó városba, amelyet a szovjetek már minden oldalról szorongattak. A város védelme egyre illuzórikusabbá lett, ezért a Führer "az utolsó emberig kitartani!" parancsa ellenére a Wiking parancsnoka úgy döntött, hogy feladja a várost, és ezzel figyelmen kívül hagyja Hitler parancsát. Egy ilyen döntés, egy olyan fegyelmezett katonától, mint amilyen Ullrich SS-Oberführer volt nem lehetett könnyű, de döntésével a városban lévő alakulatok többi parancsnoka is egyetértett.
A Wiking Úrhida térségében gyülekezett a hajnali szürkületben, hogy délnyugat irányba hajtsa végre a kitörést, teljesen bizonytalan volt, hogy hol tud majd csatlakozni a saját csapatokhoz. A Westland páncélgránátos-ezred észak felé biztosított Nádasladánynál. míg a Germánia páncélgránátos-ezred és a megmaradt kevés számú páncélos az áttörést hajtották végre. A szakadatlan harcokban, amelyet a mindig felbukkanó új ellenséggel kellett vívni, a hadosztály összes páncélos járműve megsemmisült. Amikor látták a nyugat felé özönlő német-magyar egységeket, megértették, hogy a déli front teljesen összeomlott. Meg kell említeni, hogy egy fegyelmezett SS egység, a 9. Hohenstaufen páncéloshadosztály addig tartotta a Balaton északi részén a frontot, míg a visszavonuló német-magyar csapatok el tudtak vonulni.
A Wiking a Veszprém-Tapolca vonalon rendezte sorait, amikor itt is utolérte őket a szovjet előnyomulás. Az ellenség ebben a térségben erős harckocsi és gépesített egységekkel indította meg március 21-én az újabb támadást. A Wiking kemény és makacs ellenállást tanúsított Kapolcsnál az ellenséges túlerővel szemben.

Március 29-én a Wiking a Rába mellett, a vasvári hídfőt tartotta, de ettől délnyugatra az oroszok már túlhaladtak állásain. Március 29-én a 3. Ukrán Front harckocsi ékei elérték Kőszeget és benyomultak osztrák területre. Így 30-án a Wiking parancsot kapott a visszavonulásra, és Fürstenfeld térségben a gyülekezésre. Ezzel a hadosztály elhagyta Magyarország területét.

 

 

BOMBENHOLOCAUST

 







Drezda bombázása egyike a valaha volt legpusztítóbb légitámadásoknak, amikoris a szász nagyváros központját a földdel tették egyenlővé a szövetséges brit és amerikai légierő nehézbombázói
1945. február 13-15. között.

Az akció barbár cselekedet volt, hiszen Drezda központjában semmilyen jelentős katonai célpont nem volt, a gyújtóbombákkal végrehajtott többnapos támadássorozat egyértelmű célja a polgári lakosság minél nagyobb mértékű lemészárlása volt. Az akció során a német nagyváros teljes belvárosa romtengerré vált, a halottak számát 20 ezer és 80 ezer közé teszik a kutatók (a régebbi becslések 35 ezer és 1 millió közötti áldozatról szóltak).

 

 

A Drezda bombázása néven elhíresült csapást 1945. február 13-án indították. A RAF nehézbombázói a szász főváros felé vették az irányt, a német légvédelem tehetetlen volt, mivel már egész nap elterelő hadműveletekkel tévesztették meg a támadás irányát rejtve. Így a várost teljesen meglepte a váratlan támadás, a légi szirénák sem szólaltak meg időben. Az első hullám főleg gyújtóbombákkal támadott, így megdől az az amerikai-brit érv, hogy a támadásnak ipari célpontjai voltak. A bombák zöme a sűrűn beépített, történelmi óvárosra esett, ahol minden hamar lángba borult.


Kurt Vonnegut amerikai író 22 évesen harcolt a 106. Amerikai
Gyalogos Hadosztály felderítőjeként az európai hadszíntéren, amikor Belgiumban az ardenneki csatát követően német hadifogságba esett. Az amerikai hadifoglyokat a németek Drezdába, a hadászati szempontból semleges műkincs-városba vitték, amelyet az angol és az amerikai légierő egy éjszaka porig bombázott. Az amerikaiak a bombázást a Drezda külterületén lévő ötös számú vágóhíd pincéjében élték túl.

A szörnyű élmény mélyen megrázta Vonnegutot. Huszonkét évig várt, hogy képes legyen megírni az Az ötös számú vágóhíd című könyvet, amelynek bevezetőjében mondja:

,,Megmondtam a fiaimnak, hogy soha, semmi körülmények között se vegyenek részt tömegmészárlásban, és hogy semmiféle ellenség lemészárlásáról szóló hír ne keltsen bennük soha örömet vagy diadalérzetet. Azt is megmondtam nekik, hogy ne dolgozzanak olyan cégnél, amelyik tömegmészárlásra való szerkezetet gyárt, és hogy fejezzék ki mélységes megvetésüket azok iránt, akik azt hiszik, hogy szükségünk van ilyen szerkezetekre."

A regény egyik legbeszédesebb jelenete az, amikor a főhős egy filmet lát - visszafelé. A késő éjszakai film a második világháború amerikai bombázóiról szól. Billy Pilgrim a visszafelé játszódó filmben azt látja, amint a repülők kötelékei hátrafelé szállnak egy lángokban álló német város fölött, bombakamráik kinyílnak, valahogy eloltják az alattuk tomboló tüzet, magukba szippantják a fölröppenő henger alakú tartályokat, amelyek a gépek gyomrában visszakerülnek Amerikába, ott szétszerelik őket, az ásványokat távoli vidékekre szállítják és ,,elássák a földbe, hogy soha senkinek se árthassanak többé. Az amerikai repülők beszolgáltatták az egyenruhájukat, és középiskolás srácok lettek..."


1945. február 13-án este fél 10-kor
az angol királyi légierő összesen 1049 Avro Lancester és De Havilland Mosquitos típusú bombázója

Avro Lancester

 


De Havilland Mosquitos

 


két,egymás utáni hullámban berepült Drezda fölé, és nem egészen öt perc alatt több mint 3460 tonna hagyományos és gyújtóbombát dobott a légvédelem nélkül maradt városra. A három óra múlva bekövetkező második hullámban újabb 529 Lancester támadt a már fáklyaként égővárosra és az angol gépek ezúttal kizárólag 1950 tonna gyújtóbombákat szórtak le.



Az első légitámadást követő két napban az amerikai légierő B-17-es bombázókkal további négy támadást intézett az égő, füstölgő, már régóta csak egy óriási menekült táborként működő Drezda ellen, aminek során az amerikaiak 3900 tonna hagyományos és gyújtóanyaggal töltött bombákat dobtak le a belvárosra. Drezdát ez idő alatt a nagy, sok száz géppel végrehajtott támadásokon kívül több, kisebb arányú bombázás is érte. A városra két nap alatt a hagyományos összetételű bombákon kívül 7560 tonna nagy hatásfokú, napalm, magnézium, termit, klorin-trifluridés fehér foszfor tartalmú gyújtóbombát dobtak le.

A 3-4 emelet magasságú romhalmaz miatt az utcákon közlekedni nem lehetett, és a pokolként lángoló városból az egyetlen kifelé gyalog járható utat az Elba partja jelentette. Ezt az életbe vezető kis ösvényt az alacsonyan szálló angol és amerikai gépek a nagy, kétnapos bombázás után is napokon át többször bombázták, és a menekülő öregeket, nőket és gyerekeket a fedélzeti gépfegyvereikkel ezrével lőtték bele a folyóba.



 

Volt angol és amerikai kormánytisztviselők, nyugalmazott tábornokok és történészek a háború után évtizedekig arra hivatkoztak, hogy a támadások nem a német polgári lakosság ellen irányultak, hanem a még épségben maradt drezdai vasúti csomópontot és a környékére telepített ideiglenes kommunikációs központokat akarták megsemmisíteni. Ennek az állításnak sok más mellett az is ellentmond, hogy a szövetségesek az 1945. február 13-14-i drezdai bombázás előtt és után kétszer, összesen négy alkalommal (1944. október 7-én, 1945. január 16-án, 1945. március 2-án és 1945 április 17-én) bombázták a drezdai teher- és személyszállító pályaudvarokat és a mellettük katonai sátrakban felállított telefonközpontokat.

A britek korábban azzal is magyarázták a kegyetlen drezdai bombázást,hogy az angol városok, pl. Coventry 1940 november 14-i német bombázását akarták ilyen módon ,,kiegyensúlyozni." Coventryt azon a napon 449 német bombázó támadta meg; 4330 ház részben vagy teljesen összedőlt és 554 ember vesztette életét. Az arányokat a drezdai pusztítással még összehasonlítani sem lehet, a németek angol földre gyújtóbombát nem dobtak, és a londoni levéltárakban ma megtalálhatók és már tanulmányozhatók azok a titkosítás alól feloldott iratok,amelyek bizonyítják, hogy a Churchill vezette angol kabinet már jóval a Luftwaffe nagy-britanniai légitámadásai előtt eltervezte a bombázásokat a német városok ellen. Az angolok nem csak tervezték, de a Coventry elleni német bombázás előtt 14 hónappal már bombáztak is német városokat. Négy nappal a II.világháború kitörése és két nappal azután, hogy az angol kormányháborút üzent a náci Németországnak, 1939 szeptember 5-én az angol bombázók berepültek Wilhelmshaven és Cuxhaven fölé, ahol a katonai létesítményektől mentes, sűrűn lakott belső városrészeket bombázták.Ezt az első angol légitámadást követték az 1940 január 12-i és az 1940 március 20-i légitámadások más német városok ellen, és csak ezután fél évvel bombázták a németek először Coventryt és a többi angol várost.


A háború során Drezda előtt az alábbi német városokat bombázták többé-kevésbé porig a brit és az amerikai légierő gépei:



Kiel, Neumünster, Stralsund, Bremerhaven, Emden, Wilhelmshaven,Hamburg, Neubrandenburg, Neustrelitz, Prenzlau, Bremen, Hannover,Rheine, Osnabrück, Hildesheim, Braunschweig, Berlin, Potsdam, Oderamelletti Frankfurt, Bocholt, Münster, Kleve, Wesel, Dortmund, Hamm,Soest, Krefeld, Mönchengladbach, Düsseldorf, Aachen, Düren, Bonn,Köln, Siegen, Koblenz, Trier, Bingen, Bad Kreuznach, Mainz, Worms,Kaiserslautern, Pirmasens, Karlsruhe, Pforzheim, Stuttgart, Freiburg,Friedrichshafen, Ulm, München, Augsburg, Straubing, Heilbronn,Nürnberg, Ingolstadt, Bayreuth, Mannheim, Ludwigshafen, Darmstadt,Offenbach, Hanau, Majna melletti Frankfurt, Schweinfurt, Würzburg,Gießen, Kassel, Nordhausen, Merseburg, Lipcse, Chemnitz, Eilenburg,Halberstadt, Magdeburg, Gelsenkirchen, Oberhausen, Witten, Duisburg,Hagen, Wuppertal, Solingen, Neuß, Remscheid, Brilon és Aschaffenburg.

 

Amerikai adatok szerint:

Berlinre 68,285 tonna,
Kölnre 48,014,
Hamburgra 38,319,
Essenre 36,825,
Duisburgra 30,535,
Kielre 29,946,
a Majna folyó melletti Frankfurtra 29,209,
Brémára 25,513,
Mannheimre25,181,
Stuttgartra 24,919,
Dortmundra 24,783,
Hannoverre 23,051,
Gelsenkirchenre 22,885,
Nürnbergre 20,401,
Münchenre 18,851,
Düsseldorfra 18,652,
Lipcsére 11,427,
Bochumra 11,177,
Karlsruhéra10,598, és Magdeburgra 9,914 tonna, zömmel hagyományos robbanóanyaggal töltött bombát dobtak a szövetségesek.


A német nagyvárosok közül a támadás napjáig egyedül Drezda úszta meg a civil lakosság elleni tervszerű szövetséges légitámadásokat. A háború előtt (1939-ben) 642 ezer lakosú nagyváros 1945 februárjában már 1,2-1,5 millió embernek adott menedéket, és a nagy, több emeletes bérházak szobáiban 30-50 fős csoportokba zsúfolódva éltek az emberek.Sok volt köztük a Breslauból, (mai neve Wroclaw, Lengyelország) és a kelet felől közeledő szovjet Vörös Hadsereg kegyetlenkedései elől tömegesen menekülő idős ember, nő és gyerek, és a kórházakban ezrével feküdtek a hátrahagyott, ápolásra szoruló sebesült és többnyire mozgásképtelen német katonák.


A támadás napján Drezdában sok száz Magyarországról, Lengyelországból, Fehéroroszországból, Ausztriából, Ukrajnából, Csehországból, Szlovákiából és Baltikumból menekült család is volt.

Drezdában 1945 februárjában a szervezett német államot már csak egyedül a polgári védelem képviselte, nem volt légvédelem sem, mert a legyőzött Wehrmacht a náci párt tagjaival és a köztisztviselői karral együtt, eleget téve a nemzetközi Vöröskereszt követelésének, 1944 karácsonyára kivonult a városból. Drezda felgyújtásának napján már hetek óta a Vöröskereszt oltalma alá helyezett város volt, a háztetőkre hatalmas vörös kereszteket festettek, és az épületek ablakaiban kinn voltak a nagy, lepedőkből készített vöröskeresztes fehér zászlók.

 

 

A legnagyobb, és a mai napig tartó heves vitát a halottak száma jelenti. A bombázások következtében Drezdában elhunytak becsült száma meglehetősen széles skálán mozog, a még mindig erős politikai nyomás alatt tartott történészek 40-50 ezer és 600 ezer közé teszik az elégett, porrá, hamuvá vagy füstté vált emberek számát.

A legtöbb becslés 200-300 ezer halottat említ, Konrad Adenauer, a háború utáni demokratikus német állam, a CDU (német kereszténydemokrata párt) megalapítója, a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja egy 1955-ös interjújában kereken 250 ezer halottról beszélt. A Vöröskereszt 275 ezer elhunytat tüntetett fel egy belsőhasználatra kiadott jelentésében, és a német polgári védelem egyik volt vezetője az 50-es években 202400 megtalált és a gyűjtőhelyekre összehordott halottról írt az emlékirataiban.
Egy másik, a polgári védelem kötelékében szolgáló és később a Bundeswehrtől 1950-es évek végén nyugdíjba ment német katonatiszt a feljegyzéseire hivatkozva 253 ezer megtalált halottról ír: ő az embereivel akkor 35 ezer halottat tudott azonosítani, ennyinek állított ki halotti bizonyítványt, 50 ezerről a hozzátartozók valószínűsítették, hogy a rokonaikat találták meg és 168 ezer emberrel nem tudtak mit csinálni, mert a hullák felismerhetetlenségig összeroncsolódtak. Ennyi az általa megtalált halottak száma, de a Drezdában látottak alapján a véleménye szerint két nap alatt eltűntek és elhunytak száma több mint félmillió ember volt, elsősorban az idegen, ismeretlen és senki által nem keresett menekültek nagy száma miatt, akik a városlakókkal együtt nyomtalanul égtek porrá, tűntek elvagy váltak hamuvá a mindent elemésztő tűzben.






A várost később megszálló Vörös Hadsereg adatai szerint az 1946-os drezdai romeltakarítások idején a Németország minden részéből dolgozni érkező emberekkel együtt a helyi lakosság száma nem érte el a 180 ezret. (Következésképpen a történelem hozzávetőleg egymillió ember hiányával nem tud elszámolni. Mivel a városból való menekülés csak nagyon keveseknek sikerült, az egymillió áldozat tűnik a legvalószínűbbnek - BA.)

Még 1947-ben is találtak 200-300 egymásra borult halottat rejtő beomlott légoltalmi pincéket. Az áldozatok pontos száma valószínűleg soha nem fog kiderülni.

A bombázások következtében Drezdában a földfelszín fölött órákon áttartó 1700-1900 Celsius fokos pokoli hőmérséklet alakult ki, a városban sok négyzetkilométeres, előbb egymástól független, majd az összeérőkörzetekben az együtt égő tűz miatt az oxigén 3-4 méter magasságig eltűnt a levegőből: akik nem haltak meg az összeomló házak alatt, azok elpusztultak a tűzben, megfulladtak a füsttől vagy az oxigénhiánytól.

Futó, menekülő emberek tízezreit kapta fel az utcán nagy erővel lobogó tűz következtében kialakult légörvények sorozata: ők széttárt karokkal, lábakkal, csomagostól, kisgyerekestől a földről felrepülve pillanatok alatt nyomtalanul elégtek és egyszerűen hamuvá váltak a levegőben.





1945 februárjában az angol és az amerikai légierő Drezda városát a szó legszorosabb értelmében egy hatalmas krematóriummá változtatta.

A holokauszt kifejezés a görög ,,holokauston" szóból származik, ami emberek elégetését, tűzben való megsemmisítését jelenti.

Itt az ideje, hogy a Drezda elpusztítását jelképező, az angol és amerikai bombázók okozta 1900 Celsius fokos iszonyú tűzrengetegben elégő sok százezer, talán egymillió ember halálára emlékeztető Bombenholocaust szót megismerje a világ.












Hoffman közlegény naplója

Hoffmann közlegény naplója

Legtöbb katona, naplót vezetett. Miért? Talán így megtudjuk, mit élhettek át azokban a percekben, miközben bombák, robbantak, miközben gépfegyverek ezrei gyilkolták az embereket. S milyen érzelmek játszodtak bennük. Hoffman is ugyan ezt tette, az ő történetét olvashatjuk.

 

 

A gyávák sokszor meghalnak haláluk előtt.A vitézek sosem ízlelik meg a halált, csak egyszer.”

Shakespeare




1941. December 16.                                         22 óra 00 perc

München
Havazás, 15 °C

Néhány percen belül csatlakozni fogok bajtársaimhoz, hogy megverjük ellenségeinket. Első harcmezőm Sztálingrád lesz. Sajnos a háború alatt rokonaim közül is odavesztek. Bár eddig életemben nem tartottam még fegyvert a kezemben, de készen állok, mert tudom, hogy kötelességem megvédeni a hazámat és harcolni a győzelemért.

 



1942. Július 27.
13 óra 40 perc


Cimljanszkaja
Napos, 28 °C

Hosszú menetelések után végre elértük a Don folyót, és csaknem harc nélkül elfoglaltunk egy Cimljanszkaja nevű nagy falut. Pokoli a hőség, s mind nagyon örültünk, amikor megláttuk a folyót. Kellemes volt megfürödni a friss doni vízben. Azt mondják, ebben a faluban elsőrendű bort termelnek. Ma a fürdés után a századparancsnok azt mondta, hogyha továbbra is ilyen jól működünk, hamarosan kijutunk a Volgához, elfoglaljuk Sztálingrádot, s akkor már csakugyan nagyon hamar befejezzük a háborút. Meglehet, karácsonyra otthon is leszünk.

 

 

1942. Augusztus 2.                               18 óra 15 perc
Szol folyó
Napos 30 °C

Ezredünk átkelt a Donon, s támadunk kelet felé . . . Csaknem harc nélkül nyomulunk előre.Rettenetes a hőség, s a csupasz sztyeppben nincs egy szemernyi víz. Életemben először saját szememmel látok délibábot. ...Elfoglaltunk valamilyen vasútállomást, kijutottunk a Szol folyóhoz. Ez nem olyan, mint a Don, meleg a vize, szinte egyáltalán nem frissít fel...Milyen hatalmas területük van a szovjeteknek, milyen gazdag földek lehetnek itt majd a háború befejezése után! Csak mielőbb fejezzük be. Hiszem, a Führer végigviszi a dolgot.

 

 

1942. Augusztus 12.                           14 óra 30 perc
Volga közelében
Napos, 23 °C

Kisebb harcok árán kijutottunk az Akszaj folyóhoz, amely csaknem pocsolyás, helyenként kiszáradt patak. Egynek örülünk: közel a Volga és Sztálingrád, s ott már vége a háborúnak. Századunk valamennyi katonája törtet előre. Ma levelet küldtem Elzának: "Hamarosan viszontlátjuk egymást, érezzük, hogy közel a vége - a győzelem."Ezredünk Abgarnyerovót támadja. Felolvasták a Führer parancsát. Győzelmet vár tőlünk. Tele vagyunk önbizalommal, nem lehet megállítani bennünket.A vasútvonal mentén támadunk Sztálingrád irányában. Tegnap az orosz "katyusák", majd pedig harckocsik megállították ezredünket. "Az oroszok utolsó erőiket vetették harcba" - magyarázta nekem Werner kapitány. Jelentékeny segítség jön utánunk, s szét fogjuk verni az oroszokat.

 

 

 

1942. Augusztus 27.                                        8 óra 45 perc
Volga közelében
Napos, 30 °C

Ma reggel néhány katonánkat kitüntették a kantyemirovkai harcokért. Lehet, hogy nekem kitüntetés nélkül kell visszamennem Elzához? A Führer Sztálingrádért biztos kitüntet engem is! Ezredünk az elmúlt napokban állandóan harcolt. Az oroszok ellenállnak. Nagy veszteségek árán elértük Tingutot. Az orosz repülők szemtelenkedni kezdtek, különösen éjszaka. Ezen a héten századunk 19 főt vesztett. A hőség és a szakadatlan harc a végsőkig kimerít mindenkit. De készek vagyunk menni előre, hogy mielőbb elérjük a Volgát. Azt mondják, már csak vagy negyven kilométerre van Sztálingrád...





1942. Augusztus 30.                              12 óra 10perc

Volga és Sztálingrád
Napos, 28 °C


Nagyszerű hírt kaptunk: Sztálingrádtól északra csapataink kijutottak a Volgához, és elfoglalták a város egy részét. Az oroszoknak két választásuk van: vagy a Volga mögé menekülnek, vagy megadják magukat. Ezredünk tolmácsa kihallgatott egy fogoly tisztet. Sebesült volt, de kijelentette: Sztálingrádért az oroszok harcolni fognak az utolsó katonáig. Csakugyan, érthetetlen, ami történik. Északon csapataink elfoglalják Sztálingrád egy részét és kijutnak a Volgához, délen pedig a halálra ítélt hadosztályok továbbra is makacsul védekeznek. Fanatizmus.. Mindenfelől kegyetlen ágyúzás hallatszik. Lassan, de azért előrenyomulunk. Sztálingrád már csak harminc kilométerre van. Nappal látjuk a tüzek füstjét, éjszaka pedig vörös arrafelé az ég. Azt mondják, ég a város, légierőnk a Führer parancsára felgyújtotta. Úgy kell az oroszoknak, miért állnak ellen... Átdobnak bennünket valamilyen más szakaszra.
..


 

1942. Szeptember 4.                         6 óra 40 perc
Sztálingrád közelében
Kissé felhős, 16°C

Az harcvonal mentén északra dobnak bennünket, közelebb Sztálingrádhoz. Meneteltünk egész éjjel, s reggelre elértük Voroponovo vasútállomást. Már idelátszik a füstölgő város. Örül a lelkünk,  közeledik a háború vége. Mindenki így mondja. Csak repülnének már gyorsabban a nappalok és az éjszakák... Ezredünk azt a feladatot kapta, hogy támadja meg Szadovaja vasútállomást. Ez már majdnem Sztálingrád. Csak nem magában a városban akarják tartani magukat az oroszok? Az orosz légierő és tüzérség egész éjjel támadott bennünket. Sok sebesültet visznek el mellettünk. Isten tartson meg engem...Két nap szakadatlan harcban telt el. Az oroszok vad szívóssággal ellenállnak. Ezredünkből sok áldozatot szedtek a "katyusák", amelyek pokoli tüzet okádnak. Engem behívtak dolgozni a zászlóaljtörzshöz. Anyám imáinak köszönhető, hogy távolabb vittek a század lövészárkától...

 

 

1942. Szeptember 13.                           20 óra 02 perc
Sztálingrád
Esős, 23 °C

Zászlóaljunk Sztálingrád elővárosában harcol. Már látjuk a Volgát szakadatlanul ropognak a fegyverek. Akármerre nézünk, tűz és láng mindenütt. Az orosz ágyúk és géppuskák az égő városból tüzelnek. Fatalisták, fanatikusok...Szerencsétlen szám, zászlóaljunknak nagyon rossz napja volt. Reggel a "katyusák" alaposan megtizedelték a századokat. Veszteségünk 27 halott és 50 sebesült. Az oroszok a fenevadak kétségbeesett elszántságával verekednek, foglyok nincsenek, egészen közel engednek bennünket, s akkor kézigránátokat zúdítanak ránk. Tegnap elesett Kraus főhadnagy, a század parancsnok nélkül maradt.


1942. Szeptember 16.                          10 óra 30 perc
Sztálingrád
Felhős, 23°C

Zászlóaljunk harckocsikkal megerősítve egy magtárat támad. A magtárból dől a füst, ég a gabona, nyilván maguk az oroszok gyújtották fel. Barbarizmus. A zászlóaljnak nagyok a veszteségei. A századokban legfeljebb 60 ember maradt. A magtárban nem emberek, hanem ördögök fészkelték be magukat, akiket nem perzsel a tűz, és nem fog a golyó.



A magtárban dúl a harc. Ott orosz halálraítéltek vannak; a zászlóaljparancsnok azt mondja: "A komisszárok megparancsolták a halálraítélteknek, hogy ott dögöljenek meg a magtárban". Ha Sztálingrád minden épületét így fogják védeni, katonáink közül senki sem tér vissza Németországba. Ma levelet kaptam Elzától, győzelemmel vár haza...



1942. Szeptember 20.                          12 óra 00 perc
Sztálingrád

Esős, 17 °C


Még mindig a magtárért harcolunk. Az oroszok minden oldalról tüzelnek. A ház pincéjében kuksolunk, az utcán nem lehet mutatkozni. Nuschke őrmestert ma lelőtték, amikor átfutott az utcán. Szegény feje, három gyereke volt.

 

 

"Harcolni csak azért lehet amit szeretünk, szeretni csak azt lehet, amit tisztelünk, tisztelni pedig azt, amit legalábbis ismerünk."

Adolf Hitler

 

 

 

1942. Október 28.                             16 óra 25 perc
Sztálingrád
Havas, -24 °C

Ma az ezredünk és az egész hadosztály győzelmet ünnepelt. Harckocsik támogatásával elfoglaltuk a város déli részét, s kijutottunk a Volgához. Nagyon sokba került ez a győzelem. Három hét alatt mintegy 15 négyzetkilométernyi terület került a kezünkbe. A parancsnok gratulált a győzelemhez. Az ezred törzsétől telefonáltak: a hadosztályt hátravonják pihenni és feltölteni. Egyes századokban csak néhány ember maradt. Mikor ér véget a háború, mikor merülnek ki az oroszok Sztálingrádban? Befejeződik-e ez a vérontás karácsonyig?

 

 

1942. November 1.                                 18 óra 00 perc
Sztálingrád
Havas, -30°C

Ezredünknek nem sikerült betörnie a gyárba. Sok embert vesztettünk, lépten-nyomon hullákon kell átugrálnunk. Nappal majd megfullad az ember: a hullákat eltakarítani nincs idő és nincs kivel, a szabad ég alatt oszlásnak indultak. Ki gondolta volna három hónappal ezelőtt, hogy a győzelem öröme helyett ilyen áldozataink lesznek, ilyen kínokat kell kiállnunk, s ráadásul az egésznek nem látjuk a végét?...A katonák Sztálingrádot a Weihrmacht közös sírjának nevezik. A századokban alig van már ember. Azt mondják, nemsokára visszavonnak bennünket, feltöltés végett.

 



1942. November 8.                                 19 óra 30 perc
Sztálingrád
Havas, -37°C

Éhezünk, s várjuk a felmentést, amelyet a Führer megígért. Enyéimnek leveleket küldök, de válasz nincs. A fejadag annyira csökkent, hogy a katonák rettenetesen éheznek. Egy fekete kenyeret adnak öt embernek. Minden katonának és tisztnek három kérdés forog a fejében: mikor hagyják abba az oroszok a tüzelést és hagynak bennünket legalább, egy éjszaka nyugodtan aludni; mivel töltsük meg üres gyomrunkat, amely 100-200 gramm kenyéren kívül szinte semmit sem kap; mikor tesz Hitler erélyes intézkedéseket hadseregünk felmentésére. Mindenkit éhség gyötör. A fagyos krumpli a legjobb étel, de a golyózáporban a fagyott földből nem könnyű előkaparni. A lovakat már mind megettük. Hajlandó volnék megenni egy macskát, azt mondják, annak a húsa is ízletes. A katonák már se élők, se holtak, olyanok, mint az őrültek, keresik, mivel csillapíthatnák éhségüket. Már nem bújnak el az oroszok golyói elől, nincs erejük járni, hajladozni és rejtőzni. Átkozott egy háború ez!..."

 



1942. November 23.
Sztálingrád elhagyása                            17 óra 35 perc
Havas, - 40 °C

Amint megérkezett a felmentő sereg azonnal próbáltuk el hagyni Sztálingrádot, tudtuk, hogy az itt maradásunk egyenlő a halállal, s inkább, próbáltunk vissza vonulni, néhányan megfagytak, a többiek fedeztek minket, hogy sikeresen, messzebbre jussunk, életüket áldozták értünk, sosem feledjük őket és tettüket.

 



" Csak a halott látja a háború végét"

Platón

 

 


FOLYTATÁS HAMAROSAN...

Pedofilia

Fogalom-meghatározás


A pedofília görög eredetű szó, gyermekszeretetet jelent. Ezt mindenki bátran vállalhatja, mert az nem elítélendő, ha valaki szereti a gyerekeket. Sajnos, mára ennek a szónak pejoratív értelme van. Nem találkozhatunk a szakirodalomban egységes fogalom meghatározással. Talán az egyetlen közös pont, hogy azokat a szexuálisan, testileg érett személyeket nevezik pedofiloknak, akik nemi vágyaikat szexuálisan éretlen személyekkel szeretik kiélni. A Magyar nagylexikon XIV. kötete szerint a pedofília "szexuális aberráció, személyiségzavar, a még serdületlen gyermekek iránt ébredő szexuális vágy".

A pedofíliát általában valamilyen szexuális aberrációnak tarják. A tudomány mai állása szerint nem kizárt, sőt nagyon valószínű, hogy genetikailag programozott hajlam található az ilyen személyekben, de ennek a hajlamnak a kifejlődése, vagy elnyomása már, a személy szocializációja során történik. A gyermekkori és serdülőkori nemi szerep tanulási zavarai, valamint a gyermek-, illetve ifjúkorban elszenvedett szexuális abúzus erősíthetik ezt.

Francia kutatások is megerősítik azt a feltevést, mely szerint betegségről beszélhetünk a pedofília kapcsán. Kimutatták, hogy az ilyen jellegű bűncselekményekért elitélt személyeknél szinte 100 %-os volt a visszaesés. Gyakorlatilag a börtön, a büntetés nem volt kellően elrettentő, nevelő hatású ahhoz, hogy ne kövessenek el a későbbikben ilyen bűncselekményt. Bár hazánkban hasonló kutatások nem voltak, de megfigyelhető, hogy a gyermekek sérelmére elkövetett sorozatosan életellenes bűncselekményt elkövető személyek esetében a visszaesés aránya szintén 100 %. Ezeknél a bűncselekményeknél az elkövető nagyon gyakran szexuálisan is visszaélt áldozatával.

Az Egészségügyi Világszervezet a Betegségek Nemzetközi Osztályozása során pszichiátriai betegségként határozta meg a pedofíliát.

Ez a kérdés nagyon fontos mivel ha elismerjük, hogy ezen cselekmények elkövetői betegek, akkor felmerül az a kérdés, hogy van-e jogunk őket büntetni, nem-e inkább a társadalmat védő intézkedések mellett a gyógykezelésükről kell gondoskodni. Főleg akkor, ha látjuk, hogy a büntetéssel nem érünk el célt, míg a gyógykezelés hatásos lehet, és egyben megvédi a társadalmat, a gyermekeinket.





Múlt és Jelen

A felnőtt-gyermek testi viszony korszakonként és kultúránként eltérő megítéléssel bírhat. Bizonyos kultúrákban ma is gyakori a gyermekanyaság vagy gyermek házasság (12 év környékén) és az ottani törvények nem tiltják, bár ma már egyre kevesebb az ilyen társadalom.


  • Ókori Róma és Görögország: teljesen természetes volt, hogy felnőtt szexuális kontaktusba lépjen nemileg éretlen, vagy alig érett fiatallal, de más országokból és kultúrákból is maradtak fenn ilyen tartalmú írásos emlékek.

  • Japán: a működő „bugyiautomaták” népszerűsége aggodalomra ad okot a társadalomkutatóknak. Közismert tény, hogy a japán férfiak bizonyos rétege szívesen fizet az (alig) használt lánykabugyik birtoklásáért. Szekai Hacu Siavasze Pancu Sókai Gentei magazin egy számához (2007. január) ilyen "promóciós" terméket csomagolt, amivel egyrészt általános felháborodást váltott ki, másrészt rekordmennyiségben kelt el.

  • Egyházi személyek által kiskorúak ellen elkövetett szexuális visszaélések: Németországi kutatások arról tanúskodnak, hogy öt esetből négy családon belül történt. Az összes elkövető 0,3 százaléka volt egyházi személy. Reinhard Haller törvényszéki pszichiáter is felhívja rá a figyelmet, hogy „a pedofil tettek elkövetőinek 99,7 százaléka nem egyházi személy”, „a legtöbb ilyen eset családban vagy zárt rendszerekben fordul elő, például egyesületekben.” Hasonló álláspontot képvisel Hans-Ludwig Kröber bűnügyi pszichiáter professzor, aki azt állítja, hogy „a szexuális zaklatásoknak több mint a fele a családban történik. Ez még inkább igaz az erőszakos cselekményekre." Becslések szerint az Egyesült Államokban mintegy 39 millió áldozata van a gyermekek elleni szexuális visszaéléseknek, amelyeket legnagyobb arányban családtagok követnek el. A John Jay Intézet jelentése szerint Amerikában a gyermekkori visszaélések 60 százalékát a családhoz közel álló rokonok, barátok, 30 százalékát közeli családtagok követik el.

  • Magyarországon is megszokott volt régen a 14 éves lányokkal való házasodás.



Napjainkban a nemi érés folyamata felgyorsult, a gyermekek jóval hamarabb jutnak részletes információkhoz a nemiségről, mint korábban. Azonban vita tárgya, hogy a felgyorsult nemi éréshez szellemi érés is társul-e.



Miért büntetik és ítélik el?


A védendő társadalmi érték a gyermekek egészséges testi és szellemi fejlődése, ezen belül is a szexuális fejlődésük. A korábbiakban láttuk, ez a társadalmi érték társadalmanként, koronként változó, nem lehet egy egységes értéksort felállítani. A jelenlegi társadalmi fejlettségünk és szokásaink ezt a kérdést elég egyértelműen meghatározzák. Az a társadalmi közfelfogás, hogy a nemileg, szellemileg éretlen, kialakulóban lévő szexualitással rendelkező személyeket, akik koruknál, élettapasztalatuknál fogva nem képesek helyesen értékelni a szexualitást, ne lehessen kihasználni, és ezzel testi és szellemi fejlődésüket negatívan befolyásolni.

Problémát okozhat az életkor, és az egyes magatartások meghatározása. Ma már közhelyszámba megy, hogy napjainkban a fiatalok testileg hamarabb érnek, korábban érik el szexuális érettségük azon fokát, amikor már testileg alkalmasak a nemi életre. A kérdés csak az, hogy ezzel a testi fejlettséggel párosul-e a szellemi fejlettség is.

Természetesen a szexualitásról is hamarabb és több információval rendelkeznek a mai tizenévesek, mint a nagy- vagy dédszüleik. Ma már a társadalom ezekről a témákról sokkal nyíltabban beszél, nem tabu a szexualitás, sőt? Ma már ott tartunk, hogy feltartóztathatatlanul és sokszor leplezetlenül áramlik felénk a szexualitás. A reklámok jelentős részében nyíltan vagy burkoltan jelen van. De ez nem azt jelenti, hogy a szexuális kultúránk elérte azt a szintet, amikor gyermekeink testi fejlődésükkel egy időben a szellemi fejlettség azon szintjére jutnak, hogy nyugodtan engedhetjük őket minden védelem nélkül szexuális életet élni, vagy megadjuk nekik a teljes szexuális szabadságot. A kérdés az, hogy tudjuk-e tiltani nekik, és ha tiltjuk akkor van-e annak értelme. Úgy gondolom, nem célszerű és nem is lehet hatásosan tiltani.

Érdemes lenne végiggondolni a jogszabályban meghatározott életkorok valamilyen szintű leszállítását és egyben nagyobb teret engedni a fiatalok szexualitásának akkor, ha mindkét résztvevő közös akaratából történik a dolog. Természetesen ezzel egy időben szigorúan fel kell lépni akkor, ha bármilyen szintű, akár testi, akár pszichikai erőszakról van szó.

Az elkövetkezendő időszakban problémákat fog okozni, hogy az eltérő kultúrák egymással való találkozása esetén hogyan lehet érvényt szerezni a nyugati kultúra által meghatározott jogszabályoknak. Tudomásul kell vennünk, hogy a Föld az utazási lehetőségek rohamos fejlődésével, valamint az Internet rohamos elterjedésével összeszűkült. Ma már a nagy nyugati városokban teljesen természetes, hogy más kultúrájú emberek élnek egy zárt közösségben. Ezekben a nyugatitól eltérő kultúrákban lehet más, a hagyomány által előírt vagy megszokott szexuális elvárás. Gondoljunk például a mohamedán kultúrában elfogadott többnejűségre.




Mire használhatják a pedofilok az Internetet?


Azok a személyek akik ilyen jellegű bűncselekményeket követnek el, az Internetet elsősorban

* ismerkedésre;
* kapcsolattartásra;
* tiltott pornográf felvételek, videó anyagok közzétételére; használják fel.


Gyermekeink, a fiatalabb korosztály már belenőtt az Internet, a számítástechnika használatába, ők sokkal gyorsabban sajátítják el a számítástechnikai eszközök használatát, mint mi. Életük mindennapi részévé vált. Sajnos, ma még nem tanítjuk meg nekik, hogy ez az eszköz veszélyes is lehet. Ilyen veszély a több közül az, hogy egyesek kihasználják a látszólagos névtelenséget és így ismerkednek. A gyermek tapasztalatlansága folytán elhiszi azt, amit neki mondanak, írnak az interneten. Nem gondol arra, hogy egyesek tudatosan előre felépített taktika alapján alakít ki magában egy virtuális személyiséget, ami eltakarja valódi énjét, és ezzel a virtuális személyiségével igyekszik kihasználni a gyermeki naivitást. Először csak bizalmat ébreszt maga iránt, majd egyre jobban igyekszik a gyermeket vagy a fiatalt irányítani saját vágyaik kiélése érdekében. A gyermekben lebontják azokat a gátakat, melyek ösztönösen, vagy a családi neveltetése folytán benne vannak. Az internetes beszélgetések után jön a személyes találkozó, mely során a fiatalkorú már valamely bűncselekmény sértettjévé válhat.
Ilyen veszélyes ismerkedési lehetőségek az internetes chat szobák, levelező fórumok, IRC csatornák.



Jelenlegi törvényi szabályozás



A büntetőjog nem használja a pedofília fogalmat. Nem a pedofil személyeket bünteti, hanem ha olyan cselekményt követnek el, mely sérti a gyermekek helyes erkölcsi, nemi fejlődését, szabadságát. Ezek a bűncselekmények a következőek:



* Btk. 195.§ tiltott pornográf felvétellel való visszaélés

* Btk. 197.§ (2). bekezdés /a. pontja - erőszakos nemi közösülés minősített esete, amikor a sértett 12 éven aluli személy, mivel őket a törvényi vélelem alapján védekezésre képtelennek kell tekinteni (Btk. 210.§);

* Btk. 198.§ (2). bekezdés /a. pontja - szemérem elleni erőszak minősített esete szintén a fenti okból;

* Btk. 201.§ - megrontás bűntette;

* Btk.205.§ (3). bekezdés a./ pontja - ha az elkövető által üzemeltettet bordélyházban 18 életévet be nem töltött személy folytat üzletszerű kéjelgést;

* Btk. 207.§ (3). bekezdés a./ pontja - ha a kerítést 18. életévét be nem töltött személy sérelmére követik el;

* Btk. 208.§ - szeméremsértés vétsége, melyet igen gyakran fiatal- vagy gyermekkorúak sérelmére követnek el;


Ezek közül a bűncselekmények közül csak a tiltott pornográf felvétellel való visszaélést lehet az Interneten megvalósítani, de érdemes a többiről is beszélni, mivel azoknál is szerepe lehet az elkövetés során az Internetnek.

 

Cikkek:

http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/pedofilvadaszat_facebook

 

Vélemény:

Mióta az internet nagy világ lett, azóta több tragédiák történtek, ahogy a cím is mondja pedofilok, de akár öngyilkosságok. S a legrosszabbhatással a tizenévesekre hat. Mert a lelki világuk gyengébb, de még is ők érzik a legnagyobbnak magukat, ám azzal nem számolnak, hogy saját maguk tesznek arról, hogy bajba kerüljenek, vagy épp lelkileg összetörjenek és öngyilkosok legyenek. Mit sem törödve azzal, hogy milyen problémák lehetnek. Sokszor olvasható, hogy eltűnt, de valójában miért is? Talán az önfejüség miatt? vagy talán tényleg elrabolták? A dolog kétirányba indul, de még is a szülők azt mondják, minden rendben volt. Na most önmaguknak hazudnak, mert sosem hallgatták végia gyermeket, bármit akart mondnai, a szokásos szöveg: Majd később, most hagyjál, fáradt vagyok. Itt már elindul az, hogy a gyermek az interneten éli ki magát, ezek után már történnek a gondok. De a fontos, hogy a szülők inkább internet elé teszik gyermeküket, s nem gondolva azt, hogy a gyerek, bármit megnézhet, bárkivel össze haverkodhat, s nem tudja a gyerek, hogy tényleg azzal az illetővel beszél vagy sem. Megbeszélnek egy találkát és innentől kezdve, vagy haza jön és tényleg az illetővel találkozik, vagy egy álprofilos ember elvitte. Bárhogy nézzük az internet, nagy úr lett, és ez már egyre nagyobb gondokhoz vezet. Jó magam se ítélem le, hogy valakinek ne legyen internete, de egy tapsztalatlan ne kedzjen el addig míg nem járt mindennek utána, mert nem tudhatja mekkora gondok lesznek belőle. Igaz, mindenki a maga hibájából tanul, de kérdés, mekkora a hiba. De a gyerekek, főleg nem tudják, mert nem néznek nem olvasnak, csak nyomkodnak. Több tizenévesnél olvasom, "buli, pia, szex, drog és rock and roll" A rock and rollt kis poénnak írtam oda, de ami fontos, hogy semmi könyv, semmi érdeklődési kör vagy bármi, hanem ezek az elsők, s van ahol többet nem is lehet olvasni. A fenti cikkben olvasható egy komment, "nem lehet parancsolni a fiataloknak" Ne hogy már a fika egyemeg az óvodást..... Ekkora hülyeséget, lehet hatni, csak mondjuk ne akkor legyen egy szülő szigorú mikor már 14-16 éves hanem még jóval előtte, a szülőnek kell nevelni és nem fordítva. Megengednek mindent a gyereküknek, szinte körbe ugrálják és csodálkoznak, hogy ez lesz?? Nem, kérem szépen, ez nem így megy.  Mindennek meg van a maga helye és ideje! Egyik nap a boltba mentem 3 fiatal jött kb lehettek 16-17 évesek és kb 2 liter bort vettek, leeht vannak akiknek ez nem jelent semmit és hadd tegyék, de szerintem igen is, felháborító. Utánam eg a sürgősségin kötki a gyerek alkohol mérgezésben és akkor még röhög is egy sort, és az interneten dicsekedik vele, hát gratulálok!  Tehát meg leehtnézni, hogy a szülők, ugyan oylan hibásak ahogy a gyerek, bár gyerek kismértékben hibás, mert a szülőtől függ milyen lesz.  A kamuprofilosok és a pedofilok ezt a helyzetett kihasználják. Igen is okos emberek, mert előbb felmérik a terepet, utána járnak pár dolognak és utána támadnak. De sajnos az interneten kivül is előfordulhat akár tanárok között is, ami szintén egy nagy probléma, nem tudni ki pedofil, bár vannak jeleik, de ha nem figyelik meg, akkor nehéz kiszűrni.

 

Öngyilkosság

Öngyilkosság

 

Az öngyilkosság valamilyen stresszel teli élethelyzetre adott tragikus válasz, s azért tragikusabb mindennél, mert meg lehetett volna előzni. Akár ki fontolgat öngyilkosságot, nem árt tisztában lenni az erre utaló figyelmeztető előjelekkel és azzal, miképp juthatunk azonnali segítséghez és szakszerű kezeléshez. Életet menthetsz ezzel: a sajátodat vagy valaki másét. Sokan úgy gondolják nincs kiút, és csak akkor szűnik meg a fájdalom ha öngyilkosok lesznek. Pedig a probléma megoldás ott van előttünk. Néha egy társ, egy barát vagy akár kimozdulás. De ahány ember, annyi meglátás. A pszichológia szerint nincs öngyilkosságra immunis személy. Az öngyilkosságok túlnyomórészt lelki válságból, krízisből adódnak, ritkábban bizonyos közösségekben, szektákban, kultúrákban rituális okból is elkövethetik. Nem tartozik szorosan az öngyilkossághoz a társadalmi, kulturális, vagy egyéb kényszer hatására elkövetett önpusztítás, például a szeppuku, vagy Seneca Nero parancsára elkövetett, ill. Szókratész szintén félig-meddig kényszerű öngyilkossága; vagy egy az egyéni életnél magasabb rendűnek tartott cél elérése érdekében végzett önfeláldozó cselekedet, mint Dugovics Titusz tette.

Öngyilkosságra figyelmeztető előjelek

• Az öngyilkosságról való beszélgetés, ideértve az efféle kijelentéseket is: „Megölöm magam”, „Bárcsak halott volnék” vagy „Inkább meg se születtem volna”.
• Öngyilkosság elkövetésére alkalmas eszközök beszerzése, például fegyvervásárlás vagy gyógyszerek felhalmozása.
• Elfordulás a társasági kapcsolatoktól, magányba menekülés.
• Hirtelen hangulatváltozások: az egyik nap érzelmileg feldobott valaki, majd másnap teljesen kedveszegett.
• Túlságosan is foglalkoztatják a halál, a haldoklás vagy az erőszak kérdései.
• Valamilyen esemény miatt csapdába esettnek vagy reményvesztettnek érzi magát.
• Mind gyakrabban nyúl az alkoholhoz vagy kábítószerekhez.
• Megváltoznak a mindennapi szokásai, ideértve az étkezési vagy alvási szokásokat is.
• Kockázatos vagy önpusztító dolgokat művel, például kábítószerezik vagy vakmerően vezet.
• Sorra elajándékozza el a holmijait vagy folyton újakat vásárol.
• Úgy köszön el másoktól, mintha örökre búcsúzna.
• Látványosan megváltozik a személyisége: például roppant társaságkedvelővé válik, holott előtte visszahúzódó volt.

A figyelmeztető előjelek nem mindig nyilvánvalóak, és személyiségtől függően mások és mások. Valaki világosan kinyilvánítja szándékait, míg mások titkolják, hogy az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja őket. Amint úgy érezzük, hogy kárt tehetünk magunkban vagy öngyilkosságot kísérelhetünk meg, azonnal kérjünk segítséget. De ha ezt egy ismerősünknél érzékeljük, ne hagyjuk magára, figyeljünk oda, kérdezzük meg mi a gond, hát ha tudunk segíteni, ha el is küld minket, ne hagyjuk ott semmiképp.

Teljesen normális dolog, ha olykor szomorúnak zaklatottnak vagy boldogtalannak érezzük magunkat, bizonyos élethelyzetekben. Ha azonban az efféle érzéserk nem múlanak el, vagy arra késztetnek, hogy öngyilkosok legyünk vagy kárt tegyünk magunkban, amilyen gyorsan csak lehet, kérjünk segítséget. Az öngyilkosság gondolata nem múlik el csak úgy magától.

Okok:

Több oka is lehet annak, ha felmerül valakiben az öngyilkosság gondolata. A leggyakoribb eset, amikor valamilyen szörnyű élethelyzettel szembesülve úgy érzi, képtelen megbirkózni vele. Sok minden kiválthat ilyen helyzetet: anyagi gondok, egy közelálló személy halála, szakítás valakivel vagy súlyos betegség. Ha reménytelennek látjuk a jövőt, tévesen azt gondolhatjuk, hogy az öngyilkosság a megoldás. Egyfajta csőlátás alakulhat ki, amikor is az öngyilkosságot véljük az egyedüli kivezető útnak az adott válságos helyzetből.

Genetikai okai is lehetnek az öngyilkosságnak. Akik már megkíséreltek öngyilkosságot, illetve foglalkoztak a gondolatával és ekképp viselkednek, azok esetében nagy valószínűséggel fordult már elő öngyilkosság a családban. Több kutatás szükséges ahhoz, hogy teljes egészében megérthessük ezeket a genetikai összetevőket, de a feltételezések szerint az öngyilkossági hajlam genetikailag összefügghet az illető lobbanékony természetével.

Az öngyilkosság kockázati tényezői

• Korábbi öngyilkossági kísérlet.
• Lappangó pszichés zavar, mint például depresszió vagy poszttraumás stressz zavar.
• Ittasság: az öngyilkosságok jelentős részét alkohol vagy drog hatása alatt követik el.
• Kábítószerezés.
• Vakmerő vagy lobbanékony természet.
• Reménytelenség érzése.
• Elmebetegség vagy kábítószer-fogyasztás a család kórtörténetében.
• Öngyilkosság vagy erőszakosság (testi vagy nemi erőszak) a családban.
• A közelmúltban átélt stresszes élmény: szakítás vagy a szeretett társ elvesztése.
• Otthon tartott lőfegyver.
• Valamilyen komoly betegség, például rák vagy állandó fájdalmak.
• Társadalmi elszigeteltség vagy magányérzet.
• Összeütközés a törvénnyel.
• Iskolai gondok, társadalmi vagy fegyelmi problémák, attól függően, hogy diák vagy felnőtt.
• Az, hogy férfi vagy. Mivel a férfiak a nőknél nagyobb valószínűséggel követnek el sikeres öngyilkosságot, hisz végzetes eszközöket, például lőfegyvert használnak.
• Homoszexualitás, melyet a család vagy a környezet ellenségesen fogad.
• Hatvanöt éves vagy annál magasabb életkor.

Gyilkosság és öngyilkosság

Bizonyos esetekben az öngyilkosságra hajlamos emberek egyaránt kockázatot jelentenek mások és önmaguk számára is. Az ilyet nevezik gyilkos-öngyilkosságnak. Számos dolog kiválthat olyan érzéseket, melyek erre a tragikus magatartásra ösztönöznek valakit. A gyilkos-öngyilkosság néhány általános kockázati tényezője:

• Házastársi vagy szerelmi kapcsolatban bekövetkezett konfliktus.
• A törvénnyel való összeütközés a családban.
• Mentális zavarok, kiváltképp a depresszió.
• Alkohol- vagy drogfogyasztás, ill. függőség.
• Könnyű hozzáférés valamilyen lőfegyverhez: majdnem minden gyilkos-öngyilkosságot fegyverrel követnek el.

Antidepresszánsok szedése és az öngyilkosság fokozott kockázata

Néhány tanulmány rámutatott, hogy feltehetően összefüggés lehet a megkezdett antidepresszáns gyógyszeres kezelés és az öngyilkosság fokozott kockázata között. A gyógyszerek forgalmazását engedélyező hatóság előírja az antidepresszánsok gyártói számára, hogy gyógyszereik tájékoztatójában hívják fel a figyelmet arra, miszerint a kezelés első két hónapjában a fiatalabbak különösen ki vannak téve az öngyilkosság kockázatának.

Ugyanakkor az antidepresszánsok és az öngyilkosság közötti összefüggés nem egyértelmű, hiszen azzal is nő az öngyilkosság kockázata, ha valaki nem veszi be a gyógyszerét, amikor szükséges volna. Ha bárki is valamilyen antidepresszánst kezd szedni, a biztonság kedvéért érdemes gondosan felügyelni, nem tapasztalhatók-e nála az öngyilkossággal való foglalkozás jelei.

Ha valakinek az ismerőse vagy akár Önmaga öngyilkos gondolatai támadnak a gyógyszer szedése közben, azonnal orvoshoz kell fordulni vagy más sürgősségi segítséget kell kérni.

1978. évi IV. tv.; Öngyilkosságban közreműködés

Aki mást öngyilkosság elkövetésére rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot megkísérlik vagy elkövetik, e bűncselekményért vonható felelősségre.
Az öngyilkosság az ember életének önkéntes és célzatos, önmaga általi kioltását jelenti. Az öngyilkosság büntetőjogilag nem értékelendő magatartás. Az ehhez való segítségnyújtás vagy az erre való rábeszélés azonban igen, mert az általános felfogás szerint mindenkinek erkölcsi kötelessége lenne visszatartani az ilyen lelkiállapotban lévő személyt a cselekmény végrehajtásától. Ezen erkölcsi kötelezettség be nem tartásán túl az elkövetőt e bűncselekmény kapcsán szándékerősítő vagy szándékkiváltó hatás is jellemzi, amelyet már büntetőjogilag szankcionál a törvény.

A bűncselekmény sértettje, elkövetője, elkövetési magatartás
A bűncselekmény passzív alanya az a személy, aki az öngyilkosságot megkísérli vagy elköveti. A bűncselekmény elkövetője bárki lehet.
A bűncselekmény elkövetési magatartása az egyébként részesi magatartásként meghatározott rábírás vagy segítségnyújtás. A rábírás szándékkiváltó magatartás, amely a felbujtó tevékenységét öleli fel. A rábíró szándékosan cselekszik, tisztában van azzal, hogy magatartásával okozati összefüggésben a sértettben kialakul az öngyilkosság elkövetésének szándéka.



A segítségnyújtás szándékerősítő hatású magatartás.

Az elkövető tudata átfogja a sértettben már meglévő öngyilkossági szándékot, és azt, hogy szándékos magatartásával okozati összefüggésben a sértettben megerősödik az öngyilkosság elkövetésének szándéka. A segítségnyújtás lehet fizikai vagy pszichikai jellegű, lényeg, hogy előmozdítsa vagy megkönnyítse az öngyilkosságot. Például, ha a sértettben már meglévő szándékot az elkövetőnk szóban helyesli, egyetért az okokkal, sőt, újakat jelöl meg, vagy ha anélkül, hogy bármit is szólna, az általa beszerzett mérget vagy gyógyszert átadja a sértettnek.
A puszta jelenlét - ha annak nincs szándékerősítő hatása - nem minősül büntetendőnek.
A cselekmény csak szándékosan hajtható végre, az elkövető tudata át kell, hogy fogja a sértett szándékát, illetve magatartásának a sértett tevékenységére gyakorolt hatását. A bűncselekmény az öngyilkosság megkísérlésével válik befejezetté.


Elhatárolás
Abban az esetben, ha az elkövető - kóros elmeállapota vagy gyermekkora okán - beszámítási képességgel nem rendelkező személyt beszél rá az öngyilkosság elkövetésére, már szándékos emberölésért felel, amelyet közvetett tettesként valósított meg.

Magyarországon az öngyilkosságban való segítség, 5 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a Büntető törvénykönyv

Hallás alapján meglehet tudni ki lesz Öngyilkos:

A hang változása jelzi, ha valaki komolyan eldöntötte, hogy önkezével vet véget életének. A különbség annyira hallható, hogy ez alapján megkülönböztethetők a súlyosan depressziósok a későbbi öngyilkosoktól. A kutatók a depressziós betegeik hangját később analizálva kimutatták, hogy a később öngyilkosságot megkísérlők hangja "üresebb", ennek oka valószínűleg a hangképző szervek stressz miatti rugalmasságváltozása.

Vissza tekintés a múltba

Az öngyilkosság szó nem található a Bibliában. Latinban a sui-, “önmaga” és a -cida, “ölni” jelentésû szavakból tevõdik össze.


Úgy érzed, hogy nem érdemes tovább élni? Túl nagyok a problémáid? Úgy tűnik, senki sem segít? Vannak, akik ilyen kétségbeesett vagy közönybe süllyedt hangulatban az öngyilkosságot kezdik fontolgatni. De mit mond minderről a Biblia?

Az öngyilkosság nem új dolog.
A Bibliában hét öngyilkosság van feljegyezve.

 

Abímelek
(Bírák 9,52-54)
Abímeleknek nem volt identitástudata.


Sámson
(Bírák 16:25-30)

Sámson részben bosszúból, részben egy célért halt meg, amiben hitt.


Saul
(1Sámuel 31,4)

Kimerült volt és nem tudott megfelelni bizonyos követelményeknek; úgy érezte, hogy kudarcot vallott és kiszolgáltatott lett.


Saul fegyverhordozója
(1Sámuel 31,5)

Hirtelen elhatározásból ő is meg akart halni gazdájával együtt. A kamaszkori öngyilkosságok 40%-a hirtelen elhatározásból történik.


Ahitófel
(2Sámuel 17,23)

Ahitófel elkeseredett, mert nem az ő tanácsát követték.


Zimri
(1Királyok 16,15-20)

Lázadás; Zimritől elvették a hatalmat, amit birtokolt.


Júdás
(Máté 27,3-5)

Depresszió; Júdás összeroppant az anyagiasság és a bűntudat alatt


Mit mond a Biblia az öngyilkosságról?


Istennek terve van az életeddel. Ő a saját képmására teremtett minket (1Mózes 1,26-27), egy határozott céllal. Mindenkinek egy egyedi és hasznos életet tervezett el. Ő nem a halál, hanem az élet. A Biblia tanítása szerint a fizikai és a lelki halál egyaránt a bűn és az Isten iránti engedetlenség következménye, az örök élet viszont ajándék azoknak, akik elfogadják. Az élet Isten tulajdona. Soha nem lesz jogunk hozzá, hogy elvegyük a saját életünket, vagy másét.

Mi a megoldás?



A reménytelenségre és a kétségbeesésre az Istenben való hit a megoldás, nem pedig az öngyilkosság.

Beszélj valakivel. Ha az öngyilkosságot fontolgatod, mondd el a szüleidnek, a testvérednek, a tanárodnak, az iskolai pszichológusnak, a lelkipásztorodnak vagy az ifjúsági lelkipásztorodnak. Ha pedig valaki hozzád jön oda azzal, hogy öngyilkos akar lenni, akkor menjetek oda egy olyan felelős személyhez, aki tud segíteni.

Mennybe jut az aki öngyilkos lett?



Ágoston az V. században úgy érvelt, hogy az öngyilkosság a hatodik parancsolat megszegése, amely így szól:

“Ne ölj!” (2Mózes 20,13).

Késõbb Aquinói Szent Tamás - aki katolikus lévén abban hitt, hogy a bûnöket a másvilágra való eltávozás elõtt kell megbánni -, azt tanította, hogy az öngyilkosság a legvégzetesebb bûn, mert az ember nem tudja megbánni. A probléma ezzel a nézettel az, hogy az üdvösség örök biztonsága tanának sajnálatos félreértésérõl tanúskodik, amit pedig a Biblia egyértelmûen tanít. Isten kegyelme által menekülünk meg, nem tettek révén (Efézus 2,8-9) és semmi sem választhat el minket Krisztus szeretetétõl (Róma 8,37-39).

Évente nagyjából 25 ezer öngyilkossági kísérlet történik hazánkban, ezeknek a tizede végződik halállal. Magyarország az öngyilkossági statisztikákban mindig is kiemelkedő helyen állt, a hatvanas évektől a nyolcvanas évekig listavezető volt.

Mindemögött pszichológiai tényezők és társadalmi változások egyaránt jelen vannak, de a történelmi hagyományoknak is szerepe van.


Öngyilkosság

Itt elég jól megvan fogalmazva, s szerintem van benne igazság.



 

Dr. Kopp Mária és Dr. Rózsa Ágnes több külföldi egyetem munkatársával együttműködve átfogó tanulmányt készített az öngyilkossági statisztikák megbízhatóságáról, Adataik szerint a statisztikák alábecsülésnek a mértéke körülbelül 10-20 százalékos lehet. A bizonyíthatatlan kategóriába leggyakrabban a „rejtett öngyilkosság” és a „meghatározhatatlan halál” tartozik, de ilyen a fulladás és a mérgezés is. „Az öngyilkossági adatokat számos ok miatt alábecsülhetik. Befolyásolhatják például szocio-kulturális tényezők, mint például a vallásosság, de a halálozások nyilvántartási eljárásai is hozzájárulhatnak az adatok torzulásához” - olvasható a tanulmányban.

 

Nyolc európai országot vizsgáltak


 

A tanulmányhoz a kutatók nyolc európai országból gyűjtöttek adatokat szakértők és strukturált kérdőívek segítségével: Észtországból, Magyarországról, Belgiumból, Írországból, Hollandiából, Ausztriából, Németországból és Portugáliából. „A kérdőív kitért az esetek jogi vizsgálatra, a törvényszéki boncolásra, a tanúsítványokra, a végleges határozatokra, a temetési intézkedésekre, valamint a kódolt és nemzetközi öngyilkossági-halálozási statisztikára. Adatgyűjtéshez a kutatók a Delphi-módszert alkalmazták, ami lehetővé tette, hogy szakértők egy csoportjától gyűjtsenek véleményeket és analizálják azokat” - írják a tanulmány szerzői. A szakemberek az adatok begyűjtése után országonként elemezték azokat és részletesen leírták.

 


 

 

 

 

 

 

 

Öngyilkossági arányok százezer főre. A fekete rész a nem meghatározható halálesetek arányát mutatja.

 

Itthon minden sérülés miatt bekövetkező halál esetén jogi procedúra következik. A jogi hatóság (rendőrség) minden öngyilkossági eset kapcsán törvényszéki boncolást rendel el, amelyeket törvényszéki orvosszakértők végeznek el. A tanúsító és a végső döntéshozó a törvényszéki orvosszakértő. A tanúsítványt és a halotti anyakönyvi kivonatot az orvos ezután elküldi a Központi Statisztikai Hivatalnak (KSH). Bizonytalanság esetén a hatóságok újbóli boncolást rendelhetnek el, amit egy másik igazságügyi orvosszakértő végez el, majd a papírokat kiegészítve újból elküldik a KSH-nak.


Nehéz a nemzetközi összehasonlítás


Ha a nemzetközi összehasonlító adatokat nézzük, összességében még a hazainál is nehezebb a helyzet, hiszen míg országon belül is előfordulnak kérdéses esetek, addig országonként eltérő lehet az orvosi és jogi álláspont a halálokok meghatározásánál. Alapvetően két megközelítés jellemzi az országokat: a jogi és az orvosi, amelyeknek összhangban kell lenniük. A jogi megközelítés szerint akkor beszélünk öngyilkosságról, ha az „minden kétséget kizáróan” bizonyítható. Orvosi szempontból azonban úgy határozzák meg a halál okát, mint bármely más diagnózist, a „valószínűségek egyensúlya” alapján. Ezért érthető, hogy a halál okát meghatározni nem elegendő, hiszen az nem mindig fedi a szándékot is. Az azonban már jogi kérdés. A szakértők szerint ugyanakkor a pontosabb statisztikai eredmények talán a hatékonyabb öngyilkossági megelőzést is lehetővé tennék.

Statisztika




Brandon Bruce Lee: The Crow 2.

Tragédia

Voltak történetek túlvilági erőkről és örökségekről, de végül csak egy
emberi hiba lett az, ami röviddé tette Brandon Lee életét.
1993 február 1-én Willmington-ban, ahol Brandon Lee éppen készítette
negyedik filmjét, A holló-t, átment a Fitness Today edzőterembe,
felvette a pólóját, majd hangosan nevetni kezdett




Brandon: "Nézd meg!
Még mindig rajtam van", mondta

a fitnesz tanácsadónak, Donna Lamanna-nak, a művérre mutatva a
gyomránál.  A vér állandó volt a Holló forgatásán.


Március 25: "Az egyik jelenetben 60-szor vagy 70-szer is
rám lőttek" mondta  egy riporternek.

Március 30: Egy még hátralévő jelenetet filmeztek, egy egyszerű
lövöldözést. Több összetett jelenet után, beleértve a gépfegyveres
jelenetet  úgy tűnt, nincs ok aggodalomra ennél a jelenetnél, és az
emberek, akik Wilmington's Carolco stúdióban voltak a produkció ideje
alatt, azt mondták James Moyer-nek {fegyverszakértő}, hogy
szolgálataira már nincs szükség.



A már megszokott személyzet nem
megfelelően kezelte a dolgokat, mégis váratlanul ez az egyik
leghátborzongatóbb jelenet lett, amit valaha filmeztek.
Vannak olyan Brandonhoz közel álló emberek, akik azt mondják hogy
egy csinos, fiatal, szerető menyasszonya és ígéretes karrierre mellet,
Brandon sokat beszélt a halálról.


Egy gyerekkori barátja azt mondja, Brandon megemlítette, hogy volt egy
olyan érzése, hogy "hirtelen halna meg, mint az apja egy film
forgatásán ~vagy forgatása közben". Megerőltető volt belebújni egy
olyan karakterbe, mint Eric-é. Egyszer Brandon egy tucat zacskónyi jeget
becsomagolt, és a teste köré tette, hogy lássa, milyen érzés lehet egy
évet a hideg földben tölteni. Mikor ezt a producer megtudta,
figyelmeztette Brandon-t, hogy ne kockáztassa az egészségét.
Színészként kicsit hasonlított James Dean-re, de civilben már nem volt
olyan mérges, fiatal lázadó, aki tinédzserként szembejövő forgalomban
vezetett az iskola területén.



Felnőni egy mitológiai filmlegenda fiaként -Bruce Lee, aki 32 évesen
halt meg agyi ödéma miatt, mikor fia 8 éves volt- Brandon egyáltalán
nem tudta, ki is ő valójában.  Testvére, Shannon {23}, most énekes, aki New Orleans-ban él.  Az iskola
megpróbáltatásaival egy időben megkezdődött Brandon felnőtté válása is
- és nem volt képes kitérni ezek elől, úgy ahogyan az Apja tette
filmjeiben.

Amikor anyja harcművészeti leckékre kezdte járatni Brandon, aki akkor
9 éves volt, Brandon meglátott egy képet a falon Bruce Lee-ről,
elkezdett sírni és kiszaladt a szobából. Sokáig az volt a hozzáállása,
hogy "neki nincs szüksége iskolára és fittyet hányt a szabályokra"
mondja Jim Spaulding, Brandon kémia tanára a Chadwick
magániskolában.


1983 tavaszán kizárták az iskolából
helytelen viselkedés miatt, pár hónappal az érettségi előtt. (Végül
megkapta a diplomáját a közeli Miraleste Középiskolában.) Egy közeli
színész-barátja, Lou Dimond Phillips úgy emlékszik Lee korai húszas
éveire, mint "egy nagy halom energia".
Lassan, de végül megbékélt az apja örökségével. Miután rájött, hogy ő
sosem lesz olyan világklasszis harcművész (egy 10-es skálán talán 7, a
család egyik barátja szerint) magabiztosan elutasított egy szerepet apja
közelgő életrajzi filmjében,  A Sárkány- Bruce Lee élete című filmben.

Saját karrierjét egyengette, már csak 8 nap volt hátra a Holló
forgatásából, ez a film lehetett volna a nagy kitörése vagy egy nagy
fellépés a harcművészeti filmek után, amikben szerepelt azelőtt
(Leszámolás Kis-Tokióban, Mint a tűz). s  aztán ott volt a szerelmi
élete. Április 17-én készült elvenni kedvesét, Lisa Hutton-t {29}, egy
Hollywood-i casting-aszisztenst, akivel közös otthona volt már Beverly
Hills-ben.

Lisa Wilmingtonban volt Brandon életének utolsó napján.

"Brandon otthona"

 

Este 8 óra: Brandonnak el kellett mennie a kondiba egy kimerítő edzésre,
majdnem minden nap megtette ezt, bár mindenkin nyomás volt, hogy
időben befejezzék A hollót a 14 millió dolláros költségvetésből, a
szereplők és a rendezők tovább dolgoztak, és Brandonnak el kellett
ismernie, hogy fáradt volt, mikor elkezdte az edzést.



A kimerültség állandó probléma volt azoknál, akik a Hollón dolgoztak
egy forrás szerint, ahogy ez általában így van a kisebb költségvetésű
filmeknél.  A 12 órás munkaszünetet sem mindig tartották be, a
rendezők azon voltak, hogy fejezzék be aznap, amit még tudnak.
"100 alkalomból 99-szer túl sokat dolgoztak, több stresszes helyzet
alakult ki." Még az Hollywood Szakszervezet is alátámaszthatja ezt,
mondta Wally Keske.

Március 31: A Holló stábja állítólag úgy ment dolgozni, hogy csak 8
órás szünetet tartottak, így hajnalban kezdtek. {éjfél után -a szerk.} Azt
a jelenetet vették fel, mikor Eric visszaemlékezik a meggyilkolásukra.
Eric gyilkosa egy drogkereskedő volt (Michael Massee) aki egy 44-es
kaliberű Magnum Revolver-rel lövi le Ericet,  mikor belép a házba.
A fegyver - nem színpadi kellék, egy teljesen jól működő lőfegyver-, mint maguk a színészek, már jelentős időt töltött a forgatáson. A Holló
forgatókönyve egy megtöltött fegyver közelképét követelte. A teljesen
átlagos eljáráshoz puskapor nélküli töltényeket használtak. Amikor a
közelkép kész volt, a fegyvert kiürítették, majd vaktöltényekkel
töltötték meg. A vaktöltény úgy szól, mint a valódi, de ártalmatlan, mert nem távozik golyó a fegyverből.  De ez alkalommal, ami történt, távolról
sem volt az ártalmatlan.  Massee meghúzta a ravaszt,  Bradon pedig a
földre esett. A stáb rögtön odaszaladt mellé, és Clyde Baisey, a forgatás
orvos felügyelője, szólt, hogy valaki hívja a mentőket, majd megkezdte
az újraélesztést.

A jelenet hátborzongatóan hasonlított egy 1979-es kung fu filmre {címe:
Game of Death}, ami összeszedte a valaha felvett felvételeket Bruce
Lee-ről. A filmben Bruce egy színészt játszik, akit lelőnek, miután a
maffia egy vaktöltényt igazira cserél egy pisztolyban a forgatáson.
Azokban a napokban, amikor Brandon meghalt az idősebb
Lee rajongói közül a filmet elkezdték úgy emlegetni, mint Brandon
halálának előjelét és felelevenítették a "Lee családi átkot"

Nem sokkal 1973-as halála előtt, Bruce Lee {akinek kínai neve Lee
Shao-lung, jelentés: Kis Sárkány) vett egy házat Hong Kong
külvárosában, aminek neve Kowloon tong (Kilenc sárkány tava). Ahogy a
legendában a szomszédban lakozó démonok féltékeny haragja
újra éledt. Az átok 3 generáción át öröklődik. A hollónak úgy tűnik, saját
átka van.

Február elsején, egy asztalos megégett a magas feszültségű
vezetékek által, kritikus állapotban került kórházba. Aztán a forgatáson
dolgozó egyik szobrászt érte baleset, neki vezette az autóját a stúdió
egyik részének, komoly károkat okozva ezzel. Később egy másik
stáb tag elcsúszott és egy csavarhúzó szúrta át a kezét. A történetek
gyorsan terjedtek, úgy hogy Brandon lelövése is egy újabb példa lett a
más világ beavatkozására egy olyan filmben, amely a síron túli dimenziókban tapógatózik.

De a fizika törvényei, nem a metafizikáé, magyarázzák meg leginkább
a Brandon Lee-vel történteket.  Világos volt, mikor megérkezett a New
Hanover területi kórházba 30 perccel a balesete után, hogy valami
nagy erővel áthatolt a testén.

"A kórház"


A kórház"Dr. Warren W. McMurry kétségbeesetten
próbálta elállítani a vérzést, de az 5 órás műtét után Lee állapota nem
javult.

McMurry mondta: "Olyan sok vért vesztett. Nem alvadt volna
meg. Minden honnan szivárgott."

Csütörtök 1:04: , egy kicsivel több, mint 12 órával az után, hogy
Brandont meglőtték, és közel 5 órával azelőtt, hogy Linda és az
üzletember férje (Bruce Caldwell) Boise-ból, Idaho államból a repülővel
megérkeztek volna az intenzív osztályra, Brandont halottá
nyilvánították.  A következő napon való boncoláson az orvosok
megtalálták a 44-es kaliberű golyót a színész gerincébe fúródva.

 

Azok után hogy annyit beszéltek a baljós erőkről és a szerencsétlen
hagyatékról, a kialakult elmélet szerint, Brandon halála nem volt annyira
titokzatos, csak egy tragikus tévedés.




Moyer fegyverjelentése szerint,
metál törmelék volt a látszólagos golyókon, ami még a közelkép miatt
lett berakva, valahogy kiszabadult a réz tokjából.  Amikor a töltényeket
kicserélték vaktöltényekre, a metál törmelék benne maradt a fegyver
cilinderében. Ahogy a vaktöltényt kilőtték, a törmelék is ment vele - és
egyenesen Brandon testében landolt. Moyer úgy érzi, hogy az okozta a
tragédiát, hogy nem ellenőrizték rendesen a vaktöltényt. "Azt hiszem,
hogy a csapatnak túl sok mindent csinált, és nem szenteltek a
fegyvernek elég figyelmet. Nem akarok kritizálni senkit. a
villám mindenhova becsaphat"

Valóban, legalább 11 haláleset történt forgatásokon 1982 óta, beleértve
azt a végzetes balesetet is az. Alkonyzónában {a filmben} abból az
évből, amikor színészt Vic Morrowt és két gyereket ölt meg az a
helikopter, ami túlságosan leereszkedett, és egyenesen nekik ment. 
Két évvel később a modellből lett színész Jon-Erik Hexum játékból tartott
a fejéhez egy olyan pisztolyt, ami nem volt megtöltve, elsütötte és
egyenesen a koponyájába ment egy golyó a CBS sorozat egyikéből,
amiket közeli képekhez használtak.

Elkerülhető lett volna a halál, hogy ha a csapat, akik a Hollón
dolgoztak, nem lettek volna ekkora nyomása alatt vagy ha Moyert
fizették volna még pár napig? Valószínűleg ezt a kérdést még évekig
fogják latolgatni, perekre és nyomozásra is lehet számítani. Sem
Massee, a New York-i színész, aki meghúzta a ravaszt, sem Daniel
Cuttner, a fegyver biztosítója nem fogja kommentálni a balesetet. És
ami Croevision RT-t illeti, hivatalosan is gyászolják Brandon Lee
elvesztését, de ha a Holló felöl, közelítünk - ami most 8 napig szünetel,
amíg ellenőrzik a megmaradt képeket - valószínűleg megvágják, és
megmentik -

Jason Scottot idézzük - "Brandon hagyatékaként"




Barndont Seattle-be szállították, ahol április 3-án, szombaton helyezték örök nyugalomra.


A következő napon családja és barátai egy gyászmisévet emlékeztek meg róla Polly Bergen színésznő Hollyqood-i otthonában. A 400 ember közt, aki megjelent a temetésen, ott volt:

Steven Seagal,




David Carradine 



Brandon közeli barátja, Jeff Imada,


aki a Holló  forgatásán dolgozott, mint mutatványkoordinátor, így szemtanúja volt a
végzetes lövöldözésnek.


Egy vendég azt mondta Jeff-ről: "Sosem láttam
még senkit, aki így összetört. Alig tudott beszélni."

Áttérve a gyászolókra, Bruce Lee özvegye, Brandon anyja elég nyugodt
maradt. "Linda mindenkiben tartotta a lelket" mondta egy másik
gyászoló. "Azt mondta nekünk, hogy 'Brandon azt akarná, hogy ez egy
örömteli alkalom legyen.' " És az is lett. "Azért vagyunk itt, hogy
boldogok legyünk" mondta "és hogy ünnepeljük az életét."

 

 

 

Forgatás


Halála után:



Eric Draven halála a visszaemlékezésekben;

Az egyik jelenetben Eric besétál a lakásába a feltámadása után. Ez a jelenet digitálisan vegyítették azzal a jelenettel, amiben Brandon egy sikátorban sétál; a lakásban játszódó többi jelenetet dublőrrel vették fel.

Brandon arcát digitálisan rendelték hozzá a dublőr arcához abban a jelenetben, amikor Eric kisminkeli magát egy tükör előtt, majd a lakása kitört ablaka felé sétál;


Amikor Sarah (Rochelle Davis) meglátogatja Ericet, az arca nem látható, valójában a dublőr játssza a szerepet;


Amikor Eric gitározik a tetőn, valójában az egyik dublőrt lehet látni;




A jelenetben, amiben Eric Draven megöli T-Madarat (David Patrick Kelly), nem beszél és az arcát sem lehet látni; a közelkép Eric arcáról egy törölt jelenetből való;



Az egyik jelenetben Eric a tetőn fut a rendőrség elől. Ez a jelenetet egy dublőrrel vették fel, akárcsak a menekülését a rendőrségi autóval.

 

 

 

Kimaradt részek






Forgatás


 


Brandon Bruce Lee: The Crow 1.




Szeretném, részletesebben bemutatni Brandon Lee életét, karrierjét és természetesen a tragikus halálát. Nagyon sokan készítenek róla oldalakat, bloggot, de sokszor hiányosan, ezért is bátorkodom, minél több információt leírni látványosabban és ami lényeg, hogy hiánymentesen megosztjam mindenkivel.



Brandon Bruce Lee élete:



(Oakland, Kalifornia, 1965. február 1. – Wilmington, Észak-Karolina, 1993. március 31.)


Brandon Lee Kaliforniában, Oaklandben született. A harcművész-színész Bruce Lee és Linda Lee Cadwell fia, Shanonn Lee színésznő testvére volt.




Nagyapja Lee Hoi-Chuen egy héttel születése után meghalt.


A család Kaliforniába, Los Angelesbe költözött, amikor Brandon három éves volt. 1971-ben apja egyre kevesebb szerepajánlatot kapott, ezért visszaköltöztek Hongkongba. 1971 és 1973 között Bruce Lee három filmet készített.

Brandon nyolc éves volt, mikor édesapja tisztázatlan körülmények között meghalt. Linda Lee, férje halála után, visszaköltöztette a családot az Amerikai Egyesült Államokba. Kis ideig anyja szülővárosában, Seattleben, majd Los Angelesben éltek.

Édesanyja szerint:

„nehezen kezelhető volt… vagy a tanárok kedvence, vagy a tanárok rémálma.”


A Chadwick Középiskola hallgatója volt, de három hónappal az érettségi előtt megkérték, hogy távozzon engedetlenség miatt.
1983-ban megkapta a GED (General Educational Development) nevű okmányt, majd az Emerson Kollégiumban folytatta tanulmányait, ahol a színészetet választotta főtantárgynak. Egy év után New Yorkba ment, ahol színészleckéket vett a híres Lee Starsbeg Akadémián, tagja volt az American New Theatre csoportnak, amit barátja, John Lee Hancock alapított.

Harcművészetének nagy részét apja legkiválóbb tanítványától, Dan Inosatotól tanulta.





1985-ben Brandon visszatért Los Angelesbe, ahol a Ruddy Morgan Productionsnak dolgozott forgatókönyv-értékelőként.

Lyn Stalmaster

szereposztó igazgató felajánlott neki egy próbafelvételt.

Brandon a Kung Fu: A Film című televíziós filmben debütált. A filmet 1986. február 1-jén, a színész huszonegyedik születésnapján vetítették az ABC csatornán.

Brandon Chung Wangot játszotta, Kwai Chang Caine (David Carradine) fiát.


(1936 – 2009)


Eredetileg apja, Bruce Lee játszotta volna a főszerepet, övé volt a tv-sorozat alapötlete is végül Carradine kapta a szerepet.

Még ugyanebben az évben megkapta első főszerepét egy hongkongi akciókrimiben az Akit csak a bosszú éltetben. A filmben

Michael Wonggal és             Bolo Yeunggal


szerepelt együtt.


Bolo Bruce Lee utolsó filmjében a A Sárkány közbelépben is szerepelt. A filmet Ronny Yo rendezte kantoni nyelven. Ez az egyetlen film, amit Brandon Hongkongban forgatott.

1987-ben szerepelt egy sikertelen tesztepizódban, a Kung Fu televíziós sorozat folytatásában Kung Fu: A Következő Generáció címmel. A történet 1987-ben játszódott, Johnny Caine (Brandon Lee) történetét követte nyomon, aki Kwai Chang Caine ükunokája volt. A tesztepizódból nem lett sorozat, de élőben leadták a CBS Summer Playhouse TV csatornán.



1988-ban Brandon beugró színészként szerepelt egy rövid életű amerikai televíziós sorozatban, az Oharaban, ahol Kenjit, egy negatív karaktert alakított, aki a főszereplő Pat Moritának az ellentéte volt. Ugyanebben az évben kezdte el forgatni az első angol nyelvű B-kategóriás akciófilmjét, a Lézer Missziót, egy alacsony költségvetésű, Dél-Afrikában forgatott produkciót. Amerikában a filmet haláláig nem reklámozták, bár Európában 1990-ben kiadták videón.


Ebben az évben Brandon találkozott Eliza „Lisa” Huttonnal,


a 20th Century Fox központjában, Renny Harlin irodájában. Eliza akkoriban titkárnőként dolgozott Harlinnak. Később történetíróként a Stillwater Productionsnál dolgozott. Brandon és Eliza összeköltöztek.


1991-ben Dolph Lundgrennel


együtt szerepelt a Leszámolás Kis-Tokióban című akciófilmben. Ez volt az első stúdiófilmje és amerikai filmes debütálása. Aláírt egy több filmre szóló szerződést a 20th Century Foxszal.

1992-ben megkapta az első főszerepét a Mint a tűz című akciófilmben. Tervben volt további két film elkészítése is a stúdió számára.

1992-ben kiválasztották Eric Draven szerepének eljátszására, egy híres képregény A Holló filmes átdolgozásában.


Brandon így nyilatkozott a szerepről:

„Van valami, amit meg kell tennie, és kényszerítve van, hogy félretegye a saját fájdalmát elég hosszú időre, ahhoz, hogy menjen és megtegye”.



1992 októberében, Brandon és Eliza eljegyezték egymást.



A forgatás 1993-ban, a színész születésnapján, február 1-jén kezdődött.

Brandonnék az esküvőt 1993. április 17-ére tervezték, egy héttel A Holló forgatása után. de a forgatása alatt egy jelentben Ericnek be kellett sétálnia a lakásába és ott Michael Massee"Mókás" színésznek,

aki az egyik negatív karaktert alakította, rá kellett lőnie. A pisztolyba tisztázatlan körülmények között vaktöltény helyett éles töltény került, a lövés okozta a színész halálát. Halálának idején menyasszonya szereplőválogatási asszisztensként dolgozott. Brandon halála után Eliza kérvényt nyújtott be a pisztolyok biztonsági előírásának megerősítése érdekében.

Brandon halálát követően menyasszonya, Eliza Hutton, és édesanyja, Linda Lee, is beleegyeztek Alex Proyas rendező


döntésébe, hogy befejezzék A Hollót. Brandon halála után már csak nyolc nap volt hátra a forgatásból. A film nagy részét már elkészítették Brandonnal, csak néhány jelenet maradt hátra.

A film befejezésében Brandon egyik barátja és kaszkadőre,
Chad Stahelski


segédkezett, majd speciális technikákkal hozzárendelték Brandon arcát az övéhez. Egy másik kaszkadőr, Jeff Cadiente


is segített a film befejezésében.



A félre értéseket elkerülve. Nem Mark Dacascos


játszodta tovább a filmet. Asorozatban lehet ő játszik, de semmi köze a filmhez.

A Hollót 1994 májusában hozták forgalomba és jegyeladási rekordot döntött. A filmet Brandonnak és Elizának ajánlották, az esküvőjük Mexikóban lett volna.

Egy interjúban Brandon egy részletet idézett Paul Bowles könyvéből (The Sheltering Sky), amit az esküvői meghívókra is ő választott; a sírkövén is ez az idézet látható:

„Mivel nem tudjuk, hogy mikor fogunk meghalni, úgy gondolunk az életre, mint egy kimeríthetetlen kútra. És mégis, minden csupán néhány alkalommal történik meg, és tényleg nagyon ritkán. Hány alkalommal fogsz emlékezni egy bizonyos reggelre a gyermekkorodból, egy reggelre, ami olyan mélyen a része a létednek, hogy el sem tudod képzelni az életed nélküle. Esetleg négyszer, ötször? Talán még ennyi sem. Hány alkalommal fogod a holdtöltét látni? Talán húsz. És mégis az egész végtelennek látszik…”




Az interjú megtalálható A Holló VHS, DVD és Blu-Ray kiadásaiban. Hét évvel Brandon halála után hozták forgalomba a Szex, hazugságok és erőszak című svéd filmet, melyben Brandon egy rövid karakterszerepet kapott, amikor a Mint a tűz című filmjét mutatta be Svédországban.

Halálával egy időben készült el az édesapja életét feldolgozó A Sárkány: Bruce Lee élete című film, melyet két évvel később hoztak kereskedelmi forgalomba.



Édesapja mellé temeték a Seattle- ben, Lake View temetőben!


Legyen örök nyugodalmuk!


 

The Crow Története

 

A Holló, eredeti címe The Crow egy sötét hangulatú képregénysorozat, melyet

James O’Barr alkotott meg.


A sorozat eredeti első négy száma a Caliber Comics kiadásában jelent meg 1989-ben. O’Barr azért kezdte el írni a történetet, hogy így próbálja meg feldolgozni barátnője halálát, melyet egy ittas autóvezető okozott. A képregényből 1994-ben azonos címen filmadaptáció készült, melyet újabb filmek és egy televíziós sorozat követett. A képregény főszereplője a gót-szubkultúra kultuszfigurája lett, elsősorban a sikeres filmadaptáció után.

Történet:

A főszereplőt, Ericet és menyasszonyát, Shellyt egy kábítószeres banda, a Top Dollar támadja meg, mikor kocsijuk lerobban.

Ericet fejbe lövik, aki ugyan életben marad, de mozdulni sem tud és kénytelen végignézni, ahogy Shellyt összeverik és megerőszakolják. A lány a helyszínen belehal a sérülésekbe, Ericet pedig kórházba szállítják, ahol a sebészek küzdenek az életéért. Ekkor jön el hozzá a holló és meggyőzi róla,

hogy engedje el az életét, mivel csak akkor tud segíteni neki, hogy bosszút állhasson a támadóin. Egy évvel Eric halála után a holló felkeresi a sírját és feléleszti a férfit, aki megkezdi bosszúhadjáratát gyilkosai ellen, és módszeresen kivégzi őket. Mikor nem vadászik, Shellyvel közös, egykori házukban saját emlékeibe zárkózik. Lelki fájdalmát öncsonkítással is megpróbálja elnyomni, de hiába, mivel nem képes testi fájdalmat érezni és sérülései is azonnal begyógyulnak.


Bár a film eltér a regénytől,  nem sokkal de helyszíntől messze áll és a meggyilkolásuk is.

Film története(Fejből írtam):


Valamikor régen az emberek azt hitték, hogy ha valaki meghal, egy holló viszi át a lelkét a holtak birodalmába. De ha az emberrel még életében valami borzalmas dolog történt, megeshet, hogy a kínzó bánat miatt a lelke a túlvilágon sem talál nyugalmat. És néha, nagyon ritkán, a holló visszatérhet a lélekkel, hogy az jóra fordíthasson mindent, ami rossz.


Eric és Shelly a legrosszabb környéken vettek ki egy lakást, az épület padlását.



Ám egy banda,  Top Dollar vezetésével megakarta venni azt a helyet, de Shelly élete árán is harcolt. Ám egyik nap T-Bird és bandája betörtek hozzájuk, de Shelly volt egyedül otthon.

T-Bird: „Az ördög elképedve állt, és érezte milyen ocsmány a jóság. És látá az erényt az ő alakjában.” (Milton: Elveszett Paradicsom) Milyen bájos!

Ezek után megverték megerőszakolták, ám Eric épp ekkor térbe az ajtón.



Eric: Shelly!

Ezután Tin tin tarkon vágja és a földre hullik, majd Mókás lelővi és kidobják az ablakon.



Aki azonnal szörnyet hal. Albrecht körzete volt, így ő ért oda elsőként. Épp Shellyt ekkor vizsgálják, és kórházba viszik. Sarah, aki Eric és Shelly barátja volt, ő is oda ért. Ekkor mondja el Albrecht mi történt.

T-Bird és bandája ismét munkálkodik egy boltot robbantanak fel.

T-Bird: Hallottam, hogy egyszer az Erie-tó kigyulladt attól a sok szartól, ami úszkált benne. Kár, hogy nem láthattam.

Lassan elmennek egy éjjel-nappalinál ahol Albrecht épp eszik. Shelly is oda ér, pár perc múlva egy nagy robbanás.

Visszatérünk a temetőbe ahol egy holló kezdő bontani a sírkövet. Azt mondják a holló képes a holtakat feltámasztani, ám be bizonyosul, hogy így van. 1 év után Ericet visszahozta az élők sorába.



Amíg a holló nem sérül meg addig Eric is sérthetetlen. A holló mutatja neki az utat a lakáshoz, ahol útközben egy bakancsot talál és felveszi. Lassan betérnek a házba, ahol emlékek ugranak elő, itt találja meg Gabrielt a macskát, ám mikor felemeli elé tárul a meggyilkolásuk. A fiókból elővesz egy csomó menyasszonyi ruha újságot ez által előjön az a kép mikor Shelly menyasszonyi ruhában volt, itt Eric mérges lesz és beleüt a tükörbe és elkezdi magát sminkelni. Elkezdődőt a véres bosszú, Eközben T-Bird és bandája egy kocsmában ünnepel.

T-Bird: Igyunk az Ördög Éjszakájára, a kedvenc ünnepemre!

Ezek után egy golyót tesz a szájába és lenyeleni, ahogy a többiek is ám Tin Tin és Patkány között kialakul egy vita, ahol fegyverek kerülnek elő. Ezek után egyszerre kiabálják:

GYÚJTSUK FEL! GYÚJTSUK FEL!




A nagy iszogatás után, Tin Tin elmegy Gideon boltjába ahol egy gyűrűt és véres táskát ad el, ám Gideon csak pár dollárt ad érte, ám Tin Tinnek ez nem tetszik., de elmegy. Egy sikátorban rágyújt, ahol Eric a tetőről leugrik egy szemetes konténerbe, ezt Tin tin meghallja és



meglátja Ericet.

Tin Tin: Jé, mi a szarnak mázoltad ki magad, apafej? HAHAHAHAHA! Halloween csak holnap lesz! [két kést ránt elő] Gyere csak!

Itt kialakul köztük egy verekedés,és Eric neki dobja a falnak ahol Tin Tin a földön marad.

Eric: (üvöltve) Rohadt gyilkooos!!!

Tin-Tin: Mi a faszt süketelsz, ember? Lószart se csináltam! Mi a faszt akarsz tőlem, ember?!

Eric: Hogy mesélj nekem. Egy padlásszobában lakó fiúról és lányról, tavalyról.

Tin-Tin: Szart se tudok...

Eric: (üvöltve) Figyelj! Biztos emlékszel. Megölted őket Halloween-kor.

Tin-Tin: Ja, ja, Halloween-kor. Egy fószer meg egy ribanc. A kutyát nem érdeklik.

Eric: (pofon vágja Tin-Tin-t) Shelly-nek hivták. Összevagdostad, megerőszakoltad.

Tin-Tin: Ja, ja, Shelly. Belemásztam a rózsaszín seggébe és úgy odavolt érte!

Eric itt magába zuhan és Tin Tin erőre kap.

Tin Tin: Meggyilkoltam, igen, el is mesélem, hogy volt, jó sztori, vidám sztori! Elmondom neked töviről hegyire! HEHEHE! De előbb ismerkedj meg két jó barátommal [elővesz két kést]. Ők sosem hibáznak.

Majd megpróbálja megölni, sikertelenül.

Eric: Áldozatok vagyunk... mindannyian. S megölte Tin Tin. Itt a falon egy holló kép látszik, amit vérrel rajzolt fel.



A jelenet most a klubhoz vezet, ahol Top Dollar és bájos barátnője Myca van.

Top Dollar: [Egy bizarr, temetőt ábrázoló hógömböt tartva a kezében] Ezt apámtól kaptam, ötéves koromban. Azt mondta, akkor nősz fel, mikor rájössz, hogy meg fogsz halni.

Ám az asztal tele droggal és egy lány is holtan ott fekszik.

Ezután Gideon boltjához vezet az út, ahol Eric kopogtat, de nem engedik, be, sőt megpróbálják megölni.

Eric: ...S im egyszerre ajtóm roppan, Mint ha egy kéz félve koppan – dobban ajtóm csöndesen...” [Poe: A holló – Babits Mihály fordítása]




Gideon: Miféle duma ez?

Eric: Kéne nekem egy jegygyűrű, de aranyból legyen.

Gideon: Tudod mi kell neked, a halottkém,

S rá lő, de látja a seb begyógyul amitől meg is ijed. De lassan elmondja hol vannak a gyűrűk. Eric elkezdi keresni, mindig próbál emlékezni, hogy megtudja melyik az és megtalálja kis idő múlva. Ezután lelocsolja az egész boltot benzinnel. és gyűrűket dobál Gideonhoz.

Eric: Minden darab egy élet. Egy élet, amit kioltottatok.


Gideon itt elmondja hol találja a többieket, és Eric elmondja üzenje meg nekik, hogy a halál eljött értük. Mielőtt kimenne, felvesz egy gitárt és lassan elindul amikro Gideon, beszól neki.

Eric: Mint ha benzin szagot éreznék.




Ezután kimegy és belő a boltba ami azonnal felrobban. Gideon megússza pár égéssel.

A jelenet ismét visszatér a sikátorba ahol Tin Tin holtan fekszik, a teste tele késekkel.

Torres felügyelő: Hát, azt ott minek hívná?
Albrecht: Én vérnek, nyomozó úr, de maga biztosan úgy jegyzi fel... [affektáló hangon] graf-fi-ti.

A robbanás után Eric és Albrecht találkoznak.

Albrecht: Állj! Ne mozdulj! Egy lépést se tovább!
Eric: Miért nem azt mondja, állj vagy lövök?
Albrecht: Erről majd később. Azt mondtam, ne mozdulj, különben meghalsz.
Eric: Én meg azt mondom, már meghaltam… és mozdulok.

Majd Eric leül a járdára és kérdezi Albrechtől.

Eric: Ismer egy T-Bird nevű fickót? Volt egy barátja, aki túl sokat játszott a késsel. Tetszik a kabátom?
Albrecht: Te ölted meg Tin Tint.
Eric: Már halott volt. Épp egy éve halt meg, amikor kezet emelt Shelly-re. Mind meghaltak, csak még nem tudják


De Albrecht figyelmét leköti, hogy a földön heverő gyűrűket és karkötőket viszik el, ezután Eric eltűnik és Albrecht meglepődve áll.

A jelenet ismét visszatér a klubhoz ahol T-Bird elmondja meghalt egy embere.

T-Bird: Van egy kis gond. A csapatomból egy ember nemrég kifingatta magát.
Top Dollar: És ki a szerencsés?
T-Bird: Tin Tin. Valaki kést tűzdelt az összes főbb szervébe, ABC-sorrendben.
Top Dollar: Akárhogy is, uraim, azt hiszem, egyperces némasággal kell adóznunk szegény Tin Tin emlékének.(Drogot szív)


Sarah aki mindig is az utcákat járta, ki megy egy autó elé, aki nem fékezle, itt Eric megmenti.

Sarah: Hát te meg hogy nézel ki? Mi vagy Te, valami bohóc?
Eric: Hát, néha...

Sarah: Néha úgy érzem, mint ha szörfőznék, egyszer megállhatna.

Eric: Örökké nem eshet.

Sarah: Eric???(meglepődve)

Eric újabb áldozata Mókás, aki Sarah édesanyjával(Darla) van egy kocsma felső szobájában. Ám meglátnak egy madarat.

Mókás: Gyere madárka Pipipi

Eric: Itt vagyok Mókás!



Ám itt ráijeszt Mókásra, aki nem veszi már annyira poénosra a dolgot.

Rá tartja a fegyvert, Eric, fog egy széket és leül vele szembe és a tenyerét rá teszi a pisztolycsövére.

Eric: Tiéd a pálya Mókás, el sem tudod véteni.

Nem kellet sok, rá is lőtt, és nagy lyuk tátongót Eric tenyerén, de ő csak nevetett és még viccelődőt is, ám ezek után Mókás meglepődőt, mikor begyógyult a seb.


Mókás: Jézus, irgalmazz!
Eric: Jézusról van egy sztorim, szólj, ha már ismered: Jézus Krisztus bemegy egy hotelbe...
[Mókás rálő]
Eric: Jaj! Ad a tulajnak három szöget és megkérdezi...
Mókás: [Mókás megint rálő] Dögölj már meg, te rohadék!
Eric: Megszállhatok itt éjszakára?

Rá csap Mókás kezére aki a saját lábába lő.

Mókás: Nézd meg, mit tettél a huzattal.

Elvonszolja a fürdőbe, ahol Sarah édesanyja(Darla) bújt el és Mókást berakta a kádba és rá engedte a vizet. Közben oda megy Darlahoz, aki pengével védekezik, oda visszi a tükörhöz, meg fogja a fejét.



Eric: Az a szó, hogy „édesanyám”, ez az Isten neve a gyermekek szívében és ajkán. Érted már?

Ezután, megszorítja a karját és a morfium kifolyik a kezéből, majd útjára engedi.

Ez idő alatt Gideon is megjelent, aki fel votl háborodva és itt beszélgetett Top Dollar bérgyilkosával Grangennel.

Darla nagy sietéssel rohan kifelé ami felkelti Gargen figyelmét és elindul megnézni mi történt. Eric ez alatt teel nyomta injekciós tűvel Mókást. Mikor Gargen felért Eric még az ablakban volt és hirtelen eltűnt.

Eric meglátogatta az őrmestert, ahol rá kérdezett mi történt velük.

Albrecht: Te valami kísértet vagy?
Eric: Huu!

Ezután rá kérdezett mi történt, ahol részletesen elmondta az őrmester, még a papírokat is megmutatta. De nem tudta megérteni, miért nem kapták el a gyilkosokat. Albrecht, elmondta ő bármit megtett volna, de meg volt kötve a keze. Majd Eric oda lépett az őrmesterhez és megfogta a fejét, hogy lássa mi is történt, amitől hirtelen összeesett.

Albrecht: Mi történt?
Eric: Láttam a maga fejében, hogy mind végig Shellyvel volt.

Majd észre vette a fényképet ahol az őrmester és votl felesége volt.

Eric: Felesége?
Albrecht: Igen, vagy is volt, hamarosan elválunk.
Eric: Furcsa, Shellynek apróságok is fontosak tudtak lenni, jelentéktelennek tűnő dolgok. Pedig higgye el, semmi sem jelentéktelen.

Majd a beszélgetés tán távozik Eric.

Albrecht: Már megint...köddé válsz, mint a múltkor?
Eric: Ha lehet az ajtón mennék ki.

S ismét visszatérünk Top Dollarhoz, aki elbeszélget Gideonnal, hogy mit látott.  Gideont mit sem érdekli, hogy főnöke milyen kegyetlen, elég keményen viselkedik.

Gideon: Volt egy madara is. Majdnem letépte a pofám. A pasas meg azt mondta, mondjam meg T-Birdnek, a halál ma este eljön érte. Azt mondta a neve Draven. Erik Draven.

Top Dollar: Igaz vagy csak kitalálsz egy mesét, hogy mentsd az irhád?
Gideon: Semmi féle mese
Grange: Mókás is mondta, hogy látott egy nagy fekete madarat. Aztán belefulladt a saját vérébe. Igen, én is láttam a fickót. Nála volt a gitár. Intett nekem, aztán kiugrott a negyedikről, mintha szárnya nőtt volna.
Top Dollar: Intett neked? [sóhajt] Ezek a zenészek...


Majd  Top Dollar, megfenyegeti, hogy mondja el vagy új jár mitn az aki nem működőt vele együtt. oda dobnak a kezébe egy szemet.

Gideon: Ez igazi?(ijedten)

Top Dollar: A szem rejti a világ minden hatalmát, barátom, egy szem néha hasznosabb, mint a tulajdonosa.

Majd ismét elmondja a történetet  Gideon és ezek után torkon szúrják karddal, de nem hal meg azonnal, így lelövik.

T-Bird és a lököt haverja Patkány elmennek a boltba, ám míg Patkány bevásárol addig, T-Birdöt elkapja Eric,.


T-Bird: Ki a büdös istennyila vagy, te bohócképű?
Eric: Csak egy potyautas… indíts!

De mit sem sejt ki lehet ő, felajánl drogot, pénzt, de Eric szótlanul szorítja a T-Bird fejéhez a pisztolyt miközben száguldoznak az utcán.. Majd egy kikötőhöz érve az üléshez ragasztja Eric és ekkor jön rá T-Bird ki is valójában.

T-Bird: Tudom, ki vagy, tudom bizony, tudtam, hogy ismerlek valahonnan, tudtam. Az nem lehetsz, te kinyiffantál, kidobtunk az ablakon, a halálból nincs visszaút. Te nem lehetsz itt megint, onnan nem jöhettél vissza, kicsináltunk téged, EGY ÉVE HALOTT VAGY. Az ördög elképedve állt, és érezte milyen ocsmány a jóság.

Majd a bombát be rakja az autóba és elindítja T-Birdot a víz felé,  az autó az ugratás után felrobban.



Sarah azt veszi észre,hogy édesanyja reggelit csinál és jót akar, ami furcsa is számára hisz, eddig nem foglalkozott vele. soha nem hívta anyának csak Darlanak, majd ezután elhangzott a szó anya. A kapitányságon Torrest felfüggeszti Albrechtet, mert nem mondott el semmit a nyomozás kapcsán. De Albrecht nem adta fel. Sarah visszatért a lakáshoz, ahol megtalálta Gabrielt a macskát. Eric is közben ott volt és elégette a fényképeket, de mikor meghallotta valaki jön eltűnt.

Sarah: Eric, itt vagy? Felismertelek, a dalod amit írtál, Örökké nem eshet.

Majd idővel feladja és mérgesen akar távozni.

Sarah: Menj a fenébe, azt hittem érdekel.



Eric: Sarah, érdekel.

Ezután átölelik egymást.

Grange, közben elment a temetőbe, hogy tényleg életben van-e Eric.

A főhadiszálláson Patkány rá mutat a képre, hogy életben van Eric.

Patkány: [hisztérikusan rámutat Eric fotójára] Ő az! De most nem így nézett ki, kikente a pofáját, mint valami kurva. Láttam! T-Bird beküldött a boltba sörér’ és közben a fickó magával vitte. Én meg utánuk! A SAJÁT KOCSIJÁBAN SÜTÖTTE MEG T-BIRD-ÖT AZ A ROHADÉK! Ó, T-BIRD! RÁD ISZOM, HAVER! [iszik egy üvegből]
Top Dollar: Ezt érdemes lenne felvenni videóra és lassítva lejátszani...

Majd Top Dollar pofon vágja amitől leül a székre. Myca betér a szobába, hogy megjöttek a vendégek, addig Grange vigyázott Patkányra.

Sarah és Albrecht találkozik a szokásos éjjel-nappalinál ahol Sarah elmondja látta Ericet, majd Albrecht hazakíséri. Eric eközben a tetőn játszik a gitáron ahol összetöri és befejezi amit elkezdett. A főhadiszálláson épp folyik a tárgyalás.

Top Dollar: Valaki kitalál valamit. Az ötlet megtetszik másoknak is. Sikere van. Így hát továbbfejlődik, és már nem is ötlet, hanem intézmény. Mi volt az eredeti ötlet? Mert csak az a fontos. Bizony, barátaim, amikor az ötletre gondoltam, elmosolyogtam magam. Higgyétek el nekem, a kapzsiság amatőröknek való. A zűrzavar, a káosz, az anarchia – ezek érnek valamit! Én gyújtottam az első tüzet ebben a rohadt városban. Mire észbe kaptam, már minden hülye engem utánzott és tudod, mára hol tart az Ördög Éjszakája? Képeslaptéma lett belőle. Hát nem aranyos? Ez van. Az ötletből bizony intézmény lett, fiúk. Tovább kell lépni... Most olyan hatalmas tüzet kell gyújtanunk, hogy az istenek is felfigyeljenek ránk, erről van most szó! Azt akarom, hogy egyszer újra a szemembe nézzetek és azt mondjátok nekem, EZENTÚL CSAK ÍGY ÜNNEPELJÜNK!

Majd Patkányra néz és megkérdezi tőle, hogy érzi magát.

Top Dollar: Hé, te! Hogy is hívnak? Patkány? Hogy érzed magad?
Patkány: Mint egy giliszta, akit horogra tűztek.
[a csapatban kitör a nevetés]
Top Dollar: MINT EGY GILISZTA, AKIT HOROGRA TŰZTEK!! Szuper! Nagyon jó! Kár, hogy a jó anyukád nem hallotta ezt!
Eric belép a terembe és felül az asztalra.



Top Dollar: Szóval te vagy az?... A bosszú angyala, a gyilkosok gyilkosa. Jó a szerelésed, de a sminkeden lehetne javítani egy kicsit.

Majd Erick elmondja Patkányt akarja,  de nem adják így hát rá lőnek és a földre esik, de nem találják, ezután elkezdődik a mészárlás. Majd Patkánnyal végez utoljára.


Eric: Csúnya nap virradt ma a rossz fiúkra, igaz Patkány?
Patkány: Nem én vagyok Patkány! Patkány ott fekszik. Patkány meghalt.
Eric: Így igaz. (majd kihajítja az ablakon)


Ezután elkezdődik a vadászat Eric ellen, mert a rendőrség is odaért. De nem sikerült elkapni, mert Albrecht segített neki. Top Dollar, Grange, Myca eközben elmenekült.

Myca: [egy madártollat tartva a kezében, Ericről beszél] Neki most hatalma van. De ezt a hatalmat, ha akarod, elveheted tőle.
Top Dollar: Tetszik nekem a fiú.
Myca: A holló kalauzolja őt, a holló mutatja meg neki az utat a két világ között.
Grange: Tehát először a hollót... és aztán a gazdáját.


Egy utcán meg áll miközben gyerekek jönnek vele szembe és elkezd nevetni. Sarah ahogy mindig a temetőben volt, hisz sokat járt ki a sírjukhoz. Eric ott találja, ahogy alszik.



Sarah: Most lefogsz szidni mit keresek itt.
Eric: A temető a legbiztonságosabb hely.
Sarah: Mert a halottak nem kelnek fel.



Majd át ad Sarahnak egy nyakláncot,  Ahogy elment Sarah, úgy gondolta Eric, végre újra együtt lehet kedvesével, de nem számolt Top Dollarral, aki elrabolta Saraht, így a céljuk az volt, hogy oda csalogassák Ericet, és megöljék. Amint a hollót lelőtték, Eric hatalma elszállt, így halandóként harcolt tovább.  De nem számoltak egy emberrel Albrechttel aki ismét segítségre sietett.

Újra elkezdődőt a gyilkolás, Myca szemét a holló kikaparta így leesett a lépcsőről, Gragent pedig Albrecht lőtte le, már csak Top Dollar maradt aki a templom tetejére ment Sarahval. De Eric felajánlotta magát csak Saraht engedje el, ami meg is történt, ám majdnem leesett a tetőről, itt elkezdődőt a végső harc. De amint Eric meglátta Saraht meg fordult és ezután hátba szúrta Top Dollar.

Top Dollar: Apám mindig azt mondta nekem; „minden emberben lakik egy ördög, csak meg kell szépen keresni”… De ha ez némileg megvigasztal, sikerült mosolyt csalnod az arcomra.




Eric: Szeretnék adni neked valamit, nekem már nem kell... harminc óra fájdalmát, egyetlen pillanatba sűrítve! Mind a tiéd lehet!

Ezután megfogta a fejét és átadta azt  a fájdalmat amit okoztak neki és és Shellynek.  Ezután leesett a tetőről Top Dollar és meghalt.



Eric haldokolva vissza ment a sírhoz és most már újra együtt lehetett Eric és Shelly.




A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt. Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a család, a barátság, az érzések. De ma már tudom, hogy ha a szeretetük kiáll minden próbát, két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el egymástól.Ha elszakítanak tőlünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, ha a szeretetünk sosem szűnik. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart.

Gondolatok 2.

Közösségi portálok

 

 

 

Na ez ami manapság nagyon eldurvult.  Régebben sokan voltak fent iwiwen, myvipen, hotdogon és egyéb portálon. Ha jól emlékszem még 2010-ben, nagyon menő volt a myvip, bár már kihaló félben volt. Utána nagyon elterjett a facebook.  Mivel sokan nemtudták kirakni lelki problémájukat myvipre, ez sokaknak nagy trauma volt, de hála a facebooknak, mostanra már mindent megtudhatunk a kedves ismerőseinkről mindent, lassan többet tudok 500 ember életéről, mint a saját szüleik. Ahogy teltek az idők, egyre inkább észre vettem a facebook semmi másról nem szól mint az hogy megosszák sokan a félmeztelen képüket vagy legrosszabbik esetben pucér képeiket. Ezzel nem is lenne gond ha olyan ismerősei lennének akikben 100%-an megbízik, de ugye tudjuk bárki bejelölhet, és sokak ismeretlenül visszajelölik. Itt kezdődik el az igen kemény dolgok, amik általában életekbe is kerülhet.

Pár pont, ami gondot okozhat:

- Nagyobb az esély megtudják, hol lakik az illető, és a képek által látják, mi minden van a szobába, így nagy esély van a betörésre.  De sokaknak nem ismerős még mai nap sem a képszerkesztők, vagy legalább annyi eszük lenne, elrakodnának, ha már fotót csinálnak.

- Nagyobb az esély arra, hogy lányokat rabolnak el, s azzal jönnek eltűnt. Bár legnagyobb része elmegy otthonról és éli világát, míg ezer ember aggódik érte.

- Ahogy írtam életekbe kerül. Nos, ez arra érthető, sok lánynak, mert lányt írhatok, felrak magáról csomó intim képet, és lelkileg nem tudja feldolgozni, hogy zaklatják, és nagy szerényen felteszi a kérdést, miért zaklatnak….nos erre oly egyszerű a válasz, ha nem tesz ki magáról képet, vagy legalább is olyat, nincs miért zaklatni. S ugye bár a feldolgozás nehéz, így öngyilkos lesz és jön az, hogy szegény. Szívem szerint nem sajnálatos, mert aki Önmagával szurki, az vállalja is a következményeket, ne csak akkor legyen nagy, mikor kiteszi, hanem akkor is ha zaklatják.

- Sokan megadják lakcímüket, telefonszámukat ez ismét egy része az öngyilkosságnak, mert sokan zaklatják.


- S ami fontos pont a függőség, hisz lassan nem tud nélküle élni, szinte nem alszik, mert fent van, nem dolgozik, nem tanul mert akkor is azt nyomatja, olyan mint ha egy szerve lenne, ami nélkül nem tudnak lélegezni. Kirándulni és koncertezni is úgy megy, hogy ott is azzal foglalkozik.

- Barátságok mehetnek tönkre, hisz megosztanak mindent, és ezek után kiderül minden, amit mondjuk előtte nem mondtak el egymásnak.

- Kapcsolatok mennek szét, ez nem kérdéses, látszik. Sokan annyira beleélik magukat, hogy már féltékenyek egy apró beszélgetés vagy lájkolás miatt.

- Megy a szokásos bekavarok dolgok, mert ennek ezt mondja annak azt, és ebből kezdődik a kavarások, és persze a gyűlölet és a szokásos, nagyon megbánod dolog.

S még nagyon sok dolgot írhatnék. Sajnos ez már annyira elterjedt, hogy ha az ember nincs fent, már keresik, 2 nap után mi van vele, ezelőtt emlékszem, elmentünk egymáshoz, fociztunk és kimozdultunk, és net nélkül is tudtuk mi van a másikkal fizikailag, lelkileg. Ami még rosszabb, már tizenévesen, értem ezt (12-14) évest, akinek még nagyon nem a neten kéne lenni-e, de tudjuk kedves szülő is fent van így engedi a gyermekének. Ezek után már megtanulja a káromkodást, a szexuális életet, vagy gyűlölködni., de az biztos jót nem tanul. Kedves szülők felvannak háborodva a mai gyerekek milyenek, na, most a szülők sem szólhatnak egy szót sem, mert ők a felelősek, milyen embert nevelnek a gyermekükből. Ha gép elé engedik tizenévesen, ne várják azt szent gyerek lesz. S persze itt folytatódik a dolog, a kedves gyerekek kiírják, „mocskos anyám, rohadjon meg, utálom a családomat” Nos erre azt tudom mondani, Én ilyenkor kaptam két nyaklevest és meggondoltam kétszer, mit mondok s még sem írtam ki utálom a családom, sőt nem is volt netem. De még is azt mondhatom, tisztességes ember lett belőlem. S semmi lelki terror nem volt, mert kaptam két pofont a csúnya beszédért. De ezt egy másik gondolatomban írnám le. Ami egyre többször olvasok meg látom, nagyon nagy arccal van sok ember, főleg aki kamu profilt csinál, vagy épp olyanok, akiknek eszük semmi, de még is nagy embernek tartja magát. 15 éves meg visszaszól, ha mered írni, hogy ilyen képet nem kéne felrakni. A portálok lényege eltér, ami ma folyik, mert most csak a szexről, a minél bunkó beszólások, belekötni másokba, leszólni ha van véleménye. A portáloknak régen meg volt a szabályzatuk, a lényege: kapcsolattartás, ismerkedés, megismerni mások gondolatait, beszélgetni témákról, ami közös…ez valahogy messze áll a mai portáloktól.  Igazából ezeknek már az lett a végük, minél jobban gyűlöljünk. De amit sajnos rossz kimondani, tényleg az emberek annyira az életükbe vették a facebookot, hogy szinte kirakják, mit esznek, kiírják 5 percben a gondjukat, megosztanak olyat ami kb 5000 emberre nem tartozik. Sokan minél több ismerőst akarnak szerezni, ezek után az a sok ember olvassa a gondjait, és megtörténik a baj. Az ész elavult ott a koponyában és már csak a szemellenző van fent. Még amit ide írhatnék a politika, na ez, ami nagyon kegyetlenül tönkre vág sok barátságot, és haverságot, ahogy írtam is a portáloknak nem ez a lényege, hanem hogy tartsuk a kapcsolatot, a politikának is meg van a maga helye, ez a baj a világgal, össze van keverve minden, pedig ha minden a helyén lenne, sokkal egyszerűbb és jobb lenne. Egy példa: Olyan ez az egész akár egy szoba, ha rendetlenség van, nem találunk semmit, elveszhet csomó fontos írat, de ha mindent a helyére teszünk jobban áttekinthető és 100% megtaláljuk a fontos papírt. Bár számomra a barátság fontosabb, mint a politika, mert az változhat, de a barátság vagy örökké tart vagy végleg vége, és azért egy emberélet fontosabb.

Az utolsó mérés szerint 1,06 milliárd tagja van a facebooknak, de szerintem most olyan  1,2 milliárd körül van. Jelenlegi számítás szerint 7 milliárd lakósa van a Földnek, ami azt jelenti 6,8 milliárd nem tagja a facebooknak, ami egyre jobban gyarapszik, most ebből a 1,2 milliárdból talán 20 millió akik csak néha járnak fel. De pontos adatott erről nehéz írni, de az biztos, sokan vannak, akik nem tudnak élni nélküle…ez akár lehet 680 millió is akkor max 520 millióan járnak fel ritkán,de ezek csak találgatások. De még mindig azt tudom mondani, nagyobb az aránya annak, akik nem tudnak nélküle létezni.


Magyarország jelenlegi állása:

 

Amint

Amint a grafikonon is látszik, elég nagy változás tört be, szinte 1 hónap alatt, eszméletlen.

Androld: 967 440 (75,3%)
IOS:  254 780 (19,8%)
Egyéb: 63 120 (4,9 %)

 

Mobil: 1 980 500 (44,9%)
nem mobil: 2 427 060 (55,1%)

 

Nők: 2 282 800 (52%)
Férfiak: 2 106 280 (48%)


Nos ugye bár, sok hölgy jön azzal a férfiak, így hát a számok nem hazudnak a Nők vezetnek a facebookon is és még azokat nem is számoltuk akik nem osztották meg, bár lehet változna az arány ha azokat is néznék akik nem osztották meg, de ki tudja a jelenlegi helyzetben nők vezetnek.

 

Magyarországon 9 981 865 ember él, az utolsó számítások szerint. Na most ha kivonjuk a facebook tagjai számával, akkor jelenleg 5 574 305 ember nem tagja.  Igazán kevés, s lehet pár hónap múlva ez ismét csökkenni fog, és nőni fog a tagok száma.


Ithaka Nonprofit Kft kutatása:

A magyar 11-16 éves korosztály messze az európai átlag felett használja az internetes közösségi hálózatokat, továbbá a kontinensen a magyar gyerekeknek van a legtöbb ismerőse ezeken a portálokon - közölte az Ithaka Nonprofit Kft. az Európai Bizottság Biztonságos Internet Programja keretében 25 országban végzett kutatást ismertetve.


A kutatás szerint a magyar fiatalok 45 százaléka száznál is több visszaigazolt kapcsolattal rendelkezik a világhálón, ezt az arányt pedig csak brit társaik közelítik meg, míg az uniós gyerekek átlagosan csak 29 százaléka rendelkezik ekkora internetes ismerősi körrel. A magyar internetező gyerekek az európai átlagon felüli online közösségi aktivitást is mutatnak, hiszen kétharmaduknak van saját profilja valamelyik közösségi oldalon, a megkérdezettek több mint fele pedig mindenki által elérhető adatlappal rendelkezik, ami szintén a legmagasabb arány a vizsgált országok között - fűzik hozzá az Ithaka munkatársai.
A magyar fiatalok 58 százaléka használja naponta az internetet, míg 35 százalékuk heti egy-két alkalommal látogat fel a világhálóra, amelyet csak további 7 százalékuk használ ennél is ritkábban. A magyar gyerekek így az európai átlagnak megfelelő időközönként használja az internetet, míg a legintenzívebb felhasználók közé a svéd, a bolgár, az észt és a holland gyerekek sorolhatók. A felmérés készítői ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy a magyarok az európai uniós átlagnál gyengébb digitális írástudással rendelkeznek, mivel a kiadott 8 feladatból áltagosan csak kevesebb mint hármat tudtak elvégezni, miközben legjobban teljesítő finn, svéd és holland társaik azok több mint felével boldogultak.

A vizsgálat szerint a fiatalok leginkább otthon, illetve az iskolában lépnek fel a világhálóra. A magyar gyerekeknek azonban mindössze 38 százaléka tud saját szobájából is csatlakozni az internetre a 48 százalékos európai átlaggal szemben, ez az arány pedig csak Belgiumban, Írországban és Törökországban kisebb. Az európai gyerekek egyre fiatalabb korban kezdenek internetezni: a svéd gyerekek már átlagosan hétévesen, más északi országok lakói pedig nyolcadik életévüket betöltve csatlakoznak először a világhálóra, miközben a magyar gyerekek - az uniós átlaggal megegyezően - átlagosan 9 éves korukban kezdik el használni az internetet.

A magyar internetező 11-16 éves korosztály az európai átlagnál is kisebb mértékben tapasztalja magán a túlzott internethasználat negatív jeleit, vagyis ritkábban érzi, hogy az internetezés a családi és baráti együttlétek, illetve az evés vagy az alvás rovására menne. A magyar fiatalok 13 százaléka találkozott internetes szexuális tartalmakkal az előző évben, ami megegyezik az uniós átlaggal, erről a találkozásról azonban csak minden tizedik magyar szülő értesült szemben a 22 százalékos összeurópai aránnyal. A Magyarországon megkérdezettek 6 százaléka tapasztalt interneten keresztüli zaklatást, amelynek csupán 4 százalékáról értesültek a szülők, ami a legkisebb mutató az uniós összehasonlításban.

Az Ithaka 2010. május 10. és június 15. között készítette a felmérés alapjául szolgáló magyarországi interjúkat, az európai kutatási konzorciumot pedig a Londoni Közgazdasági Egyetem vezette.

 

 


A lényeg, ez azt jelenti, hogy  a hazug, sorozat gyilkos, pedofil, betörök száma is elégé megnő. S erről nem a net tehet, hanem az emberek, mert másra használják, nem arra, amire valójában kéne. Annyival jobb, mert a facebook lakók leleplezik magukat és könnyebben elkapja a rendőrség a gyilkosokat, betörőket, mivel annyira beleélik magukat, elfeledkeznek arról, hogy így könnyen elkaphatják, értem ez alatt, hogy felrakja az ellopott autót, amit hallhattunk a hírekben is. Az emberek azt is elfelejtették, mire jó a kimozdulás, mire jó a találkozások, szinte pár órát viselnek el és már sietnek, mert felkell lépniük a facera, persze aki megteheti az már ott elkezdi telefonon. Ezzel a függőséggel szinte elfelejt élni, elfelejti, miért van, elfelejt. enni…és lassan elfelejti, hogy már rég halott, mert nem élt.

Ami még igen sok problémát szokott okozni, hogy ellopják mások képeit, és felhasználják, mint ha ők lennének vagy akár rosszabb, bűnözőként adja elő. Sajnos ez előfordult, felhasználtak egy nevet és ezzel az illetőnek okoztak kellemetlenséget. Az emberi hülyeségnek nincs határa.

Összegezve mindent, sokak nem tudják minek van a face, vagy más portál, vannak emberek akiket nem érdekel, hogy XY mit csinál épp vagy, mit tervez, ha programot csinál úgy is meghívja azokat akiket szeretne, nem kell még kiírni mellé. Ezek után jön a tipikus szöveg,akkor törölj le, nos ha neki többet ér egy net oldal, minr egy ember, akkor tudom ajánlani neki, ha problémája van, vagy barátra van, szüksége beszélgessen a facebokkal, nem hiszem jó tanácsot tudna adni. Vannak emberek akiknek, házuk sincs, vannak akik úgy kelnek és fekszenek, hogy bombák robbannak körülöttük és gépek repülnek a fejük felett. Vannak akik nap mint nap szenvednek a holnapért, de sokan facen sírnak milyen rossz a kapcsolatuk, az életük, hát nézzétek meg ezeket az embereket, sőt gyerekeket, 8 éveseket, akik ruha nélkül, kaja nélkül élnek, ők mit mondjanak??? örülnek, ha élhetnek és nem facera rohan ha gondja van, hanem térdre ereszkedik és imátkozik, hogy megélhesse a 40 éves kort., családja legyen, élete legyen.  Azok meg akiknek van házuk, párjuk, munkájuk, egyetemre járhatnak, sírnak mert mondjuk nem úgy jött össze ahogy szerette volna, de neki van választása, de annak a gyermeknek nincs. Hát erről ennyit a portálokról, szánalmas emberekből áll akik nagyra vannak, de semmi őszinteség, észre sem veszik mások világát, csak ŐK, de meg sem érdemlik, hogy sajnálják őket, csak kiírnak valami hülyeséget, figyelemfelkeltésből, mert szegények unatkoznak, nincs dolguk, az egy dolog ha munkanélküli, de akkor is tehetne olyat ami hasznos lehet és nem rinyálni facen!..….Persze itt is vannak KIVÉTELEK!!!

Déjá Vu

A déjá vu vagy paramnézia az a jelenség, amikor úgy érezzük éppen megtörtént helyzetet már átéreztük volna. De vannak mikor a körülmények bizalmatlanok. Érdekes, hogy a déjá vu későbbi felidézésekor, maga az érzés meglehetősen pontosan körülírható, ugyanakkor annak felidézése, hogy milyen vals körülmények váltották ki az érzést, ugyaolyan bizonytalan, mint maga a képzeletben "már átélt" szituáció.

Magyarázat:

Elképzelések szerint az okozza, hogy az egyik szemből, néhány ezredmásodperccel előbb érkezzik a látott kép az agyba mint a másikból.

A leedsi kutató csoport hipnózissal  sikeresen előidézte a jelenséget. Ugyan az a csoport beszámolt egy vak emberről aki átélte: hallással, szaglással, tapintással.

Ezek sem 100%-os bizonyítékok, sokan a vallásban keresik a választ: Reinkarnációban.